2011. november 21., hétfő

Alvászavarok ellen Csoda Tej, tej, tej.....

A mi családunk nagyon szereti a tejet. Leginkább hidegen isszuk vagy kakaó formájában. Esetleg tejeskávé is lehet. Gyermekkoromban rengetegszer ittunk tejeskávét, amibe kenyeret aprítottak, ezért ez is volt a neve: Aprított. Nem tudom máshol szokásban volt-e ilyesmi, de ott Rákóczifalván igencsak. Én nem szerettem, ha a kenyér szétázik benne, ezért inkább csak a héját szerettem beletenni. Ma már nem iszom tejeskávét, valahogy elég volt belőle.

Viszont a finom tehéntejből elfogy vagy három liter naponta. Négyen vagyunk, tehát ez nem nagy kunszt, gondolnám. Hiszen gyakran főzök tejes ételeket, illetve minden másnap készítek kefirt, oda is elfogy jó pár liter.

Régebben a közeli faluból hoztuk egy kis boltból a tejet, mert finom, igazi  tejecske volt, de aztán annyira felemelték az árát, hogy átszoktunk máshová. Egyszer az a vicces helyzet adódott, hogy a kiszolgáló hölgy megkérdezte, macskákat tarunk-e, hogy ennyi tej fogy nálunk, mert mi többet viszünk mint másik öt vevő együttvéve. Jót nevettem. Mondtam van cicánk, de mi vagyunk a fő fogyasztók.



Egy paleo-s diétát tartó hölgy oldalán azt olvastam, hogy nem szabad tejet inni, hiszen a felnőtt állatok sem isznak tejet, s ez is bizonyítja, hogy a tejivás nem egészséges. Tudom a tejet sokszor eltemették, leszólták és állandóan ráragasztanak hangzatos jelzőket, de nekem az a tapasztalatom, hogy a tej egészséges és bizony a felnőtt állat is meginná, ha kapna. De a természet - nagyon okosan - úgy szervezte meg, hogy az anyaállatok csak addig szoptatják kicsinyeiket, amíg az feltétlenül szükséges, utána a következő nemzedékre gondolva és felkészülve akár el is kergetik kuncsorgó csemetéiket.

De, hogy az alvászavarok ellen is jó lehet a tej, azt azért nem gondoltam volna. Az alábbi cikket itt találtam, és érdekes dolgokat ír le benne a szerző. Bár nekem szegény tehenek jutottak eszembe, kiket viszont nem hagynak aludni még éjjel sem. Gondolom nekik más a véleményük erről az egészről. Na mindegy, ez van. Minden esetre megyek és iszom egy jó pohár tejet és megyek aludni. Hátha.....

Németországban jóformán népbetegségnek számítanak az alvászavarok: a 82 millió lakos közül minden harmadiknak megkeserítik az életét.

  •  A baj ellen altató tablettákkal lehet védekezni - vagy pedig azzal a "szenderítő itallal", amelynek receptjére nemrég kért szabadalmi oltalmat egy müncheni cég. A nedű nem más, mint tej - viszont különleges tej. Rendkívül magas ugyanis a benne lévő alváshormon, a melatonin aránya. Némely altatóval szemben az új szernek, amely már kapható német gyógyszertárakban, semmilyen mellékhatása nincs.

2011. november 20., vasárnap

Mit evett Szindbád?

Az alábbi remek írás sajnos nem saját darab, de annyira megtetszett, hogy közreadom. Az eredeti - sok egyéb érdekességgel -  ITT található.
 

Mit evett Szindbád? 
Természetesen húslevest evett.
Nem ilyet, ami itt a képen látható, hanem marhahús levest. Ez a leves köztudottan a levesek eleje, minden levesek legelsőbbike, a levesek öreganyja. Elkészítése elhivatottságot, hozzáértést, rátermettséget és ihletettséget igényel.
Macerás dolog, és a macera már az alapanyagok beszerzésével kezdetét veszi. Nem mindegy ugyanis, hogy az inkriminált jószág mely részeiből készül a leves. Kell hozzá egy szép darab hátszín, de olyan, amit a hentes nem emelt le a csontról. Csontos hátszín tehát. Kell azután még a levesbe rostélyos, abból a hatalmas, teniszütő méretűből, amelyet óvón és gusztusosan ölel körbe némi fehéres faggyú. A hozzáértő gasztromán pontosan tudja, hogy ennek a közepesen vastag faggyúrétegnek fontos szerepe van, enélkül a leves jó lehet, de tökéletes nem, mert ízei közül valami hiányozni fog. Valami olyan, amit - ha megvan abban a levesben -, még évek múlva is emleget az ember.
Ha tehát csontos hátszínünk és rostélyosunk már van, és e két húsnemű együttes súlya eléri a két, két és fél kilót, akkor szükséges magára hagynunk az asszonyt és a hentest. Mert most következik a leglényegesebb: a velős csont. Azt pedig csak asszonyok képesek kimosolyogni a mészárszék uraitól, nekik kell halkan, szemlesütve elsuttogniuk: " - Velős csontot keresek."

2011. november 19., szombat

Szindbád - nagy jelenet

Ki ne emlékezne a film nagyjelenetére, mikor Krúdy /Latinovits ebédel a kisvendéglőben. Az ember szájában össze fut a nyál, miközben nagy totálban vagy kis képernyőn nézi ezt a csodás étkezést. S hozzá a szöveg úgy, ahogy csak Latinovits tudta mondani.








De idézzük meg Márai Sándort, ő miként gondolkodott erről az ebédről:

Szindbád hazamegy - részlet

Részlet Márai Sándor könyvéből
„…Szindbád, évtizedes tapasztalatok birtokában, tudta azt is, hogy a kocsmákban, ahol hibás helyesírással írják az étlapot, igazibb bizalommal merítheti meg kanalát a vendég a levesben, mint a vendéglőkben, ahol nyomtatták az ételek nevét. Mindenhol evett a hajós e hazában, mértéktartóan, de nagyon figyelmesen, mintha ízekben, fűszerekben, mártásokban, jó szagú hozzávalókban élne tovább egy íratlan műveltség, mely legalább olyan igazi és éppen úgy jelenti Magyarországot, mint a Millenniumi Emlékmű vagy Vargha Gyula összegyűjtött versei.  

2011. november 18., péntek

2011. november 16., szerda

LATINOVITS ZOLTÁN - KARINTHY FRIGYES



Ezt olvasni is jó, de hallgatni is. Főleg a Színészkirállyal.


Páratlan előadás.  Ha jókedved van, vagy ha rossz, ez mindig jól jön.






2011. november 15., kedd

Fák fekete - fehérben



Ezen az oldalon egy jó kis összeállítást találhattok Pierre Pellegrini által készített fotókból. A képek szokásos helyzeteket örökítenek meg egyedi látásmódal. A szerző egyéb felvételei közül ITT válogathattok Megéri.

2011. november 14., hétfő

Rákóczifalva és Martfű

Kissé megkésve, de végre eljutottunk édesapámmal  e két -számomra oly kedves-  helyiségbe. Meglátogattuk az élő és holt rokonokat, a kedves helyeket. Rákóczifalván édesanyám rokonsága él/élt, s 6-12 éves koromig én is ott cseperedtem. Nagyon meghatározó volt számomra ez a 6 év, mert bár életem nagy részét városon töltöttem, mégis sok vidéki vonás van bennem, illetve szeretem a földet és az azzal kapcsolatos tevékenységeket. Akkoriban  a gyerekek sokat segítettek a szülőknek a ház körüli munkákban, de ezt mindenki normálisnak tartotta és nem járt érte jutalom. 

Főleg nem pénz. Mint ahogy mostanában láttam egy riportban. Ha a három apróság gereblyézett, öntözött, gyomot szedett, akkor kaptak érte fizetséget. Kis kezüket tartva Anya beleszámolta a 100 forintosokat. Elborzadva láttam, ahogy - az egyébként celeb -  szülők, mire "tanítják" csemetéiket. De ez egy másik történet, majd egyszer ennek a témának is nekiveselkedek.



2011. november 13., vasárnap

VARGABÉLES


Az igazi receptben réteslapok közé teszik a túrós tölteléket, de én elhagytam, mert így is nagyon laktató és kalóriadús.
  1. Ki kell főzni 1 zacskó cérnametéltet, majd megvárni, amíg kihűl.
  2. 6-8 tojás fehérjét 4-6 kanál cukorral felverni kemény habbá.
  3. A sárgáját szintén 4-6 kanál cukorral kell jó habosra kikeverni, majd 75 gramm  túróval tovább keverni simára.
  4. Ehhez a masszához hozzáadjuk a cérnametéltet s könnyed mozdulatokkal  jól összekeverjük.
  5. Jöhet bele áztatott mazsola is + citromhéj ha szeretitek.
  6. Utána óvatosan beledolgozzuk a fehérjét is és az egész kulimász masszát belekanalazzuk a sütőpapírral kibélelt  vagy vajazott-lisztezett tepsibe.
  7. Nagy lángon megsütjük és már kész is.
  8. Ízesítésnél vanília aromát vagy citromlevet lehet hozzá vegyíteni

FOKHAGYMÁS TÉSZTA:

A világ legegyszerűbb és egyik legfinomabb étele.
  1. Lobogó vízben főzzünk ki egy zacskó spagettit úgy, hogy ne ázzon el és ne följön szét.
  2. Eközben kicsi olíva olajat megforrósítunk és rádobjuk a zúzott fokhagymát, az őrölt  borsot és az aprított  petrezselyemzöldet, egy pillanatra megkeverjük , majd levesszük a tűzről és ebben forgatjuk meg a tésztát. Magában vagy kis sajttal a tetején is csuda finom egyszerűség.