Én nem olyan régen olvasok blogokat. Azelőtt azt sem tudtam mi fán terem és mire jó. Sokszor semmire sem jó úgy igazából és mégis. Ha az ember csak úgy kiír magából dolgokat, már sokat tett lelki egészségéért, ami viszont mindennek az alapja. Rendszeresen most sem olvasok sokat, mert egyszerűen nincs rá időm, de időnként bővül a lista. Így akadtam egy kedves blogger-társra, aki már régebben műveli ezt az önkifejezési formát és sokan látogatják őt virtuális portáján.
Roza blogja
Most a kenyérsütés az aktuális téma. Ennek kapcsán derült ki az az info, hogy picinyke Dunántúli falujukban (150 fő) a helyi boltos (az egyetlen) úgy hozza a kenyeret, hogy előtte mindenki megrendeli, s így természetesen mindenki el is viszi a maga "életét". Semmi kockázat, tiszta üzlet.
Ez a kenyér felírás nekem előhozott egy nagyon régi emléket, ha szabad röviden elmesélem. De ez még 1984 körül lehetett, egy kis nógrádi faluban. Mi "pestiek" kék-túráztunk és úgy kerültünk oda, pont augusztus 19-én du. 3 óra körül. Bementem abba a boltba, ami épp a falucska főterén volt és kérdeztem, hol találom a zöldséges boltot. Mire a hölgy arcán átsuhant egy röpke mosoly, átsétált az L alakú pult másik oldalára és megkérdezte mit szeretnék. Szóval csak egy bolt volt a faluban. Ott lehetett kapni mindent: kenyeret, zöldséget, cipőkrémet. Nekem ez akkor nagyon furcsa volt. De most jön a lényeg a kenyérrel. Ugyanis vagy 15 asszony álldogált a bolt körül és türelmesen vártak valamire. Kérdeztem mire várnak? Kiderült, kenyérre! Ugyanis a faluba a kenyeret Balassagyarmatról szállították és ők a szállítóautót várták. A kenyér ünnepét megelőző nap délutánján 3 h-kor. Nem tudom a fiatalabbak megértik-e mit akarok mondani, de jól emlékszem, hogy itt a fővárosban az ünnepek előtt az emberek ölték egymást a kenyérét - bár sajnos jó része pocsékba ment mert mindenki "túltankolta " magát. Ha valahol kifogyott a kenyér - úgy mint mostanában a cukor - akkor a televízió és a rádió is foglalkozott a témával. Míg itt Bp.-en ment az őrület a kenyér körül, addig ott, egy piciny faluban az asszonyok türelmesen vártak, mint mindig, ha várni kellett. Márpedig akkoriban sok mindenre várni kellett. De, hogy most 2011-ben is vannak olyan települések, ahol a boltos nem engedheti meg magának, hogy több kenyeret tartson mint ami elfogy, sőt, hogy fel kell rá iratkozni, ezt nem gondoltam volna. Persze teljesen érthető és logikus. Inkább így legyen, mint hogy sok finom kenyeret kidobjanak a szemétbe. Sajnos itt nálunk ez történik. S valami Uniós direktíva miatt ha akarnák sem tudnák a maradékot még az állatoknak sem odaadni. Mert fő a higiénia.
Márikám, örülök, hogy a bejegyzésem ilyen gondolatokra serkentett...:)
VálaszTörlésSajnos, ezzel a feliratkozással nekem az az egyetlen problémám, hogy ha pl. váratlanul eljönnek a gyerekeim az unokákkal, azon percen kapcsolnom kell, hogy hozzanak magukkal kenyeret... Szerencsére ők tudják, miért.
Hát igen, vidéken az élet - sok tekintetben - sokkal nehezebb mint egy nagyobb városban. Én például egyszer azon csodálkoztam nagyon, hogy Martfűn a tojás drágább mint itt Bp.-en. Azt gondolnám, ahol "születik" a tojás ott kellene jobb árának lenni. De a vidék gyönyörűsége és nyugalma remélem kárpótol Benneteket!
VálaszTörlés