Mai mottó

 "Ha gyűlöljük ellenségeinket, hatalmat adunk nekik magunk fölött - hatalmukba kerül az álmunk, az étvágyunk, a vérnyomásunk, az egészségünk és a boldogságunk."

" Szeressük magunkat annyira, hogy ne szolgáltassuk ki ellenségeinknek boldogságunkat, egészségünket és szépségünket " 

Carnegie

" Ha megbántanak vagy kirabolnak, nem számít, hacsak nem rágódsz rajta."

Konfuciusz

Mai Mottó

"Az ember baja nem abból származik, ami történt, hanem abból, hogy mi a véleménye róla" 

Montaige

"S az, hogy mi a véleményünk arról, ami történt, csak tőlünk függ." 

Carnegie

kép helye:

Tegnap nagy bakot lőttem, de szerencsére Roza figyelmeztetett. Összekevertem a két Bornemisszát, igaz nagyon álmosan készült a bejegyzés. (Ezt csak a magam megnyugtatására jegyzem meg). Most igyekszem kiköszörülni a csorbát és kicsit utána olvastam munkásságuknak

Bornemissza Gergely személyét legtöbben az Egri Csillagok-ból ismerjük. Jut eszembe, most a festés körüli könyv pakolásban félretettem a regényt, mert emlékeim szerint nem olvastam még, vagy olyan régen lehetett, hogy nem is emlékszem rá. A lényeg, hogy a közeljövőben el fogom olvasni. A filmet egyébként megunhatatlanul  szeretem.

Na de vissza a főszereplőhöz. Ha hinni lehet az adatoknak, nagyon-nagyon fiatalon (29 év) halt meg, ráadásul abban a Héttoronyban raboskodott, ahol sok más derék magyar ember szenvedett. Dobó István után ő lett az egri vár kapitánya, s az ő tervezte és építtette a Gergely-bástyát.

Tinódi szerint különösen tűzszerészi leleményességével tűnt ki, és agyafúrt ötleteivel, melyek jelentősen hozzájárultak a védők győzelméhez.

“Serén vala Gergely deák dolgába,

Hordót, kereket ő hamar hozata,

Kerék küllőit deszkákval burítá,

Töltött puskákat beléje alkota.

Talám ily fortélt kevés embör látott,

Gergöly deák mint szörzé ez bölcs dolgot,

Puskákkal, szakállasokkal nagy hordót

Tölte forgácsval, kénkőt, faggyút, szurkot.

Ezt nehezen az bástyára tolyatá,

Felgyújtatá, árokban taszíttatá,

Hordó, kerék fut széllel az árokba,

Az terekök vesznek, futnak az sáncba.

Nám, az puskák, szakállosok ropognak,

Sokan az terekek földre burulnak,

Csudálkoznak, mongyák Isten haragjának,

Csak az ő bölcseségének, hatalmának.”

[EGER VÁR VIADALJÁRÓL VALÓ ÉNEK HISTÓRIA - Tinódi Sebestyén]

 kép helye:

Bornemissza Péter a kard helyett a szó fegyverét használta élete során, és igencsak jól forgatta azt. Nem túl hosszú élete igencsak kalandosra sikeredett, hiszen volt része jóban, rosszban egyaránt. Lelkész, író, Balassi Bálint nevelője, sokszor üldözött könyvkiadó.  Ahogy a következő forrás is fogalmaz - "Bornemisza Péter a magyar protestantizmus egyik legnagyobb alakja volt, a feudális urak bátor ostorozója, szigorú társadalomkritikus, énekszerző. Nagy hatású prédikációs gyűjteményeivel a régi magyar próza kiemelkedő és egyik első képviselője, elindítója.

Siralmas énnéköm

 Siralmas énnéköm tetüled megváltom,
Áldott Magyarország, tőled eltávoznom,
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Az Felföldet bírják az kevély nímötök.
Szerémségöt bírják az fene törökök,
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Engömet kergetnek az kevély némötök.
Engöm környülvettek az pogán törökök,
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Engöm eluntattak az magyari urak,
Kiűzték közőlök az egy igaz Istent.
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Legyön Isten hozzád, áldott Magyarország,
Mert nincsen tebenned semmi nagy uraság.
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Ez éneköt szörzék jó Husztnak várában,
Bornemisza Pétör az ő víg kedvében,
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom

Apró örömök

Idén újra kellett rakatni a két éves cserépkályhát, mert a "kedves" mester rendesen elrontotta. Most a részletekbe nem megyek bele,mert túl hosszú lenne, de a lényeg, hogy kínszenvedés volt vele fűteni. Az utolsó tél felénél megelégeltük és beállítottunk egy vaskályhát mellé, azzal vészeltük át a zord időket. Annak viszont az a hátránya, hogy nagyon rosszul tartja a meleget, ezért reggelre megint hideg volt a szobában. Mindegy kibírtuk.

Nyáron egy másik mesterrel - és remélem több szerencsével - átrakattuk és ma először be is fűtöttünk. Itt ropog mellettem a tűz. Csuda jó hallgatni a ropogó hangokat. Milyen ősi ösztönök mozdulhatnak meg bennünk, hogy a tűz ilyen kellemes érzéseket vált ki bennünk, s még mélán bambulni is jólesik a fahasábokat nyeldeső lángok nyújtózkodását. Az egész emberiség egyik legfontosabb jelképe és segítője a tűz, ami végig kísérte a történelemben. Lehet jóra és rosszra egyaránt használni. Bornemissza Gergely tüzes kerekét nekünk öröm, a törököknek borzalom volt látni. De mint tudjuk az életben a dolgok mikéntje csak nézőpont kérdése.

 kép helye:

Kern és az eső

Most, hogy itt ülök a gép előtt is kinézek, látom újra esik. A természetnek már nagyon hiányzott ez az égi öntözés, de én még valahogy kibírtam volna egy kis ideig a szépséges szeptemberi nyáridőt. Na sebaj, majd ebből is megpróbáljuk kihozni a legjobbat. Végül is jópofa dolog, hogy ma reggel kabátban és sapkában, fázósan, egy edénykével a kezemben állva az esőben málnát szedtem. Igazi gyönyörűséges finom málnát. Ma is áldottam érte volt kolléganőmet Rozikát, hogy annak idején adott nekem ilyen "rendes" kis málnatövet. Ha valakinek szüksége van rá, én is tudok most már adni. Csak jelentkezzetek!

Ehhez az időhöz nagyon passzol Kern András egyik dala amit itt meg is hallgathattok.

Kern András-Esik 

Esik mocskosul az eső
Mennyit esik, piszkosul esik
Rémesen esik, őrület, ennyi esőt

Esik piszkosul az eső
Fú, de esik, lököttül esik
Esik az eső, úgy éljek, nincs jó idő

Rossz ez, már ősz van
Rossz évszak ez
Legalább tavasz lenne
Az azért helyesebb

Bár akkor is

Esik mocskosul az eső
Mennyit esik, piszkosul esik
Rémesen esik, őrület, ennyi esőt

Rossz ez, már ősz van
Rossz évszak ez
Legalább tavasz lenne
Az azért helyesebb

Esik mocskosul az eső
Mennyit esik, piszkosul esik
Rémesen esik, őrület, ennyi esőt

 kép helye:

 

Lelki egészségünkért - Aggódás az élet megrontója 3.

2. fejezet      Csodarecept idegesítő helyzetek megoldására

Szerintem a  cím egy kicsit sokat ígér. Csodareceptek márpedig nincsenek mormolja bennem a "kisördög". Olyan módszer, mely mindenki számára jó az nem létezhet. Még az orvostudományban sem, nem, hogy egy ilyen témában.De azért most sem kellett csalódnom. Különben is úgy gondolom, ha másoknak használt egy stratégia, az akár számomra is jó lehet. Egy próbát megér. Miröl is van szó?

Ha idegesek vagyunk egyszerűen nem tudunk logikusan gondolkodni. Pedig az nagy segítség a probléma körbejárásában és a megoldás megkeresésében. Belső feszültségeink testi tünetekben jelzik számunkra valami nagyon nem stimmel, tenni kell ellene valamit. Ha a józan paraszti logika mentén haladunk, végül is megtalálhatjuk a megoldást magunk is.

1. Gondoljuk át a helyzetet és próbáljuk meg minden oldalról megvizsgálva elemezni
2. Vigyük végig a gondolatmenetet és próbáljuk kitalálni, milyen következményekkel kell számoljunk
3. A lehetséges következmények közül válasszuk ki a legrosszabb forgatókönyvet
4. Hangolódjunk rá és próbáljuk elfogadni ezt a legdrasztikusabb következményt
5. Ha idáig őszintén csináltuk végig a helyzetelemzést, akkor nyert ügyünk van, hiszen nincs más dolgunk, mint minden energiánkat arra fordítani, hogy ettől a legrosszabb helyzettől megvédjük magunkat
6. A helyes megoldás ott lesz előttünk, csak észre kell vennünk.

Felírásra kenyér

Én nem olyan régen olvasok blogokat. Azelőtt azt sem tudtam mi fán terem és mire jó. Sokszor semmire sem jó úgy igazából és mégis. Ha az ember csak úgy kiír magából dolgokat, már sokat tett lelki egészségéért, ami viszont mindennek az alapja. Rendszeresen most sem olvasok sokat, mert egyszerűen nincs rá időm, de időnként bővül a lista. Így akadtam egy kedves blogger-társra, aki már régebben műveli ezt az önkifejezési formát és sokan látogatják őt virtuális portáján.

Roza blogja

Most a kenyérsütés az aktuális téma. Ennek kapcsán derült ki az az info, hogy picinyke Dunántúli falujukban (150 fő) a helyi boltos (az egyetlen) úgy hozza a kenyeret, hogy előtte mindenki megrendeli, s így természetesen mindenki el is viszi a maga "életét". Semmi kockázat, tiszta üzlet. 

Ez a kenyér felírás nekem előhozott egy nagyon régi emléket, ha szabad röviden elmesélem. De ez még 1984 körül lehetett, egy kis nógrádi faluban. Mi "pestiek" kék-túráztunk és úgy kerültünk oda, pont augusztus 19-én du. 3 óra körül. Bementem abba a boltba, ami épp a falucska főterén volt és kérdeztem, hol találom a zöldséges boltot. Mire a hölgy arcán átsuhant egy röpke mosoly,  átsétált az L alakú pult másik oldalára és megkérdezte mit szeretnék. Szóval csak egy bolt volt a faluban. Ott lehetett kapni mindent: kenyeret, zöldséget, cipőkrémet.  Nekem ez akkor nagyon furcsa volt. De most jön a lényeg a kenyérrel. Ugyanis vagy 15 asszony álldogált a bolt körül és türelmesen vártak valamire. Kérdeztem mire várnak? Kiderült, kenyérre! Ugyanis a faluba a kenyeret Balassagyarmatról szállították és ők a szállítóautót várták. A kenyér ünnepét megelőző nap délutánján 3 h-kor. Nem tudom a fiatalabbak megértik-e mit akarok mondani, de jól emlékszem, hogy itt a fővárosban az ünnepek előtt az emberek ölték egymást a kenyérét - bár sajnos jó része pocsékba ment mert mindenki "túltankolta " magát. Ha valahol kifogyott a kenyér - úgy mint mostanában a cukor - akkor a televízió és a rádió is foglalkozott a témával. Míg itt Bp.-en ment az őrület a kenyér körül, addig ott, egy piciny faluban az asszonyok türelmesen vártak, mint mindig, ha várni kellett. Márpedig akkoriban sok mindenre várni kellett. De, hogy most 2011-ben is vannak olyan települések, ahol a boltos nem engedheti meg magának, hogy több kenyeret tartson mint ami elfogy, sőt, hogy fel kell rá iratkozni, ezt nem gondoltam volna. Persze teljesen érthető és logikus. Inkább így legyen, mint hogy sok finom kenyeret kidobjanak a szemétbe. Sajnos itt nálunk ez történik.  S valami Uniós direktíva miatt ha akarnák sem tudnák a maradékot még az állatoknak sem odaadni. Mert fő a higiénia.

kép helye:

Mintha munka, mintha ország

Amikor dühös vagyok, gyakran úgy gondolom, hogy mi egy "mintha ország" vagyunk. 

• úgy tűnik, mintha működne, de nem
• úgy tűnik, mintha minden kapható lenne a zsúfolt boltokban, de az pont nincs amit keresel
• úgy tűnik, mintha dolgoznának az emberek, de nem, sok helyütt csak úgy tesznek
• úgy tűnik, mintha egymásra lennénk utalva, de mindenki csak a saját pecsenyéjét sütögeti
• úgy tűnik, mintha el lehet intézni bármit is amit szeretnék, de nem, sokszor semmit sem lehet elintézni
• úgy tűnik, mintha  ....... és hosszan sorolhatnám

Hogy mitől vagyok most dühös? Végül is nem nagy dolog, de a hétköznapjainkat rendesen megfogja nehezíteni.

Nem régiben elkészült a zajvédő fal mellettünk (M0),  de nem sok köszönet van benne. Már az építést is egy külön történetbe illene megörökítenem, de tán valahol írtam is róla, de most nem jut eszembe. Mindegy. A lényeg, hogy ugyan lerakták az elemeket, de az ajzat és a terep között sok helyütt jókora lyukak tátongtak. Amellett, hogy a zaj is átjött, nem nyújtottak valami szép látványt. Tegnap végre megjelent az "útépítő brigád"  és elkezdték betölteni a lyukakat, ami nagyon hasznos cselekedet.  Az megint egy külön történet lenne, hogy a vízelvezető  árok az építés során a fal másik oldalára került. (A teljes hossz kb. 600 m) Ez így száraz időben -már több hónapja nem esett eső mifelénk - nem tűnik fontos szempontnak, de ha jön a víz, mindjárt előre ugrik a prioritási listában. Sajnos csak a miénkben, mert a tervezők és az építők ilyen kicsinységre nem adnak. Szép komótosan, ahogy illik, a földszállító gépekre néha órákat várva a nyolc embernek , ezt a 300 m-t sikerült két nap alatt befejezni. De mit is csináltak tulajdonképpen:

1. Kicsit terepet rendeztek, tehát a gép ide-oda tologatott némi kupacot, egy-két autónyi szemetet elvittek sittbe.
2. Az ideszállított humusszal végig töltötték azt a 300 m-t, kb. 50 cm magasan és 60 cm szélesen. (bocsánat, keskenyen)
3. Semmi megtámasztás, semmi döngölés. Próbáltam rávilágítani, hogy a jelentősen lejtős terepen az első komolyabb esőcske úgy elmossa azt a vakondtúráshoz hasonlatos földcsíkot, hogy azt öröm lesz nézni. (Bár nem hiszem, hogy lesz kedvünk nevetni majd.) Természetesen ebből kifolyólag az ott lévő hézagok majd újra láthatóvá válnak, illetve a víztömeg egy része, már megint a mi kertünkben fog landolni. Nyilván ez sem hatotta meg őket, hiszen végül is megcsinálták amit parancsba adtak nekik.
4. Kértem, hogy a hozzánk átrakott agyagot szedjék fel, mert egyrészt balesetveszélyes (lásd. térszalagom bánta), másrészt bemossa majd az eső a termőföldre. Hát hosszas egyeztetések és megbeszélések után sikerült nekik talán 2-5 cm vékonyságú agyagréteget legyalulni. Kár, hogy maradt még vagy 15 cm. A hepehupákról már nem is beszélek, mert gondolom külön változatosságként hagyták meg nekünk. Hogy a fiúk miként fogják azt az irdatlan mennyiségű agyagot eltüntetni onnan, még nem tudom, de lehet, hogy kitanulom gyorsan a fazekas mesterséget is. 

Következtetés:

Megint beigazolódott az elméletem, hiszen ezek az emberek két napig úgy tettek, mintha valami értelmes dolgot csinálnának, pedig nem. Mintha értelme lenne a munkájuknak, pedig nem. Gondolom úgy vannak vele, hogy csak november végéig kell állni az építményüknek, mert az átvétel után úgysem fognak foglalkozni  annak funkcionalitásával. (Bár azt hiszem, most sem). A lényeg, hogy az elvégzett kontár munkát leszámlázhassák. Ahogy az építőipar fizetési morálját ismerem, majd a megrendelő is úgy tesz, mintha kifizetné a kialkudott díjat. Nem mintha bánnám!

kép helye: 

kép helye:

Lelki egészségünkért - Aggódás az élet megrontója 2.

1. fejezet             Élj Napról Napra

Régebben nagyon önző gondolatnak tartottam volna ezt a kijelentést. Hiszen elsőre azt sugallja, élj a mának, ne törődj semmivel. Az igazság viszont pont az ellenkezője. Célok és tervek nélkül nem szabad élni. Szükségünk van arra, hogy mérföldköveket állítsunk magunknak és igyekezzünk el is érni azokat. De nagy igazság, "hogy úgy készülhetünk legjobban a holnapra, ha minden intelligenciánkkal és lelkesedésünkkel igyekszünk tökéletesen megoldani a ma feladatát."
Ezt  dr. Sir William Osler mondta, aki fiatalkorában találkozott egy tizennyolc szóból álló idézettel, ami annak idején megváltoztatta az életét. Ő medikusként agyon aggódta magát azon, hogy átmegy-e az államvizsgán, sikerül-e elhelyezkednie, lesz-e praxisa, meg tud-e élni, stb...

Ekkor olvasta Thomas Carlyle szavait: "Nem az a fontos, hogy meglássuk, ami a távol ködébe vész, hanem, hogy megcselekedjük, ami most előttünk áll."

Néha ez a legnehezebb! Hiszen magunkat felmentve sokszor olyasmin morfondírozunk, ami tőlünk független esemény, amit nem is tudunk befolyásolni. Vagy olyasmire vágyakozunk, ami sohasem lehet a miénk. Vagy azt hisszük, hogy majd egyszer, ha ez meg az a körülmény stimmelni fog, akkor majd milyen jó lesz nekünk. Pedig most is jó, csak nem vesszük észre. Nem örülünk amink van és nem érzékeljük, hogy most éljük az életünk és nem holnap. Az idő pedig úgy elszalad s vele az életünk is.

Vegyük észre:     a jövő az ma van és nem holnap!

kép helye

Lelki egészségünkért - Aggódás az élet megrontója 1.

A Marketing Expón két könyvet vettem. Wolf Gábor Marketing Bibliáját már ki is olvastam és csak ajánlani tudom mindenkinek. Bár a vállalkozásokkal kapcsolatos a téma, azért bőven van benne olyan gondolat, amelyen érdemes másnak is elgondolkodni. Aki pedig csinál valamilyen vállalkozást - legyen az akármilyen kicsi - sok jó ötletet meríthet belőle.

A másik könyv ihlette a bejegyzés címét. Mikor megláttam tudtam, hogy ezt nekem írták és pont jókor találkozom vele. A címe is nagyon találó: Dale Carnegie Hogyan fejezzük be az aggódást és kezdjünk el élni. Még sohasem vettem ehhez hasonló könyvet sem, mert némi sznobizmussal fűszerezve úgy gondoltam ez csak valami népbutítás és a szerző nevet a markába és számolgatja a millióit. De nem. Beleolvastam és megragadott. Igen is kellenek az embernek olyan kapaszkodók, amelyek segítenek legalább szinten tartani magát. A régi klasszikusok mellett ma már szükség van ennek a kornak megfelelő válaszokat megfogalmazó irodalomra is. Engem meggyőzött és élvezettel olvasom. Ezt fogom most néhány alkalommal megosztani a nagyérdeművel.

Régen a fertőzések tizedelték az emberiséget, ma a stressz talaján kifejlődő civilizációs betegségek nyomorgatják mindennapjainkat széles e világon. Magasvérnyomás, cukorbetegség, depresszió, szívinfarktus és társai gyakorta vendég sok helyütt A rohanás, a folytonos aggódás és idegeskedés sokunk egészségét aláássa és már ásta is. Szükségünk van olyan módszerekre, példákra és ötletekre, amelyeket magunk is beépíthetünk eszköztárunkba és ha éppen szükség van rá, mint Rodolfó az elbújtatott kártyalapot előkapjuk a rejtekhelyről és a magunk hasznára alkalmazzuk azt.

A könyv gyakorlatilag példák tömegét elénk tárva sorra veszi azokat a helyzeteket amelyek átgondolásával elhagyhatjuk felesleges aggódásainkat és végre magunkra és a munkánkra koncentrálhatunk. Felszabadító pillanat, amikor nem hagyjuk magunkon eluralkodni a negatív érzéseket, hanem a lehető legjobbat akarjuk ott és akkor kihozni magunkból és a helyzetből egyaránt.

Valamikor a rádióban hallottam egy történetet egy férfiról, aki nagyon magasról lezuhant és össze-vissza törte magát. Csodálatos módon életben maradt, de az egészségügyi szakszemélyzet egy lyukas 2 fillért sem adott volna az életéért. Ő megkérdezte, mennyi a túlélés esélye. Lehangoltan közölték vele, hogy legfeljebb 3-4 %. Mire ő kedvesen és mosolyogva hozzájuk fordult és kijelentette, hogy úgy nézzenek őrá, hogy ő abba a 3-4 %-ba tartozik, aki túlél egy ilyen zuhanást. Azt mondta, leírhatatlan volt a hatás, mert kezdtek rá másképp gondolni és megtettek mindent azért, hogy felépüljön. Sikerült neki, hiszen saját történetét adta elő.

Bár sokan elméletben tisztában vagyunk azzal, hogy fejben dőlnek el a dolgok -nem úgy mint, Csokinak a sörös láda - de még sem teszünk erőfeszítést azért, hogy gondolkodásunkat átstrukturáljuk.  Pedig a saját érdekünk lenne.

Most erre teszek kósza kísérletet, ha van kedved, tarts velem!

képek helye