2011. október 9., vasárnap

Apró örömök


Idén újra kellett rakatni a két éves cserépkályhát, mert a "kedves" mester rendesen elrontotta. Most a részletekbe nem megyek bele,mert túl hosszú lenne, de a lényeg, hogy kínszenvedés volt vele fűteni. Az utolsó tél felénél megelégeltük és beállítottunk egy vaskályhát mellé, azzal vészeltük át a zord időket. Annak viszont az a hátránya, hogy nagyon rosszul tartja a meleget, ezért reggelre megint hideg volt a szobában. Mindegy kibírtuk.
Nyáron egy másik mesterrel - és remélem több szerencsével - átrakattuk és ma először be is fűtöttünk. Itt ropog mellettem a tűz. Csuda jó hallgatni a ropogó hangokat. Milyen ősi ösztönök mozdulhatnak meg bennünk, hogy a tűz ilyen kellemes érzéseket vált ki bennünk, s még mélán bambulni is jólesik a fahasábokat nyeldeső lángok nyújtózkodását. Az egész emberiség egyik legfontosabb jelképe és segítője a tűz, ami végig kísérte a történelemben. Lehet jóra és rosszra egyaránt használni. Bornemissza Gergely tüzes kerekét nekünk öröm, a törököknek borzalom volt látni. De mint tudjuk az életben a dolgok mikéntje csak nézőpont kérdése.


2 megjegyzés:

  1. De irigyellek ezért a cserépkályháért...:) Nálunk sajnos megoldhatatlan (nincs kémény) bármilyen fűtő alkalmatosság beállítása:((

    (És ne haragudjál meg, de Bornemissza Gergely...)

    VálaszTörlés
  2. Igazad van Gergely! Bocsánat!! Ha máshonnan nem, hát a filmből emlékezhettem volna, mikor Vicuska kedvesen Gergőzte. Már is javítom.
    Akkor Ti mivel fűtötök? Gáz? Áram?

    VálaszTörlés