2012. február 25., szombat

Őszapó csapatban

A tél közeledtével idén is kihelyeztem a szokásos madárgolyókat a kerti fákra. S mint rendesen, a hideg beköszöntével megjelentek a madarak is, hogy elcsipegessék a finomságokat. Nem tudom miért, de most a kékcinkék nincsenek olyan számosan, mint például tavaly. Viszont a verebek tömegével járulnak az ingyenkonyhára. Hangos csiviteléssel veszik körül a diófát, amelynek ágairól három ebédlőasztal is kelletti magát. Egyszerre akár hárman is megpróbálkoznak felcsimpaszkodni egy-egy golyóra, bár ennek általában verekedés a vége.

Van két aranyos vörösbegy is aki meglátogat bennünket, de őket nem látom olyan gyakran mint a verebeket. Ráadásul ők hátrányos helyzetűek, mert tartósan nem tudnak megkapaszkodni a golyókon, jobbára csak a lehullott magvakat tudják felcsipegetni. Sohasem láttam őket együtt. Mindig külön jönnek. Az egyik kerekebb, a másik vékonyabb forma. Nagyon félénk madarak és a verebek sajnos elriasztják őket, sőt el is zavarják. ITT meghallgathatod az énekét. S mint látható, szereti a vajat is.
Viszont idén láttunk először őszapókat az etetőnél. Rögtön többet is, mert általában 4-5 madárka együttesen vándorolja végig a helyszíneket. Ők viszont kordában tartják a verebeket, akik megszeppenve nézik tisztes távolból a lakmározó csapatat. Ők szép békésen, ugyan akkor nagyon óvatosan csipegetnek.  Akár ketten is függeszkednek egyszerre. Mindig van egy őr is, aki az egyik ágról figyelve jelez a többieknek. De az őr szerepe folyamatosan cserélődik, így mindenki tud enni. Ez elég igazságos rendszernek tűnik.
Nagyon szép kis madarak, kedves hangjuk van, de nekem a farok tolluk tetszik a legjobban, ami a testük méretéhez képest nagyon hosszú. De gondolom ki van ez találva miért.
ITT egy nagyon jó kis videó látható róluk közelről hanggal együtt. 


kép helye:

A téli madáretetésről sok hasznos információt megtudhatunk a 

honlapján ITT

2012. február 5., vasárnap

Londoni mozaik

 A héten öt napra kiszakadtam a magyar valóságból és a mindennapok mókuskerekéből. Huszonhat év után nagy örömmel mentem "londonországba", ahol újra nagyon jól éreztem magam. 

Malév géppel indultunk és a Gatwick repülőtérre érkeztünk, amely igencsak kinőtte magát és szép számmal ontotta az embertömeget magából. Innen egy gyors és halk vonattal a Gatwick express-el mentünk át a Viktória pályaudvarra, ahol a következő köszöntő tábla fogadott.


Innen metróval mentünk át a Paddington pályaudvarra. London tömegközlekedése nagyon jól szervezett és igazán könnyű vele bárhová gyorsan eljutni.

2012. január 29., vasárnap

Öt nap England

Hétfőn korán reggel indulunk Cardiffba, ahol céges tréningen veszünk részt. Kíváncsi vagyok, mert eddig csak egyszer jutottam el a Szigetországba és már annak is több mint 26 éve.
Londont imádom, Walesben még nem jártam, a tengert viszont megint látni fogom. Szóval sok élmény vár rám. Képes úti beszámoló egy hét múlva.

2012. január 28., szombat

A blogolás szépségeiről

Gyakorlatilag alig 5 hónapja indítottam ezt a blogot, de sohasem gondoltam volna, hogy ennyi örömet okoz majd ez a fajta "naplózás".

Ami elém kerül és valamiért érdekes az felkerül a blogra, bár elmaradásaim is vannak jócskán . De bízom benne, hogy a lényeg mégis csak megjelenik a sorok között.

Ez alatt az öt hónap alatt sokat tanultam az internetes megjelenésről, amelynek jó példája a karácsonyi blogom, amely messze  túlteljesítette  minden elvárásomat. Az elején napi 30-50 látogató tisztelet meg a jelenlétével, de ahogy egyre tudatosabban kezdtem SEO-ni és linket- mély linket  építeni Facebook-ozni és Youtubon megjelenni,  napról napra több és több látogatóm lett. A csúcsidőszakban napi 2000 látogató is megfordult ezen az oldalon és teljesen ámulatba estem a tömeges érdeklődés láttán. Még ma is - több mint egy hónappal az ünnep után vannak látogatók az oldalon, akik a kreatív ajándékok elkészítéséhez keresnek ötleteket. 

A Találjanak meg az Angyalok! egyszerű kis bejegyzés viszi a pálmát a maga több mint 2.200 megtekintésével. 


Itt a Szívvel-Szívesen blogban is ért nagy meglepetés. Ez a blog ugyanis nincs sehol SEO-zva, linkelve, hirdetve. Egyedül a Facebook oldalamra  szoktam kitenni, gondolván a barátaim és ismerőseim megnézegetik néha, de a valóság az, hogy a látogatók fő sodra nem innen jön. A Google.hu adja a látogatók 50 %-t. 

S most jön az a tény, amiért ez a bejegyzés egyáltalán megszületett. (Remélem van még itt olvasó) 

Ugyanis a leglátogatottabb oldalak azok lettek, amelyek csak úgy mellékesen  születtek. De örülök, hogy így történt. 

A legkeresettebb és leglátogatottabb bejegyzés a  fő vonalba egyáltalán nem tartozó, de ugyanakkor a nagyon szeretett madárkákról szólt . Cinege, cinege aranyos pintyőke 

A második helyezett a a közalkalmazotti lét árnyoldalához tartozó bérviszonyokra utaló pár soros híradás volt egy közalkalmazotti bértábla fotójával kísérve. 

Hihetetlen, de gyakorlatilag ez a két vezető téma minden nap.

 S ami a legfurcsább, hogy sokan, nagyon sokan a beszúrt képeken keresztül találnak az oldalra. Ez is érdekes, hiszen amikor képet választ az ember nem a látogató, hanem a saját pillanatnyi állapota és érzései alapján választ képet.  

Nagy büszkeségemre a harmadik helyezett a nem is oly rég feltett saját készítésű Puha mézeskalács receptje lett. 

Már csak egy hiányérzetem van. A megjegyzések. 

Kedves Látogató! 

Kérlek ha van egy perced, kommentelj, mert nagyon jól esne a visszajelzés, hogy mi tetszik és mi nem. Így néha olyan, mintha üres térben mozognék, de nem, hiszen sokan visszatértek ide és olvasgattok.  Előre is köszönöm!! :))





2012. január 22., vasárnap

7 milliárdan

Mostanában kevés időm volt blogozásra ezért jó két hónap késéssel írok erről a témáról, ami nagyon fontos és egy nagy mérföldkő.  Ésszel elképzelni nem is lehet, hogy mit jelent ez a szám - 7 milliárd, de a HVG fotósorozatából képet kaphatunk róla. Nézd meg itt!

Egy  jó cikket olvashatsz ebben a témában ITT 

Egy jó videó a  National Geographic Magazinból

ITT megtudhatod -nagy valószínűséggel- hányadiknak születtél 
ebből a 7 milliárdból.
Ráadásul a számláló csak pörög és pörög.

Jó tudni, így mindjárt más :))

A világ egyik felén az a gond, hogy túl sokan vannak egy területen, a világ másik felén pedig az, hogy fogy és öregszik a lakosság. Míg Ázsia és Afrika népessége rohamosan nő, addig Észak-Amerika és Európa lakóinak száma egyre fogy és a bevándorlók nélkül pl. a német gazdaság is bajban lenne. Persze ugyanakkor van szép számban munkanélküliség is, amiért részben a bevándorlókat hibáztatják. Szóval nem egyszerű kérdés ez.


Hogy mi lesz ennek a vége és hová jut az emberiség, azt hiszem még csak részben sem tudjuk elképzelni. Majd 100-150 év vagy 1000 év múlva visszanézve, vajon mi lesz a véleménye az akkori homo sapiensnek rólunk és korunkról. Átkozni vagy dicsérni fog-e?

Az emberek azt hiszik, hogy minden a fejük fölött dől el és mi kisemberek nem is tehetünk semmit. Pedig nem így van. Minden egyes nap, minden döntésünkkel befolyásoljuk szűkebb és tágabb világunk döntéseit. 

Ha a boltban a közelben megtermelt magyar árút veszem, akkor itthon teremtek munkahelyet és a környezetet is védem a szállítási távolság lerövidítésével. Ráadásul nem kell például zölden leszedett és mesterségesen időre érlelt zöldséget-gyümölcsöt fogyasztanom.

Ha a mindennapi munkámban, tetteimben, kommunikációmban pontos, szorgalmas, kitartó és segítőkész vagyok, akkor megkönnyítem a körülöttem élők életét is, ők pedig az enyémet. Így kevesebb frusztráció és stressz, ugyanakkor  nagyobb hatékonyság, több elégedettség és örömtelibb életünk lenne. Kár, hogy ez most az álom kategóriába tartozó elképzelés.

Ha nem szemetelek, ha szelektíven gyűjtöm a hulladékot, ha tudatosan vásárolok és próbálom a fogyasztói társadalom extrém ajánlatait elkerülni, már sokat tettem az élhetőbb Földért.

Hiszem, hogy mikro környezetünkben mi magunk is sokat tehetünk az élhető világért és a fenntartható fejlődésért. Ha van ilyen. Csak hozzáállás kérdése.  A sok kicsiből pedig lehet a nagy. Akár egy élhetőbb Magyarország is. 

Most olyan rossz kedvű és kiábrándult mindenki, hogy talán itt az ideje felismernünk azt, amit Garas és Kern már jó ideje megtett. 

Sőt, már Minarik is hirdette:





2012. január 20., péntek

Trendi a gasztro

A blogok elterjedésével nagyon sokan indítottak úgynevezett gasztro blogot, aminek a száma szerintem veri a többi kategóriát. Vannak köztük nagyon igényesek és ötletesek is, de sokan csak úgy a saját kedvtelésükre fogtak bele és egyszerűen felteszik a hálóra. Nem különösebben cirkalmányozzák a dolgot, csak megosztják másokkal napi ételeiket. Mégis akad olvasójuk és követőjük. 

Én is követek ilyen "egyszerű blogot" és azt szeretem benne, hogy javarészt két lábbal a földön járó ételek szerepelnek benne, s mellette élvezettel olvasom a kis család, főleg az ikrekről szóló rövid híradásokat. 



Sokan azt gondolták, hogy az Internet majd szétválasztja az embereket, mert mindenki visszahúzódva a csigaházába egyedül szörfölget egy virtuális világban. De milyen érdekes, hogy bár fizikailag így néz ki a dolog, de a végkifejlet mégis csak az, hogy közösségeket építünk (iwiw, facebook, twitter, netlog, stb...) és egymás dolgairól tudunk és követjük a fejleményeket. SŐT!!

2012. január 16., hétfő

Az elégedetlenkedőknek

 Tudom nem szabad lefelé viszonyítani de talán nem árt, ha néha szembenézünk magunkkal és mumusainkkal. Néha érdemes megállni és helyes értékrendbe állítani életünket és terveinket.

Boldog vagyok, mert van gyönyörű családom!
Boldog vagyok mert egészségesek vagyunk!

A többi nem olyan fontos, mint sokszor hisszük.
A lényeg, hogy lássuk mi az érték számunkra és ne a holnaptól várjuk a boldogságunkat.
Minden viszonyítás kérdése.



2012. január 15., vasárnap

A zene mindig segít!



Florence Nightingale nem sírna, hanem harcolna, 

mint ahogyan tette egész életében.

 

Szomorú vagyok, nagyon szomorú. Az egészségügyért vérzik a szívem, pontosabban a betegekért és a dolgozókért. Főleg a szakdolgozókért. 1975 óta tanulom ezt a szakmát és bár 4 éve - nem önszántamból - nem a betegágy mellett dolgozom, azért én mindig nővérnek / kardiotechnikusnak érzem magam. 

De mire megyek vele?!
Na, ezért vagyok szomorú.

Elkezdtem ezt a bejegyzést, elég hosszúra sikerült, de kitöröltem.

Káosz.
De még ez sem írja le pontosan.

Ez van. Ez lesz?

Jöjjön a zene. Az legalább vigaszt nyújt. Más úgy sem! 

részlet az Immortal beloved című filmből

Tízezer japán torokból
A több mint 10.000 énekes nagy része amatőr, de az előadás korántsem

Konduktor:   Yutaka Sado
Szoprán:     Asako Tamura
Alt:           Sumie Fukuhara
Tenor      :Hiroyuki Yoshida
Bariton:     Kyu Won Han




2012. január 8., vasárnap

Egyszerű csodaszer




Jókat szoktam mosolyogni magamban, amikor olyan hirdetések mennek a rádióban, mint:
  1. hétvégén tele eszi magát anyuci főztjével és akkor felfújódik a hasa, tehát be kell kapni gyorsan a reklámozott pirulát, mert csak úgy oldható meg a probléma
  2. fáj a feje, de neki fontos ez+az van, tehát be kell kapni gyorsan a reklámozott pirulát, mert csak úgy oldható meg a probléma
  3. álmatlanságban szenved, tehát be kell kapni gyorsan a reklámozott pirulát, mert csak úgy oldható meg a probléma
  4.  stb., stb., stb.,.....
Sajnos szép lassan arra nevelt bennünket a fogyasztói társadalom, hogy józan eszünket félretéve bízzunk mindent másra és másoktól várjuk problémáinkra a megoldást. Már van, aki a kutyáját sem tudja -időhiányra hivatkozva - elvinni sétálni, tehát bérsétáltatót fogad. (Bár végül is ez még jó is, hiszen valakinek munkát ad legalább.) Elfogadjuk és birtokolni akarjuk a gyártók mindenféle újabb kütyüjét, mert azt hisszük, hogy attól boldogabbak leszünk, vagy teljesebb lesz az életünk.

2012. január 7., szombat

Egészség/egészségügyi. Használjuk helyesen!

Mostanában egyre gyakrabban hallom a médiában, amint lazán összekeverik ezt a két kifejezést: egészségi- és egészségügyi probléma.
Mint tudjuk az egészségügy a betegek ellátására és gyógyítására szerveződött egységek halmaza, aminek állapotáról most nem kívánok írni, mert a katasztrófa kifejezés túl enyhének tűnik. S mivel manapság túlontúl fekete felhők takarják az eget, nem szeretném senki kedvét tovább rontani, pedig tudnék mesélni, hiszen több mint 30 éve részese vagyok e intézményrendszernek.
A Wikipédiában van róla egy rövidke szócikk

Az egészség fogalmán azt értjük, hogy testileg, lelkileg és szociálisan is jól érezzük magunkat. 
További magyarázatokat ITT találsz.

Na de ki érzi ma magát egészségesnek ebben az országban. Sajnos csak kevesen, de ebbe most nem mennék bele, mert túl hosszú lenne a bejegyzés.

Amiért most szót emelek az az, hogy használjuk helyesen ezt a két kifejezést és ne hangozhasson el olyan mondat, hogy:
  •  X.Y egészségügyi problémája miatt nem tudott elmenni a lánya temetésére
  • Sziasztok!16 éves fiam most kezdené a 10. osztályt. Sajnos egészségügyi problémája miatt nem tudja elkezdeni. Lehet halasztást kérni?
  • Kicsit érdekes a kérdés, mivel az egészségügy az a terület ahová az egészségügyi problémái miatt fordul az ember.
  • Egészségügyi probléma miatt TB-re lehet kérni kedvezményes v. ingyenes uszodabérletet?
  • Nem kis meglepetésre az egészségügyi problémái miatt egy időre visszavonult Steve Jobs, az Apple vezérigazgatója  
Könyörgöm!!!

Ezeknek az embereknek az egészségükkel van/volt problémájuk. Bár később az egészségüggyel is valószínűleg, de az más tészta.
  • azért nem tudott elmenni a temetésre mert megromlott az egészsége és pl. nem tudott utazni
  • a fiú valamilyen betegségben szenved (sajnos) és azért nem képes elkezdeni az iskolát
  • az egészségügyhöz az egészségi problémáival, magyarul a betegségeivel fordul az ember 
  • egészségi probléma/betegség miatt kell az uszodabérlet
  • szegény Steve Jobs halálos beteg volt és azért kellett visszavonulnia és nem pedig az amerikai egészségügyi rendszer hiányosságai miatt
Az tény, hogy a  magyar egészségügy beteg és sok sebből vérzik. Javulást egyenlőre nem igen várhatunk, de nem a betegek fogják ezt a probléma halmazt megoldani, hanem ..... Ez egy jó kérdés és azt hiszem, senki nem tudja rá a választ.

De az egyes embereknek nincs egészségügyük ami el tud romlani, hanem egészségük van, ha van és abban keletkezhetnek deficitek. 

Így tehát egészségi problémával keressük meg az egészségügyi ellátórendszert és ezt jó lenne a fejekbe vésni, mert egyre jobban elharapódzik ezt a helytelen használat.