2011. szeptember 7., szerda

Munkahelyi stressz 1.


Azt hiszem ebben a témában könyvet írhatnék.. Ki ne ismerné ezt a fogalmat, hiszen nap mint nap közelről és idegtépően szembesülünk vele. 
Néhány tünet:
  •  vasárnap du. már görcsbe áll az ember gyomra
  • képzeletben briliáns párbeszédeket folytatunk a főnökkel és egyéb gyenge kvalitású, bosszantó kollégáknak nevezett senkikkel, amiből természetesen saját magunk jövünk ki győztesen
  • útálunk bemenni dolgozni
  • olyan, hogy motiváció nem létezik, már rég kiölték belőlünk
  • a munka semmi örömet nem szerez, vagy legfeljebb néha néha van egy kis röpke sikerélmény, amit persze hamarosan földig rombol a főnök, vagy egy munkatárs
  • előbb-utóbb testi tünetek formájában is megmutatkozik a stressz: magasvérnyomás, ritmuszavar, lelki stabilitás meggyengülése, stb, stb, stb.
 Kérdés: Van-e a munkahelyi stressznek kardiológiai vonatkozása? 
Szerintem igen nem is elhanyagolható.

Annak idején volt főnökömnek ezt a kérdést tette fel egy újságíró, aki ebből a témából szeretett volna egy jó kis riportot készíteni. Hiába hozta magával a témában sokat publikáló híres és ismert tudósasszony eredményeit, főnököm szabályosan kinevette és kijelentette, hogy szerinte a munkahelyi stressznek nincsenek negatív hatásai a kardiovaszkuláris rendszerre. Csak a dohányzás a túlsúly és olyan betegségek felelősek ezért (persze az ostoba betegen keresztül) mint magasvérnyomás, cukorbetegség és ilyesmi. Ennek bizonyítására két másik kollégát is oda hívott, ennek az "eszmének" az alátámasztására. Én meg ültem ott elhűlve.
Remélem azért a riport elkészül, csak más szereplőkkel.
Sajnos én a magam bőrén tapasztaltam és éppen most is élesben tesztelem ezt a jelenséget, bár szívesen lemondanék erről az élményről. 
Milyen munkahelyet szeretnék:
  • vannak értelmes feladatok és kihívások
  • egymást segítő közösség dolgozik egy célért
  • megbecsülik a munkámat
  • anyagilag is elismerik szaktudásomat
Gondolom most sokan felnevetnek és gyengeelméjűnek hisznek. Pedig nem vagyok az, csak él még bennem a remény. Nekem elég lenne egyetlen egy hely is. Márpedig annak léteznie kell, csak nem találtam még meg, de keresem.

A későbbiekben tovább folytatom az áskálódást ebben a témában. Szeretném ha hozzá szólnátok, kíváncsi vagyok a véleményetekre és a történeteitekre. Ha beszélünk róla, az már segít a feldolgozásban és a kiút keresésben. Csak bátran! Szerintem sokan járunk hasonló cipőben.

kép helye: http://www.r-medical.hu/hirek?displaymode=2&id=150