Húsvét Hétfő zenével

Úgy hiszem a zene egyidős lehet az emberiséggel. Már közhely, de nagyon igaz, hogy zene nélkül lehet, de nem érdemes élni. Legyen bármilyen kedve is az embernek a zene mindig segít és továbblendít. Viszont a  zenehallgatásnál csak egy dolog van ami jobb: ha mi magunk zenélünk.

Mivel hangszeres tudásom igen csekély, marad az ősi hangszer az énekhang. És ez nem is rossz választás. Énekelni, főleg kórusban valami hihetetlen felemelő érzés. Legjobban az oratóriumokat szerettem, mert a zengő énekhangok mellett hatalmas elemi erővel szólalt meg a zenekar és ez maga a tökély.

A sokszor fáradságos próbák alkalmával lassan elkezdett összeállni a mű és egyszer csak megszólalt a ZENE. Minden a helyére került és öröm volt benne részt venni.

Sok ilyen élményben lehetett részem, amiért köszönet a Fővárosi Énekkarnak, Ugrin Gábornak és Sapszon Ferencnek!!

Ilyen csodálatos élmény és emlék számomra Bach János Passiója, amelyet újra és újra el szoktam énekelni időnként. Igaz, most már csak magányosan, de ugyan olyan örömmel.

Szerencsére a napokban rátaláltam az alábbi linken elérhető feltöltésre, amely a kottát folyamatosan pörgeti, így könnyen csatlakozhatunk a München-i Bach Kórus és Zenekar Karl Richter által dirigált 1964-es felvételének produkciójához.

Köszönet a feltöltőnek -tnsnamesoralong - , aki sok sok órát töltött el ilyen remekművek közkincsé tételében! 

Hallgassuk és énekeljük!

Bach: János Passio

kép helye

Csak az egészség meglegyen

Kedves Olvasó!

Mit is kívánhatnék erre az új esztendőre, mint Jó Egészséget MINDENKINEK!

Ha egészség van, akkor a többi is majd csak meg lesz valahogy. Boldogság és Boldogulás.

Az egészség az első, a többi csak utána van. Ha vigyázunk saját egészségünkre, azzal vigyázunk szeretteink boldogságára is.

BUÉK 2013

Az alábbi mese szintén nagyon tanulságos

A három öregember

Egy asszony kijött a házból és három hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron.

Nem ismerte őket.

Így szólt: nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek, gyertek be és egyetek valamit.

A ház ura itthon van? – kérdezték.

Nem, válaszolta az asszony, nincs itthon.

Akkor nem mehetünk be – felelték.

Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki, mi történt.

Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok és hívd be őket.

Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket.

Együtt nem mehetünk be a házba – felelték.

Miért nem? – kérdezte az asszony.

Az egyik öreg magyarázatba kezdett.

Az ő neve Jólét, mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta: ő a Siker és én vagyok a Szeretet.

Majd így folytatta: most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.

Az asszony bement a házba és elmondta a férjének, amit az öreg mondott. A férj megörült. Ez nagyszerű! – mondta. Ebben az esetben hívjuk be Jólétet. Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!

A felesége nem értett egyet. Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?

A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával. Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel.

Hallgassunk a menyünkre – mondta a férj a feleségének. Menj és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!

Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget: melyikőtök Szeretet? Kérlek, gyere be és legyél a vendégünk.

Szeretet felállt és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt és követték társukat.

Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert: én csak Szeretetet hívtam, ti miért jöttök?

Az öregek egyszerre válaszoltak: ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk.

Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!

A szeretet himnusza

A mai napra mi más kerülhetne erre az oldalra, ha nem  ez a levél? Olvasd el és hallgasd meg! Érdemes!

Pál apostol: a szeretet himnusza

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok
vagy pengő cimbalom.

Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.

A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.

Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.

Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.

Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.

Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, 

ez a három, de közülük legnagyobb a SZERETET.

(Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.)

Jávor Pál előadásában

 

 

Fölszállott a Páva - Döntő

Ma este hihetetlen szép élményben volt részem. Végre láthattam a Fölszállott a Páva tehetségkutató verseny egyik epizódját. Miután a Duna Tv-t nem tudjuk fogni, így az előző részekről sajnos lemaradtam, de a döntőt az M1  is közvetítette. Hála érte.

Tehetséges és lelkes fiatalokat láttam, akiknek nem ciki 2012-ben szeretni hazájuk népzenéjét és tánckultúráját. Sőt, nem csak szeretik, hanem művelik is, ráadásul igen magas színvonalon. Öröm volt nézni, hallgatni valamennyit.

Sokszor megható volt látni, hogy milyen átéléssel tárták elénk a szebbnél szebb dalokat, muzsikát vagy táncokat. Lélekmelengető két órát kaprunk ajándékba, ami nagy kincs manapság.

Jó lenne, ha a mindennapokban is  minél többször találkozhatnánk élő népzenével, néptánccal és nem csak úgy gondolnánk rá, mint múzeumi darabokra.

Jó lenne, ha az iskolában megszerettetnék a kicsikkel szép hagyományainkat és segítenék a nyitott szívű befogadás élményét kibontakoztatni. Nem pedig unalmas, lapos órákon más zenéhez szokott fülű gyermekeinket "elvadítani" még a népzene környékéről is. Tisztelet a kivételnek!

Jó lenne, ha mi magunk is törekednénk művelni magunkat ezen a téren is.

Azt gondolom, hogy aki ezen adások valamelyikét is látta, az kapott egy kis lendületett, hogy ismét felfedezhesse magának ezt a csodálatos világot.

A műsor szerkesztőinek és kivitelezőinek - beleértve a műsorvezetőket is - ezer hála ezért az ízlésesen kivitelezett versenyért, ahol nem volt  politika, nem volt csöpögő, szirupos, magyarkodás, hanem tisztes szakmai hozzáállás és színvonalas közvetítés. Jó volt átérezni, hogy egy tehetséges nemzet tagja lehetek, amelynek ilyen csodásan tehetséges fiataljai vannak. Akik átviszik a szerelmet a túlsó partra is. 

Ha vannak ilyen őrzőink, akkor nagy baj nem lehet.....

Nézz szét ITT

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Boltot nyitottam!! :)

Igaz még kezdetleges és kicsit, még "csak"  virtuálisan létezik, de van! Márikám Boltja a neve és remélem ez a nap egy sikeres vállalkozás kezdete egyben. 

Mint oly sokan én is szeretek "kreatívkodni", azaz mindenféle kencével össze-vissza kenni, tapicskolni, ragasztani különböző felületeket, és remélni, hogy a végeredmény a szemnek valami kellemes látványt fog nyújtani, de legfőképpen a lelkemnek tesz jót. S ha még ez a tárgyiasult tevékenység még másoknak is örömet okoz, az csak az igazi csoda.

Néhányan összeálltunk és két éve alapítottunk egy non-profit szervezetet, amellyel pár napja megtartottuk első karácsonyi vásárunkat is.  A bevétel egy része az egyesület nemes feladatainak kivitelezését hivatott szolgálni. Ezen vásáron néhányan tőlem is vásároltak, ami valami hihetetlen élmény. 

Hiszen ha arra gondolok, hogy általam készített tárgyak -tehát olyan megvalósulások, amelyek azelőtt nem léteztek - most teljesen idegen családok otthonaiban használati- vagy dísztárgyként üzemelnek és szeretve vannak, gyakorlatilag kellemesen hátborzongató érzés. Sőt vásároltak ott külföldi gyerekek is, akik Ukrajnába, Szlovéniába, Szerbiába is elvitték az ÉN tárgyaimat. Hihetetlen.

Kedves Olvasó!

Remélem átérzed örömömet és ha van kedved Te is próbáld ki ezt a foglalatosságot.

S ha tetszettek a tárgyaim, kérlek oszd meg másokkal is ezt az élményt.

Márikám Boltja 

Mit gondolok a karácsonyi vásárlási lázról?

Azt hiszem nem vagyok egyedül, ha  elegem van a dömping árukból, az október végén kezdődő monstre akcióktól és a hányingerig játszott mézédes karácsonyi daloktól, amelyek évek óta egyre nagyobb mennyiségben elöntenek bennünket.

 Készíts magad is ajándékot!

Vásárolj kézművestől! 

 

Vásárolj magyar árut!

Miért jó ha tőlem vásárolsz?

Szép és értékes ajándéktárgyakat kapsz elérhető és megfizethető áron. Segíted egy induló vállalkozás alapjait megépíteni. Segítesz egy négytagú család megélhetésében.

Hitvallásom: 

Ne várjuk a csodát, hanem teremtsük meg mi magunk!

Segítsünk magunkon!  Segítsünk másokon!

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést!

Bojtorján - Karácsony ünnepén

Ha van kedved hallgasd meg ezt a csodás dalt és olvasd el a hozzáfűzésemet + dalszöveget.

Érdemes.

Fiam első cikke

Hát ez is megtörtént! Átesett a tűzkeresztségen az én egyik büszkeségem, a fiam. Megjelent élete első "hivatalos" írása egy online újságban. Nagyon-nagyon büszke vagyok rá! Remélem még sok érdekes írás kerül ki a kezei közül.

A cikk az Energiahír oldalon olvasható, sok egyéb jó kis tartalom mellett.

A szélturbinák és a táj konfliktusa

Csudaszép, csudajó. Ezt mindenkinek látni kell!

Eddigi életemben még csak egyszer volt szerencsém ellátogatni a Zengővárkonyban található Míves Tojás Gyűjteménybe, de az a nap feledhetetlen volt.  Egy egész busznyi kollégát sikerült fellelkesíteni, akikkel Pécs felé menet megálltunk pár órára a múzeumnál. 

Ma már tudom, ha legközelebb lejutok oda, akkor egy egész napot fogok erre a találkozásra szánni. Megéri. Hiszen a múzeumban található rengeteg szebbnél szebb míves tojások mellett lehetőségünk van sok érdekes programon részt venni, köztük természetesen tojást írni is. A vendéglátó asszonyok szívesen mutatnak meg mindent és segítenek is, ha elakadnánk.

A tájház és a környék is nagyon szép, tehát néhány órát érdemes a szabadban is eltölteni.

A gyűjtemény megálmodója, kivitelezője és tulajdonosa Dr. Nienhaus Rózsa, akit személyesen is van szerencsém ismerni, s mondhatom ritka kivételes ember. Az ő hite és energiája hegyeket tud megmozgatni. Csak csodálni tudom és innen is kívánok neki hosszú, tevékenységekben és jó egészségben gazdag boldog életet!

Az idén 12 éves Tojásmúzeum számtalan programmal is várja a látogatóit, amelyekről  ITT lehet bővebben olvasni.

Az alábbi képek a múzeum honlapjáról valók. Jó gyönyörködést!

Áldott, Békés Ünnepet Mindenkinek!

Lélekben ünneplek!

1848. március 15.

Kokárdás, szép tavaszi ünnepnap van ma, de én megint csak lélekben ünneplek. Sok sok év óta, már a kokárdát sem tűzöm ki. Pedig szeretett és tisztelt ünnepem ez a nap. Meghatódottsággal gondolok azokra az ezrekre, százezrekre, akik lelkesen és életüket sem féltve álltak ki egy csodálatos ügyért és tettek is érte. Hittek valamiben és összefogtak.

kép helye:

De ma?

Nincs hova menni és nincs miért. Mint minden ebben az országban átpolitizálódott oda és vissza többször is. A forradalom csak ürügy, hogy az aktuálpolitika saját céljaira formálja az ünnepet és magát dicsérve, a másikat szidva újra és újra bebizonyítsa híveinek, hogy ő az egyetlen megoldás, ő az ír a bajra.

Ez baj. Ez nagy baj. Az élet színes és hiszem, hogy az összefogás tud csak igazi békét és boldogságot hozni egy ország népének. A kérdés csak az, hogy mikor jövünk rá erre és nem lesz-e késő?

Én sajnos a felejtős emberek táborába tartozom. Életem sok eseménye a múlt ködébe vész és nem mindig emlékszem dolgokra amik velem estek meg. Ez van. Ezért évtizedek óta naplót vezetek, talán így sikerül megőriznem valamit az akkori pillanatokból.

Egy apró momentumra viszont nagyon élénken emlékszem.  Életem első külföldi útja Bulgáriába vezetett a barátnőmmel. 1979-et írtunk. Túl az érettségin nagy felszabadulást éreztünk és öröm volt Várna és Neszebár utcáit koptatni. Egy hét után barátnőm hazajött és én egyedül mentem át Szófiába, ami egy gyönyörű város. Rengeteg park és érdekes épület. Nagyon-nagyon tetszett. S rengeteg gyönyörű ortodox templom. Aki teheti nézze meg ezt a várost. Na de vissza a történethez:

Egyik nap bementem a Szent Nedelja katedrálisba, ahol épp mise ment és én lenyűgözve bámultam az ikonosztázt és figyeltem a szertartást. Mikor is egy ponton az emberek megfogták egymás kezét és imádkoztak. Egy néni hozzám is oda jött, mondott valamit, de persze nem tudtunk kommunikálni csak kézzel lábbal, de ő megfogta a kezem és kaptam tőle egy almát is, és tovább mormolt valamit. Én -bár nem értettem semmit az egészből - mégis úgy éreztem, hogy egy pillanatra része lettem egy közösségnek, hogy része vagyok az univerzumnak és semmi baj nem érhet. Jó érzés volt.

Az alábbi szép vers nekem Dinnyés József hangján elevenedik meg ITT , akitől még a hetvenes évek derekán hallottam először ezt a dalt. Most még aktuálisabb mint akkor volt.

Utassy József: Hurrá

Szaladj, ha akarod látni, fuss!

Kitört a fák forradalma!

Szaval a száműzött Március!

Jégkirályt lincsel a Tarna!

Március! Március! Március!

Lángok a barackfaágon!

Láng, lobogó lila láng! Fiúk,

dobjuk rá a nagykabátom!

Március, gyönyörű március!

Szeretlek százezer éve!

Ki merne utadba állni?! Fuss!

Március, szerelmem: érj be!

S nagyon ide kívánkozik két kedvenc Petőfi versem is. Még gyermekkoromban olvasta nekünk többször is édesapám és ennek a pillanatnak az emléke is élénken él bennem. Valahogy akkor megéreztem, hogy az életben nagy döntések várnak ránk és ezek a versek - amit inkább egynek érzek -  nagyon költőien fogja meg ezt a kényszert.

 A kutyák dala

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.

S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.
Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.

S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!

Pest, 1847. január

          
A farkasok dala

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kinoz kegyetlenül;

S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
 A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
 Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!

Pest, 1847. január

Olvasni jó!

Nincs is annál jobb, mint szenteste másnapján arra kelni, hogy szikrázóan süt a nap és ott a tudat, hogy máris elővehetem az este kapott új könyvet. Végre vége a sütés-főzésnek, a nagy előkészületeknek, végre élvezhetjük a karácsony igazi hangulatát. Bevackolódni egy sarokba illatozó teás bögrék mellé, oda húzni a friss beigliket és fellapozni az új könyvet, amelyet kedves szerzőnk jegyez.

Egy pillanat műve és máris egy másik helyen és időben vagyok, új  emberekkel és helyszínekkel ismerkedem és várom a folytatást. Már azon a pár oldalon is -amit sikerül gyorsan elolvasni - annyi minden történik, hogy történészek tömege egész jól megélne belőlük. A XX. század elején járunk egy eldugott kis településen, aminek gyönyörű neve van. A falu ura egy báró, akinek őse Olaszországból származik. Hőse - eddig- egy egyszerű parasztember és családja. Na, ki találja ki mit olvasok?

De sajnos nem lehet ott ülni egész nap, hiszen vár a nagy családi ünnepség, de majd este megint "magaméváteszem" ezt a piros fedeles csodát, amelyet óriás plakátokról már megszemléltem, de nem tudtam, hogy ily hamar kezembe foghatom. Szóval este folytatás következik, addig is hajrá magyar anyák!

 kép helye:

Egy kis konyházás

A konyházásnak azt hiszem most van ennek itt az ideje. Sürgés -forgás, kellemes illatok, mesteri és csodálatos ízek.

Mindjárt itt a Karácsony, amikor próbálunk  különleges csemegéket is az ünnepi asztalra varázsolni.

ITT is érdemes szétnézni