kép helye: http://www.tabulatura.hu/blasius/bach/hangsz.htm
Jgy zenei blogjában idéz valakitőlahegedű lélektanáról, ami nála is elindított egy gondolatmenetet, akár csak nálam az övé. Ez a szép az internetben és a blogolásban. Tudást, ötletet, inspirációt kapunk egymástól, amit szerencsés esetben továbbadhatunk. Nagy a jövés-menés a virtuális sztrádán és ez nekem nagyon tetszik. Egymást nem ismerő emberek földrajzi, kulturális, vallási és egyéb különbségeik ellenére jól megérthetik egymást, vagy ha csak egy pillanatra is "találkoznak" kölcsönösen gazdagíthatják egymást.
kép helye:http://hu.wikipedia.org/wiki/Heged%C5%B1
1986-ban Bécsből jöttem hazafelé busszal s mellém ült le egy szimpatikus hegedűkészítő tanonc fiatalember. Bécsben tanulta a szakmát és gyakran jött haza. Gyorsan "lebukott", hogy mi a foglalkozása, mert a hátizsákjából egy félig kész csiga (8) kukucskált ki. Hogy ne keljen olyan sokat fizetnie a szállításért, ügyesen kitalálta a legjobb megoldást. A határig eljött a busszal, ott mindig talált magyar utazót, aki szívesen elhozta Budapestre. Akkor éppen Dobos Attila vette fel.Nekem ez akkoriban nagyon vagány és új dolog volt.Vajon mi lett belőle? Sikerült jó mesterré válnia? Remélem igen! Most pedig következzen néhány gyönyörűséges hegedűmuzsika. Csak úgy össze-vissza.
Berecz András egy lemezén is meg van ez a dal, s oly gyönyörűségesen énekli,
hogy belefájdul az ember szíve.
Most van esztendeje, másodikba fordult
Hogy az én édesem háborúba indult
A hosszú utakat eleibe vette
A bút, s a bánatot magához ölelte
A bút, s a bánatot magához ölelte
Kísérj el engemet bárcsak a kapudig
Ha kapudig nem is, bárcsak az ajtódig
Onnan elmegyek én, szívem, egyedül is
Engem Isten őriz, őrizzen téged is
Az eső is esik, köpönyegem ázik
A szél patkójától a kő is szikrázik
A szél patkójától a kő is szikrázik
Győzünk-e, vagy vesztünk,
Immáron elválik
Győzünk-e, vagy vesztünk,
Immáron elválik
E sok szenvedéstől megjutalmazódik
kép helye: http://www.magyarkurir.hu/hirek/100-evvel-ezelott-szueletett-kalkuttai-terez-anya-megemlekezesek-vilagszerte
Ma kontrollon voltam a térdemmel és a röpke két óra várakozás alatt szóba elegyedtem több sorstárammal. A testi bajok kibeszélése után mindenkivel nagyon hamar a mindennapok keserűségeinél kötöttünk ki. Hihetetlen nyomás van legtöbbünkön és évek óta a túlélésre játszik a társadalom nagyobb része. Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy egymásnak teljességgel ismeretlen emberek milyen jól el tudnak társalogni, milyen figyelemmel tudnak a másik felé oda fordulni és a kibeszélést segítségül hívni, hogy egymásnak könnyebbé tegyék a várakozás nehéz perceit, óráit. Miért nem tudjuk előhívni ezt a képességünket a hétköznapokban? Hiszem, hogy könnyebb lenne mindannyiunknak az élete.
A Polczer porta oldalán találtam két fontos gondolatmenetet, amelyet magam is vallok.
Teréz anyának van egy csodálatos verse:
Az ember érthetetlen, logikátlan és önző.
NEM FONTOS, SZERESD ŐT!
Ha jót teszel, önös céljaidnak tudják be.
NEM FONTOS, TÉGY JÓT!
Ha megvalósítod céljaidat, hamis barátokra és őszinte ellenségekre lelsz.
NEM FONTOS, VALÓSÍTSD MEG CÉLJAIDAT!
A jót, amit ma teszel, holnapra elfelejtik.
NEM FONTOS, TÉGY JÓT!
A tisztesség és az őszinteség sebezhetővé tesz.
NEM FONTOS, LÉGY ŐSZINTE ÉS TISZTESSÉGES!
Amit évekig építettél, egy perc alatt romokba dőlhet.
NEM FONTOS, ALKOSS!
Pórul járhatsz, ha segítesz az embereknek.
NEM FONTOS, SEGÍTS NEKIK!
A legjobbat adod magadból, és verés a köszönet.
NEM FONTOS, ADD MAGADBÓL A LEGJOBBAT!
kép helye: http://www.wellnesstrend.hu/2009/12/mandalat-ajandekba/
Az ember eredendően jó
Hiszem,
Hogy a jó erősebb a gonosznál
A szeretet hatalmasabb a gyűlöletnél
A megbocsátás erősebb a bosszúnál
Hiszek
Az ember jóságában mely minden hamisságon,
Minden álnokságon, rosszindulaton és gonoszságon,
Minden emberi durvaságon és önzésen túl létezik.
MERT HISZEM, HOGY AZ EMBER EREDENDŐEN JÓ.
Jobb annál, mint amit tesz,
igazabb annál, mint amit mond,
finomabb annál, mint amilyennek látszik
(Henri Boulad: A szeretet győzedelmeskedik! – részlet Egyiptom, 1992. Fordította: Hermann Judit
Sapszon tanár út temetéséről ide másolom kedves dalostársam mondatait és fényképeit. Majd három különböző gyászmiséből következnek fontos részletek. A kórussal mindhárom művet énekeltük. Szóljanak most a zenei részletek, tanár úr emlékére.
Kedves Dalostársak!
Nagyon szép volt a tegnapi szertartás, gyászmise és utána a temetés. A misén a Rádiókórus és a Budaörsi Pro Musica kórus énekelt, ifj. Sapszon Ferenc és Krasznai Gáspár vezényletével. A misét (ha jól láttam messziről) Beer Miklós Váci püspök mondta, valamint Varga László és Béres György atyák.
A Bárdos: Missa Tertia éneklésébe mi is bekapcsolódtunk.
Nagyon szép, méltó szertartás volt.
Az urnafülkéhez később tudtunk csak visszamenni.
A fotók közül a középső sajnos elég rossz lett, de azért küldöm.
Szeretettel emlékezünk rá, nyugodjék örök békében!
Életének 82. évében elhunyt Sapszon Ferenc Liszt-, és Bartók-Pásztory-díjas karnagy, kiváló művész, aki több mint három évtizedig dolgozott a Magyar Rádió Énekkarával, 1966 és 1990 között pedig karigazgatója volt.
A muzsikust hosszú, súlyos betegség után csütörtök hajnalban érte a halál – közölte az MTI-vel a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége (KÓTA), amelynek tiszteletbeli elnöke volt.
A Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével és Lovagkeresztjével kitüntetett művészt “a Magyar Rádió saját halottjának tekinti, hiszen éveken át dolgozott az intézményben, fényes korszak volt az, amikor az énekkart vezette” - mondta Jónás István, a Magyar Rádió vezérigazgatója az MTI-nek.
Sapszon Ferenc 1929. december 14-én született Szegeden. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1950-57 között Vásárhelyi Zoltán tanítványa volt. 1957-től az Országos Filharmónia ösztöndíjas karnagya volt az Állami Férfikarnál. 1958-tól a Rádióénekkar korrepetitora, 1964-től karnagya, 1966-tól karigazgatója volt. 1990 és 2002 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni konzervatóriumának – amely 1998-től a debreceni egyetem konzervatóriuma – karvezetés-tanáraként, főiskolai docenseként dolgozott.
1945 és 1950 között Szegeden, 1950-től Budapesten amatőr kórusok vezetője, 1952 és 1985 között a Semmelweis Kórus, 1964 és 1978 között a Bartók Kórus, 1984-től a Budaörsi Pro Musica Kórus, 1997-2006-ban a szlovákiai magyar pedagógusok Vass Lajos Kórusának vezető karnagya volt.
Sajnos a felsorolásból kimaradt, de 1989-91-ig a Fővárosi Énekkar karnagya volt. Erről az időszakról később megemlékezünk.
Művészetét 1972-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1982-ben érdemes, 1989-ben kiváló művész címmel ismerték el; 1985-ben, majd 2002-ben megkapta a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat is. 2010-ben Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.
Sapszon Ferenc temetése 2011. augusztus 24-én 14.30-kor lesz a Bp. VI. ker. Teréz templomban. (Nagymező – Király u. sarok)
Már többször megkaptam ezt az üzenetet, de sohasem küldtem tovább. De miután tegnap bőgtem egy nagyot és este ez volt újra a postaládámban, gondoltam talán nem véletlenül. Tehát itt a blogban közzéteszem, hátha másokat is megvigasztal. Önbecsülésben pedig sohasem álltunk valami jól!
kép helye: http://www.picimaci.eoldal.hu/fenykepek/-idezetek/idezetek-egyeb-dolgokrol/konny.jpg.html
Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját. – Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony. – Ezt nem értem! - mondja a kisfiú. – És ezt soha nem is fogod megérteni … - válaszolta gyermekét átölelve az anya. Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is: „Papa, miért sír a m...ama látszólag minden ok nélkül?” „Minden nő ok nélkül sír.” – Ez volt minden, amit az apa válaszolt. A fiúcska felnőtt férfi lett, és még mindig kereste a választ, hogy vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat: – Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen? Az Atya elgondolkozva válaszolt: „Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam. Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja: egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára teszi a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van. Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától, amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik. Add tovább ezeket a gondolatokat minden nőnek, akit csak ismersz. Ha ezt megteszed, valami csodálatos dolog fog történni. Segíted a nők önbecsülését! HISZ MINDEN NŐ SZÉP, AKI SZERET!
kép helye: http://www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=21156&a_id=641007&h_id=61834
A hétfő reggelek nem éppen könnyűek. Újra beállni a sorba és csinálni amit kell, nem egyszerű dolog, főleg, ha az a munka éppen nem a szívünk csücske. De bízom benne, lesz nekem még olyan hétfő reggelem, hogy alig várjam az indulást. Addig is itt van két jó zene, egy gyors és egy lassú:
Egyszer régen megpróbálkoztam már a házi kefir készítésével, de akkor valamit elrontottam, mert egy idő után elpusztultak a gombák. Miután mostanában nagyon sok kefirt használok (kenyérsütés + saláták+müzli) nagyon megörültem, amikor kaptam egy evőkanál nagyságú kefirgomba telepet. Végül is nagyon egyszerű a készítése, csak némi odafigyelés kell hozzá. Sőt, amikor a bolti vajkrém helyettesítésére kerestem megoldást, akkor kedves hugicám, Erikaoldalán találtam is egy jó ötletet, amit mai napig készítek is. Következő posztban majd a hamis sajtkrémmel foglalkozom. De vissza a kefirkészítéshez.
Én így készítem:
kefirgomba elhelyezése a tisztára mosott befőttes üvegbe
Nem kívánok versenyezni a gastroblogokkal, mert hihetetlen sok van belőlük és szerencsére sok köztük a minőségi. De azért néha én is közzé teszem majd konyhai ténykedésem egy-egy darabját. Ez az étel például kiváló hétvégi reggeli
Én így készítem:
-11-15 dkg csemegeszalonna
-ha van, akkor egy kis füstölt dolog is nagyon jó bele
-két fej hagyma
-1-2 paprika
-1 db burgonya
-5-6, esetleg több tojás
-só, bors
A szalonnát apró csíkokra vágom és pici zsíron lassú tűzön megolvasztom. Mindig megvárom, hogy teljesen kisüljön a zsír és csak utána adom hozzá a fél karikára vágott hagymát. Ici-pici sót teszek csak bele, mert a szalonnától úgyis elég sós lesz. Belekarikázom a paprikát, ami lehet zöld vagy piros húsú is. A nagyon apró kockákra vágott burgonyát is most teszem bele, mert idő kell a puhuláshoz. Türelemmel megvárom, hogy teljesen üveges legyen a hagyma, mert szerintem akkor jó. Megborsozom és mehet bele a tojás. Én nem szoktam előre felverni, mert egyrészt még egy edényt kell akkor mosogatni, másrészt „szottyosan” szeretjük. Kevés forgatással, nem kiszárítva. Íme.
Mire észbe kaptam, hogy fényképezni is kellene, márt majdnem el is fogyott.
Nem tudom mi okból, de környékünkön nagyon megfogyatkoztak a madarak,bár zöldövezetben lakunk, nagy zöld területekkel. Mikor 16 éve ideköltöztünk, még sokkal több madár volt. A rigók gyakorlatilag a teraszon sétálva ébresztettek minden reggel, hangos verébcsapatok váltották egymást egész nap. Volt fácán a kertekben és sok más madár. Ugyan a Tétényi-fensíkonmég van pacsirta, fácán, búbos banka, vércse és ölyv, lejjebb a házaknál már megfogyatkozott a madársereg. Sajnos a vörösbegy, ami éveken át meglátogatott bennünket télen, már nincs meg. De idén szerencsére jött utánpótlás.
Tavaly egész télen szorgalmasan etettük a cinkéket. Azért csak őket, mert madáretetőnk még nincs rendes. A műanyag palackos pedig nem jó, mert bele esik az eső és a hó, így eláznak a magvak, amit a madarak már nem fogyasztanak így el. Viszont vettem felakasztható madárgolyókat, amelyek tökéletesen beváltak
http://dhke.hu/news.php?rowstart=44
A nagy fagyok idején kitettem őket hármasával a konyha ablakkal szembeni diófa ágaira és onnan bámultuk a hatalmas jövés-menést. Érdekes, hogy nagyjából ugyan abban az időben jöttek, általában kétszer egy nap és csapatostul megszállták a golyók környékét. Ügyesen rácsimpaszkodtak és szorgalmasan falatoztak. Hangos csivitelés, cserregés közepette, 5-10 perc alatt jóllaktak és továbbálltak.
(Szerencsére egy vörösbegy is rendre előkerült, de ő csak a földön tudott étkezni, a lepotyogott magokat szedte össze a hóról. Féltettem, nehogy a macska elkapja, de ügyes volt, nem hagyta magát. Próbálkozott a fellógatott szalonnával is, de úgy járt mint a rigók, bele-bele csípett, de hosszasan nem tudott belőle lakmározni, mert nem érte el olyan könnyen. Bár egy mások ággal rögzítettem, hogy ne forogjon a zsinóron, de olyan kis buta volt, néha nem jött rá, hová kell ahhoz állni, hogy kényelmesen elérje. Hiába súgtam neki az üveg mögül.)
http://bmfoto.hu/4termeszet.html
Azóta minden nap meglátogatnak bennünket. Olyan helyesek, hogy csak na. Csapatban jönnek, végig látogatják az almafákat, szilvafát és az örökzöldeket. Érdekes volt, amint felengedett a fagy, már nem a madárgolyót keresték fel, hanem a fákat és ott csipegettek ezt-azt. A félig kiszáradt hamis ciprus a kedvencük. A magokat szedegetik össze. Már éppen ki is akartam vágni a száraz ágakat, de mivel valamiért ott szeretnek megpihenni is, megkegyelmeztem neki.
Most is itt voltak villámlátogatáson. Helyesen hangoskodtak, körberepülték a területet, még az ereszcsatornában is talált az egyik valami finomat és tovább álltak. Szerencsére holnap újra jönnek! Én várom őket.
http://www.demotivalo.net/view/10311/szabadsag
Kedvenc együttesem egyik kedvenc feldolgozása Móra Ferenc: A Cinege cipője
Ez egy sokkal korábbi felvétel, ahol még nagyon fiatalok. Hét vers közül a második a Cinege cipője 0:49-nél.
kép helye: http://www.horrorstew.com/Edgar-Allan-Poes-Famous.html
Gondolom legtöbbünknek nem új ez a vers, de most jó volt újra olvasni és hallgatni. Nagyon érdekes, hogy milyen sok költőnk érezte úgy, neki is le kell fordítania Edgar Allan Poeezen költeményét. Nektek melyik a kedvencetek?
Nekem a legjobban Tóth Árpád fordítása tetszik. Olyan feszes ritmusú, és úgy koppannak a szavak, mintha egy holló ütné orrával az ablaküveget. Persze én nem értek hozzá, de nekem ez jutott eszembe, miközben olvastam. Ezen az oldalon 9 fordítást megtaláltok, de úgy tudom összesen 13 fordítás született eddig.
A holló (Tóth Árpád fordítása)
Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón,
S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
Künn az ajtón, mintha roppant halkan roppanna a zár.
"Vendég lesz az", így tünődtem, "azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?"
Óh, az emlék hogy sziven ver: padlómon a vak december
Éjén fantóm-rejtelemmel húnyt el minden szénsugár,
És én vártam: hátha virrad s a sok vén betűvel írt lap
Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár,
Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár,
S földi néven senki már.
S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymü zengés
Fájó, vájó, sohse sejtett torz iszonyt suhogva jár, -
Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csititottam:
"Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár.
Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?"
Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze,
S "Uram", kezdtem, "avagy Úrnőm, megbocsájtja, ugyebár?
Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm és Ön meg roppant
Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár,
Nem is hittem a fülemnek." - S ajtót tártam, nyílt a zár:
Éj volt künn, más semmi már.
S mély homályba elmeredtem, szívvel, mely csodákra retten,
Látást vártam, milyet gyáva földi álom sohse tár;
Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen,
Nem búgott más, csak egyetlen szó: "Lenóra!" - halk, sovár
Hangon én búgtam: "Lenóra!" s visszhang kelt rá, halk, sovár,
Ez hangzott s más semmi már.
S hogy szobámba visszatértem s még tüzelt javába vérem,
Hirtelen, már hangosabban, újra zörrent holmi zár,
S szóltam: "Persze, biztosan csak megzörrent a rácsos ablak,
No te zaj, most rajtakaplak, híres titkod most lejár,
Csitt, szivem, még csak egy percig, most a nagy titok lejár.
Szél lesz az, más semmi már!"
Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran
Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár,
S rám nem is biccentve orrot, meg sem állt és fennen hordott
Csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt s mint kit helye vár,
Ajtóm felett, Pallasz szobrán megült, mint kit helye vár -
Ült, nem is moccanva már.
S ahogy guggolt zordon ében méltóságu tollmezében,
Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár -
S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste,
Zord holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ,
Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói mély, vad ár?"
S szólt a Holló: "Soha már."
Ámultam, hogy ferde csőrén ilyen tártan, ilyen pőrén
Kél a hang, okos, komoly szó alig volt a szava bár,
Ám el az sem hallgatandó, hogy nem is volt még halandó,
Kit, hogy felnézett, az ajtó vállán így várt egy madár,
Ajtajának szobra vállán egy ilyen szörny vagy madár,
Kinek neve: "Soha már."
S fenn a csöndes szobron ülve az a Holló egyedül e
Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már;
Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta,
S én szólék, alig sohajtva: "Majd csak elmegy, messzi száll,
Mint remények, mint barátok, holnap ez is messzi száll",
S szólt a Holló: "Soha már!"
Megriadtam: csendziláló replikája mily találó -
"Úgy lesz", szóltam, "ennyit tud csak s kész a szó- és igetár;
Gazdájának, holmi hajszolt, bús flótásnak búra ajzott
Ajkán leste el a jajszót, mást nem is hallhatva már,
Csak remények gyászdalát, csak terhes jajt hallhatva már,
Ezt, hogy: "Soha - soha már!"
S gyászos kedvem újra szépen felmosolygott s párnás székem
Szemközt húztam, ott, ahol várt ajtó, szobor és madár;
S a lágy bársonyra dőlten tarka eszmét sorra szőttem,
Elmerengtem, eltünődtem: mily borongó nyitra jár,
Átkos, ős, vad, furcsa Hollóm titka mily bús nyitra jár,
Mért károgja: "Soha már?"
Ekként ültem, szőve-fejtve bús eszméket s szót se ejtve,
Míg a madár szeme izzott, szívemig tüzelve már;
S fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan hátrabágyadt,
Bársonyon keresve ágyat, mit lámpám fénykörbe zár,
S melynek bíborát, a lágyat, mit lámpám fénykörbe zár
Ő nem nyomja - soha már!
Ekkor, úgy rémlett, a légnek sűrűjén látatlan égnek
Füstölők s a szőnyeg bolyhán angyaltánc kél s muzsikál;
"Bús szív", búgtam, "ím a Szent Ég szállt le hozzád, égi vendég
Hoz vigaszt és önt nepenthét s felejtést ád e pohár,
Idd, óh idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"
"Látnok!", nyögtem, "szörnyü látnok! ördög légy, madár vagy átok!
Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár,
Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan,
Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár -
Van... van balzsam Gíleádban?... Mondd meg - lelkem esdve vár..."
S szólt a Holló: "Soha már!"
"Látnok!", búgtam, "szörnyü látnok! ördög légy, madár vagy átok!
Hogyha istent úgy félsz, mint én s van hited, mely égre száll,
Mondd meg e gyászterhes órán: messze mennyben vár-e jó rám,
Angyal-néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár,
Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?"
S szólt a Holló: "Soha már!"
"Ez legyen hát búcsúd!", dörgött ajkam, "menj, madár, vagy ördög,
Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ!
Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon,
Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút madár!
Tépd ki csőröd a szivemből! hagyd el ajtóm, csúf madár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"
S szárnyán többé toll se lendül, és csak fent ül, egyre fent ül,
Ajtóm sápadt Pallaszáról el nem űzi tél, se nyár!
Szörnyü szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló
Míg a lámpa sávja omló fényén roppant árnya száll,
S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen - soha már!
