2011. október 1., szombat

Hazudni tudni kell!


Tegnap du. megérkezett hozzánk a népszámlálási kérdezőbiztos és épp kinn álltunk az utcán, valamint ott volt a férjem és a fiam is akik a kutyákkal kapcsolatos dolgot próbáltak megoldani, mikor megállt egy Lada a kapunk előtt. Kiszálltak belőle öten, ki szatyorral, ki zsákkal és oda mentek a szemközti szomszéd birsalma fájához és kezdték leszedni a gyümölcsöt. Én elhűlve rájuk szóltam, hogy elnézést, de ez nem az ő fájuk, mire az egyik -nevezzük hölgynek - jó mély hangon határozottan kijelentette: Meg van beszélve az öreggel, hogy leszedhetik. Én amilyen hiszékeny h...e vagyok el is hittem, de szerencsére a férjem nem. Felhívta a szomszédot, aki természetesen egyáltalán nem engedett meg semmit. Közben a csoport majdnem letört pár ágat, csak, hogy leszedhesse azt az 1-2 gyümölcsöt. A fiam is csúnyán nézett rájuk és jól látható módon  felírta a rendszámot, amit ők is észre vettek és 3 perc múlva már el is mentek, gondolom újabb terepre, kitudja milyen zsákmány reményében.
Tudom, hogy iszonyat nagy a szegénység, de ilyet akkor sem csinálhat senki. Ráadásul ott álltunk a ház előtt öten és egyáltalán nem zsenírozták magukat. Mi van, ha senki nincs ott, illetve otthon. Bemászik és onnan is leszedi? Hihetetlen.
Sanyi bácsi egyébként nagyon finom birsalma sajtot szokott belőle csinálni, amiben benne van egy év fáradságos munkája és a hosszadalmas elkészítés minden odafigyelése.