A szeretet himnusza

A mai napra mi más kerülhetne erre az oldalra, ha nem  ez a levél? Olvasd el és hallgasd meg! Érdemes!

Pál apostol: a szeretet himnusza

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok
vagy pengő cimbalom.

Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.

A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.

Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.

Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.

Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.

Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, 

ez a három, de közülük legnagyobb a SZERETET.

(Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.)

Jávor Pál előadásában

 

 

Mert dolgunk van itt ezen a Földön

“Vigyázz a gondolataidra, mert szavakká formálódnak, 

vigyázz a szavaidra, mert tettekké válnak, 

vigyázz a tetteidre, mert szokásoddá lesznek, 

vigyázz a szokásaidra, mert formálják a jellemed, és végül 

vigyázz a jellemedre, mert az határozza meg a sorsod.”

Forrás:

Vörösmarty Mihály:
Gondolatok a könyvtárban

részlet 

"Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.

Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk? 

Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.

Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély süllyedésből,
S a szellemharcok tiszta súgaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük, élet!
áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfimunka volt!"

Forrás: 

 kép helye:

Mai mottó: Az emberi hülyeségről

Ma hétfő van, esik és úgy tűnik a folytatáshoz ez az idézet illik legjobban

A világon két  dolog végtelen:  a világegyetem és az emberi hülyeség.

Bár az elsőben nem vagyok biztos.

Albert Einstein

Nyugtatóként

kép helye:

MÁRAI SÁNDOR: A gyertyák csonkig égnek (részlet)

 A fiam hívta fel erre a részletre a figyelmemet. Ő most sokat olvassa Márait és ami meglep s örülök neki, hogy érti is. Látom tanul belőle és gondolkodik a lényegen. Sajnos ez nem sok fiatalt jellemez ma. De őt igen és ezért is, büszke vagyok rá. Meg sok minden másért, de ez most nem tartozik ide. 

A mai nap az emlékezés napja. Gyújtsunk gyertyát, hogy csonkig éghessen és emlékezzünk, s bízzunk abban, hogy a mi sírunkhoz is kijön majd néha napján valaki és értünk is fognak az elkövetkezők néha gyertyát gyújtani.  S az égi körforgás majd megy tovább, de már nélkülünk. "De akkor ez sem fáj már."

Video-igaz gondolatokkal

 

"Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik.

Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más, csak pohár. S egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is... Aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid, vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben.

Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen.
Egy napon fölébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? Amit a nap mutat, pontosan ismered: a tavaszt vagy a telet, az élet díszleteit, az időjárást, az élet napirendjét. Nem történhet többé semmi meglepő: még a váratlan, a szokatlan, a borzalmas sem lep meg, mert minden esélyt ismersz, mindenre számítottál, semmit nem vársz többé, sem rosszat, sem jót... s ez az öregség.

Valami él még szívedben, egy emlék, valamilyen homályos életcél, szeretnél viszont látni valakit, szeretnél megmondani vagy megtudni valamit, s tudod jól, hogy a pillanat majd eljön egy napon, s akkor egyszerre nem is lesz olyan végzetesen fontos megtudni az igazat, és válaszolni reá, mint ez a várakozás évtizedeiben hitted.

Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság jelbeszédét... mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére.

Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak... Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már."

Forrás:

kép helye:

Mai mottó

 "Ha gyűlöljük ellenségeinket, hatalmat adunk nekik magunk fölött - hatalmukba kerül az álmunk, az étvágyunk, a vérnyomásunk, az egészségünk és a boldogságunk."

" Szeressük magunkat annyira, hogy ne szolgáltassuk ki ellenségeinknek boldogságunkat, egészségünket és szépségünket " 

Carnegie

" Ha megbántanak vagy kirabolnak, nem számít, hacsak nem rágódsz rajta."

Konfuciusz

Mai Mottó

"Az ember baja nem abból származik, ami történt, hanem abból, hogy mi a véleménye róla" 

Montaige

"S az, hogy mi a véleményünk arról, ami történt, csak tőlünk függ." 

Carnegie

Márai Sándor

„Nincs hatalmam, sem vagyonom, talán egészségem sincs. De milyen hatalmas vagyok, milyen gazdag, milyen fölényes, mert vágyaimat a dolgok igazságához és valóságához igazítom, s lelkem szabad!”

                                                                                         

József Attila: Tél

„ Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek.

….  hisz zúzmarás a város, a berek, …..

…. Azt a tüzet ,ó jaj; meg kéne rakni, hogy fölengednének az emberek!”