Énekelni jó. Annak is aki dalol, annak is aki hallgatja. Akkor is ha rossz kedvünk van, akkor is ha jó, akkor is ha fáj, akkor is ha örömet szerez. Reggel, délben, este. Bármit, ami minőségi és a szívhez szól. A basszus hangszín különösen alkalmas sokféle érzelem megjelenítésére. A modern technika segítségével olyanokat is megidézhetünk, akik már fentről dalolnak nekünk. Íme néhány gyönyörű hang rangsor nélkül.
Székely Mihály
Gregor József
Kováts Kolos
Polgár László
Begányi Ferenc
Tréfás György
Nyikolaj Gyaurov
Feodor Saljapin
Fodor János
Borisz Krisztov
Jevgenyij Nyesztyerenkó
Paul Robeson
kép helye: http://www.katalin.eoldal.hu/cikkek/19_kellemes-kikapcsolodast__.html
A munkámból kifolyólag három éve autóval járok, ami egyfelől nagyon kényelmes, másfelől pedig lelkiismeret-furdalást okoz, hogy én is hozzájárulok a város rossz levegőjéhez és a Föld felmelegedéséhez. Sajnos ezen most nem tudok változtatni. Ráadásul most nem olvasok annyit, sőt alig, mint mikor BKV-val jártam. Este már gyorsan lekókad a fejem és már alszom is. Azt a keveset.
Tudom, hogy gyalogos társaim nem tudják elképzelni, milyen kellemetlen érzés, amikor ül az ember az autóban és a lámpáknál rendre jönnek a kéregetők. Persze napjában többször előfordul, több helyszínen.Nagyon rossz érzés.Nem azért mert pénzt kell adni (én 100 Ft- szoktam), hanem maga a helyzet abszurd. S tudom, hogy jó részük bér-koldus és valami zsivány el is veszi a napi keresményt, de ha valaki tiszta szívvel végig nézett már olyan dokumentum- vagy játékfilmet, ami ezzel a témával foglalkozott, akkor ugyan nincsenek illúziói, de mégis ad, mert tudja, hogy valamiképpen csak megélhetéshez segíti a másikat.
Szokták mondani, hogy sokan nem is akarnak dolgozni, ebből és hasonló ügyletekből is össze szednek szép pénzeket. Szerintem a mai munkaviszonyokat inkább munkaiszonynak kellene nevezni. A dolgozó teljesen kiszolgáltatott és a nagy átlag olyan kevés pénz kap fizetés gyanánt, hogy az már gyalázat. Nem csoda, hogy vannak olyanok aki mással foglalkoznak, persze valljuk be, esélyük sem lenne elhelyezkedni.
Persze vannak csodák és most a BKV 10 utcaseprői állás kapcsán 10 embernek esélyt ad. De, hogy történhet meg ma Magyarországon, tehát 2011-et írunk, ami már a XXI. század, hogy 10 állásra 1000 jelentkező akad, akiknek egy jó része diplomás ember. Még mérnök végzettségű is sok van köztük, pedig ma az állítólag keresett szakma. HOGY LÉTEZHET EZ???!!! Miért akar egy mérnök utcaseprő lenni. Sajnos mindannyian tudjuk a választ.
Kicsit szomorúra sikerült ez a poszt, de mint Hofi-tól tudjuk, kell néha egy kis lazítás.
Ezen legalább sírva nevethetünk!
Én azért adok a kéregetőnek, mert bár több mint 3 éve nem élünk valami fényesen, de még van munkám és egészségem s én a kocsiban ülök, ő pedig kinn áll az esőben, hóban, tűző napsütésben és elviseli a lenézést és a nehéz sorsát, ahonnan csak keveseknek adatik meg a kikapaszkodás.
Tegnap vásároltam egy szupermarketben és a parkolóban jött oda hozzám egy fiatalasszony piciny gyermekével. Olyan szívbemarkoló látványt nyújtottak, hogy elmondani nem tudom. Kiderült - kiejtés alapján rákérdeztem-, hogy Erdélyből jöttek át három kisgyermekkel, mert itt jobban meg tudnak élni. Valami alkalmi szállás adódott nekik, ők meg munka híján koldulnak. Láttam a férjet is a gyerekekkel, kifejezetten szépek voltak mindannyian, csak kissé piszkosak. Kaptak némi élelmet és 500 Ft-t. Nagyon szégyelltem magam. Miért is?
Szeretnék olyan világban élni, ahol senkinek sem kell megalázkodnia pár száz forintért,
egy falás kenyérért!
Tudom illúzió és lehetetlenség, mert az ember alaptermészete, hogy másokon átgázol és mindent tönkre tesz maga körül? Talán nem mindenki ilyen. Én tudatosan törekszem arra, hogy meghalljam a segítséget kérők hangját és a magam eszközeivel próbálok ott segíteni, ahol csak tudok. De nem azért mert balek vagyok akit be lehet palizni, hanem mert mélyen átérzem a másik embertársam helyzetét.
Életútja során az örök kérdést mindenki megválaszolja, de az eredmény csak a végén derül ki.
Gyurica ezen az estén egy különös kérdést intéz az egybegyűltekhez. Ha újra megszülethetnének, kinek a sorsát vállalnák magukra: a kegyetlenkedő rabszolgatartóét (Tomóceusz Katatiki), aki nem érzi hogy bűnt követ el, amikor rabszolgáit bántalmazza, sőt úgy érzi korának erkölcsei szerint megfelelően viselkedik, vagy a rabszolgáét (Gyugyu), akit gazdája megnyomorít és megszégyenít, ám mindezek után megnyugszik, mert bizonyos erkölcsi fölényt érez magában. A vita elindul és hosszas töprengés után is csak a fényképész tudja egyértelműen Gyugyu szerepét felvállalni. A társaság nem hisz őszinteségében, a kérdés pedig tovább gyötri a négy embert, s talán még Gyuricát is.
Az élet sohasem fehér és fekete, de az alapkérdés mégis az, uralkodni akarunk a világon, vagy azzal együtt élve, segítve azt, értelmes dolgokkal töltjük-e meg életünk serlegét.
Az út legvégén mindenki szembesül tetteivel és annak következményeivel.
kép helye: http://www.mixonline.hu/Cikk.aspx?id=42502
kép helye: http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%B6t%C3%B6dik_pecs%C3%A9t_%28film%29
Ma olyan rosszul indult a nap, hogy muszáj néhány jó kis "nótával" feldobni a kedvemet. Őket mindig szívesen hallgatom. Remélem most is jó hatással lesznek rám és kivirul a kedvem is talán. Vagy talán sírjak? Az is könnyít!
Hát ige, amíg a többség - magamat is beleértve - nap mint nap szenved a gazdasági, erkölcsi válság hatásaitól, addig vannak ügyes emberek, akik még ezt a helyzetet is ki tudják használni úgy, hogy tisztességes üzletet építenek fel rá.
Interneten gyakran körbe járt a Leszarom tabletta, mint egyedüli mentsvár, de ezen az oldalon meg is lehet vásárolni többféle formában is. Nem átverés, szépen ki is írják, hogy szőlőcukrot tartalmaz. Hozzáteszem dizájnban van némi különbség a fenti és a lenti között.
Úgy tűnik a placebo hatás még akkor is működik, ha a delikvens tudja, mit is vesz be. Tegnap a kolléganőm történetéből is kiderült, hogy aki vesz ilyet és használja, annak stressz levezetésre egy kis segítséget jelent a momentum, hogy bevette a leszarom tablettáját. Legalább nem cigarettára gyújt rá!! Ez olcsóbb és jobb megoldás. Tetszik!
Ráadásul jó marketing alátámasztással többféle terméket is piacra dobtak, amelyek valószínűleg nagy számban fogynak is. Igazuk van.Egy piaci résre - ami nem kicsit- , jól pozicionálva ráugrottak és már dől is a megrendelés. Így kell ezt csinálni. Kár, hogy ilyen nekem sohasem jut eszembe.
kép helye: http://bioszallito.hu/Hazisweets_szolocukor_natur-termek-6947
Azt hiszem ebben a témában könyvet írhatnék.. Ki ne ismerné ezt a fogalmat, hiszen nap mint nap közelről és idegtépően szembesülünk vele.
Néhány tünet:
vasárnap du. már görcsbe áll az ember gyomra
képzeletben briliáns párbeszédeket folytatunk a főnökkel és egyéb gyenge kvalitású, bosszantó kollégáknak nevezett senkikkel, amiből természetesen saját magunk jövünk ki győztesen
útálunk bemenni dolgozni
olyan, hogy motiváció nem létezik, már rég kiölték belőlünk
a munka semmi örömet nem szerez, vagy legfeljebb néha néha van egy kis röpke sikerélmény, amit persze hamarosan földig rombol a főnök, vagy egy munkatárs
előbb-utóbb testi tünetek formájában is megmutatkozik a stressz: magasvérnyomás, ritmuszavar, lelki stabilitás meggyengülése, stb, stb, stb.
Kérdés: Van-e a munkahelyi stressznek kardiológiai vonatkozása?
Szerintem igen nem is elhanyagolható.
Annak idején volt főnökömnek ezt a kérdést tette fel egy újságíró, aki ebből a témából szeretett volna egy jó kis riportot készíteni. Hiába hozta magával a témában sokat publikáló híres és ismert tudósasszony eredményeit, főnököm szabályosan kinevette és kijelentette, hogy szerinte a munkahelyi stressznek nincsenek negatív hatásai a kardiovaszkuláris rendszerre. Csak a dohányzás a túlsúly és olyan betegségek felelősek ezért (persze az ostoba betegen keresztül) mint magasvérnyomás, cukorbetegség és ilyesmi. Ennek bizonyítására két másik kollégát is oda hívott, ennek az "eszmének" az alátámasztására. Én meg ültem ott elhűlve.
Remélem azért a riport elkészül, csak más szereplőkkel.
Sajnos én a magam bőrén tapasztaltam és éppen most is élesben tesztelem ezt a jelenséget, bár szívesen lemondanék erről az élményről.
Milyen munkahelyet szeretnék:
vannak értelmes feladatok és kihívások
egymást segítő közösség dolgozik egy célért
megbecsülik a munkámat
anyagilag is elismerik szaktudásomat
Gondolom most sokan felnevetnek és gyengeelméjűnek hisznek. Pedig nem vagyok az, csak él még bennem a remény. Nekem elég lenne egyetlen egy hely is. Márpedig annak léteznie kell, csak nem találtam még meg, de keresem.
A későbbiekben tovább folytatom az áskálódást ebben a témában. Szeretném ha hozzá szólnátok, kíváncsi vagyok a véleményetekre és a történeteitekre. Ha beszélünk róla, az már segít a feldolgozásban és a kiút keresésben. Csak bátran! Szerintem sokan járunk hasonló cipőben.
kép helye: http://www.r-medical.hu/hirek?displaymode=2&id=150
Tegnap este ez a csodálatos mű ment a Bartók Rádióban. Szép emlékeket idézett fel, hiszen a 80-as években a Fővárosi Énekkarral mi is énekeltük a Mátyás templomban. Felejthetetlen élmény volt. Imádom hallgatni is, de énekelni még jobb.
Aranyos emlék csatlakozik hozzá: mikor a főpróbán sok látogató volt épp a templomban, köztük néhány olasz csoport is, néhány turista oda jött hozzánk és kérdezősködött a koncerttel kapcsolatban. Mi az énekkarral épp pár hete jöttünk haza Umbria, Toszkána tartományokból és fel voltunk töltődve Itália imádattal. Vagy hatan válaszoltunk szinte egyszerre, természetesen olaszul, mire pár perc múlva összenéztek és felkiáltottak. Itt mindenki beszél olaszul? Annyira meg voltak lepve. Jópofa szituáció volt.
kép helye: http://www.budapestcity.org/03-muemlekek/06/Kodaly-Emlekmuzeum/index-hu.htm
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.
1928 vége
Radnóti Miklós: Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.
Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.
kép helye: http://egyensulyteremtes.hu/mi_a_mandala.html
Hat hét rögzítőben való létezés után végre ma először levehettem a lábamról a képen is látható fixatőrt, ami egyrészt nagyon jó érzés, ugyanakkor kicsit félek, minden rendben lesz-e. De úgy tűnik igen. Jól tudok járni nélküle is, bár teljesen kinyújtani és behajlítani még nem tudom a lábam. Sebaj, hétfőtől gyógytorna kezdődik. Arra gondolok, hogy egyszer fogok még a Hoher Sonnblick oldalán felfelé kapaszkodni.
Egyszer egy 75 éves bácsival találkoztunk ott, aki du. 5 körül még felfelé mászott teljesen egyedül. Akkor vagy ötvenedszer tette meg az utat. Ilyenkor fenn alszik és reggel lejön. Ezt sokan csinálják arrafelé. Nekünk akkor sajnos csak 2950 körülre sikerült felmásznunk, de mivel nem tudtunk időben elindulni így kicsúsztunk az időből és vissza kellett fordulni. Hihetetlen az a táj és ahogy az alábbi videó mutatja a vége a legnehezebb, mert gyakorlatilag egy függőleges falon kell felmászni, ami nagyon keskeny. Igaz vannak vas kapaszkodók, de nekünk, akik nem szoktunk hozzá az ilyen terephez, lehet, hogy túl nehéz is.
Egyébként a lefelé úton ránk sötétedett az erdőben, de nem volt vészes. A térdemet viszont nagyon megviselte a lefelé út, de így is csodálatos emlék. Ha lesz időm teszek fel képeket. Akkor még nem digitális gépet használtam, tehát be kell majd szkennelni őket. Megéri.
Mi nyáron voltunk.
Sok éven keresztül ide jártunk nyaralni. Remélem megyünk még máskor is.
Csak ajánlani tudom mindenkinek.
kép helye: http://szepseg-egeszseg.vatera.hu/gyogyaszati_segedeszkoz/terdrogzito_ppj_42_1471903982.html kép helye: http://hoehenrausch.de/berge/hoher_sonnblick/index.php
Annak idején (70-es évek) sok helyen találkozhattunk vele, de igazán nem tudom mi lett vele később. Most itt kicsit utána olvastam életútjának. Úgy látom ő is nagy utat járt be. Én most nosztalgiából tettem ki régi dalait.
