Mintha munka, mintha ország

Amikor dühös vagyok, gyakran úgy gondolom, hogy mi egy "mintha ország" vagyunk. 

• úgy tűnik, mintha működne, de nem
• úgy tűnik, mintha minden kapható lenne a zsúfolt boltokban, de az pont nincs amit keresel
• úgy tűnik, mintha dolgoznának az emberek, de nem, sok helyütt csak úgy tesznek
• úgy tűnik, mintha egymásra lennénk utalva, de mindenki csak a saját pecsenyéjét sütögeti
• úgy tűnik, mintha el lehet intézni bármit is amit szeretnék, de nem, sokszor semmit sem lehet elintézni
• úgy tűnik, mintha  ....... és hosszan sorolhatnám

Hogy mitől vagyok most dühös? Végül is nem nagy dolog, de a hétköznapjainkat rendesen megfogja nehezíteni.

Nem régiben elkészült a zajvédő fal mellettünk (M0),  de nem sok köszönet van benne. Már az építést is egy külön történetbe illene megörökítenem, de tán valahol írtam is róla, de most nem jut eszembe. Mindegy. A lényeg, hogy ugyan lerakták az elemeket, de az ajzat és a terep között sok helyütt jókora lyukak tátongtak. Amellett, hogy a zaj is átjött, nem nyújtottak valami szép látványt. Tegnap végre megjelent az "útépítő brigád"  és elkezdték betölteni a lyukakat, ami nagyon hasznos cselekedet.  Az megint egy külön történet lenne, hogy a vízelvezető  árok az építés során a fal másik oldalára került. (A teljes hossz kb. 600 m) Ez így száraz időben -már több hónapja nem esett eső mifelénk - nem tűnik fontos szempontnak, de ha jön a víz, mindjárt előre ugrik a prioritási listában. Sajnos csak a miénkben, mert a tervezők és az építők ilyen kicsinységre nem adnak. Szép komótosan, ahogy illik, a földszállító gépekre néha órákat várva a nyolc embernek , ezt a 300 m-t sikerült két nap alatt befejezni. De mit is csináltak tulajdonképpen:

1. Kicsit terepet rendeztek, tehát a gép ide-oda tologatott némi kupacot, egy-két autónyi szemetet elvittek sittbe.
2. Az ideszállított humusszal végig töltötték azt a 300 m-t, kb. 50 cm magasan és 60 cm szélesen. (bocsánat, keskenyen)
3. Semmi megtámasztás, semmi döngölés. Próbáltam rávilágítani, hogy a jelentősen lejtős terepen az első komolyabb esőcske úgy elmossa azt a vakondtúráshoz hasonlatos földcsíkot, hogy azt öröm lesz nézni. (Bár nem hiszem, hogy lesz kedvünk nevetni majd.) Természetesen ebből kifolyólag az ott lévő hézagok majd újra láthatóvá válnak, illetve a víztömeg egy része, már megint a mi kertünkben fog landolni. Nyilván ez sem hatotta meg őket, hiszen végül is megcsinálták amit parancsba adtak nekik.
4. Kértem, hogy a hozzánk átrakott agyagot szedjék fel, mert egyrészt balesetveszélyes (lásd. térszalagom bánta), másrészt bemossa majd az eső a termőföldre. Hát hosszas egyeztetések és megbeszélések után sikerült nekik talán 2-5 cm vékonyságú agyagréteget legyalulni. Kár, hogy maradt még vagy 15 cm. A hepehupákról már nem is beszélek, mert gondolom külön változatosságként hagyták meg nekünk. Hogy a fiúk miként fogják azt az irdatlan mennyiségű agyagot eltüntetni onnan, még nem tudom, de lehet, hogy kitanulom gyorsan a fazekas mesterséget is. 

Következtetés:

Megint beigazolódott az elméletem, hiszen ezek az emberek két napig úgy tettek, mintha valami értelmes dolgot csinálnának, pedig nem. Mintha értelme lenne a munkájuknak, pedig nem. Gondolom úgy vannak vele, hogy csak november végéig kell állni az építményüknek, mert az átvétel után úgysem fognak foglalkozni  annak funkcionalitásával. (Bár azt hiszem, most sem). A lényeg, hogy az elvégzett kontár munkát leszámlázhassák. Ahogy az építőipar fizetési morálját ismerem, majd a megrendelő is úgy tesz, mintha kifizetné a kialkudott díjat. Nem mintha bánnám!

kép helye: 

kép helye: