Londoni mozaik

 A héten öt napra kiszakadtam a magyar valóságból és a mindennapok mókuskerekéből. Huszonhat év után nagy örömmel mentem "londonországba", ahol újra nagyon jól éreztem magam. 

Malév géppel indultunk és a Gatwick repülőtérre érkeztünk, amely igencsak kinőtte magát és szép számmal ontotta az embertömeget magából. Innen egy gyors és halk vonattal a Gatwick express-el mentünk át a Viktória pályaudvarra, ahol a következő köszöntő tábla fogadott.

Innen metróval mentünk át a Paddington pályaudvarra. London tömegközlekedése nagyon jól szervezett és igazán könnyű vele bárhová gyorsan eljutni.
Sajnos az árak igencsak borsosak. Pl. egy metrójegy  4.30Ł, ami 350 Ft-os font áron számolva 1.505 Ft. Kissé durva. De biztosan van olcsóbb megoldás is. 

Ha kiváltottuk volna ezt a népszerű Oyster kártyát (vigyázat a díjszabás változott a bejegyzés óta), akkor egy metrójegy 2Ł-ba került volna (700 Ft.), de miután mi csak 5 órát töltöttünk Londonban nem volt értelme kiváltani ezt a kártyát, bár igazság szerint, aki az utat szervezte, ennek nem nézett utána. Talán ha nem automatából vesszük a jegyet, hanem jegykiadónál, akkor találtunk volna kedvezőbb megoldást is. (Majd legközelebb). Ha jól látom, a napi jegy 8.40-be került volna. Pontos információkat INNEN lehet szerezni.

A  vasúti jegyek még durvábbak, de nem akarok senkit sokkolni itt ezzel. A lényeg a város. S a város most is lenyűgöző és lüktető. Most csak néhány képet teszek ki, de majd lesz egy képgaléria is, ahol az össze képet meg lehet majd nézni.

Az első metró utazás a Paddington-ra

A londoni metró térképe.

(Nagyobb felbontásban itt)

(Mi itt Budapesten még a negyedik metrót sem tudjuk megépíteni.)

Kiszállás az Oxford Circus-nál.

Google képek itt

Hirtelen belekerültünk a nyüzsgő város közepébe.Modern piros buszok és taxik tömege fogadott bennünket és a bal oldalas közlekedés érdekességei. Teljesen furcsa volt, hogy fordítva használják az úttestet és másképp kanyarodnak a járművek mint ahogy várná az ember. Vicces volt.

Az egyik áruház bejáratánál rögtön egy huszár forma emberkére lettünk figyelmesek

Az Oxford street egy bevásárló utca, ahol rengeteg üzlet kínálja a portékáit. Persze csupa csili - vili bolt, nagy árengedményekkel és így első látásra nem túl sok vevővel. Az épületek impozánsak és hatalmasak. Sok helyen építkezések, utcai rekonstrukciók.Ugyanakkor folytonos mozgásban lévő tömeg. Lehet, hogy a dugódíj az oka, de közlekedési dugókat sehol sem láttunk.

Ebédünk helyszíne ebben a sarki épületben található jól kinéző PUB volt.

A kínálatból mi ezt a vega formációt választottuk, ami egyszerűsége mellett nagyon finom volt.  A forró tea nagyon jól esett, de számomra furcsa volt, hogy ilyen kicsinyke kancsóban kaptuk. Én hozzá vagyok szokva, hogy egyszerre legalább két bögre teát iszom, ráadásul citrommal, ami itt egyáltalán nem szokásos. Inkább magában vagy tejjel fogyasztják, s nincsenek felkészülve az ilyen extravagáns kérésekre, mint nagyobb kancsó vagy citromlé. A későbbiekben még lesz problémám a tea ivással, de kénytelen voltam alkalmazkodni a helyi szokásokhoz.

A fenti három kép a PUB illemhelyét hivatott bemutatni. 

Nagyon viccesnek találtam, hogy a mosdóba fel kellett menni egy csomó lépcsőn, igaz megadták a módját, mert nagyon szép volt a feljárat, csak kissé meredek. A mosdó természetesen külön csapokkal volt felszerelve, amit egyszerűen az érthetetlen angol dolgok közé érdemes betenni és nem kell vele foglalkozni. Hiszen teljesen érthetetlen, hogy miért ragaszkodnak hozzá. Szerencsére a szállodában keverőcsap volt.
(Itt találtam egy elég velős összegzést erről)

Mára ennyi a londoni mese, majd holnap folytatom..................................