Szalagos fánk, avagy emlék Mancikának

Volt nekem egy nagyon kedves és mindenki által nagyra becsült és szeretett nagynéném Mancika, aki bár nehéz életet tudhatott maga mögött mégis mindig kedves, szelíd és érdeklődő volt. Sok testi problémája (reuma és egyebek) ellenére is állandóan emberek között volt, szervezett és sokat kirándult. 

Ha jól tudom, több mint 40 évet lehúzott a Martfűi cipőgyárban, amire nagyon büszke volt. Imádta a gyárat és a kollektívát. Azt már csak én teszem hozzá, hogy sajnos a széthullását is látta. Ráadásul a csinos kis lakása ablaka pont a gyár felé néz. Aki járt már Martfűn az tudja, hogy a gyár melletti főút másik oldalán gyönyörű nagy park van. Sőt az utóbbi időkben már szép templomok is. Mancika oda is járt.

Sok mindent tanultam tőle, de ez nem igen érdekli a nagyérdeműt, ezért nem részletezem. Viszont egy érdekes dolgot majd megosztok itt, mert nagyon jellemzőnek és fontosnak tartom. Ez pedig a TOJÁS.

Itt most arról a finom fánkról szeretnék szólni, amit tőle tanultam. Ha valaki viszi a receptet, kérem vigye a nevét is, hogy Mancika emléke így a virtuális világban is megőrződjék. Előre is köszönöm a kedvességeteket!! :)

Szóval. Kezdő háziasszonyként bizony nem mindig sikerült a fánk. Volt olyan eset is, hogy úgy túlkelt és megszívta magát olajjal, hogy emberi fogyasztásra csak tripla adag koleszterincsökkentővel lett volna szabad elfogyasztani, tehát ment az enyészetbe. De mióta eszerint a recept szerint sütőm, MINDIG sikerül, ráadásul nagyon, nagyon finom lesz. Én annyit változtattam a recepten, hogy kicsit megemeltem az adagokat, hiszen legtöbbször ötünkre sütöm. Lesz belőle vagy 80 db 8-9 cm átmérőjű fánkocska.

Szalagos fánk Mancika módra:

Hozzávalók:

1 kk só

10 dkg vaj

0,7 liter tej

5 dkg élesztő

3 tojás sárgája
3 db egész tojás

4 evőkanál cukor

1 kg liszt (finom + rétes)
(amennyit felvesz a tészta, nem szoktam méregetni)

A lisztet elkeverjük a sóval és cukorral, a közepébe ültetjük a tojásokat, majd hozzá adjuk a langyos cukros  tejben megfuttatott élesztőt és a langyos vajat. Nekigyürkőzünk és szép szabályos mozdulatokkal egy erős, széles lapátú fakanál segítségével összeállítjuk a tésztát.  Az elején ne tegyük bele az összes lisztet, hanem kb. csak a 3/4 részét és a többit részletenként szépen dogozzuk hozzá.

Ahogy összeáll a tészta sok-sok buborék és hólyag képződik benne, ez kell majd, hogy könnyű legyen a fánkunk. Akkor jó, ha elválik az edény falától és szép fényesen összeáll. Nem túl puha és nem túl kemény.

(Na szegény kezdő háziasszonyok az ilyen megállapításokkal aztán kinn vannak a vízből. Bár mint mindenhez, a főzéshez is érzék kell. Még szerencse, hogy tapasztalás útján ez fejleszthető.)

Ha ezzel készen vagyunk, szórjuk meg a tetejét egy kevés liszttel és takarjuk le egy tiszta konyharuhával. A kelés gyorsasága a helyiség hőmérsékletétől függ, de szereti ha melegen tartjuk. Hogy gyorsabban keljen én be szoktam tenni egy nagypárna alá. Legalább a kétszeresére kell megkelnie. Ekkor kiborítjuk a nyújtódeszkára és finom mozdulatokkal széthúzzuk kissé, hogy szaggatható magasságú legyen. 

Lisztbe mártott formával kiszaggatjuk és még egy kicsit hagyjuk kelni. Ha sokat sütünk, akkor mire feltesszük a nagy lábast és az olajat melegedni, valamint kiszaggatjuk az összes tésztát, az eleje már kelt is annyit, hogy mehet bele a forró olajba.  A lényeg, hogy mikor felvesszük a tésztát, az alsó részbe az ujjunkkal kis lukat formázzunk a közepébe és úgy tegyük oda sülni a hátával lefelé. Van aki (én is) fedő alatt szokta sütni az első felét, mert akkor magasabbra nő a fánk és ahogy megfordítjuk szép kis fehér szalag keletkezik az oldalán.

Az olaj hőmérséklete nagyon fontos. Ha túl forró, akkor kívül gyorsan megég a tészta, de belül sületlen marad, ha nem elég meleg, akkor úgy megszívja magát, hogy csuda. Szóval mint mindig, marad az arany középút. Mindenki a saját edényéhez és a hőforrás erejéhez kell eltalálnia ezt a pontot. De nem olyan őrdöngős, csak kicsit kísérletezni kell vele. 

Gyakorló háziasszonyok ezt már tudják, a kezdők pedig egy-két finom, finomabb és még finomabb fánk után szintén fogják tudni.

Jó sütögetést! Jelszó: Mancika

Trendi a gasztro

A blogok elterjedésével nagyon sokan indítottak úgynevezett gasztro blogot, aminek a száma szerintem veri a többi kategóriát. Vannak köztük nagyon igényesek és ötletesek is, de sokan csak úgy a saját kedvtelésükre fogtak bele és egyszerűen felteszik a hálóra. Nem különösebben cirkalmányozzák a dolgot, csak megosztják másokkal napi ételeiket. Mégis akad olvasójuk és követőjük. 

Én is követek ilyen "egyszerű blogot" és azt szeretem benne, hogy javarészt két lábbal a földön járó ételek szerepelnek benne, s mellette élvezettel olvasom a kis család, főleg az ikrekről szóló rövid híradásokat. 

Sokan azt gondolták, hogy az Internet majd szétválasztja az embereket, mert mindenki visszahúzódva a csigaházába egyedül szörfölget egy virtuális világban. De milyen érdekes, hogy bár fizikailag így néz ki a dolog, de a végkifejlet mégis csak az, hogy közösségeket építünk (iwiw, facebook, twitter, netlog, stb...) és egymás dolgairól tudunk és követjük a fejleményeket. SŐT!!

Puha mézeskalács receptje

Én már évek óta sütöm ezt a fajta mézeskalácsot és még nem volt rá panasz, remélem most sem lesz. Próbáljátok ki, érdemes.

ITT ingyenesen letöltheted

Hozzávalók:

45 dkg            virágméz,
15 dkg            cukor
5O dkg           vaj
1 kg                 liszt (fele sima, fele rétes)
2 csom.          sütőpor vagy egy kiskanál szódabikarbóna
3 db                tojás
tetszés szerint fűszerek :   fahéj   ( 1-2 zacskóval, ízlés szerint),  szegfűszeg ( 3-5 kiskanállal, ízlés szerint, kakaó ( 2 kiskanál)  (de nem feltétlen szükséges), gyömbér (1 kiskanál) ( de nem feltétlen szükséges)
lehetséges fűszerek még ( én nem szoktam, de egyszer majd kipróbálom) : szegfűbors,ánizs, szárított narancshéj, vagy készen kapható mézeskalácsfűszer

Én így csinálom:

Felmelegítem (nem forralom)  a vajat, mézet, cukrot, fűszereket, majd kihűtöm (fő  az ésszerűség). Ráöntöm a tálban lévő egyebekre és fakanállal összedolgozom.

Lelkesebb mézeskalács készítők ezt a műveletet kézzel végzik. Ilyenkor a tészta reménytelenül a kezükre ragad, szinte levakarhatatlanul. Keserves helyzetükben, tekintetüket az égre emelve  Szent Ambrushoz, a mézeskalácsosok védőszentjéhez fohászkodnak.

Csináld magad: savanyú káposzta házilag

Én most kezdtem bele a házi savanyúság készítésbe. Egy 5 literes üvegben szépen érik a sárgarépa + fehérrépa + karfiol + hagyma + fokhagyma. Ez volt éppen itthon, de fogok készíteni savanyú káposztát is.

 Egyik legkedvesebb bloggertársam Fakanálforgató tollforgató  útmutatásai alapján biztosan mi is sikert érhetünk el e téren. Nála - többek között - ezeket találod:

 Káposzta savanyítás

Vitamin savanyúság

Almapaprika ecetben 

 

Ezt a receptet  a net-en, találtam ITT, talán ez is jó.

 Csináld magad: savanyú káposzta házilag

• Nők Lapja Cafe, Karetka Zsófia, 2011. 12. 08.

A boltokban kapható savanyú káposzta kilója 300–700 forint körüli, ropogósságát sokszor borkén segítségével őrzi meg és nátrium-benzoáttól tartós. Ez így nem mehet tovább!

Ha szeretnénk, hogy a savanyú káposztánkban a káposztán és a saját ízlésünk szerinti fűszereken kívül más ne legyen, akkor érdemes nekiállni házilag savanyítani. Igazán nem bonyolult, csak egy nagy, 5 literes cserép- vagy üvegedény kell hozzá, és némi türelem.

Az alaprecept

Hozzávalók 5 l-es üveg- vagy

cserépedénnyi savanyú káposztához:

2 fej tömör, fehér káposzta
só
bors

Opcionális ízesítők:

Saját ételízesítő - egészségünkre!

Már több éve, hogy elhagytam a bolti ételízesítő használatát, mert elegem lett abból, hogy mindenféle adalékkal és egyéb kemikáliával tömik tele, mert sokkal olcsóbb, mintha valódi zöldségekkel és fűszerekkel készítenék. Először nagyon furcsa volt, mert megszoktuk az ízét. Főleg a párolt rizs tetejéről hiányzott és a húslevesből. De nem telt el két hét s nem kerestük már azt a speciális aromát, amiről később kiderítettem, hogy főleg a lestyán volt a meghatározó + az adalékok.  Köszönjük, adalékokból - ha csak lehet- nem kérünk.

Egy ideje nagyon foglalkoztatott miként is tudnék én házi ételízesítőt készíteni, s hová is fordulhattam volna tanácsért, ha nem az internethez. Vagy fél éve olvasgatom Fakanálforgató tollforgató gasztroblogját, akinél meg is találtam amit kerestem.


Még szeptember végén nekiveselkedtem és elkészítettem egy adagot. Igaz, ez jó nagy adag lett, mert 10 ilyen üveg telt meg vele. Én nem pont azokat a zöldségeket tettem bele, mert pl. a karalábét nem igen szeretjük, karfiol pedig épp nem volt itthon.

Robotgéppel szépen mindent összeaprítottam (de lehet darálni is, pl. húsdarálón), jócskán megsóztam, jól összekevertem és üvegekbe töltöttem. A hideg kamrában van a helye. Eddig már két üveggel elhasználtam, mert nagyon finom lett. Főtt ételek ízesítése mellett kiválóan ízesíti azt a hamis vajkrémet, amit Erikától tanultam.

Sajnos pontos adatokat nem tudok mondani, úgy érzésre hagyatkoztam. 
Tartalmaz: 

• petrezselyem és egy nagy marok zöldje, 
• sárgarépa, 
• zellergumó és egy nagy marok zöldje
• háromféle paprika: TV, Kápia, Pritamin, 
• fejes- és kelkáposzta
• vöröshagyma
• nagy marok lestyán
• só (kb. 45 dkg, de nem mértem)

Egyébként még most is lehet ilyet készíteni, bár meg kell nézni kinél vesszük az alapanyagot. Ha lehet, igaz őstermelőt keressünk!

Felírásra kenyér

Én nem olyan régen olvasok blogokat. Azelőtt azt sem tudtam mi fán terem és mire jó. Sokszor semmire sem jó úgy igazából és mégis. Ha az ember csak úgy kiír magából dolgokat, már sokat tett lelki egészségéért, ami viszont mindennek az alapja. Rendszeresen most sem olvasok sokat, mert egyszerűen nincs rá időm, de időnként bővül a lista. Így akadtam egy kedves blogger-társra, aki már régebben műveli ezt az önkifejezési formát és sokan látogatják őt virtuális portáján.

Roza blogja

Most a kenyérsütés az aktuális téma. Ennek kapcsán derült ki az az info, hogy picinyke Dunántúli falujukban (150 fő) a helyi boltos (az egyetlen) úgy hozza a kenyeret, hogy előtte mindenki megrendeli, s így természetesen mindenki el is viszi a maga "életét". Semmi kockázat, tiszta üzlet. 

Ez a kenyér felírás nekem előhozott egy nagyon régi emléket, ha szabad röviden elmesélem. De ez még 1984 körül lehetett, egy kis nógrádi faluban. Mi "pestiek" kék-túráztunk és úgy kerültünk oda, pont augusztus 19-én du. 3 óra körül. Bementem abba a boltba, ami épp a falucska főterén volt és kérdeztem, hol találom a zöldséges boltot. Mire a hölgy arcán átsuhant egy röpke mosoly,  átsétált az L alakú pult másik oldalára és megkérdezte mit szeretnék. Szóval csak egy bolt volt a faluban. Ott lehetett kapni mindent: kenyeret, zöldséget, cipőkrémet.  Nekem ez akkor nagyon furcsa volt. De most jön a lényeg a kenyérrel. Ugyanis vagy 15 asszony álldogált a bolt körül és türelmesen vártak valamire. Kérdeztem mire várnak? Kiderült, kenyérre! Ugyanis a faluba a kenyeret Balassagyarmatról szállították és ők a szállítóautót várták. A kenyér ünnepét megelőző nap délutánján 3 h-kor. Nem tudom a fiatalabbak megértik-e mit akarok mondani, de jól emlékszem, hogy itt a fővárosban az ünnepek előtt az emberek ölték egymást a kenyérét - bár sajnos jó része pocsékba ment mert mindenki "túltankolta " magát. Ha valahol kifogyott a kenyér - úgy mint mostanában a cukor - akkor a televízió és a rádió is foglalkozott a témával. Míg itt Bp.-en ment az őrület a kenyér körül, addig ott, egy piciny faluban az asszonyok türelmesen vártak, mint mindig, ha várni kellett. Márpedig akkoriban sok mindenre várni kellett. De, hogy most 2011-ben is vannak olyan települések, ahol a boltos nem engedheti meg magának, hogy több kenyeret tartson mint ami elfogy, sőt, hogy fel kell rá iratkozni, ezt nem gondoltam volna. Persze teljesen érthető és logikus. Inkább így legyen, mint hogy sok finom kenyeret kidobjanak a szemétbe. Sajnos itt nálunk ez történik.  S valami Uniós direktíva miatt ha akarnák sem tudnák a maradékot még az állatoknak sem odaadni. Mert fő a higiénia.

kép helye:

Kefir készítés házilag

Egyszer régen megpróbálkoztam már a házi kefir készítésével, de akkor valamit elrontottam, mert egy idő után elpusztultak a gombák. Miután mostanában nagyon sok kefirt használok (kenyérsütés + saláták+müzli) nagyon megörültem, amikor kaptam egy evőkanál nagyságú kefirgomba telepet. Végül is nagyon egyszerű a készítése, csak némi odafigyelés kell hozzá. Sőt, amikor a bolti vajkrém helyettesítésére kerestem megoldást, akkor kedves hugicám, Erika oldalán találtam is egy jó ötletet, amit mai napig készítek is. Következő posztban majd a hamis sajtkrémmel foglalkozom. De vissza a kefirkészítéshez.

Én így készítem:

1. kefirgomba elhelyezése a tisztára mosott befőttes üvegbe
2. ráönteni a tejet
3. lezárni a kupakkal
4. 1-2 napig a konyhapulton várakozik és érlelődik
5. 2.-3.  napon szűrőn különválasztani
6. rögtön felhasználni vagy hűtőbe tenni
• kenyérben a folyadék egy részét képezi
• sajt/vajkrémet lehet belőle készíteni
• natúran meginni
7. szűrőben visszamaradt gombát alaposan megmosni
8. újra üvegbe tölteni és kezdődhet a ciklus előröl

Ha túl sok a gomba:

Parasztreggeli

Nem kívánok versenyezni a gastroblogokkal, mert hihetetlen sok van belőlük és szerencsére  sok köztük a minőségi. De azért néha én is közzé teszem majd konyhai ténykedésem egy-egy darabját. Ez az étel például kiváló hétvégi reggeli

Én így készítem:

-          11-15 dkg csemegeszalonna

-          ha van, akkor egy kis füstölt dolog is nagyon jó bele

-          két fej hagyma

-          1-2 paprika

-          1 db burgonya

-          5-6, esetleg több tojás

-          só, bors

A szalonnát apró csíkokra vágom és pici zsíron lassú tűzön megolvasztom. Mindig megvárom, hogy teljesen kisüljön a zsír és csak utána adom hozzá a fél karikára vágott hagymát. Ici-pici sót teszek csak bele, mert a szalonnától úgyis elég sós lesz. Belekarikázom a paprikát, ami lehet zöld vagy piros húsú is. A nagyon apró kockákra vágott burgonyát is most teszem bele, mert idő kell a puhuláshoz. Türelemmel megvárom, hogy teljesen üveges legyen a hagyma, mert szerintem akkor jó. Megborsozom és mehet bele a tojás. Én nem szoktam előre felverni, mert egyrészt még egy edényt kell akkor mosogatni, másrészt „szottyosan” szeretjük. Kevés forgatással, nem kiszárítva. Íme.

Mire észbe kaptam, hogy fényképezni is kellene, márt majdnem el is fogyott.

A teázás örömei

A kávét sohasem szerettem, annál inkább a teát. A kávétól nagyon gyorsan és erősen dobogott a szívem és remegett a kezem. Ha mostanában iszom esetleg, akkor is csak nagyon gyengét és nagyon lassan, mert különben a "tünetek" megint jelentkeznek. 

 kép helye: http://teahaz.network.hu/blog/teahaz-hirei/filter/tag/z%C3%B6ld+tea

A tea viszont finom, igazán frissít, lassan épül fel a hatása de sokáig tart. Sajnos nem mondhatom szakértőnek magam a témában, mert annyira nem vagyok gourmand, ráadásul csak tervezem, hogy néhány klassz teaházban megkóstoljak ilyen-olyan teákat, de a krónikus időhiány okán ez mindig elmarad.

Egyenlőre marad a szokásos Twinings és Lipton Earl Greay, Dilmah Ceylon Gold, Milford, Herbária gyógyteák, ízesített teaszerűségek. Az utóbbit biztosan nem kellene inni, mert vacak teafüvet turbóznak így fel.

Sebaj, egyszer beszabadulok egy-két teaházba és veszek jó fajta más teákat is. Hiszen oly sok akad belőlük.

Néhány különleges teaceremónia következik. Kíváncsi lennék, hogy minden reggel így isszák a teát? Ilyen keveset? Nekem 2 bögre (2 dl) a reggeli és du.-i adagom.

Vásárlás

 

 kép helye: http://retronom.hu/index.php?q=node/10943

Ma végre eljutottam a Vásárcsarnokba, de sajnos csak du. Mint tudjuk piacra csak reggel érdemes menni, de nem tudtam másképp megoldani. Sajnos nem vittem magammal a tolika kocsimat, mondván nem veszek olyan sok mindent, de végül is alig tudtam elvonszolni magam a kocsiig.

Legjobban itt szeretek vásárolni zöldségfélét, túrót, libahájat és ilyesmit. Hangulatos az épület, gyönyörűek a pultok és öröm nézni az ámuldozó sok turistát, akik sorra fényképezik a portékát. Én ugyan libamájat és téliszalámit nem szoktam venni, de annyi minden más finomság van itt.

Sajnos most is tapasztaltam, hogy az eladók egy része sportot űz a vevők átveréséből. Manipulálja a mérleget, villámgyorsan tesz-veszi a dolgokat felváltva, vagy kezében tartva teszi rá a mérlegre, nyilván kissé megnyomva azt. Figyeli, hogy a vásárló nézi-e a mérleget, mert akkor még inkább szabad a vásár. Akinél ma zöldbabot, padlizsánt, cukkinit és gombát vettem, minden fentebb felsorolt trükköt elkövetett. 

Máskor biztosan nagyon felhúztam volna magam ezen, de ma szép napom volt, nem akartam elrontani egy ilyen ronda dologgal. Egyszerűen nem volt kedvem harcba szállni az igazamért. Karinthy Ferenc mondása jutott eszembe. Volt egy rokona, aki nagyon pontosan mindenhol kiszámította az fizetendő összegeket és ezért vérre menő vitában állt az egész országgal. Persze így is becsapták. 

Vajon csak a pénzért csinálja? Vagy a másikon való győzelem a motivációja? Esetleg főnöki utasításra kell így cselekedni-e? Vagy egyszerűen szeret másokat átverni?

Nem tudom, de nem is érdekel. Én biztosan nem fogok még egyszer nála vásárolni. Szerencsére a Vásárcsarnokban van még jó sok kereskedő.

Lestyán, a jelenlegi kedvencem

Több mint 20 éve vezetek háztartást és főzök rendszeresen. Nagyon sokáig használtam ételízesítőt, mert így tanultam, mert ez volt a szokás, mert szerettem az ízét, mert....  De jó pár éve - amikor másként kezdtem gondolkodni sok mindenről, és elegem lett a rengeteg egészségkárosító adalékból -már leszoktam (majdnem) mindenféle kész- és félkész dolgokról, ízesítőkről.  Először nagyon furcsa volt néhány étel a megszokott ízek nélkül, de hamar megszoktuk és igyekeztem tartósítószer menetes fűszerekkel új értelmezést adni az ételeknek. Legutóbb a borsikafű volt/van a nagy kedvenc és most itt a legújabb, a LESTYÁN. Nem tudom, eddig miért nem használtam, de igazán jó íze van és különleges is. 

Mit tudhatunk róla?

kép helye: http://www.nosalty.hu/lestyan_alapanyag_4954

A hétvégén székelykáposztát főztem, amelybe a következő fűszereket tettem: bors, majoránna, köménymag, borsikafű és lestyán. Nagyon, nagyon finom lett.
Talán  van még aki a székely-káposzta születésének történetét nem hallotta? Itt elolvashatja.