Tömegközlekedő kert

 Internetről jött  ez a kis szösszenet, ami nagyon tetszett, ezért adok róla hírt itt is. Kíváncsi lennék a mai Budapesten meddig élvezhetnénk ezt a kerti hangulatot pl. a 4-6-os villamoson. Gyanítom hamar széthordanák a lelkes gyűjtögető polgárok. Lehet, hogy egy részük nem is otthonokba vándorolna, hanem a piacokon némi pénzügyletek után cserélne gazdád. Szomorú. 

Kíváncsi vagyok Chicagóban ez, hogy megy majd.

"A Mobile Garden ötletét az UIC Art and Design iskola egyik hallgatója, Joe Baldwin találta ki, diplomamunkája részeként. Az ötlet egyszerű, kellemesebbé téve a Chicagói tömegközlekedést, a CTA (Chicago Transit Authority) 8 felszíni vasútvonalán közlekedő vonatkocsik egyikében szeretne egy kertet berendezni. A legnagyobb gondot a Chicago tömegközlekedéséért felelős cég engedélyének megszerzése jelentette, amit idén januárban meg is kapott.

Jelenleg folyamatban van a szponzorok felkutatása, hiszen a tervek szerint 1 hónapig forgalomban lévő mobil kert finanszírozására, felépítésére és fenntartására sajnos nincs pénze a kitalálónak. Ízelítőt viszont kaphatunk, hiszen az Art on Track nevű, művészeket és designereket tömörítő nonprofit cég szervezésében megrendezésre kerülő, metró-és vonatkocsikat pár órára egyedire berendező hepening keretén belül megvalósulhatott a jópofa kertkocsi prototípusa."

Forrás: Manzard.Cafe

 

" Nincs alku - én hadd legyek boldog!"

Major Tamás előadásában

József Attila:    ARS POETICA
Németh Andornak

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.

Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.

Szép a forrás - fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.

Más költők - mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.

Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.

Nincs alku - én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.

Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;

engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.

S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.

Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kísérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!

1937. február-március

 

kép helye:

Vers férfihangokra

Latinovits Zoltánnal

 Fiatal színészekkel

József Attila: NEM ÉN KIÁLTOK

Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Símulj az üveglapba,
Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,
Kövek alatt a bogarak közé,
Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
Te szegény, szegény.
Friss záporokkal szivárogj a földbe -
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.
Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
Meddő anyánk gyerekért könyörög.
Barátom, drága, szerelmes barátom,
Akár borzalmas, akár nagyszerű,
Nem én kiáltok, a föld dübörög.

1924 első fele

kép helye:

Soha többé nem továbbítok semmit! Ne is küldjetek.

Soha többé nem továbbítok semmit! Ne is küldjetek. Vagy legalább előtte utána nézek. Ma kaptam egy e-mailt és bár nem szoktam ilyesmit továbbküldeni, csak sikerült engem is rávenni, mert olyan jó kis kép volt benne + lelki tartáshoz néhány szó, gondoltam, had lássa más is. Nehogy én legyek valami jó elrontója.

Miután elküldtem vagy 15 hölgynek (ez volt a kérésben), rákerestem a fotón szereplő névre és kiderült, hogy valami kesze-kusza dologba sikerült beletrafálnom. A képen gabonakörök voltak láthatók - én naivan azt hittem a fénykép kedvéért készültek - de nem. Állítólag több ezer van ilyen szerte a Földön és senki nem tudja, ki készítette őket. Egy pillanat alatt az ufóknál találtam magam, sőt "szakértői" hozzászólásból már az is kiderült, hogy a Jupiter az új nap, csak a negyedik dimenzióban és mi ezért nem érzékeljük itt a három dimenziós világunkban. Na itt lett elegem. Mennyi sületlen dolgot össze tudnak képzelődni az emberek sok ráérő idejükben.

Most, hogy utána gondoltam, találkoztam már ilyesmivel, de én semmiképpen nem szerettem volna ezt a h....-et népszerűsíteni.

Egyébként a képek nagyon szépek, akár mandalának is beillenének. Számomra nem kérdés, hogy valakik sportból, vagy csak a hecc kedvéért, a szép képekért készítenek ilyen mulandó alkotásokat. Kíváncsi lennék, a termelők mit szólnak hozzájuk.

Képek helye:

MÁRAI SÁNDOR: A gyertyák csonkig égnek (részlet)

 A fiam hívta fel erre a részletre a figyelmemet. Ő most sokat olvassa Márait és ami meglep s örülök neki, hogy érti is. Látom tanul belőle és gondolkodik a lényegen. Sajnos ez nem sok fiatalt jellemez ma. De őt igen és ezért is, büszke vagyok rá. Meg sok minden másért, de ez most nem tartozik ide. 

A mai nap az emlékezés napja. Gyújtsunk gyertyát, hogy csonkig éghessen és emlékezzünk, s bízzunk abban, hogy a mi sírunkhoz is kijön majd néha napján valaki és értünk is fognak az elkövetkezők néha gyertyát gyújtani.  S az égi körforgás majd megy tovább, de már nélkülünk. "De akkor ez sem fáj már."

Video-igaz gondolatokkal

 

"Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik.

Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más, csak pohár. S egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is... Aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid, vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben.

Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen.
Egy napon fölébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? Amit a nap mutat, pontosan ismered: a tavaszt vagy a telet, az élet díszleteit, az időjárást, az élet napirendjét. Nem történhet többé semmi meglepő: még a váratlan, a szokatlan, a borzalmas sem lep meg, mert minden esélyt ismersz, mindenre számítottál, semmit nem vársz többé, sem rosszat, sem jót... s ez az öregség.

Valami él még szívedben, egy emlék, valamilyen homályos életcél, szeretnél viszont látni valakit, szeretnél megmondani vagy megtudni valamit, s tudod jól, hogy a pillanat majd eljön egy napon, s akkor egyszerre nem is lesz olyan végzetesen fontos megtudni az igazat, és válaszolni reá, mint ez a várakozás évtizedeiben hitted.

Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság jelbeszédét... mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére.

Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak... Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már."

Forrás:

kép helye:

Számodra mint jelent az idő értéke ?

Először nézd meg ezt a videót: Az Idő értéke

Számodra mint jelent ez a gondolatfelvetés?

Régen elborzadtam volna rajta, mert felszínes olvasatban arra buzdít - elég amerikai felfogásban -, hogy élj a mának ne törődj semmivel. Fogyassz, fogyassz, fogyassz. Most, ma!

De amióta elolvastam Dale Carnegie könyvét, másképp látom ezt a kérdést, amit már ebben a bejegyzésben ki is fejtettem

Mit is sugall ez a videó az én számomra?

A tegnap történelem

A holnap rejtély 

A mai nap ajándék

Szerintem fontos megértenünk, hogy az életünket ma éljük és nem máskor. A mai napból kell kihozni a legtöbbet, ahogy ezt a könyv alapján már itt összefoglaltam. Jól kell sáfárkodnunk az idővel és hasznos előremutató dolgokkal kell foglalkoznunk. Senkit nem biztatok a felszínesre, sokkal inkább az értékesre. 

Ha sorozatnézéssel vagy internetes játékokkal töltöm a napot, lehet, hogy pillanatilag jól érzem magam - már aki - , de biztosan ott motoszkál a fejemben, hogy jaj, ezt meg ezt ma még meg kellene csinálni. De olyan fáradt vagyok, majd pihenek egy csöppet és majd akkor folytatom, ha megnéztem még ezt a részt, vagy ha felkapáltam a virtuális kertemet.

Ez a fajta magatartás időhúzásra kiváló, de semmi másra nem. Sőt lelkiismeret furdalást érzek majd, amivel csak növelem a gondjaimat és még több problémát fogok magam előtt görgetni.

Én inkább arra bíztatok mindenkit, hogy használja ki jól az a 86.400 másodpercet, amelyet reggelente kapunk ajándékba és értelmes, a maga és környezete számára hasznos dolgokkal töltse meg.

Az időnk, túl becses ahhoz, hogy felesleges dolgokra elfecséreljük.  

Ne feledjük, másodperceként csak fogy és fogy.

Töltekezzünk pozitív gondolatokkal, tanuljunk, fejlődjünk!

Mese az IDŐ-ről és a SZERETET-ről:

• Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
• Egy napon az érzések valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
• Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
• A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett. Ő megkérdezte: - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? - Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
• Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett: - Büszkeség, el tudnál engem is vinni? - Itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak! - válaszolt a Büszkeség.
• Hát a Szeretet megkérte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el: - Bánat, kérlek, vigyél el magaddal! - Óh, Szeretet - mondta a Bánat - én nagyon szomorú vagyok, egyedül akarok maradni a hajómon, hogy bánatomat ne zavarja senki!
• A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a Szeretet kérését.
• Hirtelen megszólalt egy hang: - Gyere Szeretet, én elviszlek Téged! Aki megszólalt, egy öregember volt.
• A Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment.
• A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást: - Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
• Az IDŐ volt. - mondta a Tudás. Az IDŐ? - kérdezte a Szeretet. - Miért segített rajtam az IDŐ? A Tudás válaszolt:

• Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!

képek helye:

A Boldogság Kék Madara

A Kék Madarat nem kell távoli országban keresni.

 A Kék Madár mindig velünk van,

 ha szeretjük egymást

 és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is.

 De mindig elrepül, ha bántjuk egymást,

 ha irigykedve figyeljük egymás örömét.

 Mert a Kék Madár maga a boldogság,

 és kalickája az emberi szív.”

(Maurice Maeterlinck)

Most élsz

Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.

Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.

Máté Péter 

Rúzsa Magdi

Nem bírok az energiámmal.

Annyira megszerettem ezt a blogolást, hogy csináltam egy másikat is, ahová ma kezdtem el folyamatosan feltölteni az anyagokat.

Kreatív Karácsony 

a neve.

Itt elérhető

Gondolom könnyű kitalálni mi lesz a témája.

Olvassatok, szavazzatok és írjatok!

Jó szórakozást és keresgélést!

Gryllus Vilmos - Őszi hangulatok

Imádott szösszenetek  

Gryllus Vilmostól

Ősz szele zümmög 

Őszi falevél 

Jégeső

  Esődal 

 + néhány másik

 

 

Népdalokról 3 - Sebő Ferenc

Másik nagy kedvenc Sebő Ferenc, aki nagyon sokat tett és tesz  a magyar népdalért, táncházmozgalomért és kultúráért. Annak idején a táncházmozgalom egyik elindítója ma Hagyományok háza igazgatója és a Sebő együttes oszlopos tagja. Máig fülemben cseng a az 1972-ben forgatott Fotográfia film legvégén felénekelt népdal, amelyet csak az Ő előadásában tudok elképzelni: Meg kell a búzának érni (Sajnos külön nem elérhető, de  film végén érdemes meghallgatni 1:14:40.)

1, Tedd a kezed 

2, Sólyomének

3, Rejtelmek 

4, Lydiához 

5, Hetedik 

6, József Attila:  Harmatocska