2012. február 25., szombat

Őszapó csapatban

A tél közeledtével idén is kihelyeztem a szokásos madárgolyókat a kerti fákra. S mint rendesen, a hideg beköszöntével megjelentek a madarak is, hogy elcsipegessék a finomságokat. Nem tudom miért, de most a kékcinkék nincsenek olyan számosan, mint például tavaly. Viszont a verebek tömegével járulnak az ingyenkonyhára. Hangos csiviteléssel veszik körül a diófát, amelynek ágairól három ebédlőasztal is kelletti magát. Egyszerre akár hárman is megpróbálkoznak felcsimpaszkodni egy-egy golyóra, bár ennek általában verekedés a vége.

Van két aranyos vörösbegy is aki meglátogat bennünket, de őket nem látom olyan gyakran mint a verebeket. Ráadásul ők hátrányos helyzetűek, mert tartósan nem tudnak megkapaszkodni a golyókon, jobbára csak a lehullott magvakat tudják felcsipegetni. Sohasem láttam őket együtt. Mindig külön jönnek. Az egyik kerekebb, a másik vékonyabb forma. Nagyon félénk madarak és a verebek sajnos elriasztják őket, sőt el is zavarják. ITT meghallgathatod az énekét. S mint látható, szereti a vajat is.
Viszont idén láttunk először őszapókat az etetőnél. Rögtön többet is, mert általában 4-5 madárka együttesen vándorolja végig a helyszíneket. Ők viszont kordában tartják a verebeket, akik megszeppenve nézik tisztes távolból a lakmározó csapatat. Ők szép békésen, ugyan akkor nagyon óvatosan csipegetnek.  Akár ketten is függeszkednek egyszerre. Mindig van egy őr is, aki az egyik ágról figyelve jelez a többieknek. De az őr szerepe folyamatosan cserélődik, így mindenki tud enni. Ez elég igazságos rendszernek tűnik.
Nagyon szép kis madarak, kedves hangjuk van, de nekem a farok tolluk tetszik a legjobban, ami a testük méretéhez képest nagyon hosszú. De gondolom ki van ez találva miért.
ITT egy nagyon jó kis videó látható róluk közelről hanggal együtt. 


kép helye:

A téli madáretetésről sok hasznos információt megtudhatunk a 

honlapján ITT

2012. február 5., vasárnap

Londoni mozaik

 A héten öt napra kiszakadtam a magyar valóságból és a mindennapok mókuskerekéből. Huszonhat év után nagy örömmel mentem "londonországba", ahol újra nagyon jól éreztem magam. 

Malév géppel indultunk és a Gatwick repülőtérre érkeztünk, amely igencsak kinőtte magát és szép számmal ontotta az embertömeget magából. Innen egy gyors és halk vonattal a Gatwick express-el mentünk át a Viktória pályaudvarra, ahol a következő köszöntő tábla fogadott.


Innen metróval mentünk át a Paddington pályaudvarra. London tömegközlekedése nagyon jól szervezett és igazán könnyű vele bárhová gyorsan eljutni.