kép helye:

Tegnap nagy bakot lőttem, de szerencsére Roza figyelmeztetett. Összekevertem a két Bornemisszát, igaz nagyon álmosan készült a bejegyzés. (Ezt csak a magam megnyugtatására jegyzem meg). Most igyekszem kiköszörülni a csorbát és kicsit utána olvastam munkásságuknak

Bornemissza Gergely személyét legtöbben az Egri Csillagok-ból ismerjük. Jut eszembe, most a festés körüli könyv pakolásban félretettem a regényt, mert emlékeim szerint nem olvastam még, vagy olyan régen lehetett, hogy nem is emlékszem rá. A lényeg, hogy a közeljövőben el fogom olvasni. A filmet egyébként megunhatatlanul  szeretem.

Na de vissza a főszereplőhöz. Ha hinni lehet az adatoknak, nagyon-nagyon fiatalon (29 év) halt meg, ráadásul abban a Héttoronyban raboskodott, ahol sok más derék magyar ember szenvedett. Dobó István után ő lett az egri vár kapitánya, s az ő tervezte és építtette a Gergely-bástyát.

Tinódi szerint különösen tűzszerészi leleményességével tűnt ki, és agyafúrt ötleteivel, melyek jelentősen hozzájárultak a védők győzelméhez.

“Serén vala Gergely deák dolgába,

Hordót, kereket ő hamar hozata,

Kerék küllőit deszkákval burítá,

Töltött puskákat beléje alkota.

Talám ily fortélt kevés embör látott,

Gergöly deák mint szörzé ez bölcs dolgot,

Puskákkal, szakállasokkal nagy hordót

Tölte forgácsval, kénkőt, faggyút, szurkot.

Ezt nehezen az bástyára tolyatá,

Felgyújtatá, árokban taszíttatá,

Hordó, kerék fut széllel az árokba,

Az terekök vesznek, futnak az sáncba.

Nám, az puskák, szakállosok ropognak,

Sokan az terekek földre burulnak,

Csudálkoznak, mongyák Isten haragjának,

Csak az ő bölcseségének, hatalmának.”

[EGER VÁR VIADALJÁRÓL VALÓ ÉNEK HISTÓRIA - Tinódi Sebestyén]

 kép helye:

Bornemissza Péter a kard helyett a szó fegyverét használta élete során, és igencsak jól forgatta azt. Nem túl hosszú élete igencsak kalandosra sikeredett, hiszen volt része jóban, rosszban egyaránt. Lelkész, író, Balassi Bálint nevelője, sokszor üldözött könyvkiadó.  Ahogy a következő forrás is fogalmaz - "Bornemisza Péter a magyar protestantizmus egyik legnagyobb alakja volt, a feudális urak bátor ostorozója, szigorú társadalomkritikus, énekszerző. Nagy hatású prédikációs gyűjteményeivel a régi magyar próza kiemelkedő és egyik első képviselője, elindítója.

Siralmas énnéköm

 Siralmas énnéköm tetüled megváltom,
Áldott Magyarország, tőled eltávoznom,
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Az Felföldet bírják az kevély nímötök.
Szerémségöt bírják az fene törökök,
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Engömet kergetnek az kevély némötök.
Engöm környülvettek az pogán törökök,
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Engöm eluntattak az magyari urak,
Kiűzték közőlök az egy igaz Istent.
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Legyön Isten hozzád, áldott Magyarország,
Mert nincsen tebenned semmi nagy uraság.
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Ez éneköt szörzék jó Husztnak várában,
Bornemisza Pétör az ő víg kedvében,
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom