2011. július 23., szombat

Calcutta Trió

Szerencsére van mire büszkék lennünk Magyarországon is. Sok évvel ezelőtt még én is jártam a koncertjeikre.

Itt találtam az alábbi írást róluk

Szitáron a világhírű indiai szitár-mester, Pandit Ravi Shankar egyetlen európai tanítványa Kozma András játszik a trióban, aki 31 éves pályafutása során számos nagy sikerű koncertet adott itthon és külföldön, így természetesen Indiában is neves indiai zenészekkel együttműködve.

Szalai Péter az indiai páros ütő-hangszeren, a tablán játszik. Az Ő mestere Ustad Alla Rakha, a tabla játék géniusza, aki nagyon hosszú ideig állandó kísérője volt Ravi Shankarnak.
2001-ben bekövetkezett halála óta fia, Zakir Hussain (a világhírű Shakti együttes tagja, aki 2006 márciusában Budapesten is fellépett a Millenáris Parkban) a guru-baija, azaz Péter tőle kapja a leghíresebb és legkiválóbb bombay-i gharana féltve őrzött titkait. Dr. Molnár András a trióban a tanpura nevű kísérő hangszeren játszik.

A trió fő célja alapításától fogva: a 3500 éves indiai klasszikus zene tradíciójának, csodálatos rágáinak, a világ legfejlettebb élő zenei ritmus rendszerének a lehető legtöbb hallgatóval való megismertetése.
A trió 30 év alatt sokat koncertezett külföldön (legutóbb Indiában, előtte Angliában), de a legfontosabbnak a hazai közönséggel való találkozást tartják. Ennek érdekében 29 éve működtetik az Európában párját ritkító Indiai Zene Klub-ukat havi rendszerességgel a Budapest, II. kerületi Marczibányi Művelődési Központban.
Az Indiai Követség régóta nagyra értékeli az indiai magas kultúra itthoni terjesztése terén elért sikereiket, s a csak neves indiai előadóművészektől joggal elvárható koncert teljesítményüket. Ennek elismeréseként bízták rájuk 1997 óta, hogy szervezzenek neves indiai klasszikus táncművészekkel közös esteket Budapesten és hazai nagyvárosokban.
[2007.05.31.]







Indiai Filmzenék

Ezekre a könnyed filmzenékre véletlenül találtam rá, de nagyon jó őket háttérzenének hallgatni. .Kicsit gyerekesek, kicsit bolondosak, kicsit álomszerűek, de dinamikusak és jópofák. A táncok meg nagyon profik, de ugyanakkor viccesek is. A zene egyenesen szerethető.
 Az indiai filmipar legnagyobb képviselőjéről itt  olvashatsz többet  Bollywood.
Van néhány nagy kedvencem is:



















Ravi és Anoushka Shankar

Aki többet szeretne megtudni a mesterről az itt Wikipédia -n tájékozódhat. Biztosan csodálatos lehet az embernek a saját -nagyon tehetséges- gyermekével együtt színpadra lépni. Lássunk ezekből néhányat.








Ravi Shankar és Yehudi Menuhin

Nagyon szeretem az indiai zenét. Van néhány ilyen témájú bakelit lemezem, amit annak idején rongyosra hallgattam/tunk. Miután nem vagyok szakértője, hivatkoznék másokra, akik ezt mesterfokon művelik.
Az alábbi sorokat a jelzett oldalon találjátok meg, sőt sok-sok érdekes infót is.


Indiai klasszikus zene
Az indiai klasszikus zene az általunk ismert legrégebbi töretlen zenei tradíció. Elsõ fennmaradt leírása Bharata: Natyashastra című műve, mely a legóvatosabb becslés szerint is az idõszámításunk utáni második században született. Ebben külön fejezet foglalkozik a hangszerekkel, a tála rendszerével, sõt a rasák és bhavák, vagyis az dallamok és hangsorok által keltett érzésekkel és érzelmekkel is.

Már az ókori görögök felismerték a hangsorok érzelmi hatását. Spártában a fiúknak csak a férfias és méltóságteljes ion, vagy dúr (bilawal) hangnemet tanították, ellenben úgy tartották, hogy a líd (kalyan) hangsor túl szabados, amelytõl óvni kell a férfiúi lelket. Indiában apránként finomították ki az érzelmek zenei megjelenítését. Évezredek alatt, minden generáció kiemelkedõ zenészei törekedtek az addigi eredmények megtartására és a legnagyobbaknak megadatott, hogy egy cseppnyit maguk is hozzátegyenek a tradíció tengeréhez.

Az indiai klasszikus zene zenei nyelv. Vannak hangzói, szavai, mondatai, vannak költeményei és ami a legfontosabb, van nyelvtana. A színpadon nem improvizáció történik, hanem élõ zenei kommunikáció. Nyugaton ilyen közös zenei nyelv volt a barokk idején és ilyen zenei nyelv a dzsessz is. A dzsessz közel száz éves és már mennyi változáson esett át. Ugyanez igaz az indiai klasszikus zenére is, bár alapjai, például a tiszta érzelmek megjelenítését szolgáló hang- és játékrendszer, legalábbis Bharata műve óta állandó.

Indiában egyszerre két, egymástól független, ugyanakkor egymással kompatibilis zenei rendszert hoztak létre. Az egyik a rága - a dallam rendszere, a másik a tála - a ritmus rendszere. Két olyan komlex zenei rendszerrõl van szó, amely gyakorlatilag teljes szabadságot biztosít az elõadónak, hogy egyéniségét, saját világát megjeleníthesse a zenében annélkül, hogy a zenei rendszer sérülne. Mindkét rendszer annyira sajátos, hogyha a földkerekség minden lakója - teszem azt - tablán szeretne játszani, akkor sem kéne senkinek a másik stílusát utánoznia.
http://india.new.tilos.hu/

És most pár nagy kedvencem. A címben említett urak közös lemezei megunhatatlanok , gyönyörű zenéket tartalmaznak. Aki még nem ismeri, járjon utána.