Végre itt a tavasz

Bár nem mondhatjuk, hogy nagy tél áll mögöttünk, mert ebben a szezonban sem kellett túl sok havat ellapátolni, de azért mindig nagy öröm, hogy a kopárság és hideg napok után végre rügyeznek a fák, sőt fent a fennsíkon a mandulafa már vagy két hete virágzik is.

A madarak is pár hete felélénkültek és egyfolytában mondják a magukét. Az etetőhöz vissza-vissza járnak, de már nem olyan mohók, hiszen találnak táplálékot máshol is.

Szegény öreg cseresznyefát is rendre kopogtatja egy harkály. Hihetetlen, hogy ez a kis madár, milyen erővel tud belevájni a fa "húsába". Közben körbe pillantgat, félénken nézelődik, utána megint nekilát a csapdosásnak, vésésnek. Sikerült is egy komoly lyukat fúrnia. Lehet, hogy fészkelőhelynek készítette? Jaj, de jó lenne!! De hogy tudta ilyen simára és kerekre? Egy csőrrel?

Ma végre láttam vörösbegyet is. Ő mindig magányosan érkezik és ritkán. Vagy legalább is keveset látni. Bezzeg a verebek jönnek ezerrel napjában többször is.  Nagy zajt és ricsajt csinálnak, veszekednek. De nem baj, ők is összeszedik a bogarakat, tehát hasznosak.

Ugyan jócskán pocsékolnak, ezért ma nem is tettem az etetőbe magot, legyenek kedvesek felszedegetni valamennyit a szétszórtakból is.

Mindenütt azt olvasom, hogy a madarak szeretik az almát, de megint hiába tettem ki, hozzá sem nyúltak. Bár gondolom a mag az csábítóbb.

Járnak persze cinkék, galambok, szarkák és szajkók is az etetőkhöz és nagy ritkán látok seregélyt is.

Tegnap vettem újabb adag cinkegolyókat is. Májusi fagyokig szoktam etetni őket. Cserébe klassz madárdal van állandóan körülöttünk. S mi ezt cseppet sem bánjuk.

Ha madáréneket szeretnél hallani hallgasd/nézd meg ezt a videót:

Szabó Gyula jóvoltából: Madárhangok

Mivégre is vagyunk itt a Földön?

Tudom, ez egy megválaszolhatatlan kérdés, de időnként nem árt rajta elgondolkodni.

Néhanapján elnézem a környezetemben robotoló, rohangáló ideges és frusztrált embertársaimat és felteszem magamnak a kérdést, hogy mit is csinálunk itt mi tulajdonképpen.

Megszülettünk erre a világra anélkül, hogy kértük volna és el kell mennünk majd belőle, anélkül, hogy bárki megkérdezné mikor, miképpen szeretnénk befejezni.

Mikor fiatal az ember nem érzi az idő múlását. Sőt, sürgeti és mindig vár valamit. Majd ha megkapom azt a jó kis játékot, akkor boldog leszek. Majd ha leteszem az érettségit, boldog leszek. Ha felvesznek az egyetemre boldog leszek. Ha megkapom az első fizetésem, majd boldog leszek. stb..

Gyermekként úgy érzi, könnyű a felnőtteknek, mert azt csinálhatnak amit csak akarnak. 

Persze felnőttként gyorsan szembesül vele, hogy egyáltalán nincs így. A ritka kivételektől eltekintve, kire-kire vár a környezete, családja és lehetőségei szerint előrevetített "sors", amely mentén leéli majd az életét. 

Szerencsére kivételek mindig vannak, akik mertnek nagyot álmodni és változtatni, de nem ez a jellemző. A többség felnőttként is vár valamire, hogy attól majd boldog lesz. Pedig a boldogság pillanatát csak a ma adja és csak ezzel gazdálkodhatunk jól vagy rosszul.

"A tegnap történelem, a holnap rejtély, a ma ajándék"

 Miért van mégis, hogy  nem becsüljük a mát és mindig a múlton vagy a jövőn görcsölünk, agyalunk.

 Valahogy erre kellene koncentrálnunk és eszerint közelednünk a többiekhez. Nekik is meg van a maguk problémahalmaza és jobb lenne a világ, ha egymást segítve könnyítenénk saját és mások terhein és nem növelnénk azt. 

Vagy az ember már csak így van összerakva és kész? Fogadjuk el, hogy többségünk önző és agresszív, hogy áttapos másokon és kíméletlen, hogy csak addig kedves velünk amíg szüksége van ránk, hogy inkább akadályokat gördít elénk és irigy?

Hogy ki miként akarja leélni az életét, arra a választ mindenkinek magának kell megtalálnia. Hiszen életünk útján akadnak társaink, de az utat magunknak egyedül kell végigjárni jól vagy rosszul. Kinek, hogy sikerül.

 

És te mit tennél 86,400 Dollárral?

Te megléped? 

 

A boldogság hozzállás kérdése (is)

Tegnapi friss történet:

Volt egy kicsi jó hír és egy nagy jó hír.  Péntek késő délután 2,5 év szenvedései után megérkezett a kicsi jó hír.

Az Egyik nagyon örült neki, a Másik egyáltalán nem örült neki, mert a másfél éve húzódó nagyon jó hírt várta. Csalódott. A kis jó hírre csak a problémák jutottak az eszébe, amit még át kell majd hidalni, hogy a kis jó hír teljesen beérjen. Míg a nagy jó hírre még várni kell. És szomorú volt. Ő úgy feküdt le, hogy bosszús volt. 

Míg az Egyik nagyon boldog volt mert 2,5 év munkája gyümölcsét látta beérni. Már csak egy kevés apró munka maradt és célba érhetett. Boldogan hajtotta álomra a fejét. Tudta, hogy egyszer a nagy jó hír is meg fog érkezni csak idő kérdése. És akkor megint nagyon boldog lesz. 

Míg a Másik akkor is boldogtalan lesz, mert a most nagy jó hír addigra a következő nagy jó hír miatt visszaminősül kis jó hírré, aminek megint nem tud majd örülni és csak a problémákat látja majd.

Hát így megy ez napról napra. Hogy minek tudsz örülni az RAJTAD múlik. Döntés kérdése. 

Látjuk és sokan beszámoltak róla, hogy a szegény emberek között sokkal több a boldog, mint a boldogtalan. Önmagában a tárgyak birtoklása senkit nem tesz boldoggá, mert ha megszerzi a hőn áhított újabb valamit, már a következőn töri a fejét. Vannak aki szerint ez viszi előbbre a világot. Biztos ez? Biztosan sokan ismerik ezt a történetet:

Egy gazdag üzletember egy kis halászfaluban nyaral. A tenger partján üldögélve látja, hogy egy helybéli halász kis csónakján reggel kievez a nyílt vízre, délben visszatér néhány hallal a hálójában, megebédel, és azután csak üldögél a parton napnyugtáig. A gazdag üzletember egyik nap megszólítja: – Mondd, miért nem evezel be messzebb, miért nem dolgozol többet? – Minek? – kérdi az halász. – Mert akkor több halat foghatnál. – És? – Ha több halat fognál, maradna eladnivalód. – És? – Ha eladnád a fölösleget, lenne pénzed. – És? – A pénzen vehetnél egy nagyobb csónakot. – S akkor mi történne? – A nagyobb csónakkal még messzebbre mehetnél, és még több lenne a zsákmány. – És utána? – A pénzen, amit a sok halért kapnál, felvehetnél egy alkalmazottat. – No de minek? – kérdezi a halász. – Ha lenne egy alkalmazottad, akkor már csak délelőtt kellene dolgoznod, és csak ülnél a parton egész délután. – Hiszen most is éppen ezt csinálom.

Persze értelmezés kérdése kinek miről szól ez a történet. Én azokkal értek egyet, akiknek arról, hogy a boldogság RAJTAD múlik, hogy  mikor/mitől vagy boldog.

Madách Imre: Az ember tragédiája

Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!

/az Úr az utolsó (tizenötödik) színben/

 

Jobb ha észrevesszük, hogy az élet rövid és tele van küzdelemmel. Azt a kevés boldog pillanatot, amely adatik nekünk kell észrevennünk és teljes lélekkel átélnünk. Rajtunk múlik, hogy megállunk-e a forgatagban és átengedjük magunkat a boldogság érzésének. Ha kicsi, ha nagy, a miénk,............ha hagyjuk.

A hideg napokra egy kis szívmelengető

"Soha ne add fel önmagad, és az álmaid!
Szállj szabadon, mint a madár,
ne hagyd, ...hogy a világ letörje szárnyaid!
Ahhoz, hogy ne csak létezz, hanem élj,
önnön lényeged őrizd meg, és bízz a sorsodban.
Járd a saját utad!
Légy önmagad!
Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek..." /Teréz Anya/

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
- Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját.

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. 

Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. 

De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

 

A szeretet himnusza

A mai napra mi más kerülhetne erre az oldalra, ha nem  ez a levél? Olvasd el és hallgasd meg! Érdemes!

Pál apostol: a szeretet himnusza

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok
vagy pengő cimbalom.

Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.

A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.

Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.

Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.

Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.

Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, 

ez a három, de közülük legnagyobb a SZERETET.

(Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.)

Jávor Pál előadásában

 

 

Boltot nyitottam!! :)

Igaz még kezdetleges és kicsit, még "csak"  virtuálisan létezik, de van! Márikám Boltja a neve és remélem ez a nap egy sikeres vállalkozás kezdete egyben. 

Mint oly sokan én is szeretek "kreatívkodni", azaz mindenféle kencével össze-vissza kenni, tapicskolni, ragasztani különböző felületeket, és remélni, hogy a végeredmény a szemnek valami kellemes látványt fog nyújtani, de legfőképpen a lelkemnek tesz jót. S ha még ez a tárgyiasult tevékenység még másoknak is örömet okoz, az csak az igazi csoda.

Néhányan összeálltunk és két éve alapítottunk egy non-profit szervezetet, amellyel pár napja megtartottuk első karácsonyi vásárunkat is.  A bevétel egy része az egyesület nemes feladatainak kivitelezését hivatott szolgálni. Ezen vásáron néhányan tőlem is vásároltak, ami valami hihetetlen élmény. 

Hiszen ha arra gondolok, hogy általam készített tárgyak -tehát olyan megvalósulások, amelyek azelőtt nem léteztek - most teljesen idegen családok otthonaiban használati- vagy dísztárgyként üzemelnek és szeretve vannak, gyakorlatilag kellemesen hátborzongató érzés. Sőt vásároltak ott külföldi gyerekek is, akik Ukrajnába, Szlovéniába, Szerbiába is elvitték az ÉN tárgyaimat. Hihetetlen.

Kedves Olvasó!

Remélem átérzed örömömet és ha van kedved Te is próbáld ki ezt a foglalatosságot.

S ha tetszettek a tárgyaim, kérlek oszd meg másokkal is ezt az élményt.

Márikám Boltja 

Mit gondolok a karácsonyi vásárlási lázról?

Azt hiszem nem vagyok egyedül, ha  elegem van a dömping árukból, az október végén kezdődő monstre akcióktól és a hányingerig játszott mézédes karácsonyi daloktól, amelyek évek óta egyre nagyobb mennyiségben elöntenek bennünket.

 Készíts magad is ajándékot!

Vásárolj kézművestől! 

 

Vásárolj magyar árut!

Miért jó ha tőlem vásárolsz?

Szép és értékes ajándéktárgyakat kapsz elérhető és megfizethető áron. Segíted egy induló vállalkozás alapjait megépíteni. Segítesz egy négytagú család megélhetésében.

Hitvallásom: 

Ne várjuk a csodát, hanem teremtsük meg mi magunk!

Segítsünk magunkon!  Segítsünk másokon!

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést!

Bojtorján - Karácsony ünnepén

Ha van kedved hallgasd meg ezt a csodás dalt és olvasd el a hozzáfűzésemet + dalszöveget.

Érdemes.

Mert dolgunk van itt ezen a Földön

“Vigyázz a gondolataidra, mert szavakká formálódnak, 

vigyázz a szavaidra, mert tettekké válnak, 

vigyázz a tetteidre, mert szokásoddá lesznek, 

vigyázz a szokásaidra, mert formálják a jellemed, és végül 

vigyázz a jellemedre, mert az határozza meg a sorsod.”

Forrás:

Vörösmarty Mihály:
Gondolatok a könyvtárban

részlet 

"Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.

Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk? 

Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.

Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély süllyedésből,
S a szellemharcok tiszta súgaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük, élet!
áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfimunka volt!"

Forrás: 

 kép helye:

Úti élmények

Ma újra hosszú útra indultam és nagyon szép nap kerekedett belőle. Gyönyörű nyár eleji időben indultam neki az M7-es autópályán a Zalai-dombságnak. Pacsára igyekeztem, ami azért nincs olyan közel.  Nem bántam, mert a kilométerek gyorsan szaladtak el mellettem én meg nagyon élveztem a vezetést egy ilyen szép napon. Még az autópályáról is jól lehetett nézelődni és kezdtem nagyon sajnálni, hogy nem hoztam fényképezőgépet. De majd később ezt még inkább bántam.

Vajda János: Nádas tavon

 Ajánlom Szívvel-Szívesen!

Bujtor István előadásában

Nádas tavon
Fönn az égen ragyogó nap.
Csillanó tükrén a tónak,
Mint az árnyék, leng a csónak.

Mint az árnyék, olyan halkan,
Észrevétlen, mondhatatlan
Andalító hangulatban.

A vad alszik a berekben.
Fegyveremmel az ölemben
Ringatózom önfeledten.

Nézem ezt a szép világot.
Mennyi bűbáj, mily talányok!
Mind, amit körültem látok.

Nap alattam, nap fölöttem,
Aranyos, tüzes felhőben,
Lenn a fénylő víztükörben.

Itt az ég a földet éri.
Tán szerelme csókját kéri...
Minden oly csodás, tündéri.

Mi megyünk-e vagy a felhő,
Vagy a lenge déli szellő,
A szelíden rám lehellő?

Gondolatom messze téved
Kék ürén a semmiségnek.
Földi élet, hol a réved?

Szélei nádligeteknek
Tünedeznek, megjelennek.
Képe a forgó jelennek...

Most a nap megáll az égen,
Dicsőség fényözönében,
Csöndessége fönségében.

S minden olyan mozdulatlan...
Mult, jövendő tán együtt van
Ebben az egy pillanatban?

A levegő meg se lebben,
Minden alszik... és a lelkem
Ring egy méla sejtelemben:

Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?...

kép helye: 

kép helye:

Az élet és élni akar!

A tavasz mindig csodálattal tölt el. A téli álomból újraéledő természet ősi és határtalan ereje, dinamikája egyszerűen bámulatra méltó.  Hosszú hónapok csendje és átfagyott időszaka után az élet mindig és mindig, újra és újra élni akar. A rügy  bomlik, a levél szaporodik és ha olyan szerencsések vagyunk mint most is, hogy kellő mennyiségű eső áztatja a kiszáradt földet, szinte napok alatt zöldbe borul a táj.

Kép: Kertész Róbert

Picinyke kertünkbe nagyon jól lehet követni ezt a változást.  Kár, hogy nem tudom kamerával megörökíteni ezt a gyors növekedést. Lehetne ilyen látványos felvételeket készíteni.

A természet évről évre újra építi önmagát és a világot, amit mi emberek sokszor észre sem veszünk. Időnk és energiánk nagy része arra megy el, hogy teljesen értelmetlen és haszontalan dolgokat cselekedjünk.  Sok órát eltöltünk közlekedéssel, munkahelyi csatározással, parttalan vitákkal, árúfelhalmozással. Úgy mond építjük a karrierünk, aminek gyakorlatilag nem sok értelme. Mások életét éljük, nem a magunkét. Meg akarunk felelni, de minek is?

Bár inkább azzal foglalkoznánk, hogy önmagunk újraépítésével szűkebb és tágabb környezetünk hasznos tagjává váljunk és a lehetőségekhez mérten valami maradandót is hátra hagyjunk majd magunk után. Hiszem, hogy mindenki tud tenni hasznos dolgokat, aminek legalább értelme és mások számára is haszna van.

Miközben ezeket a sorokat írom, olyan szerencsés vagyok, hogy kinn a fenyőfákra telepedett, a télen etetett hálás énekesmadarak  csodálatos koncertjét élvezhetem.  Idén feltűnően sokan járnak vissza és örvendeztetnek meg bennünket napjában többször is csodálatos énekükkel. 

Itt most Magyarországon élni nem jó. De félek tőle, lesz ez még rosszabb is.
Ezért csak egyet tehetünk, de azt nagyon: 

" Őrzők, vigyázzatok a strázsán,..."

INTÉS AZ ŐRZŐKHÖZ

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmult nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Bucsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán. 

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyűek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.



(Csak zárójelben merem itt megjegyezni, hogy a videó feltöltőjét nem ismerem, hozzá semmi közöm sincsen, de  a YouTubon található 3 variáció közül ezt pont  azt  fejezi ki, amit szerettem volna, s szavakban nehéz elmondani. 


A József Attila arcán lehúzódó csík az nekem egy hatalmas könnyfolyam, még akkor is ha tudom, hogy egy madártól való. 
S hiszem, hogy példaképeinkkel méltóképpen kellene bánnunk, még akkor is, ha az aktuálpolitika másként gondolja.)

SelyemÁlom - mert megérdemeljük!

Pár napja egy konferencián voltam, ahol a meglepetés kiállító   Mécs-Szilágyi Nóra   és kedves kolléganője volt, akik gyönyörűséges egyedi, kézzel festett selyemkendőket mutattak be a tisztelt nagyérdeműnek. 

Látnotok kellett volna. Hihetetlen szín és formagazdagság mindössze egy négyzetméteren. (ugyanis a szép ívű állvány nagyjából ekkora területet foglalt el). Mutatok pár példát:

De van sok-sok más minta is sokféle színösszeállításban, sőt lehet kérni is. Formát és színt  is választhatunk. Ami tetszik.    Nézzetek  szét náluk:         Silkyway.

Még eddig sohasem ajánlottam itt a blogon egyetlen céget sem, de itt most azért tettem ezt meg, mert tisztelem azokat az alkotókat, akik szuverén egyéniségként járják az útjukat, szépet és hasznosat alkotnak és nem a szerencséjüket vagy a "sültgalambot"  várják ölbe tett kézzel, hanem tesznek, nagyon sokat tesznek is érte.

Akinek volt vagy van vállalkozása, aki írt már blogot és üzemeltet honlapot, az tudja, hogy milyen nehéz a mai időkben talpon maradni, főleg egy olyan egyedi termékkel mint a Nóráé.   Sok sikert kívánok Neki és lelkes csapatának a folytatáshoz.

Őszapó csapatban

A tél közeledtével idén is kihelyeztem a szokásos madárgolyókat a kerti fákra. S mint rendesen, a hideg beköszöntével megjelentek a madarak is, hogy elcsipegessék a finomságokat. Nem tudom miért, de most a kékcinkék nincsenek olyan számosan, mint például tavaly. Viszont a verebek tömegével járulnak az ingyenkonyhára. Hangos csiviteléssel veszik körül a diófát, amelynek ágairól három ebédlőasztal is kelletti magát. Egyszerre akár hárman is megpróbálkoznak felcsimpaszkodni egy-egy golyóra, bár ennek általában verekedés a vége.

kép helye:

Van két aranyos vörösbegy is aki meglátogat bennünket, de őket nem látom olyan gyakran mint a verebeket. Ráadásul ők hátrányos helyzetűek, mert tartósan nem tudnak megkapaszkodni a golyókon, jobbára csak a lehullott magvakat tudják felcsipegetni. Sohasem láttam őket együtt. Mindig külön jönnek. Az egyik kerekebb, a másik vékonyabb forma. Nagyon félénk madarak és a verebek sajnos elriasztják őket, sőt el is zavarják. ITT meghallgathatod az énekét. S mint látható, szereti a vajat is.

kép helye:

Viszont idén láttunk először őszapókat az etetőnél. Rögtön többet is, mert általában 4-5 madárka együttesen vándorolja végig a helyszíneket. Ők viszont kordában tartják a verebeket, akik megszeppenve nézik tisztes távolból a lakmározó csapatat. Ők szép békésen, ugyan akkor nagyon óvatosan csipegetnek.  Akár ketten is függeszkednek egyszerre. Mindig van egy őr is, aki az egyik ágról figyelve jelez a többieknek. De az őr szerepe folyamatosan cserélődik, így mindenki tud enni. Ez elég igazságos rendszernek tűnik.
Nagyon szép kis madarak, kedves hangjuk van, de nekem a farok tolluk tetszik a legjobban, ami a testük méretéhez képest nagyon hosszú. De gondolom ki van ez találva miért.

ITT egy nagyon jó kis videó látható róluk közelről hanggal együtt. 

kép helye:

A téli madáretetésről sok hasznos információt megtudhatunk a 

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 

honlapján ITT

Az elégedetlenkedőknek

 Tudom nem szabad lefelé viszonyítani de talán nem árt, ha néha szembenézünk magunkkal és mumusainkkal. Néha érdemes megállni és helyes értékrendbe állítani életünket és terveinket.

Boldog vagyok, mert van gyönyörű családom!

Boldog vagyok mert egészségesek vagyunk!

A többi nem olyan fontos, mint sokszor hisszük.

A lényeg, hogy lássuk mi az érték számunkra és ne a holnaptól várjuk a boldogságunkat.

Minden viszonyítás kérdése.

 ITT nézd meg

Egyszerű csodaszer

Jókat szoktam mosolyogni magamban, amikor olyan hirdetések mennek a rádióban, mint:

1. hétvégén tele eszi magát anyuci főztjével és akkor felfújódik a hasa, tehát be kell kapni gyorsan a reklámozott pirulát, mert csak úgy oldható meg a probléma
2. fáj a feje, de neki fontos ez+az van, tehát be kell kapni gyorsan a reklámozott pirulát, mert csak úgy oldható meg a probléma
3. álmatlanságban szenved, tehát be kell kapni gyorsan a reklámozott pirulát, mert csak úgy oldható meg a probléma
4.  stb., stb., stb.,.....

Sajnos szép lassan arra nevelt bennünket a fogyasztói társadalom, hogy józan eszünket félretéve bízzunk mindent másra és másoktól várjuk problémáinkra a megoldást. Már van, aki a kutyáját sem tudja -időhiányra hivatkozva - elvinni sétálni, tehát bérsétáltatót fogad. (Bár végül is ez még jó is, hiszen valakinek munkát ad legalább.) Elfogadjuk és birtokolni akarjuk a gyártók mindenféle újabb kütyüjét, mert azt hisszük, hogy attól boldogabbak leszünk, vagy teljesebb lesz az életünk.

Egészség/egészségügyi. Használjuk helyesen!

Mostanában egyre gyakrabban hallom a médiában, amint lazán összekeverik ezt a két kifejezést: egészségi- és egészségügyi probléma.

Mint tudjuk az egészségügy a betegek ellátására és gyógyítására szerveződött egységek halmaza, aminek állapotáról most nem kívánok írni, mert a katasztrófa kifejezés túl enyhének tűnik. S mivel manapság túlontúl fekete felhők takarják az eget, nem szeretném senki kedvét tovább rontani, pedig tudnék mesélni, hiszen több mint 30 éve részese vagyok e intézményrendszernek.

A Wikipédiában van róla egy rövidke szócikk

Az egészség fogalmán azt értjük, hogy testileg, lelkileg és szociálisan is jól érezzük magunkat. 

További magyarázatokat ITT találsz.

Na de ki érzi ma magát egészségesnek ebben az országban. Sajnos csak kevesen, de ebbe most nem mennék bele, mert túl hosszú lenne a bejegyzés.

Amiért most szót emelek az az, hogy használjuk helyesen ezt a két kifejezést és ne hangozhasson el olyan mondat, hogy:

•  X.Y egészségügyi problémája miatt nem tudott elmenni a lánya temetésére
• Sziasztok!16 éves fiam most kezdené a 10. osztályt. Sajnos egészségügyi problémája miatt nem tudja elkezdeni. Lehet halasztást kérni?
• Kicsit érdekes a kérdés, mivel az egészségügy az a terület ahová az egészségügyi problémái miatt fordul az ember.
• Egészségügyi probléma miatt TB-re lehet kérni kedvezményes v. ingyenes uszodabérletet?
• Nem kis meglepetésre az egészségügyi problémái miatt egy időre visszavonult Steve Jobs, az Apple vezérigazgatója  

Könyörgöm!!!

Ezeknek az embereknek az egészségükkel van/volt problémájuk. Bár később az egészségüggyel is valószínűleg, de az más tészta.

• azért nem tudott elmenni a temetésre mert megromlott az egészsége és pl. nem tudott utazni
• a fiú valamilyen betegségben szenved (sajnos) és azért nem képes elkezdeni az iskolát
• az egészségügyhöz az egészségi problémáival, magyarul a betegségeivel fordul az ember 
• egészségi probléma/betegség miatt kell az uszodabérlet
• szegény Steve Jobs halálos beteg volt és azért kellett visszavonulnia és nem pedig az amerikai egészségügyi rendszer hiányosságai miatt

Az tény, hogy a  magyar egészségügy beteg és sok sebből vérzik. Javulást egyenlőre nem igen várhatunk, de nem a betegek fogják ezt a probléma halmazt megoldani, hanem ..... Ez egy jó kérdés és azt hiszem, senki nem tudja rá a választ.

De az egyes embereknek nincs egészségügyük ami el tud romlani, hanem egészségük van, ha van és abban keletkezhetnek deficitek. 

Így tehát egészségi problémával keressük meg az egészségügyi ellátórendszert és ezt jó lenne a fejekbe vésni, mert egyre jobban elharapódzik ezt a helytelen használat.

 kép helye:

Akarom! És TE?

Tegnap beszélgettem pár szót egy kedves idős hölggyel, akiről tudom, hogy a karja nemrégiben eltört és egyéb nyavalyák is kínozzák szegényt. Mindehhez jóval elmúlt 70 éves, közel a 80-hoz jár.

Mikor megkérdeztem, hogy van? Nem kezdett el panaszkodni, hogy itt meg ott, így meg úgy fáj, hasogat és egyébként is, hanem konok elszántsággal azt mondta AKAROM.

Először hirtelen ne értettem mit akar olyan nagyon, de hamar leesett a tantusz. Viszont ami a legszebb elkezdte szavalni Ady gyönyörű sorait. Mélyen átérezve, hogy neki már nincs sok hátra, hogy beérjen az értől az óceánig, de ő ELHATÁROZTA, hogy ezt a kevés időt úgy akarja eltölteni itt e gyönyörű világban, hogy AKAR élni és AKARJA magát jól érezni. Mindentől függetlenül.

Mi fiatalabbak nyugodtan vegyünk példát ezekről az idős emberekről, akik háborút, nélkülözést, forradalmat, megtorlást és sok más nehéz időket átéltek. Újra építettek egy országot és a következő nemzedékeket segítették segítik ma is.

Mi mennyire akarunk élni?

Mennyit teszünk a boldogságunkért?

Mennyit teszünk az országért?

Vagy sodródunk?

Hagyjuk, hogy ilyen-olyan színekben a fejünk felett döntsenek?

Csak a magunk hasznát keressük?

Mit hagyunk az utókorra magunk után. Káoszt vagy rendet?

Biztonságot vagy létbizonytalanságot?

Azt hiszem néha nem ártana tovább látni az orrunknál.

Segítségül hívom Adyt és Latinovitsot.

Az Értől az Oceánig

Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oceánig hordják a habját.

S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.

Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Óceánba.

Latinovits Zoltán a magyarságról

Mai mottó: Az emberi hülyeségről

Ma hétfő van, esik és úgy tűnik a folytatáshoz ez az idézet illik legjobban

A világon két  dolog végtelen:  a világegyetem és az emberi hülyeség.

Bár az elsőben nem vagyok biztos.

Albert Einstein

Nyugtatóként

kép helye:

Az öregedés néhány jele

Az alábbi okossággyűjtemény az interneten kering és olyan jópofa és igaz is egyben, hogy gondoltam megosztom Veletek. Tehát lássuk,

Az öregedés néhány jele:

• Külön alszol a fogaidtól.
• Megpróbálod kihúzni a redőket a zoknidból, amikor rájössz, hogy nincs is rajtad zokni.
• A reggelinél zizegő, recsegő hangokat hallasz, pedig nem is kukoricapelyhet eszel.
• Ha reggel felébredsz, pont úgy nézel ki, mint a fényképed a jogosítványodban.
• Csak a második próbálkozásra tudsz kikelni a fotelból.
• A "kimaradok éjszakára" számodra azt jelenti, hogy a kertben alszol.
• Nyaralni mesz, de előbb fáradsz el, minthogy a pénzed elfogyna.
• A gyerekednek olyat mondasz, amit az anyád mondott neked, és amit mindig utáltál.
• A súlyemelésről alkotott elkepzelesed a "felállás a székből".
• Jóval hosszabb idő alatt pihened ki magad, mint amennyi idő alatt elfáradtál.
• Emlékezeted rövidül, panaszaid hosszabbodnak.
• A noteszedben a legtöbb név úgy kezdődik, hogy "Dr".
• Csak ülsz a hintaszékben, de nem tudod beindítani.
• Akkor nevezed magad szerencsésnek, ha megtalálod a kocsit a parkolóban.
• Minden fáj, ami meg nem, az viszont nem működik.
• Két órán át keresed a szemüvegedet, miközben a fejeden van.
• Belemélyíted a fogaidat a húsba, és azok ott maradnak.
• Türelmesebb lettél, de ez tulajdonképpen csak fásultság.
• Végre osszeszeded a gondolataidat, de akkor meg a tested esik szét.
• A szomszéd 5 éves kisfiát csak a harmadik ökölcsapással tudod padlóra küldeni.
• Az öregedés kezdetének biztos jele, ha leállít a rendőr és javasolja, hogy menj gyorsabban

Forrás:

Ötvenen túl van még élet?

 Lassan ennek az évnek is végére érünk, s én idén végérvényesen az "ötvenesek" klubjának tagja lettem. Ami egyfelől szerencse, mert megértem rá, másfelől hihetetlen, hiszen  úgy elrepült ez röpke negyedszázad, hogy nem is emlékszem rá. Csak a gyermekeimen látom, hogy telnek az évek, illetve néhány nem régiben lejátszódott furcsa történetből következtetek arra, hogy bizony mások kezdenek engem öregnek tartani. (Bocsánat a kifejezésért, de ez röhej) 

Sőt, a mai ötvenesek már "cuzammen" átkerülnek az öreg címszó alá, mert csak a fiataloké a világ. Illetve szegényeknek nekik sem könnyű, mert munkát sokan nem találnak, vagy ha igen, nem sokra lehet vele jutni, legtöbbjük sokáig a szüleikkel él, mert nem tud anyagilag függetlenedni, stb...

Az alábbi történetet egy nagyon vicces nevű, jópofa blogban találtam, ahol az ötvenen túliak osztják meg egymással örömeiket és bánataikat. Bár engem még nem néniztek le, de jó lesz egy hasonló szituációra felkészülni, hiszen a "teccikezést" már gyakran tapasztalom.

Forrás:Érdemes ITT szétnézni

Néhány gondolat a „legyintett” emberekről

Mottó: Te is leszel „Zsolt”

Zsolt a számítógépe előtt ülve nagy odafigyeléssel retusált egy – a monitorján látható - fényképet. Közben szinte megszűnt a világ körülötte, annyira elmerült két fő szenvedélyének, a számítógépnek és a fotózásnak az egyidejű élvezetében. Így észre sem vette, hogy harmadik szenvedélye,- a felesége – már egy perc óta ott áll a háta mögött, és türelmetlenül vár egy lélegzetvételnyi munkaszünetre. Miután ennek bekövetkezte teljesen reménytelennek látszott, finoman megkopogtatta a „hites” vállát.

MÁRAI SÁNDOR: A gyertyák csonkig égnek (részlet)

 A fiam hívta fel erre a részletre a figyelmemet. Ő most sokat olvassa Márait és ami meglep s örülök neki, hogy érti is. Látom tanul belőle és gondolkodik a lényegen. Sajnos ez nem sok fiatalt jellemez ma. De őt igen és ezért is, büszke vagyok rá. Meg sok minden másért, de ez most nem tartozik ide. 

A mai nap az emlékezés napja. Gyújtsunk gyertyát, hogy csonkig éghessen és emlékezzünk, s bízzunk abban, hogy a mi sírunkhoz is kijön majd néha napján valaki és értünk is fognak az elkövetkezők néha gyertyát gyújtani.  S az égi körforgás majd megy tovább, de már nélkülünk. "De akkor ez sem fáj már."

Video-igaz gondolatokkal

 

"Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik.

Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más, csak pohár. S egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is... Aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid, vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben.

Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen.
Egy napon fölébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? Amit a nap mutat, pontosan ismered: a tavaszt vagy a telet, az élet díszleteit, az időjárást, az élet napirendjét. Nem történhet többé semmi meglepő: még a váratlan, a szokatlan, a borzalmas sem lep meg, mert minden esélyt ismersz, mindenre számítottál, semmit nem vársz többé, sem rosszat, sem jót... s ez az öregség.

Valami él még szívedben, egy emlék, valamilyen homályos életcél, szeretnél viszont látni valakit, szeretnél megmondani vagy megtudni valamit, s tudod jól, hogy a pillanat majd eljön egy napon, s akkor egyszerre nem is lesz olyan végzetesen fontos megtudni az igazat, és válaszolni reá, mint ez a várakozás évtizedeiben hitted.

Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság jelbeszédét... mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére.

Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak... Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már."

Forrás:

kép helye: