A Marketing Expón két könyvet vettem. Wolf Gábor Marketing Bibliáját már ki is olvastam és csak ajánlani tudom mindenkinek. Bár a vállalkozásokkal kapcsolatos a téma, azért bőven van benne olyan gondolat, amelyen érdemes másnak is elgondolkodni. Aki pedig csinál valamilyen vállalkozást - legyen az akármilyen kicsi - sok jó ötletet meríthet belőle.
A másik könyv ihlette a bejegyzés címét. Mikor megláttam tudtam, hogy ezt nekem írták és pont jókor találkozom vele. A címe is nagyon találó: Dale Carnegie Hogyan fejezzük be az aggódást és kezdjünk el élni. Még sohasem vettem ehhez hasonló könyvet sem, mert némi sznobizmussal fűszerezve úgy gondoltam ez csak valami népbutítás és a szerző nevet a markába és számolgatja a millióit. De nem. Beleolvastam és megragadott. Igen is kellenek az embernek olyan kapaszkodók, amelyek segítenek legalább szinten tartani magát. A régi klasszikusok mellett ma már szükség van ennek a kornak megfelelő válaszokat megfogalmazó irodalomra is. Engem meggyőzött és élvezettel olvasom. Ezt fogom most néhány alkalommal megosztani a nagyérdeművel.
Régen a fertőzések tizedelték az emberiséget, ma a stressz talaján kifejlődő civilizációs betegségek nyomorgatják mindennapjainkat széles e világon. Magasvérnyomás, cukorbetegség, depresszió, szívinfarktus és társai gyakorta vendég sok helyütt A rohanás, a folytonos aggódás és idegeskedés sokunk egészségét aláássa és már ásta is. Szükségünk van olyan módszerekre, példákra és ötletekre, amelyeket magunk is beépíthetünk eszköztárunkba és ha éppen szükség van rá, mint Rodolfó az elbújtatott kártyalapot előkapjuk a rejtekhelyről és a magunk hasznára alkalmazzuk azt.
A könyv gyakorlatilag példák tömegét elénk tárva sorra veszi azokat a helyzeteket amelyek átgondolásával elhagyhatjuk felesleges aggódásainkat és végre magunkra és a munkánkra koncentrálhatunk. Felszabadító pillanat, amikor nem hagyjuk magunkon eluralkodni a negatív érzéseket, hanem a lehető legjobbat akarjuk ott és akkor kihozni magunkból és a helyzetből egyaránt.
Valamikor a rádióban hallottam egy történetet egy férfiról, aki nagyon magasról lezuhant és össze-vissza törte magát. Csodálatos módon életben maradt, de az egészségügyi szakszemélyzet egy lyukas 2 fillért sem adott volna az életéért. Ő megkérdezte, mennyi a túlélés esélye. Lehangoltan közölték vele, hogy legfeljebb 3-4 %. Mire ő kedvesen és mosolyogva hozzájuk fordult és kijelentette, hogy úgy nézzenek őrá, hogy ő abba a 3-4 %-ba tartozik, aki túlél egy ilyen zuhanást. Azt mondta, leírhatatlan volt a hatás, mert kezdtek rá másképp gondolni és megtettek mindent azért, hogy felépüljön. Sikerült neki, hiszen saját történetét adta elő.
Bár sokan elméletben tisztában vagyunk azzal, hogy fejben dőlnek el a dolgok -nem úgy mint, Csokinak a sörös láda - de még sem teszünk erőfeszítést azért, hogy gondolkodásunkat átstrukturáljuk. Pedig a saját érdekünk lenne.
Most erre teszek kósza kísérletet, ha van kedved, tarts velem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése