Szalad fürgén a víz, játszadozva.
Hangot ver lágy csobogása.
Alszik még a parton a kavicsos vidék.
A fényes korong lassan, óvatosan kél.
Köd száll a túlpartra, szelíden.
Eltemeti a bús láthatárt.
Nyugodt a víz, nyugodtak a parti fák,
S ki a természettel él egyetértésben.
Fényes hírnökként érkezik
az első ártatlan napsugár,
társai szaporán követik,
aranyozott tőlük a táj.
S míg a távolban füstöt okád
az olajtól bűzlő emberi világ,
a természet a megtört harmóniát
békésen javítgatja folyton-folyvást.
2010. április 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése