2012. január 20., péntek

Trendi a gasztro

A blogok elterjedésével nagyon sokan indítottak úgynevezett gasztro blogot, aminek a száma szerintem veri a többi kategóriát. Vannak köztük nagyon igényesek és ötletesek is, de sokan csak úgy a saját kedvtelésükre fogtak bele és egyszerűen felteszik a hálóra. Nem különösebben cirkalmányozzák a dolgot, csak megosztják másokkal napi ételeiket. Mégis akad olvasójuk és követőjük. 

Én is követek ilyen "egyszerű blogot" és azt szeretem benne, hogy javarészt két lábbal a földön járó ételek szerepelnek benne, s mellette élvezettel olvasom a kis család, főleg az ikrekről szóló rövid híradásokat. 



Sokan azt gondolták, hogy az Internet majd szétválasztja az embereket, mert mindenki visszahúzódva a csigaházába egyedül szörfölget egy virtuális világban. De milyen érdekes, hogy bár fizikailag így néz ki a dolog, de a végkifejlet mégis csak az, hogy közösségeket építünk (iwiw, facebook, twitter, netlog, stb...) és egymás dolgairól tudunk és követjük a fejleményeket. SŐT!!


A való világban egyébként ismeretlen emberek távolságokat legyőzve lehetnek egymásnak kedves "játszópajtásai" egy adott témáról kiindulva, de akár a személyes barátságig is eljutva. Sokszor futok bele olyan híradásokba, ahol akár évekig történő netes levelezés, "beszélgetés" után a résztvevők meglátogatják egymást és pl. közösen főznek, beszélgetnek. Ez tök jó!

De miért is született ez a bejegyzés? Csak azért, mert viccesnek tartom, hogy most nagy divat lett a főzőcskézés, de úgy látom sokan nem a magyar konyha alapjain elindulva teszik ezt, hanem rögtön más népek konyháját utánozzák, sokszor olyan fűszereket használva, amelyek alig elérhetők mások számára, az árukról már ne is beszéljünk. Sokan szerintem nem is kóstoltak élőben ilyen ételeket, ezért szerintem nehéz a viszonyítás. A nulla tapasztalatból a bármilyen ízhatás is lehet jó , sőt tökéletes.

Ráadásul az alapok nélkül szerintem nehéz építkezni.Úgy gondolom előbb tanuljuk meg elkészíteni saját ételeinket és utána fogjunk nagyobb projektekbe.

S miután a fogyasztói társadalmat a fogyasztás tartja fenn (mi más?), már sokan  jó üzletet csináltak abból, hogy korunk lányait és asszonyait főzni tanítsák. Nekik van igazuk. Ha van kereslet van jó üzlet is. Egy egész iparág áll már rá erre.

A másik véglet, akik egyáltalán nem értenek és nem akarnak érteni a főzéshez. A legszebb, mikor kiderül, hogy egymással nem is beszélgetve, hanem a TV előtt ülve fogyasztják el azt az ételt, amiből a testük táplálkozik és biztosítja számukra az életet, a mozgást a létezést.



Az alább elérhető videók nekem nagy meglepetés volt, mert ilyen mértékű tájékozatlanságot nem mertem feltételezni. Nekem a porból készült palacsintánál szakadt el a cérna.

Tudom a mai időkben, mikor a nagy családok szétestek, megszűntek nagyon nehéz eltanulni a főzés tudományát, de azért nem lehetetlen. S azt is elhiszem, illetve gyakorlatból tudom, hogy sokszor sietni kell a vacsora elkészítésével, de egy palacsintatészta elkészítéséhez csak akad 5 perc?

Hiszen így is annyi vacak adalékos mindenfélét etetnek meg velünk, még ezt is bevállaljuk? Remélem csak kevesen.



Mennyire tudunk főzni? 

 



 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése