A környezetszennyezésről sokan úgy hiszik, hogy az mások cselekedeteinek a terméke. A sok gyár, a sok autó, a sok ember. Mintha a környezetszennyezés valami megfoghatatlan távoli massza lenne és foglal el egyre nagyobb teret mindenütt. A nápolyiak szemétháborúja nem a mi gondunk, a tengereken-óceánokon sodródó olajfoltok, nem a mi gondunk, a pusztító hurrikánok, nem a mi gondunk. Nálunk csak a szomszéd szemetel, a szomszéd nem gyűjti szelektíven a hulladékot és a szomszéd az, aki nyakra főre használja az autóját, mert nem tud 2 métert sem megtenni nélküle.
A valóság pedig az, hogy a fogyasztói társadalom észrevétlenül is ránevelte a társadalmat a pazarlásra és az önzésre.A gazdaság motorja a fogyasztás, de talán ez már túlzás. Itt Európában, ahol 62 esztendeje nem volt nagy háború, oly mértékben elkényelmesedtek az emberek, mint azok a mókusok, akiket Misi mókus talált jólétben a terülj-terülj asztalkám körül. Bár jól éltek, de fára mászni már képtelenek voltak ha jött a baj. Márpedig a baj mindig jön, mert olyan a természete. Még hívni sem kell.
Nálunk rendszeresen szemetelnek az utcában, a szelektív kukák körül mindig szerteszét vannak dobálva oda nem illő dolgok (gondolják majd csak lesz vele valami), a Tétényi-fensíkra - bár védett övezet- simán felviszik a sittet, a betont, az autóalkatrészeket, sőt komplett autóroncsot, persze fém részek nélkül, stb.. Hosszasan lehetne sorolni, hiszen a példa nem egyedüli.
Imádom, amikor valaki kimegy pl. Ausztriába / Németországba és agyba főbe dicséri az ottani rendezett állapotokat, de itthon minden lelkiismeretfurdalás nélkül szennyezi a környezetét. S legtöbbször észre sem veszi, hogy mit csinál. Azt hiszem egy hosszabb bejegyzésben külön fogok azzal a kérdéskörrel foglalkozni, miként tudunk mi magunk is értelmesen "zöldek" lenni a mindennapokban. Hátha egy kis ötletelés másokat is környezettudatos viselkedésre sarkall.
Persze most éppen vizet prédikálok és benzint iszom, hiszen orvoslátogatóként és is hozzájárulok a szmoghoz és a zsúfolt utakhoz. Persze rögtön lehet mondani, hogy nem tehetek mást, ez a munkám, de ez igazából csak a lelkiismeretfurdalás enyhítésére tett kósza kísérletek egyike.
Ma Kaposváron voltam, de sajnos a városból most sem láttam semmit, mert dolgom végeztével már száguldoztam is vissza, mert sietni kellett egy másik helyszínre. Ebben a gyönyörű őszben olyan szép volt minden. A sok zöld fa és bokor, a frissen szántott barna foltokkal szabdalt tarka domboldalak és a szikrázó napsütés. Az emberi lét kevés gyönyörű pillanatainak egyike. Jó lenne ezeket az állapotokat tartósítva befőttes üvegbe zárni és néha elővenni. Sajnos előttünk van több hónapnyi rossz idő és mi nem tehetünk semmit. Ki kell várnunk, míg megint ilyen fergetegesen szép napokban lehet részünk. Addig is néhány fotó, a mai szép napból. Ui: remélem Természet Anya teszi a dolgát, mint mindig és az én bűzömet is elintézi a többivel együtt. Ha ebben nem is, de talán másban, tudok neki segíteni. Remélem!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése