2013. április 2., kedd

Húsvét Hétfő zenével




Úgy hiszem a zene egyidős lehet az emberiséggel. Már közhely, de nagyon igaz, hogy zene nélkül lehet, de nem érdemes élni. Legyen bármilyen kedve is az embernek a zene mindig segít és továbblendít. Viszont a  zenehallgatásnál csak egy dolog van ami jobb: ha mi magunk zenélünk.

Mivel hangszeres tudásom igen csekély, marad az ősi hangszer az énekhang. És ez nem is rossz választás. Énekelni, főleg kórusban valami hihetetlen felemelő érzés. Legjobban az oratóriumokat szerettem, mert a zengő énekhangok mellett hatalmas elemi erővel szólalt meg a zenekar és ez maga a tökély.

A sokszor fáradságos próbák alkalmával lassan elkezdett összeállni a mű és egyszer csak megszólalt a ZENE. Minden a helyére került és öröm volt benne részt venni.

Sok ilyen élményben lehetett részem, amiért köszönet a Fővárosi Énekkarnak, Ugrin Gábornak és Sapszon Ferencnek!!

Ilyen csodálatos élmény és emlék számomra Bach János Passiója, amelyet újra és újra el szoktam énekelni időnként. Igaz, most már csak magányosan, de ugyan olyan örömmel.

Szerencsére a napokban rátaláltam az alábbi linken elérhető feltöltésre, amely a kottát folyamatosan pörgeti, így könnyen csatlakozhatunk a München-i Bach Kórus és Zenekar Karl Richter által dirigált 1964-es felvételének produkciójához.

Köszönet a feltöltőnek -tnsnamesoralong - , aki sok sok órát töltött el ilyen remekművek közkincsé tételében! 

Hallgassuk és énekeljük!