2011. szeptember 1., csütörtök

Verdi Requiem: Lacrymosa

 kép helye: http://travelvinpet.blogspot.com/2010/12/italia.html

Egyszer Gregor Józseftől az kérdezte a riporter, hogy volt-e olyan szerepe, amikor valamit is elrontott volna az előadás alatt. S ő elmesélte, hogy egyetlen egyszer Verdi Requiem Lacrymosa tételénél fordult vele elő ilyen. A Zeneakadámián történt az eset. Belekezdett  a dallamba, amikor meglátott a nézőtéren egy idős házaspárt, akik a zene csodálatos harmóniáját meghallva, szorosan megfogták egymás kezét. Neki akkor elcsuklott a hangja és nem tudta folytatni.  Nem csodálom. 

Ezt a hihetetlen zenét volt alkalmam Assisiben Giotto freskói között énekelni. Felemelő és csodálatos volt ott állni 100-ad magammal és ilyen produkcióban részt venni.
Remélem egyszer még eljutok oda.

Szóljon ez a zene a ma elbúcsúztatott Dr. Kádár András emlékére.



Lacrimosa dies illa,
qua resurget ex favilla
judicandus homo reus.
Huic ergo parce, Deus:
Pie Jesu Domine,
Dona eis requiem. Amen.

Könnyel árad ama nagy nap,
Hamvukból ha föltámadnak
A bűnösök s számot adnak.
Uram, nekik adj jó véget,
Kegyes Jézus, kérünk Téged,
Add meg nekik békességed. Ámen.

Búcsúzás, örökre


Az élet körforgása megállíthatatlan és néha olyanokat visz tőlünk messzire, akiknek a távozása korai és értelmetlen. Tegnap kaptam a hírt, hogy kedves régi kollégám, Dr. Kádár András hosszú szenvedés után csendben elaludt örökre. 
Egyszerűen felfoghatatlan. Olyan kedves, intelligens ember volt, szerették a betegei és ő jó orvosuk is volt. Nehéz bármit mondani ilyenkor. A többiektől tudom, hogy olyan méltósággal csinálta végig az út utolsó szakaszát is, hogy ilyet még ők sem láttak. 
Családja mellett sok kolléga is elkísérte az utolsó útra. Rengeteg virágot kapott, de Ő már nem tud vele mit kezdeni. A búcsúztató nagyon szép volt, ha illik ide ez a kifejezés. Élő zene nyitotta a megemlékezést és az is zárta. Számomra a végén felcsendülő dal, de leginkább a csodálatos égi harsona hangja volt leginkább szívbemarkoló. 

Nyugodjék békében és őrizzük meg emlékét a szívünkben!

Gyász

Konduljatok harangok,
Ne legyen csönd.
Harsogjátok túl
Falum határait!
Szememre száll az éj,
Sötét a végtelen.
nehéz a levegő,
Akár a fájdalom,
Akár a félelem.

(Bodnár Éva)

 kép helye:http://www.igy_irok_en.abbcenter.com/?cim=1&id=35243