Októberi bogyók

Tunyogi Bendegúz

Pislákoló napfény

Az alkony sötét leple borult a tájra,

Fagyos leheletet hagyott maga mögött hátra,

A naplemente narancsos színeit sötétté temette,

S csak egyetlen napfény maradt, ami a fényességet hirdette.

Halvány csillagok, kékes – feketés égbolt,

Égi társai mellett már ott ragyogott a Hold.

Az árván maradt napfény ádáz harcba szállt,

Hogy fel ne eméssze a rendíthetetlen valóság.

A fényes Holdkorong szomorúan hallgatta jajveszékelő szavát,

Menedéket nyújtó ezüstsugarai nem védelmezték fényes társát.

Az öreg Hold maradt némán, régen megbékélve leste világát,

De napfény még a végnél sem dobta el a változtatás akaratát.

Felidézte mindazt, ami örök. El nem eresztette,

Fényét beárnyékolta ugyan a sötét, de meg nem rendítette.

Égett benne az elpusztíthatatlan remény,

S a mai napig pislákol ez a kicsiny napfény.

A fény és a világosság értékét hordozza, kitartóan őrizve. 

Egyedül ugyan, 

de reménykedve szűrődik az ismeretlen alkonyi vidékbe.

2009. Október 19.

Jöjjön már az a várva várt TAVASZ!

Tudom én, hogy jó dolog a négy évszak változása és szükség van télre is. A pihenés, a visszahúzódás alapvető szükséglete éghajlatunk flórájának, de úgy érzem nagyon itt lenne már a helye az újjászületésnek is. De csak nem akar beköszönteni ez a csodás évszak, amelyet úgy nevezünk TAVASZ. De nincs mit tenni várunk még. De már csak kicsit!  Legalábbis bízom benne.

Addig is vegyünk példát erről az optimista gólyáról és biztassuk magunkat szép tavaszi versek olvasásával. Talán ez segít. + egy-két  vidám zene és kész a komfort!

Csukás István: Tavaszi vers

Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!

Vivaldi - Tavasz / Cakó Ferenc

Gryllus Vilmos - Tavasz 

 Vándor Vokál - Tavasz, tavasz 

 

 

kép helye:

A szeretet himnusza

A mai napra mi más kerülhetne erre az oldalra, ha nem  ez a levél? Olvasd el és hallgasd meg! Érdemes!

Pál apostol: a szeretet himnusza

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok
vagy pengő cimbalom.

Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.

A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.

Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.

Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.

Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.

Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, 

ez a három, de közülük legnagyobb a SZERETET.

(Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.)

Jávor Pál előadásában

 

 

Vajda János: Nádas tavon

 Ajánlom Szívvel-Szívesen!

Bujtor István előadásában

Nádas tavon
Fönn az égen ragyogó nap.
Csillanó tükrén a tónak,
Mint az árnyék, leng a csónak.

Mint az árnyék, olyan halkan,
Észrevétlen, mondhatatlan
Andalító hangulatban.

A vad alszik a berekben.
Fegyveremmel az ölemben
Ringatózom önfeledten.

Nézem ezt a szép világot.
Mennyi bűbáj, mily talányok!
Mind, amit körültem látok.

Nap alattam, nap fölöttem,
Aranyos, tüzes felhőben,
Lenn a fénylő víztükörben.

Itt az ég a földet éri.
Tán szerelme csókját kéri...
Minden oly csodás, tündéri.

Mi megyünk-e vagy a felhő,
Vagy a lenge déli szellő,
A szelíden rám lehellő?

Gondolatom messze téved
Kék ürén a semmiségnek.
Földi élet, hol a réved?

Szélei nádligeteknek
Tünedeznek, megjelennek.
Képe a forgó jelennek...

Most a nap megáll az égen,
Dicsőség fényözönében,
Csöndessége fönségében.

S minden olyan mozdulatlan...
Mult, jövendő tán együtt van
Ebben az egy pillanatban?

A levegő meg se lebben,
Minden alszik... és a lelkem
Ring egy méla sejtelemben:

Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?...

kép helye: 

kép helye:

Az élet és élni akar!

A tavasz mindig csodálattal tölt el. A téli álomból újraéledő természet ősi és határtalan ereje, dinamikája egyszerűen bámulatra méltó.  Hosszú hónapok csendje és átfagyott időszaka után az élet mindig és mindig, újra és újra élni akar. A rügy  bomlik, a levél szaporodik és ha olyan szerencsések vagyunk mint most is, hogy kellő mennyiségű eső áztatja a kiszáradt földet, szinte napok alatt zöldbe borul a táj.

Kép: Kertész Róbert

Picinyke kertünkbe nagyon jól lehet követni ezt a változást.  Kár, hogy nem tudom kamerával megörökíteni ezt a gyors növekedést. Lehetne ilyen látványos felvételeket készíteni.

A természet évről évre újra építi önmagát és a világot, amit mi emberek sokszor észre sem veszünk. Időnk és energiánk nagy része arra megy el, hogy teljesen értelmetlen és haszontalan dolgokat cselekedjünk.  Sok órát eltöltünk közlekedéssel, munkahelyi csatározással, parttalan vitákkal, árúfelhalmozással. Úgy mond építjük a karrierünk, aminek gyakorlatilag nem sok értelme. Mások életét éljük, nem a magunkét. Meg akarunk felelni, de minek is?

Bár inkább azzal foglalkoznánk, hogy önmagunk újraépítésével szűkebb és tágabb környezetünk hasznos tagjává váljunk és a lehetőségekhez mérten valami maradandót is hátra hagyjunk majd magunk után. Hiszem, hogy mindenki tud tenni hasznos dolgokat, aminek legalább értelme és mások számára is haszna van.

Miközben ezeket a sorokat írom, olyan szerencsés vagyok, hogy kinn a fenyőfákra telepedett, a télen etetett hálás énekesmadarak  csodálatos koncertjét élvezhetem.  Idén feltűnően sokan járnak vissza és örvendeztetnek meg bennünket napjában többször is csodálatos énekükkel. 

Itt most Magyarországon élni nem jó. De félek tőle, lesz ez még rosszabb is.
Ezért csak egyet tehetünk, de azt nagyon: 

" Őrzők, vigyázzatok a strázsán,..."

INTÉS AZ ŐRZŐKHÖZ

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmult nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Bucsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán. 

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyűek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.



(Csak zárójelben merem itt megjegyezni, hogy a videó feltöltőjét nem ismerem, hozzá semmi közöm sincsen, de  a YouTubon található 3 variáció közül ezt pont  azt  fejezi ki, amit szerettem volna, s szavakban nehéz elmondani. 


A József Attila arcán lehúzódó csík az nekem egy hatalmas könnyfolyam, még akkor is ha tudom, hogy egy madártól való. 
S hiszem, hogy példaképeinkkel méltóképpen kellene bánnunk, még akkor is, ha az aktuálpolitika másként gondolja.)

Lélekben ünneplek!

1848. március 15.

Kokárdás, szép tavaszi ünnepnap van ma, de én megint csak lélekben ünneplek. Sok sok év óta, már a kokárdát sem tűzöm ki. Pedig szeretett és tisztelt ünnepem ez a nap. Meghatódottsággal gondolok azokra az ezrekre, százezrekre, akik lelkesen és életüket sem féltve álltak ki egy csodálatos ügyért és tettek is érte. Hittek valamiben és összefogtak.

kép helye:

De ma?

Nincs hova menni és nincs miért. Mint minden ebben az országban átpolitizálódott oda és vissza többször is. A forradalom csak ürügy, hogy az aktuálpolitika saját céljaira formálja az ünnepet és magát dicsérve, a másikat szidva újra és újra bebizonyítsa híveinek, hogy ő az egyetlen megoldás, ő az ír a bajra.

Ez baj. Ez nagy baj. Az élet színes és hiszem, hogy az összefogás tud csak igazi békét és boldogságot hozni egy ország népének. A kérdés csak az, hogy mikor jövünk rá erre és nem lesz-e késő?

Én sajnos a felejtős emberek táborába tartozom. Életem sok eseménye a múlt ködébe vész és nem mindig emlékszem dolgokra amik velem estek meg. Ez van. Ezért évtizedek óta naplót vezetek, talán így sikerül megőriznem valamit az akkori pillanatokból.

Egy apró momentumra viszont nagyon élénken emlékszem.  Életem első külföldi útja Bulgáriába vezetett a barátnőmmel. 1979-et írtunk. Túl az érettségin nagy felszabadulást éreztünk és öröm volt Várna és Neszebár utcáit koptatni. Egy hét után barátnőm hazajött és én egyedül mentem át Szófiába, ami egy gyönyörű város. Rengeteg park és érdekes épület. Nagyon-nagyon tetszett. S rengeteg gyönyörű ortodox templom. Aki teheti nézze meg ezt a várost. Na de vissza a történethez:

Egyik nap bementem a Szent Nedelja katedrálisba, ahol épp mise ment és én lenyűgözve bámultam az ikonosztázt és figyeltem a szertartást. Mikor is egy ponton az emberek megfogták egymás kezét és imádkoztak. Egy néni hozzám is oda jött, mondott valamit, de persze nem tudtunk kommunikálni csak kézzel lábbal, de ő megfogta a kezem és kaptam tőle egy almát is, és tovább mormolt valamit. Én -bár nem értettem semmit az egészből - mégis úgy éreztem, hogy egy pillanatra része lettem egy közösségnek, hogy része vagyok az univerzumnak és semmi baj nem érhet. Jó érzés volt.

Az alábbi szép vers nekem Dinnyés József hangján elevenedik meg ITT , akitől még a hetvenes évek derekán hallottam először ezt a dalt. Most még aktuálisabb mint akkor volt.

Utassy József: Hurrá

Szaladj, ha akarod látni, fuss!

Kitört a fák forradalma!

Szaval a száműzött Március!

Jégkirályt lincsel a Tarna!

Március! Március! Március!

Lángok a barackfaágon!

Láng, lobogó lila láng! Fiúk,

dobjuk rá a nagykabátom!

Március, gyönyörű március!

Szeretlek százezer éve!

Ki merne utadba állni?! Fuss!

Március, szerelmem: érj be!

S nagyon ide kívánkozik két kedvenc Petőfi versem is. Még gyermekkoromban olvasta nekünk többször is édesapám és ennek a pillanatnak az emléke is élénken él bennem. Valahogy akkor megéreztem, hogy az életben nagy döntések várnak ránk és ezek a versek - amit inkább egynek érzek -  nagyon költőien fogja meg ezt a kényszert.

 A kutyák dala

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.

S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.
Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.

S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!

Pest, 1847. január

          
A farkasok dala

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kinoz kegyetlenül;

S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
 A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
 Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!

Pest, 1847. január

Becsapott madarak

Elvileg tél van. Gyakorlatilag nincs. Se hideg, se hó. Tulajdonképpen nem is bánnám, mert ahogy az évek múlásával így "fiatalodom" egyre kevésbé szeretem a zord telet. Nem hiányzik a zimankó és a hideg szél sem, de viszont az áldott napsütés az igen, az hiányzik nagyon.

Szerencsére napok óta bírható idő van. Sőt néha mintha túlságosan is, hiszen január elején járunk és nem ehhez vagyunk szokva. Úgy tűnik a madarak is "megbolondultak" szegények, mert becsapta őket a klímaváltozás és az időjárás.

Napok óta hangos madárfütty trillázik szerte szét az utcákon, ami melegséggel és reménnyel tölti el a szívemet, hiszen nemsokára tavasz lesz újból és még hangosabban szól majd madárének.Végre rövidülnek az éjszakák és előbb-utóbb több lesz a fény reggel és este.

 A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján hasznos információkat olvashatunk arról, miként tegyük madárbaráttá a kertünket.

De ne higgyük, hogy a hideget megúsztuk és józan ésszel be is kell lássuk, hogy nem is lehet ez másképp.

BUÉK

Minden kedves barátomnak-ellenségemnek, 
ismerősömnek és az ismeretleneknek, 
jóknak és rosszaknak, 
családosoknak és család nélkülieknek, 
honosaknak és hontalanoknak 
kívánok
  erőben, egészségben gazdag
Boldogabb Új Esztendőt! 

 kép helye:

Adjon Isten minden jót - Muzsikás Együttes 

 Adjon Isten mind jobbat, mind jobbat,
Ne csak mindig a rosszat, a rosszat.
Mitől félünk, mentsen meg, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg, legyen meg.

Adjon Isten minden jót, minden jót,
Jobb időt, mint tavaly volt, tavaly volt,
Sok örömet e házba, e házba,
Boldogságot hazánkba, hazánkba.

Nagy László, Sebő Ferenc - Adjon az Isten 

 Adjon az Isten szerencsét,
Szerelmet, forró kemencét,
Üres vékámba gabonát,
Árva kezembe parolát,
Lámpámba lángot, ne kelljen
Korán az ágyra hevernem!
Kérdésre választ ő küldjön,
Hogy hitem széjjel ne dűljön!

Adjon az Isten fényeket,
Temetők helyett életet!
Nekem a kérés nagy szégyen,
Adjon úgyis, ha nem kérem!

 

 

Családi ebéd

Ezen a napon sokan útra kelnek, hogy nagy családjuk körében ünnepeljenek a szeretet jegyében.  Mi is útra keltünk és ünnepeltünk. 90%-ban jól sikerült, ami egy karácsonyi összejöveteltől nem is rossz arány. 

Van olyan ismerősöm, akinek nagyon rosszul sikerült. Remélem legtöbbünknek viszont pozitívat mutat a mérleg nyelve. Egy mondás jut eszembe, amit egy személyről hallottam, de végül is egy eseményre is igaz lehet.

95 százalékban csak pozitívat tudok mondani Róla, 

csak az a baj, hogy a maradék 5 százalék elrontja mind a 95-t.

Boldog és meleg hangulatú családi összejöveteleket kívánok mindenkinek!

Milyen lehet most az utcán vagy hajléktalanszállón ébredőknek?  Szörnyű!

Szélkiáltó : Boldogság-dal

 

BERTÓK LÁSZLÓ-BOLDOGSÁG DAL

Eljön a napja meglásd, tán észre sem veszed, csak sokkal szebben süt rád, csak mindenki szeret. Nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz, s nevetsz mert a dallam arról szól, hogy szeretsz. Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát, és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább. Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház, egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz. A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat, Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!