Aratás

Nap mint nap járom a vidéket és látom, hogy szépen haladnak a gazdák az őszi betakarítással. Már csak néhány termék van lábon, a többi már pihen a helyén. 

Családi elbeszélésből és olvasmányokból, régi képekről tudjuk, hogy az aratás valamikor a legnehezebb mezőgazdasági munka volt. A falu apraja nagyja részt vett benne. Sok hagyomány kötődik hozzá.

De ez már a múlt. Most azt látni, hogy hatalmas területeket két-három géppel aratnak. Megy a kombájn és mellette a teherautó. A legtöbb okos-ügyes gép már a bálát is megcsinálja, vagy külön gyűjti a szárat. Sőt, akár este is lehet dolgozni. Pár helyen a sötétedés után is láttam gépeket aratni. Egyszerűen felkapcsolják a fényszórót és kész.

Persze nincs ezzel semmi baj. Fejlődni kell. Csak kár, hogy ez a világ eltűnt. Nem a sok és fárasztó munkát sajnálom mert, azért nem kár. Jól jön a gépek segítsége itt is.Csak a hangulat,a szokások, a hagyomány elveszését fájlalom. 

A Netfolk oldalán kellemes kis összefoglalót leltek a témával kapcsolatban:

http://netfolk.blog.hu/2013/07/08/az_aratashoz_kapcsolodo_szokasok

Már megjelent a második cikk is

Energiatakarékos házépítés a gyakorlatban

Szerző: Tunyogi Bendegúz | 2012-11-15 | téma: Energiatakarékosság

Cimkék: energiatakarékosság

Mire figyeljünk oda, ha házat építünk?

Energiatakarékossági szempontból az épületekben számos lehetőség rejlik, melyeket a tájékozott tulajdonos könnyűszerrel ki tud aknázni. Ezek nem csak a környezet számára kedvező döntések, hanem az ember pénztárcáját is óvja a felesleges többletkiadásoktól. Napjainkban egyre szélesebb tömegek kezdenek rádöbbeni, hogy a környezettudatosság és a pénzügyi takarékosság között szoros összefüggés áll fenn. A következőkben olyan tanácsokkal kívánunk szolgálni, melyek segítenek abban, hogy egy környezetbarát, és pénzügyi szempontból is előnyös épületet sikerüljön felépíteni.

ITT  olvasható

Energiahír

Fiam első cikke

Hát ez is megtörtént! Átesett a tűzkeresztségen az én egyik büszkeségem, a fiam. Megjelent élete első "hivatalos" írása egy online újságban. Nagyon-nagyon büszke vagyok rá! Remélem még sok érdekes írás kerül ki a kezei közül.

A cikk az Energiahír oldalon olvasható, sok egyéb jó kis tartalom mellett.

A szélturbinák és a táj konfliktusa

Ilyet se hallottam még!

A Vadgesztenye mint ÖKO mosószer

A mosódióról már régóta hallok, de még nem próbáltam ki, mert valahogy nem volt még merszem hozzá. Erre most itt ez az ötlet. Még hogy vadgesztenye. S mivel éppen van otthon jó pár darab belőle, én bizony kipróbálom. Elsőként felmosószernek. Utána színes ruhával és esetleg majd fehérrel is.

Itt lehet a teljes cikket elolvasni

kép forrása: 

Mert dolgunk van itt ezen a Földön

“Vigyázz a gondolataidra, mert szavakká formálódnak, 

vigyázz a szavaidra, mert tettekké válnak, 

vigyázz a tetteidre, mert szokásoddá lesznek, 

vigyázz a szokásaidra, mert formálják a jellemed, és végül 

vigyázz a jellemedre, mert az határozza meg a sorsod.”

Forrás:

Vörösmarty Mihály:
Gondolatok a könyvtárban

részlet 

"Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.

Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk? 

Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.

Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély süllyedésből,
S a szellemharcok tiszta súgaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük, élet!
áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfimunka volt!"

Forrás: 

 kép helye:

Az élet és élni akar!

A tavasz mindig csodálattal tölt el. A téli álomból újraéledő természet ősi és határtalan ereje, dinamikája egyszerűen bámulatra méltó.  Hosszú hónapok csendje és átfagyott időszaka után az élet mindig és mindig, újra és újra élni akar. A rügy  bomlik, a levél szaporodik és ha olyan szerencsések vagyunk mint most is, hogy kellő mennyiségű eső áztatja a kiszáradt földet, szinte napok alatt zöldbe borul a táj.

Kép: Kertész Róbert

Picinyke kertünkbe nagyon jól lehet követni ezt a változást.  Kár, hogy nem tudom kamerával megörökíteni ezt a gyors növekedést. Lehetne ilyen látványos felvételeket készíteni.

A természet évről évre újra építi önmagát és a világot, amit mi emberek sokszor észre sem veszünk. Időnk és energiánk nagy része arra megy el, hogy teljesen értelmetlen és haszontalan dolgokat cselekedjünk.  Sok órát eltöltünk közlekedéssel, munkahelyi csatározással, parttalan vitákkal, árúfelhalmozással. Úgy mond építjük a karrierünk, aminek gyakorlatilag nem sok értelme. Mások életét éljük, nem a magunkét. Meg akarunk felelni, de minek is?

Bár inkább azzal foglalkoznánk, hogy önmagunk újraépítésével szűkebb és tágabb környezetünk hasznos tagjává váljunk és a lehetőségekhez mérten valami maradandót is hátra hagyjunk majd magunk után. Hiszem, hogy mindenki tud tenni hasznos dolgokat, aminek legalább értelme és mások számára is haszna van.

Miközben ezeket a sorokat írom, olyan szerencsés vagyok, hogy kinn a fenyőfákra telepedett, a télen etetett hálás énekesmadarak  csodálatos koncertjét élvezhetem.  Idén feltűnően sokan járnak vissza és örvendeztetnek meg bennünket napjában többször is csodálatos énekükkel. 

Itt most Magyarországon élni nem jó. De félek tőle, lesz ez még rosszabb is.
Ezért csak egyet tehetünk, de azt nagyon: 

" Őrzők, vigyázzatok a strázsán,..."

INTÉS AZ ŐRZŐKHÖZ

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmult nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Bucsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán. 

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyűek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.



(Csak zárójelben merem itt megjegyezni, hogy a videó feltöltőjét nem ismerem, hozzá semmi közöm sincsen, de  a YouTubon található 3 variáció közül ezt pont  azt  fejezi ki, amit szerettem volna, s szavakban nehéz elmondani. 


A József Attila arcán lehúzódó csík az nekem egy hatalmas könnyfolyam, még akkor is ha tudom, hogy egy madártól való. 
S hiszem, hogy példaképeinkkel méltóképpen kellene bánnunk, még akkor is, ha az aktuálpolitika másként gondolja.)

Őszapó csapatban

A tél közeledtével idén is kihelyeztem a szokásos madárgolyókat a kerti fákra. S mint rendesen, a hideg beköszöntével megjelentek a madarak is, hogy elcsipegessék a finomságokat. Nem tudom miért, de most a kékcinkék nincsenek olyan számosan, mint például tavaly. Viszont a verebek tömegével járulnak az ingyenkonyhára. Hangos csiviteléssel veszik körül a diófát, amelynek ágairól három ebédlőasztal is kelletti magát. Egyszerre akár hárman is megpróbálkoznak felcsimpaszkodni egy-egy golyóra, bár ennek általában verekedés a vége.

kép helye:

Van két aranyos vörösbegy is aki meglátogat bennünket, de őket nem látom olyan gyakran mint a verebeket. Ráadásul ők hátrányos helyzetűek, mert tartósan nem tudnak megkapaszkodni a golyókon, jobbára csak a lehullott magvakat tudják felcsipegetni. Sohasem láttam őket együtt. Mindig külön jönnek. Az egyik kerekebb, a másik vékonyabb forma. Nagyon félénk madarak és a verebek sajnos elriasztják őket, sőt el is zavarják. ITT meghallgathatod az énekét. S mint látható, szereti a vajat is.

kép helye:

Viszont idén láttunk először őszapókat az etetőnél. Rögtön többet is, mert általában 4-5 madárka együttesen vándorolja végig a helyszíneket. Ők viszont kordában tartják a verebeket, akik megszeppenve nézik tisztes távolból a lakmározó csapatat. Ők szép békésen, ugyan akkor nagyon óvatosan csipegetnek.  Akár ketten is függeszkednek egyszerre. Mindig van egy őr is, aki az egyik ágról figyelve jelez a többieknek. De az őr szerepe folyamatosan cserélődik, így mindenki tud enni. Ez elég igazságos rendszernek tűnik.
Nagyon szép kis madarak, kedves hangjuk van, de nekem a farok tolluk tetszik a legjobban, ami a testük méretéhez képest nagyon hosszú. De gondolom ki van ez találva miért.

ITT egy nagyon jó kis videó látható róluk közelről hanggal együtt. 

kép helye:

A téli madáretetésről sok hasznos információt megtudhatunk a 

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 

honlapján ITT

7 milliárdan

Mostanában kevés időm volt blogozásra ezért jó két hónap késéssel írok erről a témáról, ami nagyon fontos és egy nagy mérföldkő.  Ésszel elképzelni nem is lehet, hogy mit jelent ez a szám - 7 milliárd, de a HVG fotósorozatából képet kaphatunk róla. Nézd meg itt!

Egy  jó cikket olvashatsz ebben a témában ITT 

Egy jó videó a  National Geographic Magazinból

ITT megtudhatod -nagy valószínűséggel- hányadiknak születtél 
ebből a 7 milliárdból.

Ráadásul a számláló csak pörög és pörög.

Én a 3,082,049,852.  ember vagyok ebből a 7 milliárdból.

Jó tudni, így mindjárt más :))

A világ egyik felén az a gond, hogy túl sokan vannak egy területen, a világ másik felén pedig az, hogy fogy és öregszik a lakosság. Míg Ázsia és Afrika népessége rohamosan nő, addig Észak-Amerika és Európa lakóinak száma egyre fogy és a bevándorlók nélkül pl. a német gazdaság is bajban lenne. Persze ugyanakkor van szép számban munkanélküliség is, amiért részben a bevándorlókat hibáztatják. Szóval nem egyszerű kérdés ez.

Kép helye:

Hogy mi lesz ennek a vége és hová jut az emberiség, azt hiszem még csak részben sem tudjuk elképzelni. Majd 100-150 év vagy 1000 év múlva visszanézve, vajon mi lesz a véleménye az akkori homo sapiensnek rólunk és korunkról. Átkozni vagy dicsérni fog-e?

Az emberek azt hiszik, hogy minden a fejük fölött dől el és mi kisemberek nem is tehetünk semmit. Pedig nem így van. Minden egyes nap, minden döntésünkkel befolyásoljuk szűkebb és tágabb világunk döntéseit. 

Ha a boltban a közelben megtermelt magyar árút veszem, akkor itthon teremtek munkahelyet és a környezetet is védem a szállítási távolság lerövidítésével. Ráadásul nem kell például zölden leszedett és mesterségesen időre érlelt zöldséget-gyümölcsöt fogyasztanom.

Ha a mindennapi munkámban, tetteimben, kommunikációmban pontos, szorgalmas, kitartó és segítőkész vagyok, akkor megkönnyítem a körülöttem élők életét is, ők pedig az enyémet. Így kevesebb frusztráció és stressz, ugyanakkor  nagyobb hatékonyság, több elégedettség és örömtelibb életünk lenne. Kár, hogy ez most az álom kategóriába tartozó elképzelés.

Ha nem szemetelek, ha szelektíven gyűjtöm a hulladékot, ha tudatosan vásárolok és próbálom a fogyasztói társadalom extrém ajánlatait elkerülni, már sokat tettem az élhetőbb Földért.

Hiszem, hogy mikro környezetünkben mi magunk is sokat tehetünk az élhető világért és a fenntartható fejlődésért. Ha van ilyen. Csak hozzáállás kérdése.  A sok kicsiből pedig lehet a nagy. Akár egy élhetőbb Magyarország is. 

Most olyan rossz kedvű és kiábrándult mindenki, hogy talán itt az ideje felismernünk azt, amit Garas és Kern már jó ideje megtett. 

Egyedül nem megy

Sőt, már Minarik is hirdette:

Kell egy csapat

Seregély tánc fekete-fehérben

A seregélyek igen kedves madarak -bár talán a szőlős gazdáknak más a véleményük - és a képek tanúsága szerint jól tudnak táncolni is a levegőégben.
A mellékelt weboldalon sok érdekes írás van, de ezt most azért emeltem ki, mert tényleg csodálatos a madarak tömeges együttmozgása és nagyon teszik, hogy ezt fekete -fehérben örökítették meg.

Annak idején a színes film megjelenésével temetni kezdték ezt az ősi technikát, de az idő bebizonyította, hogy szükség van rá és sokszor kifejezőbb is mintha szivárványszínekben pompázna az adott kép. Ezek a fotók pont ilyenek. Így tökéletesek.

Rákóczifalva és Martfű

Kissé megkésve, de végre eljutottunk édesapámmal  e két -számomra oly kedves-  helyiségbe. Meglátogattuk az élő és holt rokonokat, a kedves helyeket. Rákóczifalván édesanyám rokonsága él/élt, s 6-12 éves koromig én is ott cseperedtem. Nagyon meghatározó volt számomra ez a 6 év, mert bár életem nagy részét városon töltöttem, mégis sok vidéki vonás van bennem, illetve szeretem a földet és az azzal kapcsolatos tevékenységeket. Akkoriban  a gyerekek sokat segítettek a szülőknek a ház körüli munkákban, de ezt mindenki normálisnak tartotta és nem járt érte jutalom. 

Főleg nem pénz. Mint ahogy mostanában láttam egy riportban. Ha a három apróság gereblyézett, öntözött, gyomot szedett, akkor kaptak érte fizetséget. Kis kezüket tartva Anya beleszámolta a 100 forintosokat. Elborzadva láttam, ahogy - az egyébként celeb -  szülők, mire "tanítják" csemetéiket. De ez egy másik történet, majd egyszer ennek a témának is nekiveselkedek.

Ahol a Vizsolyi Biblia készül

A napokban hallottam a Kossuth Rádió riportját, ami az elmúlt évek legjobb felvétele az én számomra.

Ajánlom  figyelmetekbe.

A színházi előadás egyszerűen páratlan. Végre valaki mer eredeti lenni úgy, hogy az a közönségnek is tetszik

"A Zemplén hegyei között megbúvó kis falu örökre beírta magát a kultúrtörténetbe azzal, hogy itt nyomtatták az első teljes magyar nyelvű Bibliát 1590-ben Károli Gáspár fordításában. Ennek emlékére hozta létre interaktív nyomdáját Daruka Mihály, ahol a látogatók maguk nyomtathatják ki a Biblia első oldalát egy színházi előadás keretében, amelyben a látogatók észrevétlenül válnak a darab szereplőivé. Az asztalosból lett nyomdász, vendéglős és "színi direktor" szándéka, hogy a Vizsolyba érkező évi több tízezer látogató ne csak rövid látogatást tegyen a településen, hanem maradandó élménnyel gazdagodjon.

Szerkesztő: Benkei Ildikó"

Itt hallgatható meg

9:30-kor  , Ahol a Vizsolyi Biblia készül - címmel

10 perces szenzációs riport
(Sajnos egy idő után  (két hét?)már nem elérhető az archívumban)

Vizsolyi Idegenforgalmi és Ifjúsági Központ

Honlapján többet megtudhattok a szereplőről és arról amit csinálnak.

Érdemes meglátogatni őket.

Szép Magyarország

Szerencsére ma már csak pénztárca kérdése és bármikor utazhatunk külföldre. Nekem is volt alkalmam megfordulni itt-ott, sok érdekes és egzotikus táj van a világon, de nekem a legszebb mégis csak Magyarország. Bárhol is voltam egyszer csak felütötte a fejét a honvágy és nem volt mese jönni kellet haza. Sok olyan szeglete van ennek az országnak, ahol mi honpolgárok sem fordulunk meg tömegesen, pedig nagyon is megérné egy kirándulás erejéig felkeresni ezeket a helyeket. 

Most, hogy Sárváron, pontosabban Rábasömjénben volt dolgom ezen a csodálatos hétvégén egy kis időre megálltunk Szelestén, ahol egy nagyszerű park fogadja a pihenni vágyót.

Szelestei Arborétum

A szelestei arborétum több szempontból is rendhagyó. Gróf Festetich Andor alapította 1873-ban ezt a felemelően szép ligetes és szabad területeket, valamint sűrűbb erdei részleteket egyaránt tartalmazó, az angol tájkertépítési hagyományokat követő parkot. Festetich után Baich Mihály lett a park tulajdonosa és igazi gazdája. Az arborétumban több fajból álló fenyvescsoportok, tiszafa-sorral szegélyezett utak, szelídgesztenye liget, borostyánnal átszőtt szépséges erdőrészletek pihentetik a látogatók lelkét. A területen, az évelőkertben több ritka, védett és szép lágyszárú is él, például kockásliliom, királyné gyertyája, stb.
Rendhagyó az is, hogy az arborétum kialakítása óta nyitva áll a látogatók előtt.

Nyitva tartás

Egész évben látogatható, s a belépés ingyenes.

Elérhetőségek

1. Telefon: +36-95/365-002

Kapcsolattartó

ifj. Bánó István

Ebben a gyönyörű őszi időben különösen szép volt a park. Hatalmas fák sokasága sorakozik benne, ahol a madarak is igencsak jól érezhetik magukat, hiszen kellemes koncertet adtak látogatásunk alatt. Aki tehet, látogassa meg ezt a szép vidéket. Egy sárvári fürdőzés után jó kis kikapcsolódás ez kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Egy nagyon hangulatos kastélyszálló is van a parkban, közvetlen a szép kis kápolna mellett.

A Hold

kép helye: http://nokent.blogspot.com/2011/05/hold-fazisok-jelentese.html

Már napok óta olyan fényesen világít az égbolton, mintha vetekedni szeretne a Nappal. Hiú ábránd, hiszen a fényét a "Naptól lopja",de nagyon látványos. Éjszakánként ha felébredek, hol itt, hol ott tűnik fel beszűrődő fényes sávja. 

Pár hete a fiam összeállította apja távmérő műszerét, amelynek optikáján keresztül nagyon közelről lehetett megfigyelni a felszínét. Nagyon érdekes és borzongató volt így látni. Még érdekesebb volt tapasztalni azt, hogy milyen gyorsan mozog, illetve mozgunk egymáshoz viszonyítva. Szabad szemmel alig érzékelhető ez a mozgás, de így a keresőbe állítva mondhatom nagyon is gyors. Folyamatosan utána kellett tekerni a célkeresztet, mert ő csak ment és ment.

 

Ez a dal már egyszer szerepelt a blogban, de ide is nagyon illik.

A Hold már ezer évek óta figyeli az Ember-generációk folyamatos küzdelmét a mindennapokkal. Mi most is csak rohanunk és még emberi léptékkel is túl keveset veszünk észre a környezetünkből. Azokra jut a legkevesebb időnk, akiket a legjobban szeretünk. Vajon a gyermekeink fejlődéséből mennyit veszünk észre?

A Wikipédiában és persze sok helyen foglalkoznak a Holddal, érdemes utána olvasgatni. Most csak az alakváltozással kapcsolatos részt másolom ide:

Holdfázisok 

Az ábra a Hold fázisváltozásait szemlélteti, egy teljes szinodikus kört megtéve.

A Hold fázisa a Cellarius Harmonia Macrocosmicában

A Holdnak nincs saját fénye, csak a Nap fényét veri vissza. A Föld körüli keringése során a megvilágítottsága állandóan változik a Nap–Föld–Hold rendszer pozícióinak változása miatt. A köznyelv szerint a Hold megtelik, majd elfogy. A holdfázisok újholddal kezdődnek, ekkor a Hold a Nap és a Föld között helyezkedik el és pontosan a túloldalát világítja meg a Nap. Az „új” holdat nem látjuk, mert szorosan a Nap közelében van, és a napfényes ég lehetetlenné teszi az észlelését. Nagyjából egy hét alatt egyre növekedve éri el az első negyedet, amikor a Föld–Hold–Nap rendszer pontosan derékszöget zár be egymással (ilyenkor a Hold felénk eső oldalának felét látjuk, a keleti félgömb – a holdkorong jobb oldala – fényes, a nyugati árnyékban van). Mivel minden nap kb. 50 perccel később kel és nyugszik, egyre többet látható a már sötét égbolton. Újabb egy hét elteltével következik a telihold. Teliholdkor a Föld kerül körülbelül a Nap és a Hold közé és a felénk eső oldalt éri a napsugár, a holdkorong teljessé válik (Ha a Föld pontosan a Nap és a Hold közé esik, akkor holdfogyatkozásról beszélünk). Ezután a Hold elkezd fogyni, egy hét múlva következik be az utolsó negyed, újra derékszöget zárnak be egymással az égitestek, csak az első negyedhez képest a Hold keringési pályájának túloldalán. A megvilágítás éppen ellenkező az első negyedhez képest, a „félhold” a nyugati oldalon – a bal oldalon – fényes és a keletin árnyékos. Egyre korábban kel, egyre közelebb a hajnalhoz, végül a negyedik hét végén teljesen elfogy a Hold, és eljut az újhold állapotba, ahol a ciklus újra kezdődik. Ez a ciklus átlagosan 29 nap 12 óra 44 perc alatt megy végbe, ez a szinodikus holdhónap hossza.
A mindenkori megvilágított és a sötét rész határa a terminátor. Ennek közelében láthatóak a legjobban a Hold felszíni alakzatai, kráterei.

Fogy vagy növekszik? 

Ha a Hold korongja nem teljes, nem mindenki tudja rögtön megállapítani, hogy fogyóban van-e a Hold vagy növekvőben. Az újhold vékony sarlója és a fogyó Holdé csak abban különbözik, hogy domborodásuk ellenkező irányba mutat. Az északi féltekén az első negyed mindig jobbra mutat a domború oldalával, az utolsó negyed ellenben balra (a déli féltekén éppen fordítva). Hogyan jegyezzük ezt meg, hogyan állapíthatjuk meg hiba nélkül, melyik Hold merre néz? Emlékezőtehetségünk segítségére a magyar nyelvben a holdsarlónak a D illetve a C betűhöz való hasonlóságát használhatjuk fel a Dagad (Duzzad) és Csökken szavakkal.
A latinban ugyanezekkel a betűkkel éppen a fordított értelmű szavak kapcsolhatók össze: crescit = növekszik, decrescit = csökken (lásd például a Carmina Burana híres Fortuna-kórusának sorát: Semper crescis, aut decrescis, vita detestabilis, azaz: „mindig dagadozol vagy csökkensz, utálatos élet ez”). Többek között ezért is (illetve a mágikus hiedelmekkel való kapcsolata miatt) emlegetik a holdat latinul „hazug”-nak (Luna mendax).
E szabályt azonban csak az északi féltekén alkalmazhatjuk. Ausztráliában például fordítva áll a dolog, sőt még az északi féltekén is alkalmatlan lehet a fenti szabály, nevezetesen az Egyenlítőhöz közelebb eső szélességi körökön. Már a Krím-félszigeten és a Kaukázusban is megfigyelhető, hogy a sarló erősen oldalt dől. Egészen közel az Egyenlítőhöz a láthatáron lebegő Hold már szinte csónaknak tűnik fel, amely a vízen himbálódzik; ezért mesélnek az arab mesék a Hold csónakjáról.
Ha nem akarunk tévedni a Hold fázisaiban, csillagászati jelenségektől kell tanácsot kérnünk. A növekvő Holdat este látjuk a nyugati égen, a fogyó Holdat reggel látjuk a keleti égen.
A Hold a Naptól kapja a fényét és ezért a holdsarló kidudorodó részének természetesen a Nap felé kell fordulnia. A holdsarlót egyébként nem két félkör, hanem egy félkör (ez a külső ív) és egy fél ellipszis (amely a Hold megvilágított részének határa perspektívában, ez a belső ív) határolja.

Hamuszürke fény 

A holdfelszín albedója rendkívül alacsony (0,12), mégis rengeteg fényt ver vissza. Ezért újhold előtt, vagy után, amikor a felénk eső félgömb legnagyobb része árnyékban van, akkor is láthatjuk a Hold gömbjét. Ilyenkor a sokkal nagyobb fényvisszaverő képességű és felületű Föld éppen „teliföldet mutat” a Hold felé, rengeteg fényt sugározva a Hold felé, amely egy kis részét visszaveri. Ezt érzékelhetjük halvány derengésként és ezt a jelenséget hívjuk hamuszürke fénynek.