Esik eső szép csendesen cseperög.....

Nem éppen nyári idő van, hol esik, hol nem, beborul-kiborul, ezért ilyen hangulatú zenéket kerestem.

Először csukott szemmel hallgasd, nagyon jó:

LGT-től egyik legnagyobb kedvencem:

 Angolul is:

Kovács Katival ugyan az másképp:

Az Omega száma is nagyon jó:

Zorán számát igazán jó hallgatni eső nélkül is:

Egy kis játék Micimackóval:

Egy szép népdalos a három Gráciával: Külön külön is imádom mindhármat.

Palya Bea csodálatos hangja is ide illik:

Rúzsa Sándor sem maradhat le:

Az alábbi népdalt más feldolgozásban is megtaláljátok itt.

Diagnózis: elülső térd keresztszalag szakadás

Ez van. Ahogy a net-en utána olvastam nem vagyok ezzel a problémámmal egyedül. Sok-sok sportoló is átesett már ilyen sérülésen, majd csak én is túl leszek rajta.

Több mint 30 éve dolgozom az egészségügyben, úgyhogy sok illúzióm nem volt arról, mit fogok személyesen tapasztalni. Lám bejött.

Egymás után érkeztünk mi betegek, folyton várt valaki ellátásra.  20.15 körül értünk be és már 22.00 után itthon is voltunk (fél óra út), tehát szerencsém volt nem kellett sokat várni. Csináltak röntgent, a doki megvizsgált és merevítőt is kaptam, így már a saját lábamon jöttem ki a rendelőből. Milyen érdekes, hogy két nappal ezelőtt egy rehabilitációs osztályon jártam, hol nagyon sok amputált beteg volt s köztük 2 nagyon fiatalt is láttam. Nagyon megsajnáltam őket. Gondolom valami közlekedési balesetben vesztették el a lábukat. Olyan szomorúak voltak. Már sok minden van a hátuk mögött, de még több előttük. Újra megtanulni járni protézissel nem egy egyszerű dolog és sok fájdalommal, félelemmel jár. S mit ad Isten, két nappal később én is tolókocsiban üldögélve várom a fejleményeket. Adjak hálát az égnek, hogy csak ennyi bajom lett. A következő 50 évre majd el leszek vele valahogy.

A kórház sajnos elég lepusztult, és akik annak idején a zöld csempés fal mellett az ajtókat okker sárgára festették, vagy színvakok voltak vagy nem is gondolták komolyan. Iszonyat színösszeállítás. Ami a legjobban tetszett, hogy az ISO minősítés két tanúsítványa ott díszlett egy kopott, irtó ronda színű ajtón. Mindegy ez van.

A szakdolgozók kedvesek és aranyosak voltak mindenkivel. Akihez kerültem doki, végül is rendes volt egy kis sajátos stílussal, de ezt én már jó ideje ismerem, nem lepődtem meg rajta.

Volt viszont egy nagyon csinos doktornő is, aki túl ment azon a határon, amit szerintem megengedhetne magának. Az egy dolog, hogy nem tudja a betege nevét, de nem is érdekli, mert lesz...a   A másik beteg pedig mit képzel, már itt van 8 napja mindenféle kezelést megkapott és most kisüti, hogy az eddig épp lábán a térde fáj. (Gondolom azt terhelte jobban, ha a másik beteg) Majd ő jól pofán üti és akkor legalább tudni fogja, hogy mije fáj. Én meg ott fekszem a vizsgálóasztalon és mind ezt hallom. Kissé kiakadtam!

Nyugodtam ki lehetne sok kórházra írni, "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel."

Remélem én jól felépülök és nem kell sokáig újra megtapasztalnom hasonló jeleneteket. Nekem az a véleményem, hogy aki nem szereti a betegeket és nem szereti a munkáját, az ne maradjon az egészségügyben. Ott csak az elhivatottaknak lenne szabad dolgozni. De ez egy újabb téma lesz valamikor.

Ezúton kívánok minden embertársamnak jó egészséget!  A többi majd jön, ahogy jön.

Eddig sem tudtam így ugrálni mint ezek a fantasztikus cirkuszosok, sajna már reményem sincs rá. Sebaj, nézni és hallgatni még tudok.

Sürgősségi ügyelet közelről

Miután sikerült szeder szedés közben leesnem a létráról, ma este közelről megnézhettem egy sürgősségi osztály működését. A beszámolót holnapra tartogatom, mert most erre nincs erőm, fáj a lábam, megyek aludni.
Addig is hallgassuk meg egyik kedvenc Kaláka számomat. Ez ugyan ismétlés, de jó

Babits Mihály - Esti kérdés

Kedvenc Albumok 1 - Katona Klári 1. - Titkaim

Kristálytiszta hang, jó zene, mondanivaló, szerethető egyéniség. Kell ennél több?

A köszönésről

Pár napja végre eljutottam úszni. Az öröm nem volt teljes, mert két hossz után odajött az úszómester és megkért, hogy fél órára legyek szíves elhagyni a medencét mert újabb gyermekcsoport érkezett és a maradék két sávot is ők fogják elfoglalni. Gyakorlatilag nem tudok hol úszni. Szerencsére nem siettem sehová, így kifeküdtem a partra és addig is szunyókáltam egy kicsit. Minden esetre vicces, hogy anyagi okokból minden területet oda ad az uszoda különböző iskolai, óvodai és táboroztató csoportoknak, de megértem, válság van. Különben is ők vannak többen és gyermekek. Rendben, kivárom a soromat. El nézegettem az apróságokat. Aranyosak, helyesek,nagyon aktívak és hangosak voltak. A legtöbb olyan klasszul úszott, hogy csak na. Voltak köztük nagyon picinykék is, de mint a halacska fickándoztak a vízben.

 

kép helye: http://www.btkhok.hu/posts/17-esti-uszas

Végre eljött az én , illetve mi időnk is, mert az egyik nagy csoport elment, így kaptunk pár sávot mi felnőttek és végre kiúszhattam magam. A lényeg most jön.

Éppen törölközöm-öltözöm, amikor bevágtat egy újabb gyermekcsoport. Egyesével kettesével vándorolnak befelé, de köszönni egyik sem köszönt. Akár csak a később megjelenő felnőtt (~20 éves) kísérő.

Hát én ezen elgondolkodtam, hogy is van ez?

Szerencsére olyan időket élünk, hogy aki teheti úszásoktatásra is beírathatja gyermekét, akit hetente akár többször is elvisznek és megtanítanak remekül úszni. Lehet, hogy közöttük van a jövő bajnoka is!! Ez a korosztály már laza, nem görcsöl sok mindenen, mint mi annak idején és ez jó. A felesleges fegyelmezésből vagy egyszerűen tekintélyelvből született gátakat le kell rombolni és engedni kell a lelket-testet szabadon szárnyalni. DE! Úgy gondolom az emberi együttélésnek vannak olyan alapvető szabályai, amelyek abban segítenek nekünk, hogy integrálódjunk a társadalomban és együtt tudjunk élni, létezni embertársainkkal. Ennek egyik sarkköve, hogy köszönünk, ha bemegyünk valahová.

Magyarul: nem nézem levegőnek a másikat, tudomásul veszem, hogy többen vagyunk. Megadom a kellő tiszteletet másoknak mert én is elvárom velem szemben. Mikor távoztam, természetesen hangosan köszöntem, de a kísérő kissé bizonytalan köszönésén kívül mást nem kaptam. (Örüljek ennek is.)

Egy biztos, nem a 3-5 éves gyermek tehet arról, hogy nem tud köszönni. Vajon mi szülők, megtanítottuk erre?! Én minden estre megtanítottam a gyermekeimet és még sokan mások is. Nekünk szülőknek a kötelessége, hogy jó példával elöl járjunk, ha gyermekünk magától nem veszi észre mi a helyes viselkedés, akkor erre figyelmeztessük. Én úgy látom, sok szülő a gyengébb ellenállás módszerét követi és csak azt tartatja be a gyermekével, amit a gyermek is éppen abban a pillanatban be akar tartani. Bizony ez nagyon ingoványos talaj. Mostanában figyeltem fel arra, hogy egy szupermarket teljes nagyságában lehet egy-egy gyermek hosszas visítását, üvöltését, sírását hallani. Egyre több olyan jelenetet látok, hogy a gyerek földhöz veri magát, húzatja magát, hiszti rohamot kap. Ha kedve van kipakol egy csomó tárgyat a földre, beletúr ebbe-abba, stb. Hihetetlen. Szerintem nagy igazság, hogy a gyermek viselkedése a szülői nevelés leképezése. Hát ebbe mostanában sokan belebuknak. Pedig még nem is sejtik, hogy mi vár rájuk a serdülő- és kamaszkor idején, amikor "normálisan" nevelt csemeték is meg tudnak teljesen bolondulni időlegesen. Persze kérdés, mit kezd majd a társadalom sok-sok elkényeztetett, szabályrendszerekhez nem szoktatott csupa individuális egyeddel. Miként lesznek képesek másokkal együtt, egy célért dolgozva "építeni a jövőt".

Kicsit messze szaladtam a köszönés témájától, de néhány illemtanról szóló linket ide másolok. Jó olvasgatást!

Kovácsné Ági honlapja - A köszönés illemszabályai

Protokoll - Etikett

Nők Lapja Café

kép helye:http://www.varbak.com/kepe/%C3%BAsz%C3%A1s-tigris-fot%C3%B3k

Azt gondoltam eső esik.....

Nekem etalon a Muzsikás - Sebestyén Márta féle dal, de nagyon érdekes, mások miként dolgozták fel ezt a szép népdalt. Hallgassuk.

Radnóti Miklós: Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.

Szomorúságos gyönyörűség

Márai - Szakácsi - Bánffy