2011. október 31., hétfő

Számodra mint jelent az idő értéke ?


Számodra mint jelent ez a gondolatfelvetés?
Régen elborzadtam volna rajta, mert felszínes olvasatban arra buzdít - elég amerikai felfogásban -, hogy élj a mának ne törődj semmivel. Fogyassz, fogyassz, fogyassz. Most, ma!

De amióta elolvastam Dale Carnegie könyvét, másképp látom ezt a kérdést, amit már ebben a bejegyzésben ki is fejtettem

Mit is sugall ez a videó az én számomra?

A tegnap történelem
A holnap rejtély 
A mai nap ajándék

Szerintem fontos megértenünk, hogy az életünket ma éljük és nem máskor. A mai napból kell kihozni a legtöbbet, ahogy ezt a könyv alapján már itt összefoglaltam. Jól kell sáfárkodnunk az idővel és hasznos előremutató dolgokkal kell foglalkoznunk. Senkit nem biztatok a felszínesre, sokkal inkább az értékesre. 

Ha sorozatnézéssel vagy internetes játékokkal töltöm a napot, lehet, hogy pillanatilag jól érzem magam - már aki - , de biztosan ott motoszkál a fejemben, hogy jaj, ezt meg ezt ma még meg kellene csinálni. De olyan fáradt vagyok, majd pihenek egy csöppet és majd akkor folytatom, ha megnéztem még ezt a részt, vagy ha felkapáltam a virtuális kertemet.

Ez a fajta magatartás időhúzásra kiváló, de semmi másra nem. Sőt lelkiismeret furdalást érzek majd, amivel csak növelem a gondjaimat és még több problémát fogok magam előtt görgetni.

Én inkább arra bíztatok mindenkit, hogy használja ki jól az a 86.400 másodpercet, amelyet reggelente kapunk ajándékba és értelmes, a maga és környezete számára hasznos dolgokkal töltse meg.
Az időnk, túl becses ahhoz, hogy felesleges dolgokra elfecséreljük.  
Ne feledjük, másodperceként csak fogy és fogy.
Töltekezzünk pozitív gondolatokkal, tanuljunk, fejlődjünk!



Mese az IDŐ-ről és a SZERETET-ről:
  • Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
  • Egy napon az érzések valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
  • Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
  • A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett. Ő megkérdezte: - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? - Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
  • Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett: - Büszkeség, el tudnál engem is vinni? - Itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak! - válaszolt a Büszkeség.
  • Hát a Szeretet megkérte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el: - Bánat, kérlek, vigyél el magaddal! - Óh, Szeretet - mondta a Bánat - én nagyon szomorú vagyok, egyedül akarok maradni a hajómon, hogy bánatomat ne zavarja senki!
  • A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a Szeretet kérését.
  • Hirtelen megszólalt egy hang: - Gyere Szeretet, én elviszlek Téged! Aki megszólalt, egy öregember volt.
  • A Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment.
  • A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást: - Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
  • Az IDŐ volt. - mondta a Tudás. Az IDŐ? - kérdezte a Szeretet. - Miért segített rajtam az IDŐ? A Tudás válaszolt:
  • Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!

2011. október 30., vasárnap

A Boldogság Kék Madara

A Kék Madarat nem kell távoli országban keresni.

 A Kék Madár mindig velünk van,

 ha szeretjük egymást

 és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is.

 De mindig elrepül, ha bántjuk egymást,

 ha irigykedve figyeljük egymás örömét.

 Mert a Kék Madár maga a boldogság,

 és kalickája az emberi szív.”
(Maurice Maeterlinck)



Most élsz


Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!


Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.


Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!


Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.

2011. október 29., szombat

Nem bírok az energiámmal.

Annyira megszerettem ezt a blogolást, hogy csináltam egy másikat is, ahová ma kezdtem el folyamatosan feltölteni az anyagokat.

Kreatív Karácsony 
a neve.

Gondolom könnyű kitalálni mi lesz a témája.
Olvassatok, szavazzatok és írjatok!
Jó szórakozást és keresgélést!



Gryllus Vilmos - Őszi hangulatok


Imádott szösszenetek  

 

 

2011. október 28., péntek

Népdalokról 3 - Sebő Ferenc


Másik nagy kedvenc Sebő Ferenc, aki nagyon sokat tett és tesz  a magyar népdalért, táncházmozgalomért és kultúráért. Annak idején a táncházmozgalom egyik elindítója ma Hagyományok háza igazgatója és a Sebő együttes oszlopos tagja. Máig fülemben cseng a az 1972-ben forgatott Fotográfia film legvégén felénekelt népdal, amelyet csak az Ő előadásában tudok elképzelni: Meg kell a búzának érni (Sajnos külön nem elérhető, de  film végén érdemes meghallgatni 1:14:40.)

1, Tedd a kezed 

2, Sólyomének

3, Rejtelmek 

4, Lydiához 

5, Hetedik 

6, József Attila:  Harmatocska

 

 

 

2011. október 27., csütörtök

Népdalokról 2 - Sebestyén Márta


Kell-e valakinek is magyarázni ki is Sebestyén Márta? Remélem senkinek sem. Ő a népzenei utazó nagyköveteink egyike. Csodálatos egyéni hang és tiszta ének. Kell ennél több? Igen, csak hallgatni, csak hallgatni ....!

2011. október 26., szerda

Népdalokról - Berecz András szépéneke


Ma Magyarországon az emberek nagy része sajnos nem, hogy nem hallgat rendszeresen népzenét, de igazából nem is szereti.S miért? Talán azért mert nem is ismeri.
Sok éve már, hogy szinte múzeumi darab lett a népzenész sokak számára. Már az anyukák nem igen énekelgetnek csemetéiknek semmit, népdalt még véletlenül sem. Leginkább bekapcsolják az elektromos felvigyázót vagy bömböl az egyen zene.
Sajnos az oktatási rendszer is sokat tett azért, hogy kigyomlálja az ifjúságból  a kíváncsiságnak és az őszinte érdeklődésnek még a csíráját is. Az énekórák pedig szürke tananyaggá süllyedtek, pedig Kodály, Bartók és még sok millió tehetséges zenész országában ez egyszerűen hihetetlen.
Pedig a zene  lelki gyógyításra, erősítésre képes csoda!
Bárkit, bármikor képes feldobni, megvigasztalni és  fájdalmat enyhíteni. Csak nem használjuk eleget.
Szerencsére volt/van nekünk egy táncházmozgalmunk és ma is működik sok muzsikás- és táncegyüttes, amelyek vigasztalást nyújtanak a hétköznapokra.
Ilyen Berecz András is, akit már vagy 30 éve hallgatok és szeretek. A férfi énekeseknek különösen nehéz dolguk van szerintem, de ő egy unikum. Lélekmelengetően énekel és nagyon szívhez szólóan mondja meséit, amelyekben annyi humor van, hogy bőven táplálkozhat belőle mindenki. Kedvencem A férfi és a ló.
Hallgassuk most Őt.


1, Volt szeretőm (1989) Ördöngösfüzes 

2, Kunságifi / Alföldi népdal


3, Ej, nem szeretem az idők járását 

Ej, nem szeretem az idők járását!
Megfordítom kalapom állását.
Nem árt annak sem eső, sem dara,
ej, még a jég is csak lepereg róla!

Ej, amott jönnek hárman a zsandárok!
Zörgetik az apró szemű láncot.
Rám verik az apró szemű láncot,
ej, kedves babám, ne tarts hozzám számot!

Ej, udvaromon van egy nagy almafa!
Tetejibe három piros alma.
Az az alma teli van féreggel, 
ej, az én rózsám tökéletlenséggel!

 

4, A férfi és a ló

5, Mese a furulyáról

 

 kép helye:


2011. október 24., hétfő

Naplegenda - két nagy kedvenc



Nikola Parov - Mihályi Gábor: Visznek a vonatok.
Háborúba induló katonák a zakatoló vagonokban a szabadságról álmodnak. Gondolataik az elhagyott kedves felé szállnak az enyhítő álom szárnyain. Egy katonafényképpé merevülve suhannak tovább a pusztulás felé.
 Tánc: Állami Népi Együttes férfi táncosai

 Nikola Parov - Mihályi Gábor: A Nap éneke.
Az áldozati ének a Naphoz a többiek üdvéért csendül fel.


A Naplegenda című táncprodukció 2000 óta van jelen a magyar és a világ táncszínpadain. Az alkotók akkor egy olyan komplex előadást hoztak létre, amelyben a tánc és zeneművészet modern áramlatokkal átitatott hagyományai az egészen eredeti látvány-és hangzásvilággal egyesülnek. A Kárpát-medence hagyományait magába foglaló előadás a megalkotása óta eltelt nyolc évben is korszerű maradt. Köszönhető ez Nikola Parov újító szellemű, sztereotípiáktól mentes zenei világának és Mihályi Gábor a Nap kirobbanó energiáit szimbolizáló dinamikus koreográfiájának. A Nap mindig is kultikus jelentőséggel bírt a magyar népművészetben, így a tánc előadás látványvilága is ezekből az ősi gyökerekből táplálkozik. Barcsik Géza egyedien kimunkált díszlet- és látványterve vizuálisan összegzi a Naplegenda zenében és táncban előadott mondanivalóját. A gyönyörű táncképeket az Állami Nép Együttes adja elő, a jelenetek pedig Herczku Ágnes és Németh Ferenc énekei színesítik. A produkció nemcsak a magyarországi színházak és szabadtéri színpadok közönségének adnak teljes képet hazánk és a környező népek kultúrájáról, hanem a külföldi tánckedvelők is megismerkedhetnek velük: Az előadás bemutatásra került többek között az Amerikai Egyesült Államokban, Kínában, hamarosan Európa északi és nyugati országaiba látogat. És hogy a darab miért nem veszti el soha aktualitását arra a Naplegenda egyik alkotója Mihályi Gábor adja meg a választ: "A mi új, megtalált világunk a Naplegenda világa, melyet jó szívvel ajánlom felfedezni mindazon érdeklődők számára, akik velünk együtt hiszik, hogy csak az a hagyomány, ami a ma emberében hagyománnyá válik." 


2011. október 23., vasárnap

Éljen az informatika és a világháló!


Tudom sokan szidják és nem szeretik a modern kor e két gyermekét, de én imádom mindkettőt. Én még abból a korosztályból való vagyok, aki használt írógépet, indigót és korrektort, s ugyanakkor a kezdetektől együtt fejlődhetett az informatikával. Na jó, beismerem, ő gyorsabb nálam. Minden esetre nagy könnyebbség és segítség, hogy nem kell valamit több példányban legépelni, vagy lehet használni táblázatkezelőt ami gyorsabb, mintha kockás papíron számolgatnánk és nyilvántartanánk dolgainkat. Nem is beszélve a blog írásról.
Most ezt a bejegyzést is távol az otthoni gépemtől egy klinikán írom. Munka ügyben vagyok itt és várnom kell több órát. Milyen klassz kis dolog, hogy ezt ilyen egyszerűen és nagyszerűen most megtehetem. Majd otthon mással foglalkozhatom és a bejegyzés is megszületett mára. 
Emlékszem, hogy annak idején (1985 körül) az egész szívsebészeti osztály adatrögzítését, műtéti leírását egy Commodore 64 látta el.  Majd megjelentek újabb PC-k először a nagy lemezes , majd a kis floppys változat. Mekkora szó volt ez akkoriban. Arról álmodoztunk, hogy a betegek minden adatát digitálisan lehet majd rögzíteni és nem lesz szükség a papíralapú munkára. Milyen naivak voltunk. Még mindig  nagyon rosszul állunk a digitális adatrögzítés területén. Magyarországon a számítógép használat még messze nem tart ott, mint ahol tarthatna. S a legtöbben nem arra használják szerintem, amire érdemes használni. Munka, tanulás szórakozás. Nálam ez a sorrend, az legtöbbeknél fordítva.