Búcsúzás, örökre

Az élet körforgása megállíthatatlan és néha olyanokat visz tőlünk messzire, akiknek a távozása korai és értelmetlen. Tegnap kaptam a hírt, hogy kedves régi kollégám, Dr. Kádár András hosszú szenvedés után csendben elaludt örökre. 

Egyszerűen felfoghatatlan. Olyan kedves, intelligens ember volt, szerették a betegei és ő jó orvosuk is volt. Nehéz bármit mondani ilyenkor. A többiektől tudom, hogy olyan méltósággal csinálta végig az út utolsó szakaszát is, hogy ilyet még ők sem láttak. 

Családja mellett sok kolléga is elkísérte az utolsó útra. Rengeteg virágot kapott, de Ő már nem tud vele mit kezdeni. A búcsúztató nagyon szép volt, ha illik ide ez a kifejezés. Élő zene nyitotta a megemlékezést és az is zárta. Számomra a végén felcsendülő dal, de leginkább a csodálatos égi harsona hangja volt leginkább szívbemarkoló. 

Nyugodjék békében és őrizzük meg emlékét a szívünkben!

Gyász

Konduljatok harangok,
Ne legyen csönd.
Harsogjátok túl
Falum határait!
Szememre száll az éj,
Sötét a végtelen.
nehéz a levegő,
Akár a fájdalom,
Akár a félelem.

(Bodnár Éva)

 kép helye:http://www.igy_irok_en.abbcenter.com/?cim=1&id=35243