Tudom sokan szidják és nem szeretik a modern kor e két gyermekét, de én imádom mindkettőt. Én még abból a korosztályból való vagyok, aki használt írógépet, indigót és korrektort, s ugyanakkor a kezdetektől együtt fejlődhetett az informatikával. Na jó, beismerem, ő gyorsabb nálam. Minden esetre nagy könnyebbség és segítség, hogy nem kell valamit több példányban legépelni, vagy lehet használni táblázatkezelőt ami gyorsabb, mintha kockás papíron számolgatnánk és nyilvántartanánk dolgainkat. Nem is beszélve a blog írásról.
Most ezt a bejegyzést is távol az otthoni gépemtől egy klinikán írom. Munka ügyben vagyok itt és várnom kell több órát. Milyen klassz kis dolog, hogy ezt ilyen egyszerűen és nagyszerűen most megtehetem. Majd otthon mással foglalkozhatom és a bejegyzés is megszületett mára.
Emlékszem, hogy annak idején (1985 körül) az egész szívsebészeti osztály adatrögzítését, műtéti leírását egy Commodore 64 látta el. Majd megjelentek újabb PC-k először a nagy lemezes , majd a kis floppys változat. Mekkora szó volt ez akkoriban. Arról álmodoztunk, hogy a betegek minden adatát digitálisan lehet majd rögzíteni és nem lesz szükség a papíralapú munkára. Milyen naivak voltunk. Még mindig nagyon rosszul állunk a digitális adatrögzítés területén. Magyarországon a számítógép használat még messze nem tart ott, mint ahol tarthatna. S a legtöbben nem arra használják szerintem, amire érdemes használni. Munka, tanulás szórakozás. Nálam ez a sorrend, az legtöbbeknél fordítva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése