2011. november 2., szerda

Soha többé nem továbbítok semmit! Ne is küldjetek.

Soha többé nem továbbítok semmit! Ne is küldjetek. Vagy legalább előtte utána nézek. Ma kaptam egy e-mailt és bár nem szoktam ilyesmit továbbküldeni, csak sikerült engem is rávenni, mert olyan jó kis kép volt benne + lelki tartáshoz néhány szó, gondoltam, had lássa más is. Nehogy én legyek valami jó elrontója.

Miután elküldtem vagy 15 hölgynek (ez volt a kérésben), rákerestem a fotón szereplő névre és kiderült, hogy valami kesze-kusza dologba sikerült beletrafálnom. A képen gabonakörök voltak láthatók - én naivan azt hittem a fénykép kedvéért készültek - de nem. Állítólag több ezer van ilyen szerte a Földön és senki nem tudja, ki készítette őket. Egy pillanat alatt az ufóknál találtam magam, sőt "szakértői" hozzászólásból már az is kiderült, hogy a Jupiter az új nap, csak a negyedik dimenzióban és mi ezért nem érzékeljük itt a három dimenziós világunkban. Na itt lett elegem. Mennyi sületlen dolgot össze tudnak képzelődni az emberek sok ráérő idejükben.
Most, hogy utána gondoltam, találkoztam már ilyesmivel, de én semmiképpen nem szerettem volna ezt a h....-et népszerűsíteni.
Egyébként a képek nagyon szépek, akár mandalának is beillenének. Számomra nem kérdés, hogy valakik sportból, vagy csak a hecc kedvéért, a szép képekért készítenek ilyen mulandó alkotásokat. Kíváncsi lennék, a termelők mit szólnak hozzájuk.







2011. november 1., kedd

MÁRAI SÁNDOR: A gyertyák csonkig égnek (részlet)

 A fiam hívta fel erre a részletre a figyelmemet. Ő most sokat olvassa Márait és ami meglep s örülök neki, hogy érti is. Látom tanul belőle és gondolkodik a lényegen. Sajnos ez nem sok fiatalt jellemez ma. De őt igen és ezért is, büszke vagyok rá. Meg sok minden másért, de ez most nem tartozik ide. 

A mai nap az emlékezés napja. Gyújtsunk gyertyát, hogy csonkig éghessen és emlékezzünk, s bízzunk abban, hogy a mi sírunkhoz is kijön majd néha napján valaki és értünk is fognak az elkövetkezők néha gyertyát gyújtani.  S az égi körforgás majd megy tovább, de már nélkülünk. "De akkor ez sem fáj már."

"Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik.

Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más, csak pohár. S egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is... Aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid, vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben.

Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen.
Egy napon fölébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? Amit a nap mutat, pontosan ismered: a tavaszt vagy a telet, az élet díszleteit, az időjárást, az élet napirendjét. Nem történhet többé semmi meglepő: még a váratlan, a szokatlan, a borzalmas sem lep meg, mert minden esélyt ismersz, mindenre számítottál, semmit nem vársz többé, sem rosszat, sem jót... s ez az öregség.

Valami él még szívedben, egy emlék, valamilyen homályos életcél, szeretnél viszont látni valakit, szeretnél megmondani vagy megtudni valamit, s tudod jól, hogy a pillanat majd eljön egy napon, s akkor egyszerre nem is lesz olyan végzetesen fontos megtudni az igazat, és válaszolni reá, mint ez a várakozás évtizedeiben hitted.


Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság jelbeszédét... mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére.

Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak... Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már."



2011. október 31., hétfő

Számodra mint jelent az idő értéke ?


Számodra mint jelent ez a gondolatfelvetés?
Régen elborzadtam volna rajta, mert felszínes olvasatban arra buzdít - elég amerikai felfogásban -, hogy élj a mának ne törődj semmivel. Fogyassz, fogyassz, fogyassz. Most, ma!

De amióta elolvastam Dale Carnegie könyvét, másképp látom ezt a kérdést, amit már ebben a bejegyzésben ki is fejtettem

Mit is sugall ez a videó az én számomra?

A tegnap történelem
A holnap rejtély 
A mai nap ajándék

Szerintem fontos megértenünk, hogy az életünket ma éljük és nem máskor. A mai napból kell kihozni a legtöbbet, ahogy ezt a könyv alapján már itt összefoglaltam. Jól kell sáfárkodnunk az idővel és hasznos előremutató dolgokkal kell foglalkoznunk. Senkit nem biztatok a felszínesre, sokkal inkább az értékesre. 

Ha sorozatnézéssel vagy internetes játékokkal töltöm a napot, lehet, hogy pillanatilag jól érzem magam - már aki - , de biztosan ott motoszkál a fejemben, hogy jaj, ezt meg ezt ma még meg kellene csinálni. De olyan fáradt vagyok, majd pihenek egy csöppet és majd akkor folytatom, ha megnéztem még ezt a részt, vagy ha felkapáltam a virtuális kertemet.

Ez a fajta magatartás időhúzásra kiváló, de semmi másra nem. Sőt lelkiismeret furdalást érzek majd, amivel csak növelem a gondjaimat és még több problémát fogok magam előtt görgetni.

Én inkább arra bíztatok mindenkit, hogy használja ki jól az a 86.400 másodpercet, amelyet reggelente kapunk ajándékba és értelmes, a maga és környezete számára hasznos dolgokkal töltse meg.
Az időnk, túl becses ahhoz, hogy felesleges dolgokra elfecséreljük.  
Ne feledjük, másodperceként csak fogy és fogy.
Töltekezzünk pozitív gondolatokkal, tanuljunk, fejlődjünk!



Mese az IDŐ-ről és a SZERETET-ről:
  • Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
  • Egy napon az érzések valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
  • Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
  • A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett. Ő megkérdezte: - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? - Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
  • Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett: - Büszkeség, el tudnál engem is vinni? - Itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak! - válaszolt a Büszkeség.
  • Hát a Szeretet megkérte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el: - Bánat, kérlek, vigyél el magaddal! - Óh, Szeretet - mondta a Bánat - én nagyon szomorú vagyok, egyedül akarok maradni a hajómon, hogy bánatomat ne zavarja senki!
  • A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a Szeretet kérését.
  • Hirtelen megszólalt egy hang: - Gyere Szeretet, én elviszlek Téged! Aki megszólalt, egy öregember volt.
  • A Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment.
  • A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást: - Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
  • Az IDŐ volt. - mondta a Tudás. Az IDŐ? - kérdezte a Szeretet. - Miért segített rajtam az IDŐ? A Tudás válaszolt:
  • Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!

2011. október 30., vasárnap

A Boldogság Kék Madara

A Kék Madarat nem kell távoli országban keresni.

 A Kék Madár mindig velünk van,

 ha szeretjük egymást

 és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is.

 De mindig elrepül, ha bántjuk egymást,

 ha irigykedve figyeljük egymás örömét.

 Mert a Kék Madár maga a boldogság,

 és kalickája az emberi szív.”
(Maurice Maeterlinck)



Most élsz


Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!


Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.


Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!


Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.

2011. október 29., szombat

Nem bírok az energiámmal.

Annyira megszerettem ezt a blogolást, hogy csináltam egy másikat is, ahová ma kezdtem el folyamatosan feltölteni az anyagokat.

Kreatív Karácsony 
a neve.

Gondolom könnyű kitalálni mi lesz a témája.
Olvassatok, szavazzatok és írjatok!
Jó szórakozást és keresgélést!



Gryllus Vilmos - Őszi hangulatok


Imádott szösszenetek  

 

 

2011. október 28., péntek

Népdalokról 3 - Sebő Ferenc


Másik nagy kedvenc Sebő Ferenc, aki nagyon sokat tett és tesz  a magyar népdalért, táncházmozgalomért és kultúráért. Annak idején a táncházmozgalom egyik elindítója ma Hagyományok háza igazgatója és a Sebő együttes oszlopos tagja. Máig fülemben cseng a az 1972-ben forgatott Fotográfia film legvégén felénekelt népdal, amelyet csak az Ő előadásában tudok elképzelni: Meg kell a búzának érni (Sajnos külön nem elérhető, de  film végén érdemes meghallgatni 1:14:40.)

1, Tedd a kezed 

2, Sólyomének

3, Rejtelmek 

4, Lydiához 

5, Hetedik 

6, József Attila:  Harmatocska

 

 

 

2011. október 27., csütörtök

Népdalokról 2 - Sebestyén Márta


Kell-e valakinek is magyarázni ki is Sebestyén Márta? Remélem senkinek sem. Ő a népzenei utazó nagyköveteink egyike. Csodálatos egyéni hang és tiszta ének. Kell ennél több? Igen, csak hallgatni, csak hallgatni ....!

2011. október 26., szerda

Népdalokról - Berecz András szépéneke


Ma Magyarországon az emberek nagy része sajnos nem, hogy nem hallgat rendszeresen népzenét, de igazából nem is szereti.S miért? Talán azért mert nem is ismeri.
Sok éve már, hogy szinte múzeumi darab lett a népzenész sokak számára. Már az anyukák nem igen énekelgetnek csemetéiknek semmit, népdalt még véletlenül sem. Leginkább bekapcsolják az elektromos felvigyázót vagy bömböl az egyen zene.
Sajnos az oktatási rendszer is sokat tett azért, hogy kigyomlálja az ifjúságból  a kíváncsiságnak és az őszinte érdeklődésnek még a csíráját is. Az énekórák pedig szürke tananyaggá süllyedtek, pedig Kodály, Bartók és még sok millió tehetséges zenész országában ez egyszerűen hihetetlen.
Pedig a zene  lelki gyógyításra, erősítésre képes csoda!
Bárkit, bármikor képes feldobni, megvigasztalni és  fájdalmat enyhíteni. Csak nem használjuk eleget.
Szerencsére volt/van nekünk egy táncházmozgalmunk és ma is működik sok muzsikás- és táncegyüttes, amelyek vigasztalást nyújtanak a hétköznapokra.
Ilyen Berecz András is, akit már vagy 30 éve hallgatok és szeretek. A férfi énekeseknek különösen nehéz dolguk van szerintem, de ő egy unikum. Lélekmelengetően énekel és nagyon szívhez szólóan mondja meséit, amelyekben annyi humor van, hogy bőven táplálkozhat belőle mindenki. Kedvencem A férfi és a ló.
Hallgassuk most Őt.


1, Volt szeretőm (1989) Ördöngösfüzes 

2, Kunságifi / Alföldi népdal


3, Ej, nem szeretem az idők járását 

Ej, nem szeretem az idők járását!
Megfordítom kalapom állását.
Nem árt annak sem eső, sem dara,
ej, még a jég is csak lepereg róla!

Ej, amott jönnek hárman a zsandárok!
Zörgetik az apró szemű láncot.
Rám verik az apró szemű láncot,
ej, kedves babám, ne tarts hozzám számot!

Ej, udvaromon van egy nagy almafa!
Tetejibe három piros alma.
Az az alma teli van féreggel, 
ej, az én rózsám tökéletlenséggel!

 

4, A férfi és a ló

5, Mese a furulyáról

 

 kép helye: