Tavasz a fennsíkon

Ez az április tényleg nagyon bolondos, vagy esik az eső, a hó, vagy süt a nap. Pár napja jártam Egerben és az úton, majd ott is kaptam a nyakamba viharos szelet, hóesést, havas esőt, esőt, szikrázó napsütésben záport, szivárványt és néha kedves kis napsütést.

Szóval igazán változatos nap volt, nem panaszkodhatom.

A mai séta a fennsíkon már jóval kellemesebb volt. Szélben volt részünk bővel, de mivel jól felöltöztünk, ez nem jelentett gondot. Na de lássuk a képeket.

A levendula még nem sokat mutat magából, de csak ki kell várni az idejét!

Szép felhőkben nem volt hiány.

A pacsirták hozták szokásos formájukat és egymással versengve mondták a magukét:

Mezei pacsirta

közelebbről

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Mezei_pacsirta

"Határbeli szobra Diósdnak nincs. (A község teljes területe belterület.) Azonban közvetlen a területhatár mellett északi irányban, a Diótörő út és Viharvédő utca találkozásánál látható a Szent Család-szobor, amelyet a diósdi őslakosság előszeretettel látogatott, sőt ápolt. Megkapóan szép a műtárgy mindhárom alakja. Említést érdemel a talapzatán látható véset is.

A szobor keletkezésének története egy később leírt szájhagyomány szerint a következő. Az 1850-es évek közepén történt, hogy az akkor még meglehetősen cserjés, bokros területen egy házaspár hazafelé tartott, amikor rablók közeledtek feléjük. A házaspárnak sikerült a sűrű bozótban megmenekülnie. Sértetlenül hazaértek. Hálából emeltették megmenekülésük helyére a szobrot. Állítólag valamelyik pince laza mészkövéből faragta ki ismeretlen alkotója. Felállíttatott 1852 évben."

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Az_en_diosdom/pages/007_szakralis_es_vilagi.htm

Végre itt a tavasz

Bár nem mondhatjuk, hogy nagy tél áll mögöttünk, mert ebben a szezonban sem kellett túl sok havat ellapátolni, de azért mindig nagy öröm, hogy a kopárság és hideg napok után végre rügyeznek a fák, sőt fent a fennsíkon a mandulafa már vagy két hete virágzik is.

A madarak is pár hete felélénkültek és egyfolytában mondják a magukét. Az etetőhöz vissza-vissza járnak, de már nem olyan mohók, hiszen találnak táplálékot máshol is.

Szegény öreg cseresznyefát is rendre kopogtatja egy harkály. Hihetetlen, hogy ez a kis madár, milyen erővel tud belevájni a fa "húsába". Közben körbe pillantgat, félénken nézelődik, utána megint nekilát a csapdosásnak, vésésnek. Sikerült is egy komoly lyukat fúrnia. Lehet, hogy fészkelőhelynek készítette? Jaj, de jó lenne!! De hogy tudta ilyen simára és kerekre? Egy csőrrel?

Ma végre láttam vörösbegyet is. Ő mindig magányosan érkezik és ritkán. Vagy legalább is keveset látni. Bezzeg a verebek jönnek ezerrel napjában többször is.  Nagy zajt és ricsajt csinálnak, veszekednek. De nem baj, ők is összeszedik a bogarakat, tehát hasznosak.

Ugyan jócskán pocsékolnak, ezért ma nem is tettem az etetőbe magot, legyenek kedvesek felszedegetni valamennyit a szétszórtakból is.

Mindenütt azt olvasom, hogy a madarak szeretik az almát, de megint hiába tettem ki, hozzá sem nyúltak. Bár gondolom a mag az csábítóbb.

Járnak persze cinkék, galambok, szarkák és szajkók is az etetőkhöz és nagy ritkán látok seregélyt is.

Tegnap vettem újabb adag cinkegolyókat is. Májusi fagyokig szoktam etetni őket. Cserébe klassz madárdal van állandóan körülöttünk. S mi ezt cseppet sem bánjuk.

Ha madáréneket szeretnél hallani hallgasd/nézd meg ezt a videót:

Szabó Gyula jóvoltából: Madárhangok

Inspiráció a hétköznapokra.

Mostanában nem sűrűn használom a FB közösségi oldalt, mert nagyon elegem van abból, hogy sok-sok felesleges dologgal "szemetelik" sokan tele. A játék felkérésektől egyenesen ideges leszek. Látom, hogy van 4-5 hozzászólás, azt hiszem valaki valami értelmeset akar velem közölni de nem, egy újabb mittudoménmilyen  vacakra küldenek felkérést. Nem is értem mit kellene ilyenkor csinálnom, de nem mehetek rá minden egyes játék oldalára és tilthatom ki őket, mert egyre másra újabb és újabb, lehetetlen nevű "játékok" jelennek meg.

De ma két olyan kedves videóra bukkantam amit szeretnék veletek megosztani, mert nekem feldobta a napomat és talán más is akad, aki továbbgondolva a történeteket valami értelmes megállapításra jut belőle, pl:

• a barátság nagy dolog és az sem baj (sőt), ha nem embertársainktól kapjuk
• az egészségünk, az életünk és a világ rendje/békéje gyakran csak egy "tollpihe" egyensúlyán múlik

  Christian the Lion

 Történet az oroszlánról, aki több évvel a vadonba visszahelyezését követően felismeri gyermekkora két barátját, akik saját otthonukban nevelték.

ez a hosszabb verzió  

 

  Miyoko Shida - Rigolo

Csodálatos megnyugtató zenével kísért kápráztató előadás. 

Bárcsak mi is így tudnánk egyensúlyozni a mindennapokban.

A boldogság hozzállás kérdése (is)

Tegnapi friss történet:

Volt egy kicsi jó hír és egy nagy jó hír.  Péntek késő délután 2,5 év szenvedései után megérkezett a kicsi jó hír.

Az Egyik nagyon örült neki, a Másik egyáltalán nem örült neki, mert a másfél éve húzódó nagyon jó hírt várta. Csalódott. A kis jó hírre csak a problémák jutottak az eszébe, amit még át kell majd hidalni, hogy a kis jó hír teljesen beérjen. Míg a nagy jó hírre még várni kell. És szomorú volt. Ő úgy feküdt le, hogy bosszús volt. 

Míg az Egyik nagyon boldog volt mert 2,5 év munkája gyümölcsét látta beérni. Már csak egy kevés apró munka maradt és célba érhetett. Boldogan hajtotta álomra a fejét. Tudta, hogy egyszer a nagy jó hír is meg fog érkezni csak idő kérdése. És akkor megint nagyon boldog lesz. 

Míg a Másik akkor is boldogtalan lesz, mert a most nagy jó hír addigra a következő nagy jó hír miatt visszaminősül kis jó hírré, aminek megint nem tud majd örülni és csak a problémákat látja majd.

Hát így megy ez napról napra. Hogy minek tudsz örülni az RAJTAD múlik. Döntés kérdése. 

Látjuk és sokan beszámoltak róla, hogy a szegény emberek között sokkal több a boldog, mint a boldogtalan. Önmagában a tárgyak birtoklása senkit nem tesz boldoggá, mert ha megszerzi a hőn áhított újabb valamit, már a következőn töri a fejét. Vannak aki szerint ez viszi előbbre a világot. Biztos ez? Biztosan sokan ismerik ezt a történetet:

Egy gazdag üzletember egy kis halászfaluban nyaral. A tenger partján üldögélve látja, hogy egy helybéli halász kis csónakján reggel kievez a nyílt vízre, délben visszatér néhány hallal a hálójában, megebédel, és azután csak üldögél a parton napnyugtáig. A gazdag üzletember egyik nap megszólítja: – Mondd, miért nem evezel be messzebb, miért nem dolgozol többet? – Minek? – kérdi az halász. – Mert akkor több halat foghatnál. – És? – Ha több halat fognál, maradna eladnivalód. – És? – Ha eladnád a fölösleget, lenne pénzed. – És? – A pénzen vehetnél egy nagyobb csónakot. – S akkor mi történne? – A nagyobb csónakkal még messzebbre mehetnél, és még több lenne a zsákmány. – És utána? – A pénzen, amit a sok halért kapnál, felvehetnél egy alkalmazottat. – No de minek? – kérdezi a halász. – Ha lenne egy alkalmazottad, akkor már csak délelőtt kellene dolgoznod, és csak ülnél a parton egész délután. – Hiszen most is éppen ezt csinálom.

Persze értelmezés kérdése kinek miről szól ez a történet. Én azokkal értek egyet, akiknek arról, hogy a boldogság RAJTAD múlik, hogy  mikor/mitől vagy boldog.

Madách Imre: Az ember tragédiája

Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!

/az Úr az utolsó (tizenötödik) színben/

 

Jobb ha észrevesszük, hogy az élet rövid és tele van küzdelemmel. Azt a kevés boldog pillanatot, amely adatik nekünk kell észrevennünk és teljes lélekkel átélnünk. Rajtunk múlik, hogy megállunk-e a forgatagban és átengedjük magunkat a boldogság érzésének. Ha kicsi, ha nagy, a miénk,............ha hagyjuk.

Végre drótszamáron újra

A hosszú tél után már nagyon vártam, hogy újra drótszamarazhassak, illetve biciklizhessek, szóval használhassam a lábtekerészeti tova löködömöt, tehát végre újra kerékpározhassak. Bár az időjárás már korábban  megengedte volna, hogy erre sor kerüljön, de az időbeosztásom csak most engedélyezte számomra.

Egy vasárnap este végre azt mondtam magunknak, hogy nincs tovább időhúzás és indulás de nagyon!! Nem is bántam meg. Suhanni a szélben, hallgatni a madarakat és motorzúgás nélkül élvezni a táj szépségét, nagyon is megéri a fáradságot.

A környék csendes utcácskái után irány a Duna part. Jó magas volt a vízállás, érdekes fények játszottak a vízen és az áramlásokat most nagyon jól meg lehetett figyelni. Ha sokáig nézte az ember érdekes élményben lehetett része. 

A partról nézve a kissé távoli Mo-on vonuló kamionok sora olyan viccesnek tűnt és ha beleláttunk volna a beljesükbe, fogadom rengeteg felesleges dolgot találtunk volna. Vajon az ember miért veszi egyre jobban körül magát teljesen értelmetlen és felesleges dolgokkal. Ha nagyanyám házára gondolok,ott semmi nem volt felesleges, mindennek volt értelme és haszna. Most meg?

Húsvét Hétfő zenével

Úgy hiszem a zene egyidős lehet az emberiséggel. Már közhely, de nagyon igaz, hogy zene nélkül lehet, de nem érdemes élni. Legyen bármilyen kedve is az embernek a zene mindig segít és továbblendít. Viszont a  zenehallgatásnál csak egy dolog van ami jobb: ha mi magunk zenélünk.

Mivel hangszeres tudásom igen csekély, marad az ősi hangszer az énekhang. És ez nem is rossz választás. Énekelni, főleg kórusban valami hihetetlen felemelő érzés. Legjobban az oratóriumokat szerettem, mert a zengő énekhangok mellett hatalmas elemi erővel szólalt meg a zenekar és ez maga a tökély.

A sokszor fáradságos próbák alkalmával lassan elkezdett összeállni a mű és egyszer csak megszólalt a ZENE. Minden a helyére került és öröm volt benne részt venni.

Sok ilyen élményben lehetett részem, amiért köszönet a Fővárosi Énekkarnak, Ugrin Gábornak és Sapszon Ferencnek!!

Ilyen csodálatos élmény és emlék számomra Bach János Passiója, amelyet újra és újra el szoktam énekelni időnként. Igaz, most már csak magányosan, de ugyan olyan örömmel.

Szerencsére a napokban rátaláltam az alábbi linken elérhető feltöltésre, amely a kottát folyamatosan pörgeti, így könnyen csatlakozhatunk a München-i Bach Kórus és Zenekar Karl Richter által dirigált 1964-es felvételének produkciójához.

Köszönet a feltöltőnek -tnsnamesoralong - , aki sok sok órát töltött el ilyen remekművek közkincsé tételében! 

Hallgassuk és énekeljük!

Bach: János Passio

kép helye

A hideg napokra egy kis szívmelengető

"Soha ne add fel önmagad, és az álmaid!
Szállj szabadon, mint a madár,
ne hagyd, ...hogy a világ letörje szárnyaid!
Ahhoz, hogy ne csak létezz, hanem élj,
önnön lényeged őrizd meg, és bízz a sorsodban.
Járd a saját utad!
Légy önmagad!
Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek..." /Teréz Anya/

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
- Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját.

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. 

Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. 

De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

 

Csak az egészség meglegyen

Kedves Olvasó!

Mit is kívánhatnék erre az új esztendőre, mint Jó Egészséget MINDENKINEK!

Ha egészség van, akkor a többi is majd csak meg lesz valahogy. Boldogság és Boldogulás.

Az egészség az első, a többi csak utána van. Ha vigyázunk saját egészségünkre, azzal vigyázunk szeretteink boldogságára is.

BUÉK 2013

Az alábbi mese szintén nagyon tanulságos

A három öregember

Egy asszony kijött a házból és három hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron.

Nem ismerte őket.

Így szólt: nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek, gyertek be és egyetek valamit.

A ház ura itthon van? – kérdezték.

Nem, válaszolta az asszony, nincs itthon.

Akkor nem mehetünk be – felelték.

Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki, mi történt.

Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok és hívd be őket.

Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket.

Együtt nem mehetünk be a házba – felelték.

Miért nem? – kérdezte az asszony.

Az egyik öreg magyarázatba kezdett.

Az ő neve Jólét, mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta: ő a Siker és én vagyok a Szeretet.

Majd így folytatta: most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.

Az asszony bement a házba és elmondta a férjének, amit az öreg mondott. A férj megörült. Ez nagyszerű! – mondta. Ebben az esetben hívjuk be Jólétet. Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!

A felesége nem értett egyet. Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?

A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával. Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel.

Hallgassunk a menyünkre – mondta a férj a feleségének. Menj és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!

Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget: melyikőtök Szeretet? Kérlek, gyere be és legyél a vendégünk.

Szeretet felállt és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt és követték társukat.

Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert: én csak Szeretetet hívtam, ti miért jöttök?

Az öregek egyszerre válaszoltak: ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk.

Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!

Fölszállott a Páva - Döntő

Ma este hihetetlen szép élményben volt részem. Végre láthattam a Fölszállott a Páva tehetségkutató verseny egyik epizódját. Miután a Duna Tv-t nem tudjuk fogni, így az előző részekről sajnos lemaradtam, de a döntőt az M1  is közvetítette. Hála érte.

Tehetséges és lelkes fiatalokat láttam, akiknek nem ciki 2012-ben szeretni hazájuk népzenéjét és tánckultúráját. Sőt, nem csak szeretik, hanem művelik is, ráadásul igen magas színvonalon. Öröm volt nézni, hallgatni valamennyit.

Sokszor megható volt látni, hogy milyen átéléssel tárták elénk a szebbnél szebb dalokat, muzsikát vagy táncokat. Lélekmelengető két órát kaprunk ajándékba, ami nagy kincs manapság.

Jó lenne, ha a mindennapokban is  minél többször találkozhatnánk élő népzenével, néptánccal és nem csak úgy gondolnánk rá, mint múzeumi darabokra.

Jó lenne, ha az iskolában megszerettetnék a kicsikkel szép hagyományainkat és segítenék a nyitott szívű befogadás élményét kibontakoztatni. Nem pedig unalmas, lapos órákon más zenéhez szokott fülű gyermekeinket "elvadítani" még a népzene környékéről is. Tisztelet a kivételnek!

Jó lenne, ha mi magunk is törekednénk művelni magunkat ezen a téren is.

Azt gondolom, hogy aki ezen adások valamelyikét is látta, az kapott egy kis lendületett, hogy ismét felfedezhesse magának ezt a csodálatos világot.

A műsor szerkesztőinek és kivitelezőinek - beleértve a műsorvezetőket is - ezer hála ezért az ízlésesen kivitelezett versenyért, ahol nem volt  politika, nem volt csöpögő, szirupos, magyarkodás, hanem tisztes szakmai hozzáállás és színvonalas közvetítés. Jó volt átérezni, hogy egy tehetséges nemzet tagja lehetek, amelynek ilyen csodásan tehetséges fiataljai vannak. Akik átviszik a szerelmet a túlsó partra is. 

Ha vannak ilyen őrzőink, akkor nagy baj nem lehet.....

Nézz szét ITT

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Boltot nyitottam!! :)

Igaz még kezdetleges és kicsit, még "csak"  virtuálisan létezik, de van! Márikám Boltja a neve és remélem ez a nap egy sikeres vállalkozás kezdete egyben. 

Mint oly sokan én is szeretek "kreatívkodni", azaz mindenféle kencével össze-vissza kenni, tapicskolni, ragasztani különböző felületeket, és remélni, hogy a végeredmény a szemnek valami kellemes látványt fog nyújtani, de legfőképpen a lelkemnek tesz jót. S ha még ez a tárgyiasult tevékenység még másoknak is örömet okoz, az csak az igazi csoda.

Néhányan összeálltunk és két éve alapítottunk egy non-profit szervezetet, amellyel pár napja megtartottuk első karácsonyi vásárunkat is.  A bevétel egy része az egyesület nemes feladatainak kivitelezését hivatott szolgálni. Ezen vásáron néhányan tőlem is vásároltak, ami valami hihetetlen élmény. 

Hiszen ha arra gondolok, hogy általam készített tárgyak -tehát olyan megvalósulások, amelyek azelőtt nem léteztek - most teljesen idegen családok otthonaiban használati- vagy dísztárgyként üzemelnek és szeretve vannak, gyakorlatilag kellemesen hátborzongató érzés. Sőt vásároltak ott külföldi gyerekek is, akik Ukrajnába, Szlovéniába, Szerbiába is elvitték az ÉN tárgyaimat. Hihetetlen.

Kedves Olvasó!

Remélem átérzed örömömet és ha van kedved Te is próbáld ki ezt a foglalatosságot.

S ha tetszettek a tárgyaim, kérlek oszd meg másokkal is ezt az élményt.

Márikám Boltja 

Mit gondolok a karácsonyi vásárlási lázról?

Azt hiszem nem vagyok egyedül, ha  elegem van a dömping árukból, az október végén kezdődő monstre akcióktól és a hányingerig játszott mézédes karácsonyi daloktól, amelyek évek óta egyre nagyobb mennyiségben elöntenek bennünket.

 Készíts magad is ajándékot!

Vásárolj kézművestől! 

 

Vásárolj magyar árut!

Miért jó ha tőlem vásárolsz?

Szép és értékes ajándéktárgyakat kapsz elérhető és megfizethető áron. Segíted egy induló vállalkozás alapjait megépíteni. Segítesz egy négytagú család megélhetésében.

Hitvallásom: 

Ne várjuk a csodát, hanem teremtsük meg mi magunk!

Segítsünk magunkon!  Segítsünk másokon!

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést!

Bojtorján - Karácsony ünnepén

Ha van kedved hallgasd meg ezt a csodás dalt és olvasd el a hozzáfűzésemet + dalszöveget.

Érdemes.

Mert dolgunk van itt ezen a Földön

“Vigyázz a gondolataidra, mert szavakká formálódnak, 

vigyázz a szavaidra, mert tettekké válnak, 

vigyázz a tetteidre, mert szokásoddá lesznek, 

vigyázz a szokásaidra, mert formálják a jellemed, és végül 

vigyázz a jellemedre, mert az határozza meg a sorsod.”

Forrás:

Vörösmarty Mihály:
Gondolatok a könyvtárban

részlet 

"Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.

Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk? 

Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.

Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély süllyedésből,
S a szellemharcok tiszta súgaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük, élet!
áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfimunka volt!"

Forrás: 

 kép helye:

Úti élmények

Ma újra hosszú útra indultam és nagyon szép nap kerekedett belőle. Gyönyörű nyár eleji időben indultam neki az M7-es autópályán a Zalai-dombságnak. Pacsára igyekeztem, ami azért nincs olyan közel.  Nem bántam, mert a kilométerek gyorsan szaladtak el mellettem én meg nagyon élveztem a vezetést egy ilyen szép napon. Még az autópályáról is jól lehetett nézelődni és kezdtem nagyon sajnálni, hogy nem hoztam fényképezőgépet. De majd később ezt még inkább bántam.

Vajda János: Nádas tavon

 Ajánlom Szívvel-Szívesen!

Bujtor István előadásában

Nádas tavon
Fönn az égen ragyogó nap.
Csillanó tükrén a tónak,
Mint az árnyék, leng a csónak.

Mint az árnyék, olyan halkan,
Észrevétlen, mondhatatlan
Andalító hangulatban.

A vad alszik a berekben.
Fegyveremmel az ölemben
Ringatózom önfeledten.

Nézem ezt a szép világot.
Mennyi bűbáj, mily talányok!
Mind, amit körültem látok.

Nap alattam, nap fölöttem,
Aranyos, tüzes felhőben,
Lenn a fénylő víztükörben.

Itt az ég a földet éri.
Tán szerelme csókját kéri...
Minden oly csodás, tündéri.

Mi megyünk-e vagy a felhő,
Vagy a lenge déli szellő,
A szelíden rám lehellő?

Gondolatom messze téved
Kék ürén a semmiségnek.
Földi élet, hol a réved?

Szélei nádligeteknek
Tünedeznek, megjelennek.
Képe a forgó jelennek...

Most a nap megáll az égen,
Dicsőség fényözönében,
Csöndessége fönségében.

S minden olyan mozdulatlan...
Mult, jövendő tán együtt van
Ebben az egy pillanatban?

A levegő meg se lebben,
Minden alszik... és a lelkem
Ring egy méla sejtelemben:

Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?...

kép helye: 

kép helye:

Az élet és élni akar!

A tavasz mindig csodálattal tölt el. A téli álomból újraéledő természet ősi és határtalan ereje, dinamikája egyszerűen bámulatra méltó.  Hosszú hónapok csendje és átfagyott időszaka után az élet mindig és mindig, újra és újra élni akar. A rügy  bomlik, a levél szaporodik és ha olyan szerencsések vagyunk mint most is, hogy kellő mennyiségű eső áztatja a kiszáradt földet, szinte napok alatt zöldbe borul a táj.

Kép: Kertész Róbert

Picinyke kertünkbe nagyon jól lehet követni ezt a változást.  Kár, hogy nem tudom kamerával megörökíteni ezt a gyors növekedést. Lehetne ilyen látványos felvételeket készíteni.

A természet évről évre újra építi önmagát és a világot, amit mi emberek sokszor észre sem veszünk. Időnk és energiánk nagy része arra megy el, hogy teljesen értelmetlen és haszontalan dolgokat cselekedjünk.  Sok órát eltöltünk közlekedéssel, munkahelyi csatározással, parttalan vitákkal, árúfelhalmozással. Úgy mond építjük a karrierünk, aminek gyakorlatilag nem sok értelme. Mások életét éljük, nem a magunkét. Meg akarunk felelni, de minek is?

Bár inkább azzal foglalkoznánk, hogy önmagunk újraépítésével szűkebb és tágabb környezetünk hasznos tagjává váljunk és a lehetőségekhez mérten valami maradandót is hátra hagyjunk majd magunk után. Hiszem, hogy mindenki tud tenni hasznos dolgokat, aminek legalább értelme és mások számára is haszna van.

Miközben ezeket a sorokat írom, olyan szerencsés vagyok, hogy kinn a fenyőfákra telepedett, a télen etetett hálás énekesmadarak  csodálatos koncertjét élvezhetem.  Idén feltűnően sokan járnak vissza és örvendeztetnek meg bennünket napjában többször is csodálatos énekükkel. 

Itt most Magyarországon élni nem jó. De félek tőle, lesz ez még rosszabb is.
Ezért csak egyet tehetünk, de azt nagyon: 

" Őrzők, vigyázzatok a strázsán,..."

INTÉS AZ ŐRZŐKHÖZ

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmult nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Bucsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán. 

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyűek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.



(Csak zárójelben merem itt megjegyezni, hogy a videó feltöltőjét nem ismerem, hozzá semmi közöm sincsen, de  a YouTubon található 3 variáció közül ezt pont  azt  fejezi ki, amit szerettem volna, s szavakban nehéz elmondani. 


A József Attila arcán lehúzódó csík az nekem egy hatalmas könnyfolyam, még akkor is ha tudom, hogy egy madártól való. 
S hiszem, hogy példaképeinkkel méltóképpen kellene bánnunk, még akkor is, ha az aktuálpolitika másként gondolja.)

Csudaszép, csudajó. Ezt mindenkinek látni kell!

Eddigi életemben még csak egyszer volt szerencsém ellátogatni a Zengővárkonyban található Míves Tojás Gyűjteménybe, de az a nap feledhetetlen volt.  Egy egész busznyi kollégát sikerült fellelkesíteni, akikkel Pécs felé menet megálltunk pár órára a múzeumnál. 

Ma már tudom, ha legközelebb lejutok oda, akkor egy egész napot fogok erre a találkozásra szánni. Megéri. Hiszen a múzeumban található rengeteg szebbnél szebb míves tojások mellett lehetőségünk van sok érdekes programon részt venni, köztük természetesen tojást írni is. A vendéglátó asszonyok szívesen mutatnak meg mindent és segítenek is, ha elakadnánk.

A tájház és a környék is nagyon szép, tehát néhány órát érdemes a szabadban is eltölteni.

A gyűjtemény megálmodója, kivitelezője és tulajdonosa Dr. Nienhaus Rózsa, akit személyesen is van szerencsém ismerni, s mondhatom ritka kivételes ember. Az ő hite és energiája hegyeket tud megmozgatni. Csak csodálni tudom és innen is kívánok neki hosszú, tevékenységekben és jó egészségben gazdag boldog életet!

Az idén 12 éves Tojásmúzeum számtalan programmal is várja a látogatóit, amelyekről  ITT lehet bővebben olvasni.

Az alábbi képek a múzeum honlapjáról valók. Jó gyönyörködést!

Áldott, Békés Ünnepet Mindenkinek!

SelyemÁlom - mert megérdemeljük!

Pár napja egy konferencián voltam, ahol a meglepetés kiállító   Mécs-Szilágyi Nóra   és kedves kolléganője volt, akik gyönyörűséges egyedi, kézzel festett selyemkendőket mutattak be a tisztelt nagyérdeműnek. 

Látnotok kellett volna. Hihetetlen szín és formagazdagság mindössze egy négyzetméteren. (ugyanis a szép ívű állvány nagyjából ekkora területet foglalt el). Mutatok pár példát:

De van sok-sok más minta is sokféle színösszeállításban, sőt lehet kérni is. Formát és színt  is választhatunk. Ami tetszik.    Nézzetek  szét náluk:         Silkyway.

Még eddig sohasem ajánlottam itt a blogon egyetlen céget sem, de itt most azért tettem ezt meg, mert tisztelem azokat az alkotókat, akik szuverén egyéniségként járják az útjukat, szépet és hasznosat alkotnak és nem a szerencséjüket vagy a "sültgalambot"  várják ölbe tett kézzel, hanem tesznek, nagyon sokat tesznek is érte.

Akinek volt vagy van vállalkozása, aki írt már blogot és üzemeltet honlapot, az tudja, hogy milyen nehéz a mai időkben talpon maradni, főleg egy olyan egyedi termékkel mint a Nóráé.   Sok sikert kívánok Neki és lelkes csapatának a folytatáshoz.

Őszapó csapatban

A tél közeledtével idén is kihelyeztem a szokásos madárgolyókat a kerti fákra. S mint rendesen, a hideg beköszöntével megjelentek a madarak is, hogy elcsipegessék a finomságokat. Nem tudom miért, de most a kékcinkék nincsenek olyan számosan, mint például tavaly. Viszont a verebek tömegével járulnak az ingyenkonyhára. Hangos csiviteléssel veszik körül a diófát, amelynek ágairól három ebédlőasztal is kelletti magát. Egyszerre akár hárman is megpróbálkoznak felcsimpaszkodni egy-egy golyóra, bár ennek általában verekedés a vége.

kép helye:

Van két aranyos vörösbegy is aki meglátogat bennünket, de őket nem látom olyan gyakran mint a verebeket. Ráadásul ők hátrányos helyzetűek, mert tartósan nem tudnak megkapaszkodni a golyókon, jobbára csak a lehullott magvakat tudják felcsipegetni. Sohasem láttam őket együtt. Mindig külön jönnek. Az egyik kerekebb, a másik vékonyabb forma. Nagyon félénk madarak és a verebek sajnos elriasztják őket, sőt el is zavarják. ITT meghallgathatod az énekét. S mint látható, szereti a vajat is.

kép helye:

Viszont idén láttunk először őszapókat az etetőnél. Rögtön többet is, mert általában 4-5 madárka együttesen vándorolja végig a helyszíneket. Ők viszont kordában tartják a verebeket, akik megszeppenve nézik tisztes távolból a lakmározó csapatat. Ők szép békésen, ugyan akkor nagyon óvatosan csipegetnek.  Akár ketten is függeszkednek egyszerre. Mindig van egy őr is, aki az egyik ágról figyelve jelez a többieknek. De az őr szerepe folyamatosan cserélődik, így mindenki tud enni. Ez elég igazságos rendszernek tűnik.
Nagyon szép kis madarak, kedves hangjuk van, de nekem a farok tolluk tetszik a legjobban, ami a testük méretéhez képest nagyon hosszú. De gondolom ki van ez találva miért.

ITT egy nagyon jó kis videó látható róluk közelről hanggal együtt. 

kép helye:

A téli madáretetésről sok hasznos információt megtudhatunk a 

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 

honlapján ITT

A blogolás szépségeiről

Gyakorlatilag alig 5 hónapja indítottam ezt a blogot, de sohasem gondoltam volna, hogy ennyi örömet okoz majd ez a fajta "naplózás".

Ami elém kerül és valamiért érdekes az felkerül a blogra, bár elmaradásaim is vannak jócskán . De bízom benne, hogy a lényeg mégis csak megjelenik a sorok között.

Ez alatt az öt hónap alatt sokat tanultam az internetes megjelenésről, amelynek jó példája a karácsonyi blogom, amely messze  túlteljesítette  minden elvárásomat. Az elején napi 30-50 látogató tisztelet meg a jelenlétével, de ahogy egyre tudatosabban kezdtem SEO-ni és linket- mély linket  építeni Facebook-ozni és Youtubon megjelenni,  napról napra több és több látogatóm lett. A csúcsidőszakban napi 2000 látogató is megfordult ezen az oldalon és teljesen ámulatba estem a tömeges érdeklődés láttán. Még ma is - több mint egy hónappal az ünnep után vannak látogatók az oldalon, akik a kreatív ajándékok elkészítéséhez keresnek ötleteket. 

A Találjanak meg az Angyalok! egyszerű kis bejegyzés viszi a pálmát a maga több mint 2.200 megtekintésével. 

Itt a Szívvel-Szívesen blogban is ért nagy meglepetés. Ez a blog ugyanis nincs sehol SEO-zva, linkelve, hirdetve. Egyedül a Facebook oldalamra  szoktam kitenni, gondolván a barátaim és ismerőseim megnézegetik néha, de a valóság az, hogy a látogatók fő sodra nem innen jön. A Google.hu adja a látogatók 50 %-t. 

S most jön az a tény, amiért ez a bejegyzés egyáltalán megszületett. (Remélem van még itt olvasó) 

Ugyanis a leglátogatottabb oldalak azok lettek, amelyek csak úgy mellékesen  születtek. De örülök, hogy így történt. 

A legkeresettebb és leglátogatottabb bejegyzés a  fő vonalba egyáltalán nem tartozó, de ugyanakkor a nagyon szeretett madárkákról szólt . Cinege, cinege aranyos pintyőke 

A második helyezett a a közalkalmazotti lét árnyoldalához tartozó bérviszonyokra utaló pár soros híradás volt egy közalkalmazotti bértábla fotójával kísérve. 

Hihetetlen, de gyakorlatilag ez a két vezető téma minden nap.

 S ami a legfurcsább, hogy sokan, nagyon sokan a beszúrt képeken keresztül találnak az oldalra. Ez is érdekes, hiszen amikor képet választ az ember nem a látogató, hanem a saját pillanatnyi állapota és érzései alapján választ képet.  

Nagy büszkeségemre a harmadik helyezett a nem is oly rég feltett saját készítésű Puha mézeskalács receptje lett. 

Már csak egy hiányérzetem van. A megjegyzések. 

Kedves Látogató! 

Kérlek ha van egy perced, kommentelj, mert nagyon jól esne a visszajelzés, hogy mi tetszik és mi nem. Így néha olyan, mintha üres térben mozognék, de nem, hiszen sokan visszatértek ide és olvasgattok.  Előre is köszönöm!! :))