A Lánchíd a kedvesebb hidam, mert monumentális, de mégis emberléptékű, s persze gyönyörű. Tegnap is volt egy riport a legendáival kapcsolatban a Kossuth Rádióban. Talán érdemes meghallgatni itt. Sajnos a graffiti ezt sem kíméli és bizony sok gondot okoz a fenntartóknak és méltatlan látvány számunkra és a turistáknak is.
Ezen az oldalon van egy kis képes összefoglaló a híd születéséről, pusztulásáról és újjáépítéséről. Érdemes elolvasni. S persze ki ne látta volna a Hídember filmet. Nekem az a legkedvesebb jelenetem benne, amikor temetik. Az özvegye döbbenten nézi, milyen sokan eljöttek, s mindenki csendben áll és térdet hajt az érkező halottnak, majd felülről fényképezve látszik amint a tömeg utat enged a koporsónak, majd bezárul mögötte. Közben csodálatos zene szól.
Mi utánunk vajon milyen lenyomat marad a világban? Ha marad.
Ilyen egy külföldi szemével. Úgy tűnik neki is tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése