2012. november 15., csütörtök
2012. november 7., szerda
Fiam első cikke
Hát ez is megtörtént! Átesett a tűzkeresztségen az én egyik büszkeségem, a fiam. Megjelent élete első "hivatalos" írása egy online újságban. Nagyon-nagyon büszke vagyok rá! Remélem még sok érdekes írás kerül ki a kezei közül.
A cikk az Energiahír oldalon olvasható, sok egyéb jó kis tartalom mellett.
A szélturbinák és a táj konfliktusa
2012. november 6., kedd
Ilyet se hallottam még!
A Vadgesztenye mint ÖKO mosószer
A mosódióról már régóta hallok, de még nem próbáltam ki, mert valahogy nem volt még merszem hozzá. Erre most itt ez az ötlet. Még hogy vadgesztenye. S mivel éppen van otthon jó pár darab belőle, én bizony kipróbálom. Elsőként felmosószernek. Utána színes ruhával és esetleg majd fehérrel is.
2012. október 30., kedd
Mert dolgunk van itt ezen a Földön
“Vigyázz a gondolataidra, mert szavakká formálódnak,
vigyázz a
szavaidra, mert tettekké válnak,
vigyázz a tetteidre, mert szokásoddá
lesznek,
vigyázz a szokásaidra, mert formálják a jellemed, és végül
vigyázz a jellemedre, mert az határozza meg a sorsod.”
Vörösmarty Mihály:
Gondolatok a könyvtárban
Gondolatok a könyvtárban
részlet
"Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély süllyedésből,
S a szellemharcok tiszta súgaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük, élet!
áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfimunka volt!"
2012. október 28., vasárnap
Itt van az ősz újra
Nincs mit tenni, megint itt az ősz. Ennek az évszaknak is megvannak a maga szépségei, csak valahogy rá kellene hangolódni. Talán ebben segíthet megint a Kaláka együttes, akinek az alábbi zenéi újra és újra szívemet melengetik. Most erre van szükségem. Talán másnak is.
Jeszenyin - Kaláka: Aranyos levelek kavarognak
Kaláka - Messzi út ezüst szalagja - Ég áldjon árva földem - Szergej Jeszenyin
Ady Endre - Párizsban járt az ősz
Két imádatos rövidke Gryllus Vilmostól
Gryllus Vilmos- őszi falevél
Gryllus Vilmos - Ősz szele zümmög
kép helye:
2012. augusztus 31., péntek
Egyre jobban szeretem a nyarat!
Régen nagyon utáltam a nyarat és főleg az őszt és a tavaszt kedveltem. De mostanában, hogy így "fiatalodom" egyre jobban megkedvelem ezt az évszakot. Ráadásul az idő múlásával igencsak fázós lettem, ezért a kánikula nekem elég jó barátom lett. (Lám, még a rossznak is van jó oldala.)
Ezért nézem szomorú szemmel a kertet, amely visszavonhatatlan jeleit mutatja a közelgő ősznek és elmúlásnak. Kedves növényeim visszahúzódnak majd magányukba, elzártságukba és én már most várom a következő tavaszt, mikor újra reménykedni lehet.
Jó volt tapasztalni, ahogy kizöldült minden és harsogó színeivel kibontakozott a kert minden növénye. Szép sorjában beértek a gyümölcsök, én pedig igyekeztem minél többet megmenteni a téli fagyos időkre is. A befőttek szépen szaporodnak már a kamrában. S szerencsére még nincs vége a sornak. Még hátra van szilva és körte, őszibarack és a zöldségek. Újra csinálok házi ételízesítőt, sőt idén már padlizsánt is fogok eltenni, jó sokat, mert nagyon szeretjük.
Bár a reggelek már hűvösek, de még van néhány szép nap, aminek örülök és próbálom mélyen átélni minden percét. Hátha kitart tavaszig!
Kovács Kati - Indián nyár
Ruttkai Éva & Latinovits Zoltán - Hol van az a nyár
2012. június 14., csütörtök
Úti élmények
Ma újra hosszú útra indultam és nagyon szép nap kerekedett belőle. Gyönyörű nyár eleji időben indultam neki az M7-es autópályán a Zalai-dombságnak. Pacsára igyekeztem, ami azért nincs olyan közel. Nem bántam, mert a kilométerek gyorsan szaladtak el mellettem én meg nagyon élveztem a vezetést egy ilyen szép napon. Még az autópályáról is jól lehetett nézelődni és kezdtem nagyon sajnálni, hogy nem hoztam fényképezőgépet. De majd később ezt még inkább bántam.
2012. május 30., szerda
Vajda János: Nádas tavon
Ajánlom Szívvel-Szívesen!
Bujtor István előadásában
Nádas tavon
Fönn az égen ragyogó nap.
Csillanó tükrén a tónak,
Mint az árnyék, leng a csónak.
Mint az árnyék, olyan halkan,
Észrevétlen, mondhatatlan
Andalító hangulatban.
A vad alszik a berekben.
Fegyveremmel az ölemben
Ringatózom önfeledten.
Nézem ezt a szép világot.
Mennyi bűbáj, mily talányok!
Mind, amit körültem látok.
Nap alattam, nap fölöttem,
Aranyos, tüzes felhőben,
Lenn a fénylő víztükörben.
Itt az ég a földet éri.
Tán szerelme csókját kéri...
Minden oly csodás, tündéri.
Mi megyünk-e vagy a felhő,
Vagy a lenge déli szellő,
A szelíden rám lehellő?
Gondolatom messze téved
Kék ürén a semmiségnek.
Földi élet, hol a réved?
Szélei nádligeteknek
Tünedeznek, megjelennek.
Képe a forgó jelennek...
Most a nap megáll az égen,
Dicsőség fényözönében,
Csöndessége fönségében.
S minden olyan mozdulatlan...
Mult, jövendő tán együtt van
Ebben az egy pillanatban?
A levegő meg se lebben,
Minden alszik... és a lelkem
Ring egy méla sejtelemben:
Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?...
Bujtor István előadásában
Nádas tavon
Fönn az égen ragyogó nap.
Csillanó tükrén a tónak,
Mint az árnyék, leng a csónak.
Mint az árnyék, olyan halkan,
Észrevétlen, mondhatatlan
Andalító hangulatban.
A vad alszik a berekben.
Fegyveremmel az ölemben
Ringatózom önfeledten.
Nézem ezt a szép világot.
Mennyi bűbáj, mily talányok!
Mind, amit körültem látok.
Nap alattam, nap fölöttem,
Aranyos, tüzes felhőben,
Lenn a fénylő víztükörben.
Itt az ég a földet éri.
Tán szerelme csókját kéri...
Minden oly csodás, tündéri.
Mi megyünk-e vagy a felhő,
Vagy a lenge déli szellő,
A szelíden rám lehellő?
Gondolatom messze téved
Kék ürén a semmiségnek.
Földi élet, hol a réved?
Szélei nádligeteknek
Tünedeznek, megjelennek.
Képe a forgó jelennek...
Most a nap megáll az égen,
Dicsőség fényözönében,
Csöndessége fönségében.
S minden olyan mozdulatlan...
Mult, jövendő tán együtt van
Ebben az egy pillanatban?
A levegő meg se lebben,
Minden alszik... és a lelkem
Ring egy méla sejtelemben:
Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?...
2012. május 6., vasárnap
Születésnap
Amíg az ember fiatal, nagyon örül minden születésnapnak. Tele vágyakozással várja az ajándékokat és a meglepetéseket. Büszke magára és sokszor sietteti is az eseményt, hiszen legtöbbször úgy fogalmaz, hogy 15 éves, pedig még csak két hét telt el a 14. szülinapi buli óta. Különösen igaz ez, ha a bűvös 18 közeledik. Legtöbbünk ilyenkor úgy hiszi, valami nagy, valami fontos történik majd vele és sokszor csalódás a vége, hiszen az egyik nap olyan mint a másik és az utcán sem állítja meg senki, hogy látom Te elmúltál 18, gratulálok.
Amíg az ember fiatal, azt hiszi az élet végtelen és nem érzi, hogy élete homokóráján a a másodpercek rohanva zuhannak alá és soha többé nem pótolhatók, vissza nem fordíthatók. Ilyenkor még nincs jelentősége az idő fogalmának mert csalfa módon úgy hisszük, napjaink száma végtelen. Az elmúlás oly messzinek tűnik, hogy felfoghatatlan, ezért nem is érdemes vele foglalkozni. Pedig sajnos nem így van, de erre csak később jövünk rá. Ha megérjük és megéljük.
Ez a mai nap azért fontos számomra, mert kedves férjemnek, drága gyermekeim édesapjának van ma születésnapja.Még az ötvenen belül, de már nem sokáig. Remélem még a századikat is együtt fogjuk ünnepelni!
Ilyenkor az ember másképp éli meg a születésnapját mint fiatalon és máshol vannak a hangsúlyok. Megtanulunk minden napnak örülni és az apró dolgok fontossá vállnak számunkra. Ez így helyes. Halandó sorsunk elöl el nem futhatunk, s talán azzal tesszük a legtöbbet, ha megpróbáljuk a legjobbat kihozni magunkból és életünk lehetőségeiből.
Az öregedés nem a legjobb dolog a világon, de talán ha elfogadjuk, könnyebb túlélni azt.
Ilyenkor az ember másképp éli meg a születésnapját mint fiatalon és máshol vannak a hangsúlyok. Megtanulunk minden napnak örülni és az apró dolgok fontossá vállnak számunkra. Ez így helyes. Halandó sorsunk elöl el nem futhatunk, s talán azzal tesszük a legtöbbet, ha megpróbáljuk a legjobbat kihozni magunkból és életünk lehetőségeiből.
Az öregedés nem a legjobb dolog a világon, de talán ha elfogadjuk, könnyebb túlélni azt.
Márai Sándor csodálatosan fogalmazta meg mi is az öregedés - öregség. Egy korábbi bejegyzésemben ITT már idéztem szép mondatait. Érdemes elolvasni!
"Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik.
Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más, csak pohár. S egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is... Aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid, vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben." Folytatás.....
"Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik.
Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más, csak pohár. S egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is... Aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid, vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben." Folytatás.....
Én az kívánom magamnak és minden halandó embertársamnak, hogy ameddig csak lehet őrizzük meg magunkban a gyermeki játékosságot, hogy sohasem ismerjük ki annyira a világot,hogy kihaljon belőlünk a mindig előrelendítő kíváncsiság és mindig találjunk valami célt,
amiben hinni tudunk!
amiben hinni tudunk!
2012. április 28., szombat
Egy koncert margójára
A tegnapi koncert élményének leírása holnapra marad, de addig is pár gondolat.
Milyen érdekes, hogy a magyar Wikipédia csak ebben az egy mondatban emlékezik meg erről a gyönyörűséges és csodálatos kis városról,
Brentonico-ról,
s nekem mennyi de mennyi élményem fűződik e kedves falucskához és az ott élő emberekhez.
Különösen a Coro Soldanella kórushoz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)










