Emlékezzünk az ártatlan áldozatokra

Ami Norvégiában történt az szörnyűséges. El sem tudom képzelni, miként lehetséges ez. Nyugodjanak békében.

Kedvenc Albumok 2 - Udvaros Dorottya - Átutazó

Nagyon régen hallgattam ezt a lemezt és most jó volt újra felfedezni. Érdekes szöveg, jó dallamok és átütő egyéniség.

Ezt szeretem a legjobban:

Gondolatok a Vasárnapról

Miért pont Vasárnap? Lássuk mit mond Wikipédia.

A vasárnap a hét – a napjainkban általános, Európa keresztény részein szokásos felosztás szerinti – hetedik, záró napja.

A Bibliában az Ószövetség szerint a hét első napja: a teremtés hetének kezdőnapja.

Korábban Európában is a hét első napjaként tartották számon, s többek között az arab országokban, az Egyesült Államokban, Grúziában, Iránban, Izraelben, Kanadában, Örményországban és Portugáliában ma is az.

Az Újszövetség szerint ugyancsak a hét első napja: húsvét vasárnapja, amelyen Krisztus feltámadt (Máté 28,1; Márk 16,2; Lukács 24,1; János 20;1 stb.), ezért a keresztény egyházak minden vasárnapot Krisztus feltámadása ünnepeként ülnek meg.

Az asztrológiában a vasárnapot a Naphoz kötik (lásd az angol Sun-day kifejezést, német Sonn-tag, mindkét nyelvben a Nap napja).

Az ókorban a napokat a hét akkor ismert bolygónak (köztük a Napnak és a Holdnak) rendelték alá. Az ókori latin és germán népek pedig isteneikről nevezték el őket (ez még tetten érhető egyes angol és német nap-elnevezésekben), vagyis a Nap, mint a legfőbb isten napja lett a vasárnap. A kialakuló katolikus egyház részben mivel el akart térni a zsidóktól, az Úr pihenőnapját is a legfőbb napra, a vasárnapra tette. ^[1]

A latin nyelvterületen az „Úr napja” a vasárnap jelentése. (Olaszul domenica, románul duminica, spanyolul domingo, stb.) A kereszténység a vasárnapot Krisztus feltámadásához köti – lásd az orosz Vaszkriszényje, feltámadás szót.

A magyar vasárnap szó valószínűleg a vásárnap összetett szóból ered, még a pogány korban keletkezhetett, mikor jelentése a vásártartással kapcsolatos, majd munkaszüneti napra vonatkozott. A 11. század nagy részében Magyarországon vasárnap tartották a vásárokat. Az szó elején lévő „á” elhasonulás miatt vált „a”-vá. A szó első írásos említése 1405 körülre datálható.^[2]

Régóta - lásd. évek óta- nem emlékszem olyanra, hogy nekem a vasárnap pihenőnap lett volna. A heti elmaradásokat mikor tudja valamelyest behozni az ember lánya, ha nem a hétvégén. Ráadásul tavasztól őszig ott a kert és a telek is, tehát van hol programot csinálni. Bár mindig fogadkozom és tervezek, hogy márpedig pihenni fogok és csak olyat teszek, amihez kedvem van, ez valamiért sohasem jön össze.  Bár lehet, hogy én csinálok valamit rosszul. Biztos!!! Boldogult lány koromban a vasárnap kirándulással, koncertre járással, táncházzal és hasonlókkal telt. Ahogy megszülettek a gyerekek, ezek teljesen elmaradtak mellőlem. De nem baj, ennek így kellett történnie, s lesz idő, amikor visszajönnek ezek a lehetőségek. (Bár a térdem miatt, azt hiszem a táncházról is lemondhatok) 

Most ebben a kényszerpihenőben még is van lehetőségem valami értelmeset kezdeni magammal. S bár borús az idő odakinn, én nem búsulok és pár nekem tetsző dolgot fogok ma csinálni. Ahogy én hívom Városi Éva honlapján kaptam az ötletet "Things I Love Thursday" egy ilyen kis gyűjteménysorozat elindításához, azzal  a különbséggel, hogy én vasárnapra teszem. Mindjárt indul, addig is néhány jó zene.

Calcutta Trió

Szerencsére van mire büszkék lennünk Magyarországon is. Sok évvel ezelőtt még én is jártam a koncertjeikre.

Itt találtam az alábbi írást róluk

Szitáron a világhírű indiai szitár-mester, Pandit Ravi Shankar egyetlen európai tanítványa Kozma András játszik a trióban, aki 31 éves pályafutása során számos nagy sikerű koncertet adott itthon és külföldön, így természetesen Indiában is neves indiai zenészekkel együttműködve.

Szalai Péter az indiai páros ütő-hangszeren, a tablán játszik. Az Ő mestere Ustad Alla Rakha, a tabla játék géniusza, aki nagyon hosszú ideig állandó kísérője volt Ravi Shankarnak.
2001-ben bekövetkezett halála óta fia, Zakir Hussain (a világhírű Shakti együttes tagja, aki 2006 márciusában Budapesten is fellépett a Millenáris Parkban) a guru-baija, azaz Péter tőle kapja a leghíresebb és legkiválóbb bombay-i gharana féltve őrzött titkait. Dr. Molnár András a trióban a tanpura nevű kísérő hangszeren játszik.

A trió fő célja alapításától fogva: a 3500 éves indiai klasszikus zene tradíciójának, csodálatos rágáinak, a világ legfejlettebb élő zenei ritmus rendszerének a lehető legtöbb hallgatóval való megismertetése.
A trió 30 év alatt sokat koncertezett külföldön (legutóbb Indiában, előtte Angliában), de a legfontosabbnak a hazai közönséggel való találkozást tartják. Ennek érdekében 29 éve működtetik az Európában párját ritkító Indiai Zene Klub-ukat havi rendszerességgel a Budapest, II. kerületi Marczibányi Művelődési Központban.
Az Indiai Követség régóta nagyra értékeli az indiai magas kultúra itthoni terjesztése terén elért sikereiket, s a csak neves indiai előadóművészektől joggal elvárható koncert teljesítményüket. Ennek elismeréseként bízták rájuk 1997 óta, hogy szervezzenek neves indiai klasszikus táncművészekkel közös esteket Budapesten és hazai nagyvárosokban.

[2007.05.31.]

Indiai Filmzenék

Ezekre a könnyed filmzenékre véletlenül találtam rá, de nagyon jó őket háttérzenének hallgatni. .Kicsit gyerekesek, kicsit bolondosak, kicsit álomszerűek, de dinamikusak és jópofák. A táncok meg nagyon profik, de ugyanakkor viccesek is. A zene egyenesen szerethető.

 Az indiai filmipar legnagyobb képviselőjéről itt  olvashatsz többet  Bollywood.

Van néhány nagy kedvencem is:

Ravi és Anoushka Shankar

Aki többet szeretne megtudni a mesterről az itt Wikipédia -n tájékozódhat. Biztosan csodálatos lehet az embernek a saját -nagyon tehetséges- gyermekével együtt színpadra lépni. Lássunk ezekből néhányat.

Ravi Shankar és Yehudi Menuhin

Nagyon szeretem az indiai zenét. Van néhány ilyen témájú bakelit lemezem, amit annak idején rongyosra hallgattam/tunk. Miután nem vagyok szakértője, hivatkoznék másokra, akik ezt mesterfokon művelik.
Az alábbi sorokat a jelzett oldalon találjátok meg, sőt sok-sok érdekes infót is.

Indiai klasszikus zene

Az indiai klasszikus zene az általunk ismert legrégebbi töretlen zenei tradíció. Elsõ fennmaradt leírása Bharata: Natyashastra című műve, mely a legóvatosabb becslés szerint is az idõszámításunk utáni második században született. Ebben külön fejezet foglalkozik a hangszerekkel, a tála rendszerével, sõt a rasák és bhavák, vagyis az dallamok és hangsorok által keltett érzésekkel és érzelmekkel is.

Már az ókori görögök felismerték a hangsorok érzelmi hatását. Spártában a fiúknak csak a férfias és méltóságteljes ion, vagy dúr (bilawal) hangnemet tanították, ellenben úgy tartották, hogy a líd (kalyan) hangsor túl szabados, amelytõl óvni kell a férfiúi lelket. Indiában apránként finomították ki az érzelmek zenei megjelenítését. Évezredek alatt, minden generáció kiemelkedõ zenészei törekedtek az addigi eredmények megtartására és a legnagyobbaknak megadatott, hogy egy cseppnyit maguk is hozzátegyenek a tradíció tengeréhez.

Az indiai klasszikus zene zenei nyelv. Vannak hangzói, szavai, mondatai, vannak költeményei és ami a legfontosabb, van nyelvtana. A színpadon nem improvizáció történik, hanem élõ zenei kommunikáció. Nyugaton ilyen közös zenei nyelv volt a barokk idején és ilyen zenei nyelv a dzsessz is. A dzsessz közel száz éves és már mennyi változáson esett át. Ugyanez igaz az indiai klasszikus zenére is, bár alapjai, például a tiszta érzelmek megjelenítését szolgáló hang- és játékrendszer, legalábbis Bharata műve óta állandó.

Indiában egyszerre két, egymástól független, ugyanakkor egymással kompatibilis zenei rendszert hoztak létre. Az egyik a rága - a dallam rendszere, a másik a tála - a ritmus rendszere. Két olyan komlex zenei rendszerrõl van szó, amely gyakorlatilag teljes szabadságot biztosít az elõadónak, hogy egyéniségét, saját világát megjeleníthesse a zenében annélkül, hogy a zenei rendszer sérülne. Mindkét rendszer annyira sajátos, hogyha a földkerekség minden lakója - teszem azt - tablán szeretne játszani, akkor sem kéne senkinek a másik stílusát utánoznia.

Tóth Szabolcs

http://india.new.tilos.hu/

És most pár nagy kedvencem. A címben említett urak közös lemezei megunhatatlanok , gyönyörű zenéket tartalmaznak. Aki még nem ismeri, járjon utána.

Esik eső szép csendesen cseperög.....

Nem éppen nyári idő van, hol esik, hol nem, beborul-kiborul, ezért ilyen hangulatú zenéket kerestem.

Először csukott szemmel hallgasd, nagyon jó:

LGT-től egyik legnagyobb kedvencem:

 Angolul is:

Kovács Katival ugyan az másképp:

Az Omega száma is nagyon jó:

Zorán számát igazán jó hallgatni eső nélkül is:

Egy kis játék Micimackóval:

Egy szép népdalos a három Gráciával: Külön külön is imádom mindhármat.

Palya Bea csodálatos hangja is ide illik:

Rúzsa Sándor sem maradhat le:

Az alábbi népdalt más feldolgozásban is megtaláljátok itt.

Diagnózis: elülső térd keresztszalag szakadás

Ez van. Ahogy a net-en utána olvastam nem vagyok ezzel a problémámmal egyedül. Sok-sok sportoló is átesett már ilyen sérülésen, majd csak én is túl leszek rajta.

Több mint 30 éve dolgozom az egészségügyben, úgyhogy sok illúzióm nem volt arról, mit fogok személyesen tapasztalni. Lám bejött.

Egymás után érkeztünk mi betegek, folyton várt valaki ellátásra.  20.15 körül értünk be és már 22.00 után itthon is voltunk (fél óra út), tehát szerencsém volt nem kellett sokat várni. Csináltak röntgent, a doki megvizsgált és merevítőt is kaptam, így már a saját lábamon jöttem ki a rendelőből. Milyen érdekes, hogy két nappal ezelőtt egy rehabilitációs osztályon jártam, hol nagyon sok amputált beteg volt s köztük 2 nagyon fiatalt is láttam. Nagyon megsajnáltam őket. Gondolom valami közlekedési balesetben vesztették el a lábukat. Olyan szomorúak voltak. Már sok minden van a hátuk mögött, de még több előttük. Újra megtanulni járni protézissel nem egy egyszerű dolog és sok fájdalommal, félelemmel jár. S mit ad Isten, két nappal később én is tolókocsiban üldögélve várom a fejleményeket. Adjak hálát az égnek, hogy csak ennyi bajom lett. A következő 50 évre majd el leszek vele valahogy.

A kórház sajnos elég lepusztult, és akik annak idején a zöld csempés fal mellett az ajtókat okker sárgára festették, vagy színvakok voltak vagy nem is gondolták komolyan. Iszonyat színösszeállítás. Ami a legjobban tetszett, hogy az ISO minősítés két tanúsítványa ott díszlett egy kopott, irtó ronda színű ajtón. Mindegy ez van.

A szakdolgozók kedvesek és aranyosak voltak mindenkivel. Akihez kerültem doki, végül is rendes volt egy kis sajátos stílussal, de ezt én már jó ideje ismerem, nem lepődtem meg rajta.

Volt viszont egy nagyon csinos doktornő is, aki túl ment azon a határon, amit szerintem megengedhetne magának. Az egy dolog, hogy nem tudja a betege nevét, de nem is érdekli, mert lesz...a   A másik beteg pedig mit képzel, már itt van 8 napja mindenféle kezelést megkapott és most kisüti, hogy az eddig épp lábán a térde fáj. (Gondolom azt terhelte jobban, ha a másik beteg) Majd ő jól pofán üti és akkor legalább tudni fogja, hogy mije fáj. Én meg ott fekszem a vizsgálóasztalon és mind ezt hallom. Kissé kiakadtam!

Nyugodtam ki lehetne sok kórházra írni, "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel."

Remélem én jól felépülök és nem kell sokáig újra megtapasztalnom hasonló jeleneteket. Nekem az a véleményem, hogy aki nem szereti a betegeket és nem szereti a munkáját, az ne maradjon az egészségügyben. Ott csak az elhivatottaknak lenne szabad dolgozni. De ez egy újabb téma lesz valamikor.

Ezúton kívánok minden embertársamnak jó egészséget!  A többi majd jön, ahogy jön.

Eddig sem tudtam így ugrálni mint ezek a fantasztikus cirkuszosok, sajna már reményem sincs rá. Sebaj, nézni és hallgatni még tudok.

Sürgősségi ügyelet közelről

Miután sikerült szeder szedés közben leesnem a létráról, ma este közelről megnézhettem egy sürgősségi osztály működését. A beszámolót holnapra tartogatom, mert most erre nincs erőm, fáj a lábam, megyek aludni.
Addig is hallgassuk meg egyik kedvenc Kaláka számomat. Ez ugyan ismétlés, de jó