Utolsó hétvége

A meteorológusok azt mondják, ez lesz az idei év utolsó "nyári" melegségű hétvégéje. Használjuk ki arra, hogy kimozdulunk a kertbe, a szabadba. Sok program kínálja magát ezen a vasárnapon is, de ha csak egy jó kis séta fér bele, már az is nagyon jót tehet lelkünknek, testünknek.

Nekem munkából adódóan ma Sárvárra kell mennem, ami nagyon kedves kötelesség számomra. Remélem lesz időm kirándulni is. Imádom a Dunántúlt!

kép helye:

Hazudni tudni kell!

Tegnap du. megérkezett hozzánk a népszámlálási kérdezőbiztos és épp kinn álltunk az utcán, valamint ott volt a férjem és a fiam is akik a kutyákkal kapcsolatos dolgot próbáltak megoldani, mikor megállt egy Lada a kapunk előtt. Kiszálltak belőle öten, ki szatyorral, ki zsákkal és oda mentek a szemközti szomszéd birsalma fájához és kezdték leszedni a gyümölcsöt. Én elhűlve rájuk szóltam, hogy elnézést, de ez nem az ő fájuk, mire az egyik -nevezzük hölgynek - jó mély hangon határozottan kijelentette: Meg van beszélve az öreggel, hogy leszedhetik. Én amilyen hiszékeny h...e vagyok el is hittem, de szerencsére a férjem nem. Felhívta a szomszédot, aki természetesen egyáltalán nem engedett meg semmit. Közben a csoport majdnem letört pár ágat, csak, hogy leszedhesse azt az 1-2 gyümölcsöt. A fiam is csúnyán nézett rájuk és jól látható módon  felírta a rendszámot, amit ők is észre vettek és 3 perc múlva már el is mentek, gondolom újabb terepre, kitudja milyen zsákmány reményében.

Tudom, hogy iszonyat nagy a szegénység, de ilyet akkor sem csinálhat senki. Ráadásul ott álltunk a ház előtt öten és egyáltalán nem zsenírozták magukat. Mi van, ha senki nincs ott, illetve otthon. Bemászik és onnan is leszedi? Hihetetlen.

Sanyi bácsi egyébként nagyon finom birsalma sajtot szokott belőle csinálni, amiben benne van egy év fáradságos munkája és a hosszadalmas elkészítés minden odafigyelése.

kép helye:

Misi mókus, avagy környezetszennyezés, ahogy én csinálom

A környezetszennyezésről sokan úgy hiszik, hogy az mások cselekedeteinek a terméke. A sok gyár, a sok autó, a sok ember. Mintha a környezetszennyezés valami megfoghatatlan távoli massza lenne és foglal el egyre nagyobb teret mindenütt. A nápolyiak szemétháborúja nem a mi gondunk, a tengereken-óceánokon sodródó olajfoltok, nem a mi gondunk, a pusztító hurrikánok, nem a mi gondunk. Nálunk csak a szomszéd szemetel, a szomszéd nem gyűjti szelektíven a hulladékot és a szomszéd az, aki nyakra főre használja az autóját, mert nem tud 2 métert sem megtenni nélküle.

A valóság pedig az, hogy a fogyasztói társadalom észrevétlenül is ránevelte a társadalmat a pazarlásra és az önzésre.A gazdaság motorja a fogyasztás, de talán ez már túlzás. Itt Európában, ahol 62 esztendeje nem volt nagy háború, oly mértékben elkényelmesedtek az emberek, mint azok a mókusok, akiket Misi mókus talált jólétben a terülj-terülj asztalkám körül. Bár jól éltek, de fára mászni már képtelenek voltak ha jött a baj. Márpedig a baj mindig jön, mert olyan a természete. Még hívni sem kell.

Nálunk rendszeresen szemetelnek az utcában, a szelektív kukák körül mindig szerteszét vannak dobálva oda nem illő dolgok (gondolják majd csak lesz vele valami), a Tétényi-fensíkra - bár védett övezet- simán felviszik a sittet, a betont, az autóalkatrészeket, sőt komplett autóroncsot, persze fém részek nélkül, stb.. Hosszasan lehetne sorolni, hiszen a példa nem egyedüli.

Imádom, amikor valaki kimegy pl. Ausztriába / Németországba és agyba főbe dicséri az ottani rendezett állapotokat, de itthon minden lelkiismeretfurdalás nélkül szennyezi a környezetét. S legtöbbször észre sem veszi, hogy mit csinál. Azt hiszem egy hosszabb bejegyzésben külön fogok azzal a kérdéskörrel foglalkozni, miként tudunk mi magunk is értelmesen "zöldek" lenni a mindennapokban. Hátha egy kis ötletelés másokat is környezettudatos viselkedésre sarkall.

Persze most éppen vizet prédikálok és benzint iszom, hiszen orvoslátogatóként és is hozzájárulok a szmoghoz és a zsúfolt utakhoz. Persze rögtön lehet mondani, hogy nem tehetek mást, ez a munkám, de ez igazából csak a lelkiismeretfurdalás enyhítésére tett kósza kísérletek egyike. 

Ma Kaposváron voltam, de sajnos a városból most sem láttam semmit, mert dolgom végeztével már száguldoztam is vissza, mert sietni kellett egy másik helyszínre. Ebben a gyönyörű őszben olyan szép volt minden. A sok zöld fa és bokor,  a frissen szántott barna foltokkal szabdalt tarka domboldalak és a szikrázó napsütés. Az emberi lét kevés gyönyörű pillanatainak egyike. Jó lenne ezeket az állapotokat tartósítva befőttes üvegbe zárni és néha elővenni. Sajnos előttünk van több hónapnyi rossz idő és mi nem tehetünk semmit. Ki kell várnunk, míg megint ilyen fergetegesen szép napokban lehet részünk. Addig is néhány fotó, a mai szép napból. Ui: remélem Természet Anya teszi a dolgát, mint mindig és az én bűzömet is elintézi a többivel együtt. Ha ebben nem is, de talán másban, tudok neki segíteni. Remélem!?

 

kép helye:

Balatoni kiruccanás

Balatonalmádiban ma kezdődött egy konferencia, hová levittem néhány kolléganőt, akik Debrecenből igyekeztek áthidalni a földrajzi távolságot. Olyan jól elbeszélgettünk, hogy sikerült túlszaladnom a kihajtón, s mit volt mit tenni, kerültem egy keveset. Ebben a csodálatos időben ezt sem bántam, hiszen oly hangulatosak most a növények alkotta együttesek. Annak ellenére, hogy vagy egy hónapja nem esett eső, gyönyörű zöldben pompázik még a legtöbb fa.

Egy szusszanásnyi időre megálltunk Kenesén a löszfal feletti kilátóban, ahonnan csodás látvány tárult a szemünk elé.

Alap kenyerünk

Több mint három éve határoztam el, hogy saját magam készítek kenyeret, mert elegem lett a sokféle adalékból (pl. szójalecitin). Állítólag a mai lisztekből adalék nélkül nem lehet jó kenyeret sütni ipari méretekben. Nekem és oly sokaknak sikerül, igaz családi kiadásban.

Az Interneten sok jó oldal foglalkozik a kenyérsütéssel, pl,:

E.Margit oldala

Limara péksége

Dolce vita

A lisztről:

 Amióta főzök - s ennek már 22 éve- mindig kevert lisztet használok mindenhez. 1kg rétes + 1kg sima liszt keverékét. Nekem ez eddig bejött.

Most páran elborzadnak majd attól ami következik. Fehér lisztek terén nem vagyok márka hű vásárló. Éppen azt veszem ami a legolcsóbb. Így az is előfordul, hogy a két fajta liszt nem ugyan abból a malomból való.  Persze én nem profi felhasználó vagyok, de nekem sikerül a kenyér a tészta vagy a piskóta is bármilyen lisztből. Ami fontos, hogy mennyi folyadékot adunk hozzá és mit. Itt tényleg fontos eltalálni a tészta állagát, de egy kis gyakorlattal ez azért megszerezhető. Ha lesz lehetőségem rá természetesen kipróbálok majd jobb liszteket is, de igazából nem tudom hol szerezzem be őket, és az internetes rendelés még nálam nem rutin.

Barna kenyérhez szintén keverem a liszteket 1:1 arányban teljes kiőrlésű rozsliszt / graham lisz.  Attól függ milyen sötét, tehát rozsos kenyeret akarok sütni, annyival több-kevesebb barna liszt keveréket adok hozzá.

Elnézést, de én nem szoktam méregetni -egyedül csak a folyadékot-, ezért kicsit nehéz lesz pontos paraméterekkel szolgálni. Remélem a fotók segíteni fognak.

Sok kísérletezgetés  után én az alábbi 2 kenyeret sütöm legtöbbször.

Fehér kenyér:

2 kefires pohár folyadék: ami lehet vegyesen: víz, savó, író, burgonya főtt leve, esetleg tej, de csak kevés

1 doboz kefir(175 gr)          

1 dkg vaj vagy 1 evőkanál olívaolaj

1/4 élesztő   nem használok száraz élesztőt, 

kb. 50-70 dkg  liszt-keverék   fehér liszt, illetve amennyit a folyadék felvesz
3 kis-méricske só, 
1 nagy-méricske cukor
kisebb kupacnyi reszelt sajt úgy vettem észre, hogy nagyon kellemesen lágyítja a kenyeret, van mikor a tetejére is teszek, nagyon szeretjük úgy is


Barna Kenyér:

2 kefires pohár folyadék: ami lehet vegyesen: víz, savó, író, burgonya főtt leve, esetleg tej, de csak kevés

1 doboz kefir(175 gr)          

1 dkg vaj vagy 1 evőkanál olívaolaj

1/4 élesztő   nem használok száraz élesztőt, 

kb. 50-60 dkg  fehér liszt-keverék
kb. 10-20 dkg  barna liszt-keverék
3 kis-méricske só, 
1 nagy-méricske cukor


magok  egy-két evőkanálnyi (len-, szezám-, tök-, napraforgómag)

Munkafázisok

1. először a folyadék és a zsiradék kerül az üstbe
2. jöhet a liszt
3. egyik-másik végébe kerülnek a só és a cukor
4. középre formázunk egy mélyedést és jöhet az élesztő
5. dagasztás 20' + kelesztés 20' + dagasztás 20'
6. mikor a vége felé a gép jelez, beletesszük a magokat, ha kell
7. ha leállt, akkor kivesszük a keverőlapátokat
8. már csak várunk, amíg a gép ügyesen megkeleszti és kisüti a finom, illatos, puha kenyerünket 

 A két sarokban a cukor és a só, középen az élesztő

 Kezdődik a dagasztás. Sajnos néha - főleg ha már sokat használtad a gépedet - előfordul, hogy az egyik lapát nem mozog, mert kissé kitágult vagy nem jól nyomtad rá, ilyenkor én egy fakanál nyelével, keverés közben lenyomom a kérdéses kart a tengelyén és akkor szépen mehet tovább. Egyébként a kétkarú gép szerintem azért hasznosabb, mert könnyebben és jobban meg tudja dagasztani a tésztát, illetve nagyobb kenyeret is lehet benne sütni.

Alakul a hadművelet, már kezd elválni az üst falától a tészta. 

E.Margittól tanultam, és én is úgy állítottam be a gépen (mert ilyen program nem volt), hogy  

dagasztás 20' + kelesztés 20' + dagasztás 20'

Tehát kétszer dagaszt, közte egy pihentetés.

A második dagasztás végén belekerültek a magocskák is, ahogy a gép is jelezte sípolással a vége felé.

Még jól megkeveri és leáll. Ekkor kell belőle kivenni a lapátokat. Jobb ha nem marad benne, mert akkor alig látszik a keverő tengelyek nyoma.

Most jön a kelesztés, ami egy óra.

Majd egy óra sütés után kész a kenyerünk. Én közepesre állítottam a színét, mert a sültebbnél nagyon kemény lesz a héja. S még valami fontos!

Végül is a gép tetején levő ablakocska nagyon hasznos lehet a kíváncsiskodó háziasszonynak, de igazából kár, hogy oda tették. Fölösleges funkció, mert a dagasztás során úgy is beletudunk nézni, ha felemeljük a fedelet, a kelesztés alatt pedig nincs mit kíváncsiskodnunk. Viszont ezen az ablakon nagyok sok hőt tud veszíteni a sütőtér s így sápadt-ka lesz a kenyerünk teteje. Ezért - a net-en olvastam - én is letakartam alufóliával az ablakot. Pontosabban több rétegben összehajtogattam és szétcsavaroztam a tetejét, majd az üveg alá fogattam és visszacsavartam

 Íme a végeredmény!

De ugyan ezt a tésztát megsüthetjük sütőben is és akkor ezt kapjuk.

Én sütőpapírral kibélelt fedeles jénaiban szoktam.

Itt most ez éppen egy fehér kenyér, de a készítés ugyan az. 

Autós trükk

Nem tartom magam paranoiásnak de autós ügyekben nagyon óvatos vagyok. Sajnos sokan pórul jártak már, mikor jóhiszeműen reagáltak bizonyos esetekben, vagy eleve nem feltételeztek olyan lehetőségeket, amelyek szinte tálcán kívánják az alkalmat a rosszhiszemű egyéneknek (magyarul tolvajoknak). 

1. Amikor kiállok az autóval a kertből, mindig leállítom a motort, kiveszem a kulcsot és úgy megyek vissza becsukni a kaput. Télen ez nem egy praktikus megoldás, hiszen  indulás előtt némi motormelegítés sokat nyomhat a latba, de mégis így teszek, mert nem szeretném, ha valaki bepattanna és elhajtana az autóval és a táskámmal.
2. Ha hazaérek, akkor ugyan ez, csak fordítva. Leparkolok, leállítom a motort, kieszem a kulcsot és megyek kinyitom a kaput, majd beállok. Macera, de még mindig ez a legjobb megoldás, ha egyedül vagyunk.
3. Értéket sohasem hagyok az autóban, még nem látható helyen sem, hát még láthatón.

Miért írom mindezt? Azért mert kaptam egy ilyen témájú levelet, amit most okulástól ide másolok. Hátha valakinek segít a megelőzésben.  (Remélem nem városi legendáról van szó és valaki távolról figyeli, ki milyen szorgalmasan továbbítja.)

"A múlt héten a XXYY-ban parkoltam. Amikor kihajtottam, észrevettem egy papírt a hátsó szélvédőn. Láttam, hogy az egy benzin blokk volt. Szerencsémre egy barátom már mondta, hogy ne álljak meg (emiatt), mert hogy valaki várhatja,... hogy kiszálljak az autómból.
Figyeljünk a hátsó szélvédőre tapasztott papírokra! Gépjárműrablások új módszerével állunk szemben! Sétálsz a parkolóban, nyitod a kocsidat és beszállsz. Indítasz, rükvercbe teszed a kocsit. Amikor a visszapillantóban hátra nézel, a hátsó szélvédő közepén észreveszel egy papírcetlit. Megállsz, kiszállsz az autóból és ekkor bukkan fel a tolvaj a semmiből. Beszáll az autódba és elhajt. Nagy sebességgel, gyakorlatilag majdnem rajtad keresztül. ÉS találgassanak a hölgyek...Fogadni mernék, hogy a retiküljük/kézitáskájuk a kocsiban maradt. Így az autótolvajnak az autódon kívül már a címed, a pénzed és a kulcsaid is meg vannak! Házad és személyed nem titok többé! Nagyon jól szervezettek, már több autós járt így pórul! Amennyiben papírcetlit látsz a hátsó szélvédődre tapadva, zárd be az ajtókat, indíts és menj el onnan! A papírt majd később leszeded. Talán nem árt értesíteni erről a családot, barátaidat, különösen a hölgyeket! Egy retikülben sok fontos irat van. Biztos nem akarod, hogy mindez rossz kezekbe kerüljön!"

"Szép mint mindig énnekem"

Gyönyörű ez a szeptember és úgy néz ki pár napot még ilyen marad az idő. A sok szomjazás ellenére a fák nagy része még tartja magát és sokféle zöldben mutatja szebbik felét nekünk. A szarkák napok óta itt cserregnek a kertben és olyan lármát csapnak, hogy még a szomszédban üvöltő kisfiún is túl tesznek. Kár, hogy nem vagyok időjóslásban és népi bölcsességekben járatos, mert lehet, hogy van rá magyarázat.De végül is nem számít miért is, a lényeg, hogy itt vannak és élnek velünk együtt. Ma egy kórházi szép belső parkon mentem keresztül és élveztem ennek a gyönyörű napsütésnek utolsó sugarait, s megpróbáltam függetleníteni magam a zavaró körülményektől. 

1. Volt aki a nagy meleg miatt bosszankodott    - pár hét múlva milyen jól jönne majd egy kicsi belőle
2. Volt aki cigarettázott  - és sajnos szinte el sem lehet a füstfelhők elöl menekülni, pedig az égi pamacsokat szívesebben nézegetem füst mentesen
3. Volt aki lehorgasztott fejjel észre sem vette mind ezt  - persze lehet, hogy beteg volt, vagy egyéb gond nyomasztotta  - kár, mert a Föld még próbál nekünk kedvet csinálni, ha hagyjuk

 Itthon is volt meglepetés, mert a folyton-érő málna nemrég kezdte újból a gyümölcsnevelést, így megint befalhatunk egy tál finom málnácskát. Hmmm... 
Ez biztos bónusz ajándék, mert jók voltunk.

Petőfi szépséges verse többféle módon:

Sárdy János

Hegedűs D. Géza

Ferenczi György és a Rackajam 

Figura Ede

 

Fizetve

Ma ez a kedves történet érkezett a virtuális postaládámba. Nem tudom ki írta, de nagyon jó. Köszönet érte!

Egy este amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt: - a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft - a szobám rendberakásáért: 1000 Ft - mert elmentem tejért: 100 Ft - mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft - mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft - mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft Összesen: 4800 Ft . 

Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne. Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta: - mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft - az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft - a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0Ft - könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft - mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0Ft - minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem neked: 0 Ft - az életemért,amit minden nap neked adok: 0 Ft. Összesen: 0 Ft Amikor befejezte, anya mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak. 

A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE.

Minden gyermeknek a Földön azt kívánom, hogy a számlájára azt írhassa: Fizetve!

Lesz Noé bárkája az űrben is?

Tegnap egy megható videót láttam a közösségi portálon. Egy cica próbálta "újraéleszteni" halott társát. Vagy 4 percen keresztül dögönyözte, ébresztgette és őrizte. Nagyon megható volt látni, amint segíteni próbál. Nagyon sok hasonló felvétel van a net-en, ahol különböző állatok próbálnak segíteni halott társaiknak. Vagy például olyan kutyák, akik halott gazdijuk mellöl nem hajlandóak elmenni, akár a temetőben is a sírjuk mellett őrködnek.

Egyszer volt egy borzalmas élményem Érden. Utaztam éppen Székesfehérvárra, amikor a felső állomásra érve megláttam egy elütött kutyát a sínek között. Egy vonat a hátsó lábait találta el és szegény ott feküdt, nem tudott elmenni, de deréktól felfelé nem volt semmi baja. Az mellső lábaira támaszkodva szomorúan nézelődött és a szemével segítséget kért. Olyan szívszorító látvány  volt, hogy azt el sem tudom mondani. De ami megdöbbentő volt: kb. 50 ember tartózkodott a közelben és senki nem csinált semmit. Csak nézték a kutyát, vagy úgy tettek, mintha ők észre sem vették volna mi történik. Teljesen ledöbbentem és olyan mérges lettem, hogy elmondani nem tudom. Volt ott egy brigád is akik a sínek mellett csináltak valamit, a kutyától 8 méterre. Éppen lapátoltak mikor oda értem. Kérdeztem, mi történt, ők elmondták az esetet és ennyi. Kérdeztem hívtak állatorvost? Mondták minek, úgy sem tud segíteni rajta, annyira roncsolódott a hátsó lába. Kértem vegyük ki a sínek közül, mert ott nem maradhat!!!!!!!!!!!  Először nem akartak megmozdulni, mert féltek a kutyától, aki teljesen békés állat volt. Egy gyönyörű világos barna nagytestű kutya, a fajtáját nem tudom megmondani, de nagyon szép volt. Végre rábeszéltem őket, hogy talicskával menjünk oda és lapáttal betesszük szegényt, hogy legalább ne a sínek között lelje halálát. Elindultunk, de akkor pont sípolt a vonat, ami kanyarban érkezik az állomásra és nem láthatott bennünket. Nem tudtunk mit tenni már. Becsuktam a szemem és bőgtem és szégyelltem magam.

Az emberek nagy része nem hogy egy kutyán, de még egymáson sem hajlandók segíteni. Sőt saját magukon sem! Pedig ez egy alapvető emberi tulajdonság lenne, ha másért nem, hát önös érdekből. De nem. Azt hiszem napjainkban egyre inkább ez a jellemzőbb.

Az állatoktól lenne mit tanulnunk. Földi életünk során millió állat adta akár az életét is, csak hogy segíteni tudjon az EMBERen, pedig hatványozottan nem érdemeljük meg. Mégis újra és újra bizalmat szavaznak nekünk de közülünk sokan méltatlannak bizonyulnak erre a szeretetre. 

Ha az emberiségnek egyszer költözni kell a Földről (persze, ha megéli azt), vajon hány állatot visz majd magával? Megépíti a modern "bárkát" vagy csak magával fog foglalkozni és szintetikus élelemre áll át?

Segíts, hogy segíthessünk!

Egyesületünk nevében köszönjük a sok szép ajándékot, amellyel akciónkat segítettétek. Jövő héten át lesznek adva a megfelelő helyre, s bízunk benne a rászorulók jól tudják majd használni az értékes dolgokat.

Ha valaki csatlakozni akar még ehhez a nemes kezdeményezéshez, amelyet - itt hirdettünk meg - az 30-ig megteheti. Október elsején lesznek az ajándékok átadva.

Nagy László (1925–1978)

 

Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
õ küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetõk helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.