2013. december 30., hétfő

Őzikék a fennsíkon

Tegnap délelőtt a szokásos kutyasétáltatás közben három őzet láttam a fennsíkon. Sajnos már csak futtukban, mert elinaltak. Majd húsz éve lakunk erre és csak idén láttuk először ezeket a kedves állatokat a "tetőn". Vajon miért merészkedtek fel? És honnan jöttek? 



A Kamaraerdőben biztosan élnek nagy vadak is, mert  már sajnos volt ebből baleset is, mikor kiugrottak a forgalmas 70-es útra és pont telibe találtak egy autót.
Szoktunk látni rókát, vadnyulat, fácánt, pacsirtát és ragadozó madarakat is, de őzeket, csak mostanában. Igaz nagyon enyhe a tél -eddig- és sok bokron fenn vannak még a termések, ami gondolom jó táplálék sok állatnak.
Remélem senki nem bántja ezeket a félős, kedves állatokat. Nagyon furcsa, de jó volt látni, ahogy szép kecsesen futva-ringatózva eltűntek a bokrok között. Csak a fehér folt látszódott még egy darabig utánuk.
A Nagytétényi fennsík egyébként nagyon érdekes hely, csak ajánlani tudom mindenki figyelmébe. Bár 1999-ben védett területté nyilvánították, csak nem rég került ki a tábla is a bejáratok mellé. Van egy tanösvény is, amelyet érdemes végigjárni.


Sajnos ez sokakat nem zavar és nyugodt szívvel hordanak fel mindenféle szemetet. Talán azt gondolják, a magas fű majd eltakarja, de számomra érthetetlen, miért tesz valaki ilyet.


2013. november 15., péntek

A tervezésről!

 Jön a karácsonyi ünnep és az év vége és  sokan terveket készítünk erre az időszakra (is). Mit mikor csinálok (takarítás, főzés, süteménykészítés), kinek mit veszek/csinálok, meg ilyesmik. Persze a legritkább esetben jön be az amit tervezünk. Mindig akadnak váratlan helyzetek: akut munkák, betegség, előre nem látható nehézségek, stb.


S mit lehet ilyenkor tenni?Tégy úgy mint egy GPS! Tervezd újra! Légy rugalmas és szervezd át a munkákat. Persze ilyenkor hajlamosak vagyunk a pillanatnyi összeomlásra, mert az ember lánya úgy érzi, ennyi feladat egyszerre túl sok és bírhatatlan. Kicsit elkedvetlenedünk és sajnáljuk magunkat. Ez így is van jól. (Más úgysem sajnál bennünket, ennyi jár nekünk!)
De aztán rá kell jönnünk,hogy most sem tehetünk mást, mint megrázzuk magunkat, veszünk egy nagy levegőt és szép sorjában EGYESSÉVEL megoldjuk a problémákat és már is van valami kilátás arra, hogy egyszer csak készen leszünk mindennel.

Már  a net-en is találhatunk nagyon jó ötleteket arra, hogyan készítsünk ilyen terveket:





A zenehallgatás nem maradhat el tervkészítés közben sem,tehát itt egy pár ötlet:

Suhancos - Bájoló (2008) 

Arvo Pärt : Lamentate

 

 

2013. július 23., kedd

Én ezt nem értem! avagy mire jó a munkahelyi agresszivitás?

Évek óta úgy érzem, hogy valahogy kezdenek eldurvulni a dolgok. Egyrészt az élet olyan bonyolult lett, hogy lassan kezd áthatolhatatlan dzsungellá hasonlítani és mi magunk is egyre bonyolultabbá tesszük magunk és környezetünk életét. Másrészt a szabályok hálózata egyre gubancosabb "mátrix" szerkezetet vesz fel. Mégis, egyre többen vágnak maguknak kiskapukat a szabályrendszer hálózatán. Itt Magyarországon valahogy sikk lett megkerülni minden etikai és egyéb szabályt, csak, hogy a saját individuumunk felszínre törhessen. Sokak számára az EGO mindenek előtt. És a sok EGO után csak nagy sokára következik esetleg egy kis MI  vagy TI.

Nézzünk például egy munkahelyet. 
Miért van az, hogy emberek abban lelik örömüket, hogy másokat szisztematikusan piszkáljanak, megalázzanak, nehéz helyzetbe hozzanak, pestiesen szólva "cseszegessenek". Miért jó a feszültséget kelteni akkor, amikor nincs is rá szükség. Amikor "l'ar pour l'ar" a dolog és azon kívül, hogy a csesztető jól érzi magát senki másnak nem jó ez a helyzet. Persze ha a csesztető kerül hasonló szituációba, akkor teljes felháborodással kikéri magának - ha tudja.

Ugyanis megy ez a játszma két kolléga között, akik egymásnak csak mellérendeltjei, de csinálja a magasabb beosztású munkatárs az alacsonyabb beosztásúval, pedig nem főnöke, de a legszembetűnőbben ha a  főnök csinálja a beosztottakkal. Általában minden nap. Valahogy úgy érzi, hogy akkor lesz termékeny a napja, ha jól kioszt mindenkit, ha legalább három leteremtést szétszór naponta, mert így fogják tisztelni. Na, ebben nagyon téved!

Abban a munkahelyi légkörben lehet szerintem a legjobban teljesíteni, 
  • ahol a kollégák segítik egymást a taposómalomból adódó nehéz helyzetekben, 
  • ha empátiával fordulnak a másik felé, 
  • ha valaki hibázik nem elítélik, hanem kisegítik a másikat, 
  • ha kiállnak egymás mellett
  • stb., stb., stb...
Annyira nem vagyok naiv, hogy azt képzeljem van ilyen munkahely, de valahogy el bírnám viselni.

Ha a főnök csak ellenőriz és bánt, az visszafogja a teljesítményt, ha segít, dícsér és elismer az szárnyakat ad, bocsánat adna, ha lenne ilyen.

Remélem azért ezen a bolygón akadnak ehhez hasonló munkahelyek és netán egyszer én is belebotlom egy ilyenbe. Minden esetre nekiállok keresni! Hátha! A remény hal meg utoljára.

Nem tudom miért de az alábbi vers nekem évtizedek óta inkább reményt ad és nem reménytelenséget.

De valahogy a mai valóságra nagyon is ráillik ez a gondolatmenet. Úgylátszik ez a helyzet nem tud elévülni.

Ady Endre -

A Hortobágy poétája

Kúnfajta, nagyszemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát őrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.
 
Alkonyatok és délibábok
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nőtt a szívében,
A csorda-népek lelegelték.

Ezerszer gondolt csodaszépet,
Gondolt halálra, borra, nőre,
Minden más táján a világnak
Szent dalnok lett volna belőle.

De ha a piszkos, gatyás, bamba
Társakra s a csordára nézett,
Eltemette rögtön a nótát:
Káromkodott vagy fütyörészett.


2013. június 2., vasárnap

Inspiráció a hétköznapokra.

Mostanában nem sűrűn használom a FB közösségi oldalt, mert nagyon elegem van abból, hogy sok-sok felesleges dologgal "szemetelik" sokan tele. A játék felkérésektől egyenesen ideges leszek. Látom, hogy van 4-5 hozzászólás, azt hiszem valaki valami értelmeset akar velem közölni de nem, egy újabb mittudoménmilyen  vacakra küldenek felkérést. Nem is értem mit kellene ilyenkor csinálnom, de nem mehetek rá minden egyes játék oldalára és tilthatom ki őket, mert egyre másra újabb és újabb, lehetetlen nevű "játékok" jelennek meg.

De ma két olyan kedves videóra bukkantam amit szeretnék veletek megosztani, mert nekem feldobta a napomat és talán más is akad, aki továbbgondolva a történeteket valami értelmes megállapításra jut belőle, pl:
  • a barátság nagy dolog és az sem baj (sőt), ha nem embertársainktól kapjuk
  • az egészségünk, az életünk és a világ rendje/békéje gyakran csak egy "tollpihe" egyensúlyán múlik

  Christian the Lion

 Történet az oroszlánról, aki több évvel a vadonba visszahelyezését követően felismeri gyermekkora két barátját, akik saját otthonukban nevelték.

ez a hosszabb verzió  

 

  Miyoko Shida - Rigolo

Csodálatos megnyugtató zenével kísért kápráztató előadás. 

Bárcsak mi is így tudnánk egyensúlyozni a mindennapokban.


2013. június 1., szombat

A boldogság hozzállás kérdése (is)

Tegnapi friss történet:

Volt egy kicsi jó hír és egy nagy jó hír.  Péntek késő délután 2,5 év szenvedései után megérkezett a kicsi jó hír.

Az Egyik nagyon örült neki, a Másik egyáltalán nem örült neki, mert a másfél éve húzódó nagyon jó hírt várta. Csalódott. A kis jó hírre csak a problémák jutottak az eszébe, amit még át kell majd hidalni, hogy a kis jó hír teljesen beérjen. Míg a nagy jó hírre még várni kell. És szomorú volt. Ő úgy feküdt le, hogy bosszús volt. 

Míg az Egyik nagyon boldog volt mert 2,5 év munkája gyümölcsét látta beérni. Már csak egy kevés apró munka maradt és célba érhetett. Boldogan hajtotta álomra a fejét. Tudta, hogy egyszer a nagy jó hír is meg fog érkezni csak idő kérdése. És akkor megint nagyon boldog lesz. 

Míg a Másik akkor is boldogtalan lesz, mert a most nagy jó hír addigra a következő nagy jó hír miatt visszaminősül kis jó hírré, aminek megint nem tud majd örülni és csak a problémákat látja majd.

Hát így megy ez napról napra. Hogy minek tudsz örülni az RAJTAD múlik. Döntés kérdése. 

Látjuk és sokan beszámoltak róla, hogy a szegény emberek között sokkal több a boldog, mint a boldogtalan. Önmagában a tárgyak birtoklása senkit nem tesz boldoggá, mert ha megszerzi a hőn áhított újabb valamit, már a következőn töri a fejét. Vannak aki szerint ez viszi előbbre a világot. Biztos ez? Biztosan sokan ismerik ezt a történetet:

Egy gazdag üzletember egy kis halászfaluban nyaral. A tenger partján üldögélve látja, hogy egy helybéli halász kis csónakján reggel kievez a nyílt vízre, délben visszatér néhány hallal a hálójában, megebédel, és azután csak üldögél a parton napnyugtáig. A gazdag üzletember egyik nap megszólítja: – Mondd, miért nem evezel be messzebb, miért nem dolgozol többet? – Minek? – kérdi az halász. – Mert akkor több halat foghatnál. – És? – Ha több halat fognál, maradna eladnivalód. – És? – Ha eladnád a fölösleget, lenne pénzed. – És? – A pénzen vehetnél egy nagyobb csónakot. – S akkor mi történne? – A nagyobb csónakkal még messzebbre mehetnél, és még több lenne a zsákmány. – És utána? – A pénzen, amit a sok halért kapnál, felvehetnél egy alkalmazottat. – No de minek? – kérdezi a halász. – Ha lenne egy alkalmazottad, akkor már csak délelőtt kellene dolgoznod, és csak ülnél a parton egész délután. – Hiszen most is éppen ezt csinálom.


Persze értelmezés kérdése kinek miről szól ez a történet. Én azokkal értek egyet, akiknek arról, hogy a boldogság RAJTAD múlik, hogy  mikor/mitől vagy boldog.

Madách Imre: Az ember tragédiája

Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!

/az Úr az utolsó (tizenötödik) színben/

 

Jobb ha észrevesszük, hogy az élet rövid és tele van küzdelemmel. Azt a kevés boldog pillanatot, amely adatik nekünk kell észrevennünk és teljes lélekkel átélnünk. Rajtunk múlik, hogy megállunk-e a forgatagban és átengedjük magunkat a boldogság érzésének. Ha kicsi, ha nagy, a miénk,............ha hagyjuk.





2013. május 26., vasárnap

Végre drótszamáron újra

A hosszú tél után már nagyon vártam, hogy újra drótszamarazhassak, illetve biciklizhessek, szóval használhassam a lábtekerészeti tova löködömöt, tehát végre újra kerékpározhassak. Bár az időjárás már korábban  megengedte volna, hogy erre sor kerüljön, de az időbeosztásom csak most engedélyezte számomra.
Egy vasárnap este végre azt mondtam magunknak, hogy nincs tovább időhúzás és indulás de nagyon!! Nem is bántam meg. Suhanni a szélben, hallgatni a madarakat és motorzúgás nélkül élvezni a táj szépségét, nagyon is megéri a fáradságot.
A környék csendes utcácskái után irány a Duna part. Jó magas volt a vízállás, érdekes fények játszottak a vízen és az áramlásokat most nagyon jól meg lehetett figyelni. Ha sokáig nézte az ember érdekes élményben lehetett része. 
A partról nézve a kissé távoli Mo-on vonuló kamionok sora olyan viccesnek tűnt és ha beleláttunk volna a beljesükbe, fogadom rengeteg felesleges dolgot találtunk volna. Vajon az ember miért veszi egyre jobban körül magát teljesen értelmetlen és felesleges dolgokkal. Ha nagyanyám házára gondolok,ott semmi nem volt felesleges, mindennek volt értelme és haszna. Most meg?

2013. április 2., kedd

Húsvét Hétfő zenével




Úgy hiszem a zene egyidős lehet az emberiséggel. Már közhely, de nagyon igaz, hogy zene nélkül lehet, de nem érdemes élni. Legyen bármilyen kedve is az embernek a zene mindig segít és továbblendít. Viszont a  zenehallgatásnál csak egy dolog van ami jobb: ha mi magunk zenélünk.

Mivel hangszeres tudásom igen csekély, marad az ősi hangszer az énekhang. És ez nem is rossz választás. Énekelni, főleg kórusban valami hihetetlen felemelő érzés. Legjobban az oratóriumokat szerettem, mert a zengő énekhangok mellett hatalmas elemi erővel szólalt meg a zenekar és ez maga a tökély.

A sokszor fáradságos próbák alkalmával lassan elkezdett összeállni a mű és egyszer csak megszólalt a ZENE. Minden a helyére került és öröm volt benne részt venni.

Sok ilyen élményben lehetett részem, amiért köszönet a Fővárosi Énekkarnak, Ugrin Gábornak és Sapszon Ferencnek!!

Ilyen csodálatos élmény és emlék számomra Bach János Passiója, amelyet újra és újra el szoktam énekelni időnként. Igaz, most már csak magányosan, de ugyan olyan örömmel.

Szerencsére a napokban rátaláltam az alábbi linken elérhető feltöltésre, amely a kottát folyamatosan pörgeti, így könnyen csatlakozhatunk a München-i Bach Kórus és Zenekar Karl Richter által dirigált 1964-es felvételének produkciójához.

Köszönet a feltöltőnek -tnsnamesoralong - , aki sok sok órát töltött el ilyen remekművek közkincsé tételében! 

Hallgassuk és énekeljük!


2013. március 24., vasárnap

Jöjjön már az a várva várt TAVASZ!

Tudom én, hogy jó dolog a négy évszak változása és szükség van télre is. A pihenés, a visszahúzódás alapvető szükséglete éghajlatunk flórájának, de úgy érzem nagyon itt lenne már a helye az újjászületésnek is. De csak nem akar beköszönteni ez a csodás évszak, amelyet úgy nevezünk TAVASZ. De nincs mit tenni várunk még. De már csak kicsit!  Legalábbis bízom benne.

Addig is vegyünk példát erről az optimista gólyáról és biztassuk magunkat szép tavaszi versek olvasásával. Talán ez segít. + egy-két  vidám zene és kész a komfort!



Csukás István: Tavaszi vers

Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,

s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!



Vivaldi - Tavasz / Cakó Ferenc

Gryllus Vilmos - Tavasz 

 Vándor Vokál - Tavasz, tavasz 

 

 


2013. január 20., vasárnap

A hideg napokra egy kis szívmelengető




"Soha ne add fel önmagad, és az álmaid!
Szállj szabadon, mint a madár,
ne hagyd, ...hogy a világ letörje szárnyaid!
Ahhoz, hogy ne csak létezz, hanem élj,
önnön lényeged őrizd meg, és bízz a sorsodban.
Járd a saját utad!
Légy önmagad!
Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek..." /Teréz Anya/



Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
- Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját.

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. 
Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. 
De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.
 

2013. január 1., kedd

Csak az egészség meglegyen

Kedves Olvasó!

Mit is kívánhatnék erre az új esztendőre, mint Jó Egészséget MINDENKINEK!

Ha egészség van, akkor a többi is majd csak meg lesz valahogy. Boldogság és Boldogulás.

Az egészség az első, a többi csak utána van. Ha vigyázunk saját egészségünkre, azzal vigyázunk szeretteink boldogságára is.


BUÉK 2013

Az alábbi mese szintén nagyon tanulságos

A három öregember

Egy asszony kijött a házból és három hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron.
Nem ismerte őket.
Így szólt: nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek, gyertek be és egyetek valamit.
A ház ura itthon van? – kérdezték.
Nem, válaszolta az asszony, nincs itthon.
Akkor nem mehetünk be – felelték.
Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki, mi történt.
Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok és hívd be őket.
Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket.
Együtt nem mehetünk be a házba – felelték.
Miért nem? – kérdezte az asszony.
Az egyik öreg magyarázatba kezdett.
Az ő neve Jólét, mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta: ő a Siker és én vagyok a Szeretet.
Majd így folytatta: most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.
Az asszony bement a házba és elmondta a férjének, amit az öreg mondott. A férj megörült. Ez nagyszerű! – mondta. Ebben az esetben hívjuk be Jólétet. Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!
A felesége nem értett egyet. Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?
A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával. Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel.
Hallgassunk a menyünkre – mondta a férj a feleségének. Menj és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!
Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget: melyikőtök Szeretet? Kérlek, gyere be és legyél a vendégünk.
Szeretet felállt és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt és követték társukat.
Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert: én csak Szeretetet hívtam, ti miért jöttök?
Az öregek egyszerre válaszoltak: ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk.
Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!