Hogy énekelni jó, azt már sokszor írtam, s remélem sokan gyakorolják is. Teljesen mindegy, hogy profi vagy amatőr az ember, az éneklés mindenkinek örömet szerez. Jó esetben a hallgatóságnak is. Én magam szoprán hanggal rendelkezem, de az amúgy sem erős hangom sajnos a kórusban éneklés elmúltával tovább gyengült, de nem nagyon érdekel. Imádok énekelni, ez a lényeg. A zenében az a legcsodálatosabb, hogy akkor is hat, ha jókedvünk van és akkor is, ha nem. Sőt, akkor a leginkább. Ha nekem pocsék kedvem van - ami egyre csak rosszabb és rosszabb, a végén már úgy tűnik nincs kiút és teljes a káosz - meghallgatok egy zenét, majd még többet és megtörténik a katarzis, rosszkedv és diszharmónia elszáll és marad a jó kedv és a nyugalom. Ez bármilyen zenével működik, amit szeret az ember. Ízlésekkel nem lehet vitatkozni. Van akinek bejön a mulatós zene, vagy a Mizu, an aki másban leli örömét. Mindegy csak jó zene legyen.
Én mostanában népzenét és világzenét hallgatok a legszívesebben illetve nagy felfedezés nekem - mire jó az internet - az ázsiai és keleti zene. Ezekből párat feltettem már korábban.
Persze az örök kedvenc és az etalon a komolyzene. Imádtam operába járni, anno két bérletem is volt - Operaház és Erkel Színház - s teljesen elvarázsolt a színpadi történet és a csodálatos emberi hang élő kísérettel alátámasztva.
Most nagy szopránokat idézek meg, remélem nem csak saját örömemre.
Technikai okokból mostanában már nem a videót illesztem be a blogba, mert nagyon lelassítja a keresést, hanem a linket másolom be. Így talán a kisebb gépkapacitással rendelkezők is könnyebben tudják pörgetni az oldalakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése