Volt nekem egy nagyon kedves és mindenki által nagyra becsült és szeretett nagynéném Mancika, aki bár nehéz életet tudhatott maga mögött mégis mindig kedves, szelíd és érdeklődő volt. Sok testi problémája (reuma és egyebek) ellenére is állandóan emberek között volt, szervezett és sokat kirándult.
Ha jól tudom, több mint 40 évet lehúzott a Martfűi cipőgyárban, amire nagyon büszke volt. Imádta a gyárat és a kollektívát. Azt már csak én teszem hozzá, hogy sajnos a széthullását is látta. Ráadásul a csinos kis lakása ablaka pont a gyár felé néz. Aki járt már Martfűn az tudja, hogy a gyár melletti főút másik oldalán gyönyörű nagy park van. Sőt az utóbbi időkben már szép templomok is. Mancika oda is járt.
Sok mindent tanultam tőle, de ez nem igen érdekli a nagyérdeműt, ezért nem részletezem. Viszont egy érdekes dolgot majd megosztok itt, mert nagyon jellemzőnek és fontosnak tartom. Ez pedig a TOJÁS.
Itt most arról a finom fánkról szeretnék szólni, amit tőle tanultam. Ha valaki viszi a receptet, kérem vigye a nevét is, hogy Mancika emléke így a virtuális világban is megőrződjék. Előre is köszönöm a kedvességeteket!! :)
Szóval. Kezdő háziasszonyként bizony nem mindig sikerült a fánk. Volt olyan eset is, hogy úgy túlkelt és megszívta magát olajjal, hogy emberi fogyasztásra csak tripla adag koleszterincsökkentővel lett volna szabad elfogyasztani, tehát ment az enyészetbe. De mióta eszerint a recept szerint sütőm, MINDIG sikerül, ráadásul nagyon, nagyon finom lesz. Én annyit változtattam a recepten, hogy kicsit megemeltem az adagokat, hiszen legtöbbször ötünkre sütöm. Lesz belőle vagy 80 db 8-9 cm átmérőjű fánkocska.
Szalagos fánk Mancika módra:
Hozzávalók:
1 kk só
10 dkg vaj
0,7 liter tej
5 dkg élesztő
3 tojás sárgája
3 db egész tojás
4 evőkanál cukor
1 kg liszt (finom + rétes)
(amennyit felvesz a tészta, nem szoktam méregetni)
A lisztet elkeverjük a sóval és cukorral, a közepébe ültetjük a tojásokat, majd hozzá adjuk a langyos cukros tejben megfuttatott élesztőt és a langyos vajat. Nekigyürkőzünk és szép szabályos mozdulatokkal egy erős, széles lapátú fakanál segítségével összeállítjuk a tésztát. Az elején ne tegyük bele az összes lisztet, hanem kb. csak a 3/4 részét és a többit részletenként szépen dogozzuk hozzá.
Ahogy összeáll a tészta sok-sok buborék és hólyag képződik benne, ez kell majd, hogy könnyű legyen a fánkunk. Akkor jó, ha elválik az edény falától és szép fényesen összeáll. Nem túl puha és nem túl kemény.
(Na szegény kezdő háziasszonyok az ilyen megállapításokkal aztán kinn vannak a vízből. Bár mint mindenhez, a főzéshez is érzék kell. Még szerencse, hogy tapasztalás útján ez fejleszthető.)
Ha ezzel készen vagyunk, szórjuk meg a tetejét egy kevés liszttel és takarjuk le egy tiszta konyharuhával. A kelés gyorsasága a helyiség hőmérsékletétől függ, de szereti ha melegen tartjuk. Hogy gyorsabban keljen én be szoktam tenni egy nagypárna alá. Legalább a kétszeresére kell megkelnie. Ekkor kiborítjuk a nyújtódeszkára és finom mozdulatokkal széthúzzuk kissé, hogy szaggatható magasságú legyen.
Lisztbe mártott formával kiszaggatjuk és még egy kicsit hagyjuk kelni. Ha sokat sütünk, akkor mire feltesszük a nagy lábast és az olajat melegedni, valamint kiszaggatjuk az összes tésztát, az eleje már kelt is annyit, hogy mehet bele a forró olajba. A lényeg, hogy mikor felvesszük a tésztát, az alsó részbe az ujjunkkal kis lukat formázzunk a közepébe és úgy tegyük oda sülni a hátával lefelé. Van aki (én is) fedő alatt szokta sütni az első felét, mert akkor magasabbra nő a fánk és ahogy megfordítjuk szép kis fehér szalag keletkezik az oldalán.
Az olaj hőmérséklete nagyon fontos. Ha túl forró, akkor kívül gyorsan megég a tészta, de belül sületlen marad, ha nem elég meleg, akkor úgy megszívja magát, hogy csuda. Szóval mint mindig, marad az arany középút. Mindenki a saját edényéhez és a hőforrás erejéhez kell eltalálnia ezt a pontot. De nem olyan őrdöngős, csak kicsit kísérletezni kell vele.
Gyakorló háziasszonyok ezt már tudják, a kezdők pedig egy-két finom, finomabb és még finomabb fánk után szintén fogják tudni.
Jó sütögetést! Jelszó: Mancika
