Neked is nehéz a hétfő reggeli indulás?

A hétfő reggelek nem éppen könnyűek. Újra beállni a sorba és csinálni amit kell, nem egyszerű dolog, főleg, ha az a munka éppen nem a szívünk csücske. De bízom benne, lesz nekem még olyan hétfő reggelem, hogy alig várjam az indulást. Addig is itt van két jó zene, egy gyors és egy lassú:

Kefir készítés házilag

Egyszer régen megpróbálkoztam már a házi kefir készítésével, de akkor valamit elrontottam, mert egy idő után elpusztultak a gombák. Miután mostanában nagyon sok kefirt használok (kenyérsütés + saláták+müzli) nagyon megörültem, amikor kaptam egy evőkanál nagyságú kefirgomba telepet. Végül is nagyon egyszerű a készítése, csak némi odafigyelés kell hozzá. Sőt, amikor a bolti vajkrém helyettesítésére kerestem megoldást, akkor kedves hugicám, Erika oldalán találtam is egy jó ötletet, amit mai napig készítek is. Következő posztban majd a hamis sajtkrémmel foglalkozom. De vissza a kefirkészítéshez.

Én így készítem:

1. kefirgomba elhelyezése a tisztára mosott befőttes üvegbe
2. ráönteni a tejet
3. lezárni a kupakkal
4. 1-2 napig a konyhapulton várakozik és érlelődik
5. 2.-3.  napon szűrőn különválasztani
6. rögtön felhasználni vagy hűtőbe tenni
• kenyérben a folyadék egy részét képezi
• sajt/vajkrémet lehet belőle készíteni
• natúran meginni
7. szűrőben visszamaradt gombát alaposan megmosni
8. újra üvegbe tölteni és kezdődhet a ciklus előröl

Ha túl sok a gomba:

Parasztreggeli

Nem kívánok versenyezni a gastroblogokkal, mert hihetetlen sok van belőlük és szerencsére  sok köztük a minőségi. De azért néha én is közzé teszem majd konyhai ténykedésem egy-egy darabját. Ez az étel például kiváló hétvégi reggeli

Én így készítem:

-          11-15 dkg csemegeszalonna

-          ha van, akkor egy kis füstölt dolog is nagyon jó bele

-          két fej hagyma

-          1-2 paprika

-          1 db burgonya

-          5-6, esetleg több tojás

-          só, bors

A szalonnát apró csíkokra vágom és pici zsíron lassú tűzön megolvasztom. Mindig megvárom, hogy teljesen kisüljön a zsír és csak utána adom hozzá a fél karikára vágott hagymát. Ici-pici sót teszek csak bele, mert a szalonnától úgyis elég sós lesz. Belekarikázom a paprikát, ami lehet zöld vagy piros húsú is. A nagyon apró kockákra vágott burgonyát is most teszem bele, mert idő kell a puhuláshoz. Türelemmel megvárom, hogy teljesen üveges legyen a hagyma, mert szerintem akkor jó. Megborsozom és mehet bele a tojás. Én nem szoktam előre felverni, mert egyrészt még egy edényt kell akkor mosogatni, másrészt „szottyosan” szeretjük. Kevés forgatással, nem kiszárítva. Íme.

Mire észbe kaptam, hogy fényképezni is kellene, márt majdnem el is fogyott.

Cinege, cinege aranyos pintyőke

Nem tudom mi okból, de környékünkön nagyon megfogyatkoztak a madarak,bár  zöldövezetben lakunk, nagy zöld területekkel. Mikor 16 éve ideköltöztünk, még sokkal több madár volt. A rigók gyakorlatilag a teraszon sétálva ébresztettek minden reggel, hangos verébcsapatok váltották egymást egész nap. Volt fácán a kertekben és sok más madár. Ugyan a Tétényi-fensíkon még van pacsirta, fácán, búbos banka, vércse és ölyv, lejjebb a házaknál már megfogyatkozott a madársereg. Sajnos a vörösbegy, ami éveken át meglátogatott bennünket télen, már nincs meg. De idén szerencsére jött utánpótlás.

Tavaly egész télen szorgalmasan etettük a cinkéket. Azért csak őket, mert madáretetőnk még nincs rendes. A műanyag palackos pedig nem jó, mert bele esik az eső és a hó, így eláznak a magvak, amit a madarak már nem fogyasztanak így el. Viszont vettem felakasztható madárgolyókat, amelyek tökéletesen beváltak

http://dhke.hu/news.php?rowstart=44

A nagy fagyok idején kitettem őket hármasával a konyha ablakkal szembeni diófa ágaira és onnan bámultuk a hatalmas jövés-menést. Érdekes, hogy nagyjából ugyan abban az időben jöttek, általában kétszer egy nap és csapatostul megszállták a golyók környékét. Ügyesen rácsimpaszkodtak és szorgalmasan falatoztak. Hangos csivitelés, cserregés közepette, 5-10 perc alatt jóllaktak és továbbálltak.

(Szerencsére egy vörösbegy is rendre előkerült, de ő csak a földön tudott étkezni, a lepotyogott magokat szedte össze a hóról. Féltettem, nehogy a macska elkapja, de ügyes volt, nem hagyta magát. Próbálkozott a fellógatott szalonnával is, de úgy járt mint a rigók, bele-bele csípett, de hosszasan nem tudott belőle lakmározni, mert nem érte el olyan könnyen. Bár egy mások ággal rögzítettem, hogy ne forogjon a zsinóron, de olyan kis buta volt, néha nem jött rá, hová kell ahhoz állni, hogy kényelmesen elérje. Hiába súgtam neki az üveg mögül.)

http://bmfoto.hu/4termeszet.html

Azóta minden nap meglátogatnak bennünket. Olyan helyesek, hogy csak na. Csapatban jönnek, végig látogatják az almafákat, szilvafát és az örökzöldeket. Érdekes volt, amint felengedett a fagy, már nem a madárgolyót keresték fel, hanem a fákat és ott csipegettek ezt-azt. A félig kiszáradt hamis ciprus a kedvencük. A magokat szedegetik össze. Már éppen ki is akartam vágni a száraz ágakat, de mivel valamiért ott szeretnek megpihenni is, megkegyelmeztem neki.

Most is itt voltak villámlátogatáson. Helyesen hangoskodtak, körberepülték a területet, még az ereszcsatornában is talált az egyik valami finomat és tovább álltak. Szerencsére holnap újra jönnek! Én várom őket.

http://www.demotivalo.net/view/10311/szabadsag

Kedvenc együttesem egyik kedvenc feldolgozása Móra Ferenc: A Cinege cipője

 

 Ez egy sokkal korábbi felvétel, ahol még nagyon fiatalok. Hét vers közül a második a Cinege cipője 0:49-nél.

http://www.casting.abbcenter.com/?cim=1&id=97640&PHPSESSID=c1515472037cf3c9d4ad5102c9c19ade

Edgar Allan Poe: A holló

 kép helye: http://www.horrorstew.com/Edgar-Allan-Poes-Famous.html

Gondolom legtöbbünknek nem új ez a vers, de most jó volt újra olvasni és hallgatni. Nagyon érdekes, hogy milyen sok költőnk érezte úgy, neki is le kell fordítania Edgar Allan Poe ezen költeményét. Nektek melyik a kedvencetek?

A költőről itt is olvashattok érdekes dolgokat.

Nekem a legjobban Tóth Árpád fordítása tetszik. Olyan feszes ritmusú, és úgy koppannak a szavak, mintha egy holló ütné orrával az ablaküveget. Persze én nem értek hozzá, de nekem ez jutott eszembe, miközben olvastam. Ezen az oldalon 9 fordítást megtaláltok, de úgy tudom összesen 13 fordítás született eddig.

A holló
(Tóth Árpád fordítása)

Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón,
S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
Künn az ajtón, mintha roppant halkan roppanna a zár.
"Vendég lesz az", így tünődtem, "azért roppan künn a zár,
              Az lesz, más ki lenne már?"

Óh, az emlék hogy sziven ver: padlómon a vak december
Éjén fantóm-rejtelemmel húnyt el minden szénsugár,
És én vártam: hátha virrad s a sok vén betűvel írt lap
Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár,
Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár,
              S földi néven senki már.

S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymü zengés
Fájó, vájó, sohse sejtett torz iszonyt suhogva jár, -
Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csititottam:
"Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár.
Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár,
              Az lesz, más ki lenne már?"

Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze,
S "Uram", kezdtem, "avagy Úrnőm, megbocsájtja, ugyebár?
Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm és Ön meg roppant
Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár,
Nem is hittem a fülemnek." - S ajtót tártam, nyílt a zár:
              Éj volt künn, más semmi már.

S mély homályba elmeredtem, szívvel, mely csodákra retten,
Látást vártam, milyet gyáva földi álom sohse tár;
Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen,
Nem búgott más, csak egyetlen szó: "Lenóra!" - halk, sovár
Hangon én búgtam: "Lenóra!" s visszhang kelt rá, halk, sovár,
              Ez hangzott s más semmi már.

S hogy szobámba visszatértem s még tüzelt javába vérem,
Hirtelen, már hangosabban, újra zörrent holmi zár,
S szóltam: "Persze, biztosan csak megzörrent a rácsos ablak,
No te zaj, most rajtakaplak, híres titkod most lejár,
Csitt, szivem, még csak egy percig, most a nagy titok lejár.
              Szél lesz az, más semmi már!"

Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran
Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár,
S rám nem is biccentve orrot, meg sem állt és fennen hordott
Csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt s mint kit helye vár,
Ajtóm felett, Pallasz szobrán megült, mint kit helye vár -
              Ült, nem is moccanva már.

S ahogy guggolt zordon ében méltóságu tollmezében,
Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár -
S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste,
Zord holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ,
Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói mély, vad ár?"
              S szólt a Holló: "Soha már."

Ámultam, hogy ferde csőrén ilyen tártan, ilyen pőrén
Kél a hang, okos, komoly szó alig volt a szava bár,
Ám el az sem hallgatandó, hogy nem is volt még halandó,
Kit, hogy felnézett, az ajtó vállán így várt egy madár,
Ajtajának szobra vállán egy ilyen szörny vagy madár,
              Kinek neve: "Soha már."

S fenn a csöndes szobron ülve az a Holló egyedül e
Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már;
Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta,
S én szólék, alig sohajtva: "Majd csak elmegy, messzi száll,
Mint remények, mint barátok, holnap ez is messzi száll",
              S szólt a Holló: "Soha már!"

Megriadtam: csendziláló replikája mily találó -
"Úgy lesz", szóltam, "ennyit tud csak s kész a szó- és igetár;
Gazdájának, holmi hajszolt, bús flótásnak búra ajzott
Ajkán leste el a jajszót, mást nem is hallhatva már,
Csak remények gyászdalát, csak terhes jajt hallhatva már,
              Ezt, hogy: "Soha - soha már!"

S gyászos kedvem újra szépen felmosolygott s párnás székem
Szemközt húztam, ott, ahol várt ajtó, szobor és madár;
S a lágy bársonyra dőlten tarka eszmét sorra szőttem,
Elmerengtem, eltünődtem: mily borongó nyitra jár,
Átkos, ős, vad, furcsa Hollóm titka mily bús nyitra jár,
              Mért károgja: "Soha már?"

Ekként ültem, szőve-fejtve bús eszméket s szót se ejtve,
Míg a madár szeme izzott, szívemig tüzelve már;
S fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan hátrabágyadt,
Bársonyon keresve ágyat, mit lámpám fénykörbe zár,
S melynek bíborát, a lágyat, mit lámpám fénykörbe zár
              Ő nem nyomja - soha már!

Ekkor, úgy rémlett, a légnek sűrűjén látatlan égnek
Füstölők s a szőnyeg bolyhán angyaltánc kél s muzsikál;
"Bús szív", búgtam, "ím a Szent Ég szállt le hozzád, égi vendég
Hoz vigaszt és önt nepenthét s felejtést ád e pohár,
Idd, óh idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár!"
              S szólt a Holló: "Soha már!"

"Látnok!", nyögtem, "szörnyü látnok! ördög légy, madár vagy átok!
Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár,
Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan,
Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár -
Van... van balzsam Gíleádban?... Mondd meg - lelkem esdve vár..."
              S szólt a Holló: "Soha már!"

"Látnok!", búgtam, "szörnyü látnok! ördög légy, madár vagy átok!
Hogyha istent úgy félsz, mint én s van hited, mely égre száll,
Mondd meg e gyászterhes órán: messze mennyben vár-e jó rám,
Angyal-néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár,
Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?"
              S szólt a Holló: "Soha már!"

"Ez legyen hát búcsúd!", dörgött ajkam, "menj, madár, vagy ördög,
Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ!
Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon,
Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút madár!
Tépd ki csőröd a szivemből! hagyd el ajtóm, csúf madár!"
              S szólt a Holló: "Soha már!"

S szárnyán többé toll se lendül, és csak fent ül, egyre fent ül,
Ajtóm sápadt Pallaszáról el nem űzi tél, se nyár!
Szörnyü szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló
Míg a lámpa sávja omló fényén roppant árnya száll,
S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
              Fel nem röppen - soha már!

 

 

 

Szent Efrém Férfikar - görög katólikus liturgikus zene és mások

A Szent Efrém férfikarral vagy 7-8 évvel ezelőtt Szegeden találkoztam egy szívsebészeti kongresszus kísérőprogramjaként. Olyan magával ragadóan énekeltek, hogy továbbra is figyelemmel kísértem munkásságukat. Érdemes őket élőben is meghallgatni, mert csodálatosan szól az a 15 férfihang együtt.

A  honlapukon olvasható az alábbi idézet, ami a megalakulást meséli el.

Az együttest Bubnó Tamás alakította meg 2002-ben. A karvezető Kárpátalján folytatott kutatásokat egyházzenei doktorátusához, melynek témája A magyarországi és a Kárpátok-vidéki görög katolikus dallamok eredete és variánsai volt. Itt bukkant rá egy ismeretlen kéziratra, Boksay János (1874-1940) kárpátaljai görög katolikus pap-zeneszerző férfikarra komponált Aranyszájú Szent János-liturgiájára. A kórust tehát alapvetően azzal a céllal hozta létre, hogy megszólaltassa a felfedezett művet, így összegyűjtötte egyrészről hivatásos karénekes barátait, akik a legnagyszerűbb budapesti kórusokban énekeltek (mint pl. Honvéd Férfikar, Magyar Rádió Kórusa, Nemzeti énekkar, Tomkins énekegyüttes), másrészről a Budapesti énekes Iskolában (Schola Cantorum Budapestiensis) végzett énekes tanítványait.

 

Most reggel hallottam a rádióban,hogy a Zempléni Fesztiválon is szerepeltek.
(Jellemző, ma adták adásba a riportot, a koncert pedig tegnap este volt!!)

 

Liszt és a szláv zene - Liszt Év 2011

Sátoraljaújhely, Görög Katolikus templom
2011-08-18 18:00

SZENT EFRÉM FÉRFIKAR
Vezényel: BUBNÓ TAMÁS

A belépés díjtalan

A Szent Efrém Férfikar – első tengerentúli turnéjáról épp hazatérve – hazánk egyik legszebb bizánci liturgikus terével és ikonosztázionjával rendelkező görög katolikus templomában különleges hangversenyt ad a Liszt Év kapcsán. Legnagyobb magyar egyházzeneszerzőnk alapvető hatást gyakorolt kortársai valamint a következő európai komponista generáció, többek között sok szláv mester vokális művészetére. A koncerten ezt a hatást reprezentálják a Liszt művek mellett elhangzó Bartók, Boksay, Csajkovszkij, Csesznokov, Glinka, Kodály, Lyudkevics, Mokranjac, Rachmaninov és Wagner kompozíciók.

Naplegenda 2.

A nagy sikerre való tekintettel folytatódik a Naplegenda klipjeinek áttekintése. Bizony nagyon jó őket látni és hallgatni. A lelki feltöltődésre nagy szükségünk van nap mint nap és ez a produkció segít ebben.

Háborúba induló katonák a zakatoló vagonokban a szabadságról álmodnak. Gondolataik az elhagyott kedves felé szállnak az enyhítő álom szárnyain. Egy katonafényképpé merevülve suhannak tovább a pusztulás felé.

 Lányok siratják kedveseiket. Monoton mozdulataikban csökönyös remény munkálkodik, hogy lesz még viszontlátás.

Egymás ellen fordulnak az indulatok. A férfiak önpusztító őrületét a Lány (a Nap húgának) megjelenése oldja fel. Az egymás ellen feszülő nagy energiákat fellobbanó sugárkéve, egy Lánycsapat tereli új mederbe: a reménytelenség legyőzésére.

A rejtőzködő Nap helyett a Hold ezüstös sugarai világítják be a megfáradt Világot. A múlt napok melegét őrizgetők a "boldog békeidőktől" búcsúznak. Nosztalgikus borzongásuk a jövőnek szól, mely nem sok jót ígér. Valami felbomlik, de mi jön helyette? A férfi egy olyan világtól búcsúzkodik, amely többé soha nem tér vissza.

 Férfimagány. A fogság nem csupán kívülről zárja körül a rabokat, ez önmaguk bezártsága is, melyből erejüket megfeszítve próbálnak újra és újra kiszabadulni.

A teázás örömei

A kávét sohasem szerettem, annál inkább a teát. A kávétól nagyon gyorsan és erősen dobogott a szívem és remegett a kezem. Ha mostanában iszom esetleg, akkor is csak nagyon gyengét és nagyon lassan, mert különben a "tünetek" megint jelentkeznek. 

 kép helye: http://teahaz.network.hu/blog/teahaz-hirei/filter/tag/z%C3%B6ld+tea

A tea viszont finom, igazán frissít, lassan épül fel a hatása de sokáig tart. Sajnos nem mondhatom szakértőnek magam a témában, mert annyira nem vagyok gourmand, ráadásul csak tervezem, hogy néhány klassz teaházban megkóstoljak ilyen-olyan teákat, de a krónikus időhiány okán ez mindig elmarad.

Egyenlőre marad a szokásos Twinings és Lipton Earl Greay, Dilmah Ceylon Gold, Milford, Herbária gyógyteák, ízesített teaszerűségek. Az utóbbit biztosan nem kellene inni, mert vacak teafüvet turbóznak így fel.

Sebaj, egyszer beszabadulok egy-két teaházba és veszek jó fajta más teákat is. Hiszen oly sok akad belőlük.

Néhány különleges teaceremónia következik. Kíváncsi lennék, hogy minden reggel így isszák a teát? Ilyen keveset? Nekem 2 bögre (2 dl) a reggeli és du.-i adagom.

Naplegenda 1.

 kép helye: http://regi.hagyomanyokhaza.hu/index.php?page=94

Nekem sajnálatos módon annak idején  nem volt módom megtekinteni az előadást, s azóta sem jutottam el. Biztosan felemelő érzés élőben látni és hallani ezt a csodálatos produkciót, hiszen így interneten keresztül is nagyon hat. A világ, az emberek és a kultúra sokszínű és jó lenne, ha ez így is maradna. A fekete-fehér, igen-nem világ nem való senkinek. Hiszem, hogy a megosztottság helyett csak az összefogás segíthet rajtunk. Ez a produkció nagyszerű példa erre.

Kedvcsinálónak ide másolom ami a Naplegenda honlapon olvasható:

A Naplegenda című táncprodukció 2000 óta van jelen a magyar és a világ táncszínpadain. Az alkotók akkor egy olyan komplex előadást hoztak létre, amelyben a tánc és zeneművészet modern áramlatokkal átitatott hagyományai az egészen eredeti látvány-és hangzásvilággal egyesülnek.
A Kárpát-medence hagyományait magába foglaló előadás a megalkotása óta eltelt nyolc évben is korszerű maradt. Köszönhető ez Nikola Parov újító szellemű, sztereotípiáktól mentes zenei világának és Mihályi Gábor a Nap kirobbanó energiáit szimbolizáló dinamikus koreográfiájának.
A Nap mindig is kultikus jelentőséggel bírt a magyar népművészetben, így a tánc előadás látványvilága is ezekből az ősi gyökerekből táplálkozik. Barcsik Géza egyedien kimunkált díszlet- és látványterve vizuálisan összegzi a Naplegenda zenében és táncban előadott mondanivalóját.
A gyönyörű táncképeket az Állami Nép Együttes adja elő, a jelenetek pedig Herczku Ágnes és Németh Ferenc énekei színesítik.
A produkció nemcsak a magyarországi színházak és szabadtéri színpadok közönségének adnak teljes képet hazánk és a környező népek kultúrájáról, hanem a külföldi tánckedvelők is megismerkedhetnek velük: Az előadás bemutatásra került többek között az Amerikai Egyesült Államokban, Kínában, hamarosan Európa északi és nyugati országaiba látogat.
És hogy a darab miért nem veszti el soha aktualitását arra a Naplegenda egyik alkotója Mihályi Gábor adja meg a választ:
"A mi új, megtalált világunk a Naplegenda világa, melyet jó szívvel ajánlom felfedezni mindazon érdeklődők számára, akik velünk együtt hiszik, hogy csak az a hagyomány, ami a ma emberében hagyománnyá válik."

Keletről jöttünk, mint a Nap. Itt vagyunk, évezredes élni akarásunk megtartott bennünket. Talán a csodás szarvas vezetett, szarvai közt a ragyogó Nappal? Talán Csaba királyfi óvott bennünket legendás csillagösvényén? Mindez a legendák ködébe vész. De ahogy a hajnal hasad, ahogy tavaszra fordul a mindig újjászülető természet, mi is újra indulunk, hogy kiküzdjük helyünket a Nap alatt.

Az ősi áldozati szertartás az emberiség hajnalát idézi. A természet erőinek kiszolgáltatott ember monoton mozdulatsorok mágiájával igyekszik biztosítani a legfelsőbb Hatalom jóindulatát együtt a körben, mely óv és összetart. Az égve forgó kábulatból kiváló lány egyedül marad, őszi emberáldozatok jelképeként.

Az áldozati ének a Naphoz a többiek üdvéért csendül fel.

Szerelem, fiatalság, erő. Férfi és nő kapcsolódásában a természet kirobbanó ereje testesül meg. A horizonton szikrázó Nap kézen fogja az Embert.

Előrevetülnek a jövő méhében szunnyadó szörnyű idők. A mindenkori elválások előszele borzongat.

folytatás következik ......

Akik túl korán elmentek

Valami jó verset kerestem és valahogy egymás után beléjük botlottam. Úgy gondolom megérdemelnek egy röpke pillanatot, hogy emlékezzünk rájuk, aki túl korán mentek el közülünk.

Szakácsi Sándor, Bubik István, Kaszás Attila, Selmeczi Roland  

 kép helye: http://www.taltosbarka.hu/barka/?p=3635