Mint italba kevert méreg,
úgy terül bennem a kín szét,
elmém, ó te mindent
befogadó tiszta folyadék!
Kín.
Hisz mi más lenne a bűntudat?
Mely hitvány koponya-eseményeken
alapszik, s őröl, mérgez,
mit el-elkövetek magam ellen.
Ó, lélek! Valóban oly sokszor botlok el
az erdő köd-köntösű vidékén?
Vagy csak tettÉnemmel szemben vagyok
túl katonás szigorú, vészjósló ’’vén”?
Remélem egyszer talán
a türelem is mellém ül,
s így szól majd hozzám:
itt maradok melletted, mesteredül.
2011. február 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése