2011. december 21., szerda

Az első hó és a hajléktalan

Szép kövér pettyekben esik a hó, bár úgy tűnik nem marad meg sajnos. El fog olvadni, akárcsak a vágyakozásaink a fehér karácsony után. Gyermekkoromban (jó tudom, elég régen volt) olyan sok hó esett télen, hogy én egész magas falnak érzékeltem magam körül, ahogy az iskolából baktattunk hazafelé.
Akkoriban nem autóval vitték a gyerekeket suliba, hanem szépen legyalogoltuk azt a három - négy kilométer, és nagyon élveztük az utat. Néha volt olyan tél, hogy gyakorlatilag csak egyemberes utakat tisztítottak ki a hóból és mi mint egy labirintusban találtuk magunkat, ahol viszont lehetett jókat játszani. S bár az Alföldön nem voltak dombok, de azért valami olyanfélét csak összehánytak nekünk és tudtunk kicsit szánkózni, meg persze húztuk is egymást rendesen.


Ma a hóesésben ott volt egy hontalan az egyik kereszteződésben és elnéztem, ahogy kedvesen próbált kommunikálni azzal az autóssal, aki épp pénz nyújtott ki az ablakon. Beleborzongtam a gondolatba, hogy karácsony közeledtével ő bizony nem a fehér, hanem a meleg karácsonyt várhatja inkább, hiszen iszonyat lehet ilyenkor az utcán élni. Nem is értem, hogy bírják. 
Persze az ember sokat kibír, ha muszáj. márpedig sokszor muszáj.

Miközben képet kerestem ehhez a bejegyzéshez, találtam rá az alábbi sorokra, amelynek szerzője maga is hajléktalan, sőt az Otthontalanul blog szerzője, ami nekik és nekünk is szól. Ez tetszik. De hol tudják írni és olvasni? Hmm??

December. Ez már leírva is kinek szép, kinek csak a hideget jelenti.
Számunkra, hajléktalan embereknek többnyire a hideget jelenti. Bár jómagamnak mind a kettőt, mert igaz, hogy hideg van, de néha szép napos az idő, ilyenkor még sétálni is jó s az emberek kedve se olyan komor. Az utcákon sétálva főleg nagyobb tereken már nagy a nyüzsgés, jövés-menés s itt-ott szólnak a zenék. Jólesik egy-egy helyen megállni, hallgatni, nézni az embereket, bár sok hajléktalan ember nem megy a tömeg felé hisz az öltözékük lehet kivetni valót hagy maga után s így már jobban kitűnnek a tömegből s ez által a hatóságoknak is könnyebben feltűnnek. Sajnos sok-sok hajléktalan embernek nincs igazi téli cipője se, így még rosszabb egy-egy nap kint az utcán vizes-átázott-átfagyott lábakkal. Jó lenne, ha itt is működne Magyarországon az, mit az egyik tapasztalati szakértő mesélt, hogy nyugaton (talán Franciaországban) az egyik cipőgyár az olyan cipőket, ami még használható, csak talán nem jól lett varrva vagy a cérna látványos helyen fogyott el stb. odaadják a hajléktalanoknak. Van, hogy havonta 150 párat! S így ott a hajléktalan embereknek mindig évszakhoz megfelelő lábbelijeik vannak. Tudom, ez csak egy kis lépés lenne, de már ez is többet érne, mert talán kevesebb hajléktalan embernek kéne télen amputálni fagyás miatt a végtagját.