Nem tudom mi okból, de környékünkön nagyon megfogyatkoztak a madarak,bár zöldövezetben lakunk, nagy zöld területekkel. Mikor 16 éve ideköltöztünk, még sokkal több madár volt. A rigók gyakorlatilag a teraszon sétálva ébresztettek minden reggel, hangos verébcsapatok váltották egymást egész nap. Volt fácán a kertekben és sok más madár. Ugyan a Tétényi-fensíkonmég van pacsirta, fácán, búbos banka, vércse és ölyv, lejjebb a házaknál már megfogyatkozott a madársereg. Sajnos a vörösbegy, ami éveken át meglátogatott bennünket télen, már nincs meg. De idén szerencsére jött utánpótlás.
Tavaly egész télen szorgalmasan etettük a cinkéket. Azért csak őket, mert madáretetőnk még nincs rendes. A műanyag palackos pedig nem jó, mert bele esik az eső és a hó, így eláznak a magvak, amit a madarak már nem fogyasztanak így el. Viszont vettem felakasztható madárgolyókat, amelyek tökéletesen beváltak
http://dhke.hu/news.php?rowstart=44
A nagy fagyok idején kitettem őket hármasával a konyha ablakkal szembeni diófa ágaira és onnan bámultuk a hatalmas jövés-menést. Érdekes, hogy nagyjából ugyan abban az időben jöttek, általában kétszer egy nap és csapatostul megszállták a golyók környékét. Ügyesen rácsimpaszkodtak és szorgalmasan falatoztak. Hangos csivitelés, cserregés közepette, 5-10 perc alatt jóllaktak és továbbálltak.
(Szerencsére egy vörösbegy is rendre előkerült, de ő csak a földön tudott étkezni, a lepotyogott magokat szedte össze a hóról. Féltettem, nehogy a macska elkapja, de ügyes volt, nem hagyta magát. Próbálkozott a fellógatott szalonnával is, de úgy járt mint a rigók, bele-bele csípett, de hosszasan nem tudott belőle lakmározni, mert nem érte el olyan könnyen. Bár egy mások ággal rögzítettem, hogy ne forogjon a zsinóron, de olyan kis buta volt, néha nem jött rá, hová kell ahhoz állni, hogy kényelmesen elérje. Hiába súgtam neki az üveg mögül.)
http://bmfoto.hu/4termeszet.html
Azóta minden nap meglátogatnak bennünket. Olyan helyesek, hogy csak na. Csapatban jönnek, végig látogatják az almafákat, szilvafát és az örökzöldeket. Érdekes volt, amint felengedett a fagy, már nem a madárgolyót keresték fel, hanem a fákat és ott csipegettek ezt-azt. A félig kiszáradt hamis ciprus a kedvencük. A magokat szedegetik össze. Már éppen ki is akartam vágni a száraz ágakat, de mivel valamiért ott szeretnek megpihenni is, megkegyelmeztem neki.
Most is itt voltak villámlátogatáson. Helyesen hangoskodtak, körberepülték a területet, még az ereszcsatornában is talált az egyik valami finomat és tovább álltak. Szerencsére holnap újra jönnek! Én várom őket.
http://www.demotivalo.net/view/10311/szabadsag
Kedvenc együttesem egyik kedvenc feldolgozása Móra Ferenc: A Cinege cipője
Ez egy sokkal korábbi felvétel, ahol még nagyon fiatalok. Hét vers közül a második a Cinege cipője 0:49-nél.
kép helye: http://www.horrorstew.com/Edgar-Allan-Poes-Famous.html
Gondolom legtöbbünknek nem új ez a vers, de most jó volt újra olvasni és hallgatni. Nagyon érdekes, hogy milyen sok költőnk érezte úgy, neki is le kell fordítania Edgar Allan Poeezen költeményét. Nektek melyik a kedvencetek?
Nekem a legjobban Tóth Árpád fordítása tetszik. Olyan feszes ritmusú, és úgy koppannak a szavak, mintha egy holló ütné orrával az ablaküveget. Persze én nem értek hozzá, de nekem ez jutott eszembe, miközben olvastam. Ezen az oldalon 9 fordítást megtaláltok, de úgy tudom összesen 13 fordítás született eddig.
A holló (Tóth Árpád fordítása)
Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón,
S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
Künn az ajtón, mintha roppant halkan roppanna a zár.
"Vendég lesz az", így tünődtem, "azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?"
Óh, az emlék hogy sziven ver: padlómon a vak december
Éjén fantóm-rejtelemmel húnyt el minden szénsugár,
És én vártam: hátha virrad s a sok vén betűvel írt lap
Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár,
Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár,
S földi néven senki már.
S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymü zengés
Fájó, vájó, sohse sejtett torz iszonyt suhogva jár, -
Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csititottam:
"Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár.
Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?"
Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze,
S "Uram", kezdtem, "avagy Úrnőm, megbocsájtja, ugyebár?
Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm és Ön meg roppant
Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár,
Nem is hittem a fülemnek." - S ajtót tártam, nyílt a zár:
Éj volt künn, más semmi már.
S mély homályba elmeredtem, szívvel, mely csodákra retten,
Látást vártam, milyet gyáva földi álom sohse tár;
Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen,
Nem búgott más, csak egyetlen szó: "Lenóra!" - halk, sovár
Hangon én búgtam: "Lenóra!" s visszhang kelt rá, halk, sovár,
Ez hangzott s más semmi már.
S hogy szobámba visszatértem s még tüzelt javába vérem,
Hirtelen, már hangosabban, újra zörrent holmi zár,
S szóltam: "Persze, biztosan csak megzörrent a rácsos ablak,
No te zaj, most rajtakaplak, híres titkod most lejár,
Csitt, szivem, még csak egy percig, most a nagy titok lejár.
Szél lesz az, más semmi már!"
Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran
Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár,
S rám nem is biccentve orrot, meg sem állt és fennen hordott
Csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt s mint kit helye vár,
Ajtóm felett, Pallasz szobrán megült, mint kit helye vár -
Ült, nem is moccanva már.
S ahogy guggolt zordon ében méltóságu tollmezében,
Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár -
S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste,
Zord holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ,
Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói mély, vad ár?"
S szólt a Holló: "Soha már."
Ámultam, hogy ferde csőrén ilyen tártan, ilyen pőrén
Kél a hang, okos, komoly szó alig volt a szava bár,
Ám el az sem hallgatandó, hogy nem is volt még halandó,
Kit, hogy felnézett, az ajtó vállán így várt egy madár,
Ajtajának szobra vállán egy ilyen szörny vagy madár,
Kinek neve: "Soha már."
S fenn a csöndes szobron ülve az a Holló egyedül e
Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már;
Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta,
S én szólék, alig sohajtva: "Majd csak elmegy, messzi száll,
Mint remények, mint barátok, holnap ez is messzi száll",
S szólt a Holló: "Soha már!"
Megriadtam: csendziláló replikája mily találó -
"Úgy lesz", szóltam, "ennyit tud csak s kész a szó- és igetár;
Gazdájának, holmi hajszolt, bús flótásnak búra ajzott
Ajkán leste el a jajszót, mást nem is hallhatva már,
Csak remények gyászdalát, csak terhes jajt hallhatva már,
Ezt, hogy: "Soha - soha már!"
S gyászos kedvem újra szépen felmosolygott s párnás székem
Szemközt húztam, ott, ahol várt ajtó, szobor és madár;
S a lágy bársonyra dőlten tarka eszmét sorra szőttem,
Elmerengtem, eltünődtem: mily borongó nyitra jár,
Átkos, ős, vad, furcsa Hollóm titka mily bús nyitra jár,
Mért károgja: "Soha már?"
Ekként ültem, szőve-fejtve bús eszméket s szót se ejtve,
Míg a madár szeme izzott, szívemig tüzelve már;
S fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan hátrabágyadt,
Bársonyon keresve ágyat, mit lámpám fénykörbe zár,
S melynek bíborát, a lágyat, mit lámpám fénykörbe zár
Ő nem nyomja - soha már!
Ekkor, úgy rémlett, a légnek sűrűjén látatlan égnek
Füstölők s a szőnyeg bolyhán angyaltánc kél s muzsikál;
"Bús szív", búgtam, "ím a Szent Ég szállt le hozzád, égi vendég
Hoz vigaszt és önt nepenthét s felejtést ád e pohár,
Idd, óh idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"
"Látnok!", nyögtem, "szörnyü látnok! ördög légy, madár vagy átok!
Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár,
Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan,
Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár -
Van... van balzsam Gíleádban?... Mondd meg - lelkem esdve vár..."
S szólt a Holló: "Soha már!"
"Látnok!", búgtam, "szörnyü látnok! ördög légy, madár vagy átok!
Hogyha istent úgy félsz, mint én s van hited, mely égre száll,
Mondd meg e gyászterhes órán: messze mennyben vár-e jó rám,
Angyal-néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár,
Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?"
S szólt a Holló: "Soha már!"
"Ez legyen hát búcsúd!", dörgött ajkam, "menj, madár, vagy ördög,
Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ!
Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon,
Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút madár!
Tépd ki csőröd a szivemből! hagyd el ajtóm, csúf madár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"
S szárnyán többé toll se lendül, és csak fent ül, egyre fent ül,
Ajtóm sápadt Pallaszáról el nem űzi tél, se nyár!
Szörnyü szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló
Míg a lámpa sávja omló fényén roppant árnya száll,
S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen - soha már!
A Szent Efrém férfikarral vagy 7-8 évvel ezelőtt Szegeden találkoztam egy szívsebészeti kongresszus kísérőprogramjaként. Olyan magával ragadóan énekeltek, hogy továbbra is figyelemmel kísértem munkásságukat. Érdemes őket élőben is meghallgatni, mert csodálatosan szól az a 15 férfihang együtt.
A honlapukon olvasható az alábbi idézet, ami a megalakulást meséli el.
Az együttest Bubnó Tamás alakította meg 2002-ben. A karvezető Kárpátalján folytatott kutatásokat egyházzenei doktorátusához, melynek témája A magyarországi és a Kárpátok-vidéki görög katolikus dallamok eredete és variánsai volt. Itt bukkant rá egy ismeretlen kéziratra, Boksay János (1874-1940) kárpátaljai görög katolikus pap-zeneszerző férfikarra komponált Aranyszájú Szent János-liturgiájára. A kórust tehát alapvetően azzal a céllal hozta létre, hogy megszólaltassa a felfedezett művet, így összegyűjtötte egyrészről hivatásos karénekes barátait, akik a legnagyszerűbb budapesti kórusokban énekeltek (mint pl. Honvéd Férfikar, Magyar Rádió Kórusa, Nemzeti énekkar, Tomkins énekegyüttes), másrészről a Budapesti énekes Iskolában (Schola Cantorum Budapestiensis) végzett énekes tanítványait.
Most reggel hallottam a rádióban,hogy a Zempléni Fesztiválon is szerepeltek. (Jellemző, ma adták adásba a riportot, a koncert pedig tegnap este volt!!)
Liszt és a szláv zene - Liszt Év 2011
Sátoraljaújhely, Görög Katolikus templom 2011-08-18 18:00
SZENT EFRÉM FÉRFIKAR
Vezényel: BUBNÓ TAMÁS
A belépés díjtalan
A Szent Efrém Férfikar – első tengerentúli turnéjáról épp hazatérve – hazánk egyik legszebb bizánci liturgikus terével és ikonosztázionjával rendelkező görög katolikus templomában különleges hangversenyt ad a Liszt Év kapcsán. Legnagyobb magyar egyházzeneszerzőnk alapvető hatást gyakorolt kortársai valamint a következő európai komponista generáció, többek között sok szláv mester vokális művészetére. A koncerten ezt a hatást reprezentálják a Liszt művek mellett elhangzó Bartók, Boksay, Csajkovszkij, Csesznokov, Glinka, Kodály, Lyudkevics, Mokranjac, Rachmaninov és Wagner kompozíciók.
A nagy sikerre való tekintettel folytatódik a Naplegenda klipjeinek áttekintése. Bizony nagyon jó őket látni és hallgatni. A lelki feltöltődésre nagy szükségünk van nap mint nap és ez a produkció segít ebben.
Háborúba induló katonák a zakatoló vagonokban a szabadságról álmodnak. Gondolataik az elhagyott kedves felé szállnak az enyhítő álom szárnyain. Egy katonafényképpé merevülve suhannak tovább a pusztulás felé.
Lányok siratják kedveseiket. Monoton mozdulataikban csökönyös remény munkálkodik, hogy lesz még viszontlátás.
Egymás ellen fordulnak az indulatok. A férfiak önpusztító őrületét a Lány (a Nap húgának) megjelenése oldja fel. Az egymás ellen feszülő nagy energiákat fellobbanó sugárkéve, egy Lánycsapat tereli új mederbe: a reménytelenség legyőzésére.
A rejtőzködő Nap helyett a Hold ezüstös sugarai világítják be a megfáradt Világot. A múlt napok melegét őrizgetők a "boldog békeidőktől" búcsúznak. Nosztalgikus borzongásuk a jövőnek szól, mely nem sok jót ígér. Valami felbomlik, de mi jön helyette? A férfi egy olyan világtól búcsúzkodik, amely többé soha nem tér vissza.
Férfimagány. A fogság nem csupán kívülről zárja körül a rabokat, ez önmaguk bezártsága is, melyből erejüket megfeszítve próbálnak újra és újra kiszabadulni.
A kávét sohasem szerettem, annál inkább a teát. A kávétól nagyon gyorsan és erősen dobogott a szívem és remegett a kezem. Ha mostanában iszom esetleg, akkor is csak nagyon gyengét és nagyon lassan, mert különben a "tünetek" megint jelentkeznek.
kép helye: http://teahaz.network.hu/blog/teahaz-hirei/filter/tag/z%C3%B6ld+tea
A teaviszont finom, igazán frissít, lassan épül fel a hatása de sokáig tart. Sajnos nem mondhatom szakértőnek magam a témában, mert annyira nem vagyok gourmand, ráadásul csak tervezem, hogy néhány klassz teaházban megkóstoljak ilyen-olyan teákat, de a krónikus időhiány okán ez mindig elmarad.
Egyenlőre marad a szokásos Twinings és Lipton Earl Greay, Dilmah Ceylon Gold, Milford, Herbária gyógyteák, ízesített teaszerűségek. Az utóbbit biztosan nem kellene inni, mert vacak teafüvet turbóznak így fel.
Sebaj, egyszer beszabadulok egy-két teaházba és veszek jó fajta más teákat is. Hiszen oly sokakad belőlük.
Néhány különleges teaceremónia következik. Kíváncsi lennék, hogy minden reggel így isszák a teát? Ilyen keveset? Nekem 2 bögre (2 dl) a reggeli és du.-i adagom.
kép helye: http://regi.hagyomanyokhaza.hu/index.php?page=94
Nekem sajnálatos módon annak idején nem volt módom megtekinteni az előadást, s azóta sem jutottam el. Biztosan felemelő érzés élőben látni és hallani ezt a csodálatos produkciót, hiszen így interneten keresztül is nagyon hat. A világ, az emberek és a kultúra sokszínű és jó lenne, ha ez így is maradna. A fekete-fehér, igen-nem világ nem való senkinek. Hiszem, hogy a megosztottság helyett csak az összefogás segíthet rajtunk. Ez a produkció nagyszerű példa erre.
Kedvcsinálónak ide másolom ami a Naplegenda honlapon olvasható:
A Naplegenda című táncprodukció 2000 óta van jelen a magyar és a világ táncszínpadain. Az alkotók akkor egy olyan komplex előadást hoztak létre, amelyben a tánc és zeneművészet modern áramlatokkal átitatott hagyományai az egészen eredeti látvány-és hangzásvilággal egyesülnek.
A Kárpát-medence hagyományait magába foglaló előadás a megalkotása óta eltelt nyolc évben is korszerű maradt. Köszönhető ez Nikola Parov újító szellemű, sztereotípiáktól mentes zenei világának és Mihályi Gábor a Nap kirobbanó energiáit szimbolizáló dinamikus koreográfiájának.
A Nap mindig is kultikus jelentőséggel bírt a magyar népművészetben, így a tánc előadás látványvilága is ezekből az ősi gyökerekből táplálkozik. Barcsik Géza egyedien kimunkált díszlet- és látványterve vizuálisan összegzi a Naplegenda zenében és táncban előadott mondanivalóját.
A gyönyörű táncképeket az Állami Nép Együttes adja elő, a jelenetek pedig Herczku Ágnes és Németh Ferenc énekei színesítik.
A produkció nemcsak a magyarországi színházak és szabadtéri színpadok közönségének adnak teljes képet hazánk és a környező népek kultúrájáról, hanem a külföldi tánckedvelők is megismerkedhetnek velük: Az előadás bemutatásra került többek között az Amerikai Egyesült Államokban, Kínában, hamarosan Európa északi és nyugati országaiba látogat.
És hogy a darab miért nem veszti el soha aktualitását arra a Naplegenda egyik alkotója Mihályi Gábor adja meg a választ:
"A mi új, megtalált világunk a Naplegenda világa, melyet jó szívvel ajánlom felfedezni mindazon érdeklődők számára, akik velünk együtt hiszik, hogy csak az a hagyomány, ami a ma emberében hagyománnyá válik."
Keletről jöttünk, mint a Nap. Itt vagyunk, évezredes élni akarásunk megtartott bennünket. Talán a csodás szarvas vezetett, szarvai közt a ragyogó Nappal? Talán Csaba királyfi óvott bennünket legendás csillagösvényén? Mindez a legendák ködébe vész. De ahogy a hajnal hasad, ahogy tavaszra fordul a mindig újjászülető természet, mi is újra indulunk, hogy kiküzdjük helyünket a Nap alatt.
Az ősi áldozati szertartás az emberiség hajnalát idézi. A természet erőinek kiszolgáltatott ember monoton mozdulatsorok mágiájával igyekszik biztosítani a legfelsőbb Hatalom jóindulatát együtt a körben, mely óv és összetart. Az égve forgó kábulatból kiváló lány egyedül marad, őszi emberáldozatok jelképeként.
Az áldozati ének a Naphoz a többiek üdvéért csendül fel.
Szerelem, fiatalság, erő. Férfi és nő kapcsolódásában a természet kirobbanó ereje testesül meg. A horizonton szikrázó Nap kézen fogja az Embert.
Előrevetülnek a jövő méhében szunnyadó szörnyű idők. A mindenkori elválások előszele borzongat.
Valami jó verset kerestem és valahogy egymás után beléjük botlottam. Úgy gondolom megérdemelnek egy röpke pillanatot, hogy emlékezzünk rájuk, aki túl korán mentek el közülünk.
Szakácsi Sándor, Bubik István, Kaszás Attila, Selmeczi Roland
kép helye: http://www.taltosbarka.hu/barka/?p=3635
Nekem három olyan ifjúkori barátnőm van, akikkel nagyon-nagyon ritkán beszélünk, még ritkábban találkozunk. Legalább is eddig. A múltbéli intenzív kapcsolat a gyermekvállalás és a munkahelyi leterheltségek okán hosszú időre megszakadt, de nem felejtettük el egymást. Ha találkozunk gyakorlatilag ugyan ott folytatjuk, ahol előzőleg abbahagytuk. Ez nagyon jó érzés, és tudom, ha bajban lennék bizton számíthatok rájuk, mint ahogy ők is számíthatnak énrám. Mostanában sikerült újra felvenni a barátság fonalát és ha nem is tudunk napi szinten beszélni, azért igyekszünk jobban odafigyelni egymásra.
Ma az egyik barátnőmmel találkoztam és úgy elrepült 3 és fél óra, hogy észre sem vettük. Leültünk egy asztal mellé és csak mondtuk és mondtuk. Nem ettünk, nem ittunk csak egymásra figyeltünk. Ő messze vidéken Kisvárdán él, de egyik gyermeke a közelünkbe költözött így könnyű volt találni egy közeli helyet a találkozásra. Úgymond megváltottuk a világot és ez igen jól esett. Remélem a világ is érzékelte, hogy a mai de. valami különleges volt.
Szerintem a család mellett a barátok jelentik a legnagyobb inspirációt. Vigyázzunk a barátainkra!
kép helye: http://www.harmonet.hu/ezoteria/19595-lelked-ura:-a-hold.html
Két napja nagyon tiszta idő volt, egy nappal a teljes telihold előtt voltunk. Bendegúz felállította apja műszerét és így távcsövön keresztül megfigyelhettük a Holdat. Azt a holdat, amely év milliárdok óta hűséges kísérője a Földnek és oly sok örömet és bánatot látott már ezen az öreg bolygón.
Én nagyon szeretem a Holdatbámulni, de ilyen közelről még inkább érdekes. Nagyon jól látszódott a szabdalt felszín és sok kráter szépen kivehető volt, ami így közelről kicsit döbbenetes is. Annyira más volt, mintha csak úgy szabad szemmel nézegeti az ember. A másik meglepetés az volt számomra, hogy milyen gyorsan mozog. A célkeresztet ráirányítva jól lehetett érzékelni, milyen gyorsan változtatja a helyét hozzánk képest. kb. 10 mp után már át kellett állítani a keresőt, ha újra a látómezőben akartuk tartani. A kis vékony vonal mentén gyorsan haladt nekünk jobbra s mi lelkesen követtük.
Mostanában néztünk meg egy érdekes sorozatot, ami nagyon mai képi világgal dolgozza fel a világegyetem születését, a körülöttünk lévő hatalmas mindenség csillagászati eredményeit. Majd egy külön oldalra összegyűjtök ilyen hasonló tartalmakat.
kép helye: http://retronom.hu/index.php?q=node/10943
Ma végre eljutottam a Vásárcsarnokba, de sajnos csak du. Mint tudjuk piacra csak reggel érdemes menni, de nem tudtam másképp megoldani. Sajnos nem vittem magammal a tolika kocsimat, mondván nem veszek olyan sok mindent, de végül is alig tudtam elvonszolni magam a kocsiig.
Legjobban itt szeretek vásárolni zöldségfélét, túrót, libahájat és ilyesmit. Hangulatos az épület, gyönyörűek a pultok és öröm nézni az ámuldozó sok turistát, akik sorra fényképezik a portékát. Én ugyan libamájat és téliszalámit nem szoktam venni, de annyi minden más finomság van itt.
Sajnos most is tapasztaltam, hogy az eladók egy része sportot űz a vevők átveréséből. Manipulálja a mérleget, villámgyorsan tesz-veszi a dolgokat felváltva, vagy kezében tartva teszi rá a mérlegre, nyilván kissé megnyomva azt. Figyeli, hogy a vásárló nézi-e a mérleget, mert akkor még inkább szabad a vásár. Akinél ma zöldbabot, padlizsánt, cukkinit és gombát vettem, minden fentebb felsorolt trükköt elkövetett.
Máskor biztosan nagyon felhúztam volna magam ezen, de ma szép napom volt, nem akartam elrontani egy ilyen ronda dologgal. Egyszerűen nem volt kedvem harcba szállni az igazamért. Karinthy Ferenc mondása jutott eszembe. Volt egy rokona, aki nagyon pontosan mindenhol kiszámította az fizetendő összegeket és ezért vérre menő vitában állt az egész országgal. Persze így is becsapták.
Vajon csak a pénzért csinálja? Vagy a másikon való győzelem a motivációja? Esetleg főnöki utasításra kell így cselekedni-e? Vagy egyszerűen szeret másokat átverni?
Nem tudom, de nem is érdekel. Én biztosan nem fogok még egyszer nála vásárolni. Szerencsére a Vásárcsarnokban van még jó sok kereskedő.
