2016. december 22., csütörtök

Gesztenyetorta

Régóta sütöm ezt a süteményt és bevált recept lett belőle. Közkincsé teszem, hátha másnak is hasznos lehet.

A piskóta tésztáját Mártitól tanultam, a tejes alapot Édesanyámtól, a tejes "trükköt" Witz Évikétől. Szóval így nemzedékek összeadtuk valahogy. S most én is továbbörökítem. Szóval,

Ez egy adag, de én rögtön dupláját szoktam sütni, mert az is hamar elfogy.


  • Sütünk egy piskótát:
    • 3 tojás 
    • 20 dkg cukor
    • 1 dl tej
    • 1 dl olaj vagy kókuszzsír
    • 1/2 cs sütüpor vagy szódabikarbóna
    • 20 dkg liszt
 Felverjük a tojások fehérjéjét a cukor felével  és félretesszük. Felverjük a sárgáját a maradék cukorral, s ha szép fényes és habos, hozzákeverjük a tejet, majd az olajat. Ezt is jó habosra keverjük és szép lassan adagolva mehet bele a liszt, amibe beletettük a sütőport vagy a szódabikarbónát.
  Legvégül adagonként a felvert tojásfehérje megy bele. Ezt a műveletet már nem robotgéppel, hanem óvatosan, - hogy ne törjön össze- egy fakanállal végezzük. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és mehet az előmelegített forró sütőbe. Én légkeveréssel 160 fokon szoktam sütni. Ha megbarnult és a tűpróba is úgy mutatja, akkor vegyük ki és pihentessük amíg kihűl. Csak utána vágjuk 2-3 lapra.

  • Készítünk egy tejes alapot:
 A hideg tejbe tegyük bele a lisztet.  Majd feltesszük a tűzre és forrásig folyamatos keverés mellett összefőzzük az alapot. Fontos, hogy folyamatosan kevergessük, mert könnyel letapad és odaég. Akkor kezdhetjük elölről. Ne ijedjünk meg, közben be is fog csomósodni, de ha a kevergetés közben szétnyomkodjuk a csomókat, illetve magától a főzéstől is, ahogy kezd összeállni egy sűrű masszává a csomók szépen eltűnnek. Vegyük le a tűzről, tegyünk bele a cukrot és jól olvasszuk meg benne, majd hagyjuk kihűlni.

    • fél l tej
    • 3 púpozott kanál liszt
    • 10 dkg cukor

  • Összeállítjuk a krémet:
Keverjük a vajat és a cukrot jó habosra, majd 4-5 adagban keverjük hozzá a gesztenyekrémet és a rumaromát és ezekkel is jól dolgozzuk össze. Vegyük elő a kihűlt tejes krémet és tegyünk bele 2 kanálnyit a vajas-gesztenyés krémből.Ezt keverjük össze, majd ezt a krémet kanalanként adagoljuk a vajas-gesztenyéshez, amíg mind el nem fogy. Ekkor kapunk egy homogén krémet, amivel megtöltjük a a piskótát.
  • 25 dkg vaj (régóta nem használok margarint, és érezhető a különbség)
  • 10 dkg cukor
  • 2 cs gesztenyemassza
  • rumaroma (ízlés szerint)

Trükk:

Vegyük elő az első piskótalapot és locsoljuk meg forralt hideg tejjel. Ez puhítja a tésztát és ettől nem lesz száraz amikor esszük. Pár kanálnyi kell rá, hogy mindenhova jusson egy kevés. Nagyon eláztatni sem kell, mert akkor szétesik az egész. S azért forralt tejjel, mert az biztosan eláll pár napig és nem fogja tönkretenni a tortánkat. Sajnos hiába pasztőrözött a tej, ha szállítás közben nem jól kezelték, akkor itt is megsavanyodhat, ami nagyon nemkívánatos. Igaz ez főleg a nyári időszakra. S így járunk el minden lappal. mielőtt rákenjük a krémet, meglocsoljuk tejjel.


Remélem érthetően írtam le, ha van kérdésed, tedd fel nyugodtan.

Jó sütögetést!













2015. november 26., csütörtök

Modern hős feketében.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy hősök csak régen léteztek, amikor a csatában fegyverrel védték a hazát, vagy az ellenséges vonalak mögött titokban végrehajtottak valami nemes feladatot. 

A történelemre úgy tekintünk mint a régmúlt kronológiai eseményeire, amit be kellett magolni az iskolában. Volt köztünk aki szerette - jómagam is -, volt aki utálta, de valahogy az érettségin mindenki átment belőle és kész. Ezzel letudva.

Hősök és nem hősök, hősi és hőstelen időszakok együtt kerültek a feledésbe. Időnként nagyobb ünnepekkor beszélnek róluk ilyen-olyan pártpolitikai meggyűződésből és még az az érdekes eset is elő szokott fordulni, hogy ugyan az a személy vagy ugyan az az esemény teljesen másképp fest innen vagy onnan tálalva. Ezt már megszoktuk és már oda sem figyelünk.

Pedig a a mi mindennapjaink, amit mi életünk során átélünk ugyan úgy bekerül majd a magyar történelem nagykönyvébe és jó pár év múlva majd újabb nebulók fogják biflázni, hogy mi is volt a Kádár-korszak, vagy a Rendszerváltozás. Hogy lettünk piacgazdaság és miként kezdtünk újra falakat emelni kis hazánk köré.

Én hősnek tekintem azokat is, akik a mai zavaros és érték-vesztett idők ellenére maximálisan teszik a dolgukat. Például jó szülőként felnevelik gyermekeiket, vagy merészen kiállnak az igazság mellett, még akkor is, amikor saját környezetük is óvja ettől.

Nekem most ilyen modern hős Sándor Mária, akinek nagyon drukkolok és féltem is.
Minden tiszteletem az Övé és társaié, akik végre ki mertek állni az egészségügyért. 
Annak ellenére, hogy senki nem kérte erre őket.
SŐT!


2015. szeptember 29., kedd

Aratás

Nap mint nap járom a vidéket és látom, hogy szépen haladnak a gazdák az őszi betakarítással. Már csak néhány termék van lábon, a többi már pihen a helyén. 
Családi elbeszélésből és olvasmányokból, régi képekről tudjuk, hogy az aratás valamikor a legnehezebb mezőgazdasági munka volt. A falu apraja nagyja részt vett benne. Sok hagyomány kötődik hozzá.
De ez már a múlt. Most azt látni, hogy hatalmas területeket két-három géppel aratnak. Megy a kombájn és mellette a teherautó. A legtöbb okos-ügyes gép már a bálát is megcsinálja, vagy külön gyűjti a szárat. Sőt, akár este is lehet dolgozni. Pár helyen a sötétedés után is láttam gépeket aratni. Egyszerűen felkapcsolják a fényszórót és kész.
Persze nincs ezzel semmi baj. Fejlődni kell. Csak kár, hogy ez a világ eltűnt. Nem a sok és fárasztó munkát sajnálom mert, azért nem kár. Jól jön a gépek segítsége itt is.Csak a hangulat,a szokások, a hagyomány elveszését fájlalom. 



A Netfolk oldalán kellemes kis összefoglalót leltek a témával kapcsolatban:
http://netfolk.blog.hu/2013/07/08/az_aratashoz_kapcsolodo_szokasok



2015. április 6., hétfő

Éled a kert.

Idén sajnos nem készült kép  krókuszokról, pedig igen szépek voltak. De szerencsére van miben gyönyörködni most is.


Mandulafa virágzás


Sajnos az ő nevét nem tudom. 


Itt valahogy nem akar megerősödni a kék jácint, de nekem így is szép.



A csalán több helyen is felütötte a fejét. Kár, hogy nem szeretem a teáját, pedig nagyon egészséges. És még bio permetezére is használható.


Készül már kifelé a pünkösdi rózsa is.

A levendulának ez volt az első tele kint, elég jól átvészelte.


Még csak gyengécskék a nefelejcsek, de lesz még ebből hatalmas bokor is. Leszedni nem érdemes, mert vázában nem virít csak nagyon rövid ideig.

A minden kertben megtalálható nárcisz kedves kis virág és tényleg a tavasz jelképe.


Kék ibolyával tele van a kert, de ez a különleges, árvácskára hasonlító ibolya csak 1-2 helyen van. Csuda szép.


Egy kis társulás.


Összesen ez a 4 szál fehér jácint van, de remélem szépen elszaporodnak majd.


Levelesedik már a citromfű is, hamarosan lehet majd friss teát inni belőle.

A végére egy virág nevű fiatal leány csodás énekével búcsúzom

Kacsó Hanga Borbála

másik gyönyörűség


kép forrása

2015. április 5., vasárnap

Tavasz a fennsíkon II.


A védett fennsíkon védettek a növények is. 








Tavasz a fennsíkon

Ez az április tényleg nagyon bolondos, vagy esik az eső, a hó, vagy süt a nap. Pár napja jártam Egerben és az úton, majd ott is kaptam a nyakamba viharos szelet, hóesést, havas esőt, esőt, szikrázó napsütésben záport, szivárványt és néha kedves kis napsütést.

Szóval igazán változatos nap volt, nem panaszkodhatom.

A mai séta a fennsíkon már jóval kellemesebb volt. Szélben volt részünk bővel, de mivel jól felöltöztünk, ez nem jelentett gondot. Na de lássuk a képeket.


A levendula még nem sokat mutat magából, de csak ki kell várni az idejét!




Szép felhőkben nem volt hiány.

A pacsirták hozták szokásos formájukat és egymással versengve mondták a magukét:
Mezei pacsirta

közelebbről


Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Mezei_pacsirta













"Határbeli szobra Diósdnak nincs. (A község teljes területe belterület.) Azonban közvetlen a területhatár mellett északi irányban, a Diótörő út és Viharvédő utca találkozásánál látható a Szent Család-szobor, amelyet a diósdi őslakosság előszeretettel látogatott, sőt ápolt. Megkapóan szép a műtárgy mindhárom alakja. Említést érdemel a talapzatán látható véset is.
A szobor keletkezésének története egy később leírt szájhagyomány szerint a következő. Az 1850-es évek közepén történt, hogy az akkor még meglehetősen cserjés, bokros területen egy házaspár hazafelé tartott, amikor rablók közeledtek feléjük. A házaspárnak sikerült a sűrű bozótban megmenekülnie. Sértetlenül hazaértek. Hálából emeltették megmenekülésük helyére a szobrot. Állítólag valamelyik pince laza mészkövéből faragta ki ismeretlen alkotója. Felállíttatott 1852 évben."

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Az_en_diosdom/pages/007_szakralis_es_vilagi.htm





2015. március 25., szerda

Végre itt a tavasz

Bár nem mondhatjuk, hogy nagy tél áll mögöttünk, mert ebben a szezonban sem kellett túl sok havat ellapátolni, de azért mindig nagy öröm, hogy a kopárság és hideg napok után végre rügyeznek a fák, sőt fent a fennsíkon a mandulafa már vagy két hete virágzik is.

A madarak is pár hete felélénkültek és egyfolytában mondják a magukét. Az etetőhöz vissza-vissza járnak, de már nem olyan mohók, hiszen találnak táplálékot máshol is.

Szegény öreg cseresznyefát is rendre kopogtatja egy harkály. Hihetetlen, hogy ez a kis madár, milyen erővel tud belevájni a fa "húsába". Közben körbe pillantgat, félénken nézelődik, utána megint nekilát a csapdosásnak, vésésnek. Sikerült is egy komoly lyukat fúrnia. Lehet, hogy fészkelőhelynek készítette? Jaj, de jó lenne!! De hogy tudta ilyen simára és kerekre? Egy csőrrel?




Ma végre láttam vörösbegyet is. Ő mindig magányosan érkezik és ritkán. Vagy legalább is keveset látni. Bezzeg a verebek jönnek ezerrel napjában többször is.  Nagy zajt és ricsajt csinálnak, veszekednek. De nem baj, ők is összeszedik a bogarakat, tehát hasznosak.

Ugyan jócskán pocsékolnak, ezért ma nem is tettem az etetőbe magot, legyenek kedvesek felszedegetni valamennyit a szétszórtakból is.


Mindenütt azt olvasom, hogy a madarak szeretik az almát, de megint hiába tettem ki, hozzá sem nyúltak. Bár gondolom a mag az csábítóbb.
Járnak persze cinkék, galambok, szarkák és szajkók is az etetőkhöz és nagy ritkán látok seregélyt is.



Tegnap vettem újabb adag cinkegolyókat is. Májusi fagyokig szoktam etetni őket. Cserébe klassz madárdal van állandóan körülöttünk. S mi ezt cseppet sem bánjuk.


Ha madáréneket szeretnél hallani hallgasd/nézd meg ezt a videót:






2015. február 7., szombat

Szösszenet 1.

Állok a Postán, hogy befizessem a 10.000 Ft-t büntetést, amelyet egy vidéki parkolócég nem túl korrekt megoldással sok autósnak naponta kioszt, és a következőt látom,

Egy nem túl elegáns úr - kínai ruha, csíkos nylon szatyor - vett egy sorsjegyet a postás hölgytől. Nem tudom miféle volt, de kb. egy A5-os lap volt. A lényeg, hogy nem csak úgy egyet kért, hanem a csomag 6. darabját. A hölgy leszámolta az első ötöt, majd a hatodikat átnyújtotta. Az úr elment.

Nekem meg eszembe jutott, hogy vajon miért a hatodikat kérte? Szerencse szám? vagy mert páros és több mint 5? Gondolom azért tette, hogy megnyugodjon, nem bízott mindent Fortuna kedvére, ő is tett valamit a szerencséjéért.
Csak, hogy tudjuk: a Szerencsejáték zrt-nél 2013-ban rekordbevétel volt. (A 2014-es adat még nem elérhető)
"Soha korábban nem volt olyan magas a Szerencsejáték Zrt. árbevétele, mint tavaly, a vállalat 243,3 milliárd forint árbevételt ért el, ami 30,6 milliárd forinttal haladja meg a 2012-es eredményt, vagyis egy év alatt több mint 14 százalékkal emelkedtek a bevételek. Ennek részben az az oka, hogy a társaság kihasználta a játéktermek bezárását, de a lakossági reálkeresetek növekedése is pozitívan hatott, és a bevételeket a májusban elindított tippmixpro is emelte, tavaly 5,5 milliárd forint árbevételt hozott az új szolgáltatás. Jól húzott a tippmix is, amelynek bruttó árbevétele tavaly már magasabb volt, mint az ötöslottóból származó bevétel."
Forrás: http://www.portfolio.hu/vallalatok/rekordbevetel_a_szerencsejatek_zrt-nel.199440.html

Mi lenne, ha ennyi pénzt az emberek megtakarítanának és magukra költenék? Igaz, akkor, hol marad a játékélménye?

"A római mitológiában Fortuna a szerencse, a sors, az élet esetlegességének a megszemélyesítője, istennője. Nevének jelentése: hozam, hozadék, talán az etruszk Vortumna latinizált változata, ami évenként forgó lányt jelent. Ez talán az élet körforgására utaló elnevezés, ami a Bona Rotae (a sors forg[and]ó) középkori szállóigében csúcsosodott ki. A görög Tükhé megfelelője, Iuppiter leánya. Ünnepe június 11-én, a Fors Fortuna napja volt.
Kultuszát Servius Tullius vagy Ancus Martius vezette be. Temploma a Forum Boariumon állt, ezenkívül a Quirinalis-dombon is volt nyilvános szentélye."
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Fortuna_%28istenn%C5%91%29


2015. február 6., péntek

Utazásaim: 3. rész: Szolnok, Gáz van a Gáz utcában és büntetnek is.

Gyakran megyek a szolnoki Hetényi Géza Kórházba, amit most átépítenek, így nem lehet a kórház területére behajtani, illetve lehet, de egy negyed óra parkolás 1.500 Ft-ba kerül. (2015. januári adat).
Hát ez egy kicsit borsos, főleg akkor, ha sokat kell várakozni. Simán összejön 3-4 óra idő, amikor ott vagyok. A külső parkoló is fizetős lett, ami hosszú távon nem kifizetődő, illetve sokan be sem férnek, így a többség ellepte a környező utcákat. Így van ez a Gáz utcában is, hosszú sorokban állnak az autók sok helyen fél tengelyig a sárban. Rákerestem a Google térképen és jól látható, hogy annak idején még nem volt megállni tilos tábla kitéve, de most már van. Nem egy, hanem négy, de lehet, hogy több.


A Tószegiről bekanyarodva régebben mindkét oldalon lehetett állni. Nem volt semmilyen tábla.



Most kb. a szürke furgon környékén van az egyik megállni tilos tábla, ami azért nem feltűnő, mert nincs utca, kereszteződés ezen az oldalon és a másik tábla (alsó kép) a teherautó környékén van, tehát azt feltételezhetnénk amikor megérkezünk, hogy az utca elején található tábla előtt megállunk, nem lehet semmi baj. De lesz, mert ha nem sétálunk vissza 100 m-t, akkor nem vesszük észre, hogy van egy másik. Ha legközelebb arra járok, majd lefényképezem.




Persze ez nem olyan humoros, mint Eötvös Gábor legendás jelenete:  Van másik!


Bizony én is benéztem a dolgot és jött is szépen a büntetés. Szép kerek 10.000 Ft-ról. De nem csak én nem vettem észre, hanem vagy 20 autós. Mindenkinek ott lifegett a büntetőcédula a szélvédőjén. Ja, nem olyan szép piros mint Budapesten, hanem szép szolid fehér. Ha jön az újabb kuncsaft, azt hiheti (mint én is), hogy reklámcédula. Ki megy oda egy másik autóhoz, hogy megnézze mi van a szélvédőjén.

Naponta vajon hányan parkolnak ott? Ennyi buta ember lenne? Vagy ennyi sumák? Nem! Ennyi naiv. Persze lehet mondani, hogy miért nem néztünk jobban körül, de bárhogy csűrjük-csavarjuk ez semmi másra nem megy ki, mint, hogy valaki búsás pénzt szed be.
Még azt sem bánnám, ha legalább a kórház kapná, és akkor úgy fognám fel, hogy támogattam a magyar egészségügyet, de félek tőle nem így van.
Így kénytelen vagyok úgy lenyelni a békát, hogy húsz évnyi aktív vezetés után ez a második büntetésem. Ez van. De ha arra járok, mindig figyelmeztetek másokat, s ezért is írtam ezt a bejegyzést is. Hátha valaki okul belőle.

Balesetmentes közlekedést kívánok Minden úton levőnek!