Nem sírni kell, hanem csinálni?

Hát ige, amíg a többség - magamat is beleértve - nap mint nap szenved a gazdasági, erkölcsi válság hatásaitól, addig vannak ügyes emberek, akik még ezt a helyzetet is ki tudják használni úgy, hogy tisztességes üzletet építenek fel rá.

Interneten gyakran körbe járt a Leszarom tabletta, mint egyedüli mentsvár, de ezen az oldalon meg is lehet vásárolni többféle formában is. Nem átverés, szépen ki is írják, hogy szőlőcukrot tartalmaz. Hozzáteszem dizájnban van némi különbség a fenti és a lenti között.

Úgy tűnik a placebo hatás még akkor is működik, ha a delikvens tudja, mit is vesz be. Tegnap a kolléganőm történetéből is kiderült, hogy aki vesz ilyet és használja, annak stressz levezetésre egy kis segítséget jelent a momentum, hogy bevette a leszarom tablettáját. Legalább nem cigarettára gyújt rá!! Ez olcsóbb és jobb megoldás. Tetszik!

Ráadásul jó marketing alátámasztással többféle terméket is piacra dobtak, amelyek valószínűleg nagy számban fogynak is. Igazuk van.Egy piaci résre - ami nem kicsit- , jól pozicionálva ráugrottak és már dől is a megrendelés. Így kell ezt csinálni. Kár, hogy ilyen nekem sohasem jut eszembe.

kép helye: http://bioszallito.hu/Hazisweets_szolocukor_natur-termek-6947

kép helye: http://webshop.leszarom.com/

Munkahelyi stressz 1.

Azt hiszem ebben a témában könyvet írhatnék.. Ki ne ismerné ezt a fogalmat, hiszen nap mint nap közelről és idegtépően szembesülünk vele. 

Néhány tünet:

•  vasárnap du. már görcsbe áll az ember gyomra
• képzeletben briliáns párbeszédeket folytatunk a főnökkel és egyéb gyenge kvalitású, bosszantó kollégáknak nevezett senkikkel, amiből természetesen saját magunk jövünk ki győztesen
• útálunk bemenni dolgozni
• olyan, hogy motiváció nem létezik, már rég kiölték belőlünk
• a munka semmi örömet nem szerez, vagy legfeljebb néha néha van egy kis röpke sikerélmény, amit persze hamarosan földig rombol a főnök, vagy egy munkatárs
• előbb-utóbb testi tünetek formájában is megmutatkozik a stressz: magasvérnyomás, ritmuszavar, lelki stabilitás meggyengülése, stb, stb, stb.

 Kérdés: Van-e a munkahelyi stressznek kardiológiai vonatkozása? 

Szerintem igen nem is elhanyagolható.

Annak idején volt főnökömnek ezt a kérdést tette fel egy újságíró, aki ebből a témából szeretett volna egy jó kis riportot készíteni. Hiába hozta magával a témában sokat publikáló híres és ismert tudósasszony eredményeit, főnököm szabályosan kinevette és kijelentette, hogy szerinte a munkahelyi stressznek nincsenek negatív hatásai a kardiovaszkuláris rendszerre. Csak a dohányzás a túlsúly és olyan betegségek felelősek ezért (persze az ostoba betegen keresztül) mint magasvérnyomás, cukorbetegség és ilyesmi. Ennek bizonyítására két másik kollégát is oda hívott, ennek az "eszmének" az alátámasztására. Én meg ültem ott elhűlve.

Remélem azért a riport elkészül, csak más szereplőkkel.

Sajnos én a magam bőrén tapasztaltam és éppen most is élesben tesztelem ezt a jelenséget, bár szívesen lemondanék erről az élményről. 

Milyen munkahelyet szeretnék:

• vannak értelmes feladatok és kihívások
• egymást segítő közösség dolgozik egy célért
• megbecsülik a munkámat
• anyagilag is elismerik szaktudásomat

Gondolom most sokan felnevetnek és gyengeelméjűnek hisznek. Pedig nem vagyok az, csak él még bennem a remény. Nekem elég lenne egyetlen egy hely is. Márpedig annak léteznie kell, csak nem találtam még meg, de keresem.

A későbbiekben tovább folytatom az áskálódást ebben a témában. Szeretném ha hozzá szólnátok, kíváncsi vagyok a véleményetekre és a történeteitekre. Ha beszélünk róla, az már segít a feldolgozásban és a kiút keresésben. Csak bátran! Szerintem sokan járunk hasonló cipőben.

kép helye: http://www.r-medical.hu/hirek?displaymode=2&id=150

Repülő halak?

Mert kell néha egy kis vidámság is!!  

 

Kodály: Budavári Te Deum

Tegnap este ez a csodálatos mű ment a Bartók Rádióban. Szép emlékeket idézett fel, hiszen a 80-as években a Fővárosi Énekkarral mi is énekeltük a Mátyás templomban. Felejthetetlen élmény volt. Imádom hallgatni is, de énekelni még jobb. 

Aranyos emlék csatlakozik hozzá: mikor a főpróbán sok látogató volt épp a templomban, köztük néhány olasz csoport is, néhány turista oda jött hozzánk és kérdezősködött a koncerttel kapcsolatban. Mi az énekkarral épp pár hete jöttünk haza Umbria, Toszkána tartományokból és fel voltunk töltődve Itália imádattal. Vagy hatan válaszoltunk szinte egyszerre, természetesen olaszul, mire pár perc múlva összenéztek és felkiáltottak. Itt mindenki beszél olaszul? Annyira meg voltak lepve. Jópofa szituáció volt.

kép helye: http://www.budapestcity.org/03-muemlekek/06/Kodaly-Emlekmuzeum/index-hu.htm

József Attila - Radnóti Miklós

József Attila:       Óh szív nyugodj!

Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő. 

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog. 

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon. 

Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás. 

1928 vége

Radnóti Miklós:    Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s  tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.

kép helye: http://egyensulyteremtes.hu/mi_a_mandala.html

Végre szabadon!

Hat hét rögzítőben való létezés után végre ma először levehettem a lábamról a képen is látható fixatőrt, ami egyrészt nagyon jó érzés, ugyanakkor kicsit félek, minden rendben lesz-e. De úgy tűnik igen. Jól tudok járni nélküle is, bár teljesen kinyújtani és behajlítani még nem tudom a lábam. Sebaj, hétfőtől gyógytorna kezdődik. Arra gondolok, hogy egyszer fogok még a Hoher Sonnblick oldalán felfelé kapaszkodni.

Egyszer egy 75 éves bácsival találkoztunk ott, aki du. 5 körül még felfelé mászott teljesen egyedül. Akkor vagy ötvenedszer tette meg az utat. Ilyenkor fenn alszik és reggel lejön. Ezt sokan csinálják arrafelé. Nekünk akkor sajnos csak 2950 körülre sikerült felmásznunk, de mivel nem tudtunk időben elindulni így kicsúsztunk az időből és vissza kellett fordulni. Hihetetlen az a táj és ahogy az alábbi videó mutatja a vége a legnehezebb, mert gyakorlatilag egy függőleges falon kell felmászni, ami nagyon keskeny. Igaz vannak vas kapaszkodók, de nekünk, akik nem szoktunk hozzá az ilyen terephez, lehet, hogy túl nehéz is.
Egyébként a lefelé úton ránk sötétedett az erdőben, de nem volt vészes. A térdemet viszont nagyon megviselte a lefelé út, de így is csodálatos emlék. Ha lesz időm teszek fel képeket. Akkor még nem digitális gépet használtam, tehát be kell majd szkennelni őket. Megéri.

Mi nyáron voltunk.

Sok éven keresztül ide jártunk nyaralni. Remélem megyünk még máskor is.

Csak ajánlani tudom mindenkinek.

kép helye: http://szepseg-egeszseg.vatera.hu/gyogyaszati_segedeszkoz/terdrogzito_ppj_42_1471903982.html
kép helye: http://hoehenrausch.de/berge/hoher_sonnblick/index.php

Dinnyés József daltulajdonos

Annak idején (70-es évek) sok helyen találkozhattunk vele, de igazán nem tudom mi lett vele később. Most itt kicsit  utána olvastam életútjának. Úgy látom ő is nagy utat járt be.  Én most nosztalgiából tettem ki régi dalait.

Verdi Requiem: Lacrymosa

 kép helye: http://travelvinpet.blogspot.com/2010/12/italia.html

Egyszer Gregor Józseftől az kérdezte a riporter, hogy volt-e olyan szerepe, amikor valamit is elrontott volna az előadás alatt. S ő elmesélte, hogy egyetlen egyszer Verdi Requiem Lacrymosa tételénél fordult vele elő ilyen. A Zeneakadámián történt az eset. Belekezdett  a dallamba, amikor meglátott a nézőtéren egy idős házaspárt, akik a zene csodálatos harmóniáját meghallva, szorosan megfogták egymás kezét. Neki akkor elcsuklott a hangja és nem tudta folytatni.  Nem csodálom. 

Ezt a hihetetlen zenét volt alkalmam Assisiben Giotto freskói között énekelni. Felemelő és csodálatos volt ott állni 100-ad magammal és ilyen produkcióban részt venni.
Remélem egyszer még eljutok oda.

Szóljon ez a zene a ma elbúcsúztatott Dr. Kádár András emlékére.

Lacrimosa dies illa,
qua resurget ex favilla
judicandus homo reus.
Huic ergo parce, Deus:
Pie Jesu Domine,
Dona eis requiem. Amen.

Könnyel árad ama nagy nap,
Hamvukból ha föltámadnak
A bűnösök s számot adnak.
Uram, nekik adj jó véget,
Kegyes Jézus, kérünk Téged,
Add meg nekik békességed. Ámen.

Búcsúzás, örökre

Az élet körforgása megállíthatatlan és néha olyanokat visz tőlünk messzire, akiknek a távozása korai és értelmetlen. Tegnap kaptam a hírt, hogy kedves régi kollégám, Dr. Kádár András hosszú szenvedés után csendben elaludt örökre. 

Egyszerűen felfoghatatlan. Olyan kedves, intelligens ember volt, szerették a betegei és ő jó orvosuk is volt. Nehéz bármit mondani ilyenkor. A többiektől tudom, hogy olyan méltósággal csinálta végig az út utolsó szakaszát is, hogy ilyet még ők sem láttak. 

Családja mellett sok kolléga is elkísérte az utolsó útra. Rengeteg virágot kapott, de Ő már nem tud vele mit kezdeni. A búcsúztató nagyon szép volt, ha illik ide ez a kifejezés. Élő zene nyitotta a megemlékezést és az is zárta. Számomra a végén felcsendülő dal, de leginkább a csodálatos égi harsona hangja volt leginkább szívbemarkoló. 

Nyugodjék békében és őrizzük meg emlékét a szívünkben!

Gyász

Konduljatok harangok,
Ne legyen csönd.
Harsogjátok túl
Falum határait!
Szememre száll az éj,
Sötét a végtelen.
nehéz a levegő,
Akár a fájdalom,
Akár a félelem.

(Bodnár Éva)

 kép helye:http://www.igy_irok_en.abbcenter.com/?cim=1&id=35243

Szelektív hulladékgyűjtés 2.