Sebő Ferenc 1.

Régi nagy kedvencem, aki nagyon sokat tett a magyar népzenéért. A "keleties" beütésű dallamait is nagyon kedvelem, mert színesek és érdekesek.  Hihetetlen, hogy elmúlt 60 éves.
Itt így ír magáról. A kép is innen való.

Kreatív 1.

Nagyon szeretek manuálisan tevékenykedni és főleg azt szeretem, aminek hosszú távon is van látszatja. Pl. a mosogatás is manuális tevékenység, de nem sok becsülete van szegénynek. 1-2 óra múlva lehet újra kezdeni (főleg hétvégén), mintha mi sem történt volna, újra halomban állnak az edények.

De az úgynevezett "kreatív" dolgok, már sokkal nagyobb örömmel örvendeztetik meg azt aki csinálja és azt is aki megkapja a végeredményt. Így van ez az alábbi dobozkával is.

Még tavaly dolgom akadt Mosonmagyaróváron a kórházban, s volt két üres órám, amit sétálgatással töltöttem el. Nagyon tetszik a belváros. Aranyos utcák, jó kis hangulat és a vár. Nagyon nem volt időm szétnézni, meg az eső is esett, de azért nagyon jó kikapcsolódás lett belőle. Ott láttam meg egy kreatív üzletben azt a natúr dobozt, amelyet gyönyörűséges leánykámnak díszítettem fel karácsonyi ajándékul. De mielőtt erre rátérnénk ejtsünk néhány szót a városról.

Most is a Wikipédiát hívom segítségül, ahol nagyon szép leírás található a városról. Ebből idézek ide pár sort:

"Magyaróvár legkorábbi települési szintje Moson várának pusztulása után alakult ki, amikor a megmaradt lakosság ide húzódott védelemért. A 14-15. században nagyjából a mai utcahálózatban már többszintes téglaépületeket is emeltek a favázas és agyagtapasztású épületek mellé. Ekkor alakult ki a belváros két utcája (Fő u., Magyar u.), köztük kisebb utcákkal és terekkel. Óvár fejlődéséhez nagyban hozzájárult élénk kereskedelme, iparosodása és az oklevelekben emlegetett fejlett malomipara. A Lajtán működő királyi malmok mellett a város lakói is több malommal rendelkeztek. Erzsébet királyné e városiasodást ismerte el, amikor 1354-ben Óvárt a királynéi városok rangjára emelte, s kiváltságai között saját bíráskodást, szabad plébánosválasztást, örökösödést és polgárainak egész Magyarország területére vámmentességet biztosított. Nagy Lajos, majd Zsigmond is megerősítette e kiváltságokat, a városnak azonban állandó küzdelmet kellett vívnia jogai érvényesítéséért. A 14. századtól kezdve az óvári várban székelt a mosoni főispán, a 15. század elején az erősség zálog címen a vöröskői Wolfurt, majd a Szentgyörgyi (Bazini) család kezére került. 1522 januárjában a tragikus sorsú II. Lajos Budán tartott esküvője alkalmából feleségének, Mária királynénak adományozta, s ettől kezdve sorsa évszázadokra összefonódott a Habsburgokkal, Ausztria védelmének egyik előretolt bástyája lett. "

A Thermál Hotel honlapján is olvashatók értékes infók.

 

kép helye: http://www.iranymagyarorszag.hu/info/mosonmagyarovar/

 fenti 3 kép helye: http://www.thermal-movar.hu/index.php?p=page@content&pid=45

Most jöhet az ajándék:

Egyik kedvenc technikám a dekupázs. Mikor megláttam ezt az angyalos szalvétát, rögtön lecsaptam rá és lám ez lett belőle. Mikor megkapta a leányka, ő úgy értelmezte, hogy én vagyok az angyalka aki vigyáz reá, a kisdedre. Aranyos, nekem ez nem jutott eszembe. Nagyon tetszenek a színei. Mostanában kedvelem a pirosas-bordós árnylatokat.

Ugrin Gábor

Aki valaha énekelt kórusban az bizonyosan találkozott Ugrin Gábor tanár úr nevével. Nekem volt szerencsém több éven keresztül a Fővárosi Énekkarban énekelni a keze alatt. Nagyon sokat tanultunk tőle, s mérhetetlenül tiszteljük és szeretjük a mai napig. Sok gyönyörű pillanatot köszönhetek Neki. A legemlékezetesebb fellépések közül szívesen emlékszem a következőkre:

Kodály:               Budavári Te Deum,                   Mátyás templom

Brahms:               Requiem,                                  Vigadó

Beethoven:          IX. szimfónia                             Operaház    

Verdi:                  Requiem                                    Szent Ferenc Bazilika, Assisi

Tanár úr is fent van a Facebook-on, lehet olvasni róla az Ifjú Zenebarátok Kórusa honlapján és Itt videók is találhatók.

Látlelet egy vasárnapi ügyeleten

Ma megint szerencsém volt a sürgősségi osztályon megfordulni, némi kontroll miatt. A csekély másfél órás várakozás igen tanulságos volt. Öt percenként érkeztek újabb és újabb sérültek kisebb-nagyobb problémákkal. Rándulás, ficam, törés, vágás és hasonló nyalánkságok. A huzatos, piszkos és lehangoló folyosó nem sokat dobott a várakozók hangulatán. 

(Sajnos érkezett egy olyan néni is, aki nem biztos, hogy valaha is elhagyja a kórházat, olyan szörnyűséges állapotban volt. Kívánom neki, hogy meggyógyuljon!)

Mint a futószalagon úgy következtünk mi betegek egymás után. Senki nem hőbörgött vagy méltatlankodott a hosszú várakozás miatt, hisz láttuk, hogy a személyzet és az egyetlen doktor igyekeznek úrrá lenni a helyzeten és úgy gondolom sikerült is nekik. A méltatlan körülmények ellenére mindenki megkapta azt a kezelést, ami az adott pillanatban elérhető és biztosítható volt számára.

Nem akarok ünneprontó lenni egy ilyen pozitív kép után, de meg kell említenem a kávéfoltot, ami engem általános következtetések levonására késztetett. Egyáltalán nem biztos, hogy igazam van, de úgy gondolom, hogy másképp is végződhetett volna. Persze ez csak egy kis csacska történet, de látlelete rólunk, itt és most.

Mi is történt? A kávéautomata elromlott és vagy két pohárnyi kávét a földre csepegtetett, ami szép lassan útra kelt. Folyt, folyt amíg csak tudott. Legyőzve a súrlódást sikerült vagy másfél méternyi szabadságot nyerve szép folyamatos kávébarna foltot festenie  a padlóra, pont a folyosó közepéig.

Szeretem azt játszani, hogy figyelem az embereket és az ilyen alkalmak remek lehetőséget nyújtanak erre. 

Nyilván az élet nem állhat meg, így percenként többen mentek el a folt mellet illetve léptek bele. Ami a legviccesebb volt, hogy sokan észre sem vették, hogy átgázoltak rajta és több lépésnyire színezték meg vele a padlót. (Persze azt is mondhatnám - koszolták össze- de ez esetben ez már nem sokat nyomott a latba). Volt aki oda-vissza szépen kikerülte vagy átlépte. A tolókocsik nagy részét simán áttolták rajta, nem is beszélve a hordágyakról és betegágyakról, amikkel esély sem volt kikerülni. 

Többen látták a személyzet tagjai közül is, de ők szépen átlépték és kész. Gondoltam majd csak lesz valaki aki hívja az ügyeletes takarítónőt, aki két perc alatt szép tisztaságot teremthet az automata környékén. De nem ez történt, hanem ami most általános. Mindenki úgy tett 1: mintha nem is látná a foltot,  2: nem az ő dolga,mi köze hozzá.

kép helye: http://tisztasag.wordpress.com/2010/02/09/a-kavefolt-tisztitasa/

A hosszú bevezető után most értem el a lényeghez. (Remélem eljutottatok idáig az olvasással!?)

Nem akarok lemenni nagyon alfába, de szerintem ez a kis példa (a csattanóval) nagyon is jól mutatja, miként is élünk itt a Földön 2011-ben Magyarországon. Mert mi lett volna a legegyszerűbb. Ha már kifolyt, gyorsan feltörölni és kész. Probléma eliminálva. De nem, mi úgy teszünk mintha nem is létezne a probléma vagy ami még jobb, hogy nem mi vagyunk a felelősök, csinálja az akinek a dolga. (Kíváncsi lennék, hogy a takarítónőnek mikor szóltak, ha szóltak egyáltalán). Én nagyon szomorú vagyok, hogy legtöbben úgy gondolják a környezetük problémája másokra tartozik. Mindenki csak a maga érdekeit nézve akarja élni az életét, ami teljességgel lehetetlen. Így vagy úgy, de részei vagyunk az egésznek. De erről majd máskor.

Csattanó: mikor kijöttem a vizsgálatból láttam, hogy egy lepedővel nagyjából felmaszatolták a foltot, és a hófehér lepedő összegyűrve, mocskosan ott feküdt az automata mellett.

Szerintem a felmosás egyszerűbb és sokkal olcsóbb lett volna. Arról nem is beszélve, hogy sok kórházban a mosatás egy vagyonba kerül és napi szinten probléma az ágynemű ellátás folyamatosságának biztosítása. Magyarul : sokszor előfordul, hogy a beteg alatt nem tudnak lepedőt cserélni mert nincs.

Utóirat: Lehet, hogy túl komolyan veszek mindent?

Bognár Szilvia, Herczu Ágnes, Szalóki Ágnes -- Külön-külön

Összegyűjtöttem saját albumaikról is néhány számot. Egyik jobb mint a máik.

kép helye: http://www.gimagine.com/gimagine/Nepzene_neptanc/2011/2011-05-08-Fiery_Folk_and_World_Music_from_Hungary/default.htm

Bognár Szilvia, Herczu Ágnes, Szalóki Ágnes

Van még aki nem ismeri őket? Rossz kedv esetén gyógyszer helyett is érdemes Őket hallgatni.

kép helye: http://johnnysplayground.freeblog.hu/archives/2008/12/21/Herczku_Agnes_Szaloki_Agi_Bognar_Szilvia_-_Szajrol-szajra/

Füge

 Első találkozásom a fügével szárított formájában történt. Nem lett a kedvencem. Később a Garda-tó partján ízleltem frissen szedett valójában. Ez már tetszett. A tó körüli úton több helyen is teremnek fügefák. Napsütés, gyönyörű kilátás és ez a csodálatos csemege. Igazán jó pillanat volt. 

 kép helye: http://garda-to.utazni.info/

Akkor a Fővárosi Énekkar kórusában énekeltem és Garda-tó melletti Baldo hegy túloldalán vendégeskedtünk a Coro Soldanella testvér kórusunknál. De erről majd máskor. Térjünk vissza a fügéhez.

Bálint gazda oldalán található egy jó kis összefoglaló erről a gyümölcsről.

Mióta itt lakunk a két fügefa rendre ontja termését, ezért gyakran teszünk el fügét. Néha sajnos elfagytak a fák, de rendre helyrejöttek. Idén az egyik fán nagyon sok szép gyümölcs termett. Itt egy kis mustra.

Elkészítése:

Nagyon egyszerű. Mint minden gyümölcs esetében itt is az alábbi fázisok követik egymást.

1. válogatás         
2. mosás
3. darabolás         -  mi szeretjük ha nagyobb vannak benne, ezért nem vágom túl apróra
4. cukrozás          -  túl édesen sem jó, most k. 4 kg-ra fél kilogramm cukrot tettem
5. pihentetés         -  legalább 12 órás, ez azért kell, hogy az ízek összeérjenek + a kevésbé érettek is
6. főzés                -  felforrás után csak addig főzöm, hogy dzsem állagú legyen
7. üvegberakás     -  én Na-benzoátot használok tartósításra
8. száraz dunszt

Palya Bea

Nekem nagy kedvencem Ö, aki különleges lényével elvarázsolja az embert. Nem ismerem minden lemezét, de dalainak többsége szívet melengetően közel van hozzám.
Saját oldalán így ír magáról, mikor egyedül énekel.

Palya Bea szólóban – Egyszálének koncert

Koncert, ahol nincs semmi más, csak a hangom, meg ami belül van. A legnagyobb kihívás, hiszen minden látszik, minden hallszik. 

Gyerekkorom első nagy találkozása a zenével Simon Ferenc Józsefné moldvai paraszténekes egy imája volt, Én felkelék jó regvel hajnalba. Egy szál ének szólt a felvételen, az erőteljes hang betöltötte a teret, a díszítmények mint a gyöngyszemek csillogtak a dallamvonalon. A csend is a zene fontos része volt, ez adta a dalok lélek- és lélegzetritmusát. A szavak jelentése kiélesedett, megjelent előttem a kép, amint Mária altatgatja, szájával fúddogálja a Kisjézust. És pontosan éreztem a néni minden rezdülését, a bőrébe bújhattam.

Hosszú ideig nekem a zenét ezek a felvételek jelentették. Magyar, majd bolgár, cigány, szefárd népzenei gyűjtéseken tanultam az egy-szál-ének erejét, a díszítmények, az idővel való bánásmód, a hangszín titkait, a dalban lévő lelki tartalom megformálását. Az arab és indiai felvételek még messzebbre vittek abban, mire is képes az énekhang. 

A Egyszálének koncertek mindig jókor jönnek. Olyan dalokat énekelek ebben az anyagban, amelyek visszavezetnek nemcsak a zenei gyökereimhez, de apámhoz, anyámhoz, nagyapámhoz, szerelmeimhez is utat vágnak, újra és újra, mindig másképp. A népdalok (Elment a madárka, Rózsa, Szépen veri az eső a virágot, S az én piros vérem...) régi kedvenceim, titkos kincset rejtő ékes kövek. A saját dalok pedig (Macskatangó, Szülésdal, Mindenkinek kurv‘anyja, Az elérhetetlen férfi) az úton járva születtek. 

Mennyi helyen jártam, mennyi mindent láttam, mennyi érzést éreztem… Düh, szeretés, szomorúság, vágy, magány, félelem…  Dalokba csomagolom mindezt, jó mélyről fölénekelem, amit még én is alig tudok, kifigurázom magamat, játszom, dobálom magam jó magasra, mint kisgyerek a játszótéren a pöttyös labdát. És élvezem, hogy a hallgatók velem együtt rezdülnek, velem sírnak, velem nevetnek. 

Közel vagyunk.

Néhány dalába hallgassunk bele. A többit már rátok bízom.

Altatók

Sajnos mostanában nagyon nem tudok jókat aludni. A lábam rendbe beleszól, illetve drága családom tagjai időnként felülírják terveimet. Mint ezen az éjszakán is. Ugyan éjfél előtt kicsivel már lefeküdtem, úgy 3/4 órás fészkelődés után sikerült is elaludnom, de fél háromkor (maradjon titok miért) leánykám felkeltett. Ugyan az ő problémáját egy perc alatt megoldottuk, de én már nem tudtam visszaaludni. (Már egy hete tart ez a térd mizéria és azt hiszem kissé türelmetlenné váltam, mert sem feküdni, sem ülni, sem aludni nem tudok és ez most már nagyon kimerítő.) Így négykor már nem bírtam tovább és géphez ültem. Kerestem néhány jó altatódalt, hátha segít vissza pihennem. Íme a gyűjtemény:

Kaláka 1. - Fekete ember

A Kaláka együttest sokad magammal szeretem és nem véletlenül. Ez a lemez nagyon mély benyomást tett rám. A versek hangulatát és mondanivalóját hihetetlen milyen érzékenységgel közvetíti a zene.