Szent Efrém Férfikar - görög katólikus liturgikus zene és mások

A Szent Efrém férfikarral vagy 7-8 évvel ezelőtt Szegeden találkoztam egy szívsebészeti kongresszus kísérőprogramjaként. Olyan magával ragadóan énekeltek, hogy továbbra is figyelemmel kísértem munkásságukat. Érdemes őket élőben is meghallgatni, mert csodálatosan szól az a 15 férfihang együtt.

A  honlapukon olvasható az alábbi idézet, ami a megalakulást meséli el.

Az együttest Bubnó Tamás alakította meg 2002-ben. A karvezető Kárpátalján folytatott kutatásokat egyházzenei doktorátusához, melynek témája A magyarországi és a Kárpátok-vidéki görög katolikus dallamok eredete és variánsai volt. Itt bukkant rá egy ismeretlen kéziratra, Boksay János (1874-1940) kárpátaljai görög katolikus pap-zeneszerző férfikarra komponált Aranyszájú Szent János-liturgiájára. A kórust tehát alapvetően azzal a céllal hozta létre, hogy megszólaltassa a felfedezett művet, így összegyűjtötte egyrészről hivatásos karénekes barátait, akik a legnagyszerűbb budapesti kórusokban énekeltek (mint pl. Honvéd Férfikar, Magyar Rádió Kórusa, Nemzeti énekkar, Tomkins énekegyüttes), másrészről a Budapesti énekes Iskolában (Schola Cantorum Budapestiensis) végzett énekes tanítványait.

 

Most reggel hallottam a rádióban,hogy a Zempléni Fesztiválon is szerepeltek.
(Jellemző, ma adták adásba a riportot, a koncert pedig tegnap este volt!!)

 

Liszt és a szláv zene - Liszt Év 2011

Sátoraljaújhely, Görög Katolikus templom
2011-08-18 18:00

SZENT EFRÉM FÉRFIKAR
Vezényel: BUBNÓ TAMÁS

A belépés díjtalan

A Szent Efrém Férfikar – első tengerentúli turnéjáról épp hazatérve – hazánk egyik legszebb bizánci liturgikus terével és ikonosztázionjával rendelkező görög katolikus templomában különleges hangversenyt ad a Liszt Év kapcsán. Legnagyobb magyar egyházzeneszerzőnk alapvető hatást gyakorolt kortársai valamint a következő európai komponista generáció, többek között sok szláv mester vokális művészetére. A koncerten ezt a hatást reprezentálják a Liszt művek mellett elhangzó Bartók, Boksay, Csajkovszkij, Csesznokov, Glinka, Kodály, Lyudkevics, Mokranjac, Rachmaninov és Wagner kompozíciók.

Naplegenda 2.

A nagy sikerre való tekintettel folytatódik a Naplegenda klipjeinek áttekintése. Bizony nagyon jó őket látni és hallgatni. A lelki feltöltődésre nagy szükségünk van nap mint nap és ez a produkció segít ebben.

Háborúba induló katonák a zakatoló vagonokban a szabadságról álmodnak. Gondolataik az elhagyott kedves felé szállnak az enyhítő álom szárnyain. Egy katonafényképpé merevülve suhannak tovább a pusztulás felé.

 Lányok siratják kedveseiket. Monoton mozdulataikban csökönyös remény munkálkodik, hogy lesz még viszontlátás.

Egymás ellen fordulnak az indulatok. A férfiak önpusztító őrületét a Lány (a Nap húgának) megjelenése oldja fel. Az egymás ellen feszülő nagy energiákat fellobbanó sugárkéve, egy Lánycsapat tereli új mederbe: a reménytelenség legyőzésére.

A rejtőzködő Nap helyett a Hold ezüstös sugarai világítják be a megfáradt Világot. A múlt napok melegét őrizgetők a "boldog békeidőktől" búcsúznak. Nosztalgikus borzongásuk a jövőnek szól, mely nem sok jót ígér. Valami felbomlik, de mi jön helyette? A férfi egy olyan világtól búcsúzkodik, amely többé soha nem tér vissza.

 Férfimagány. A fogság nem csupán kívülről zárja körül a rabokat, ez önmaguk bezártsága is, melyből erejüket megfeszítve próbálnak újra és újra kiszabadulni.

A teázás örömei

A kávét sohasem szerettem, annál inkább a teát. A kávétól nagyon gyorsan és erősen dobogott a szívem és remegett a kezem. Ha mostanában iszom esetleg, akkor is csak nagyon gyengét és nagyon lassan, mert különben a "tünetek" megint jelentkeznek. 

 kép helye: http://teahaz.network.hu/blog/teahaz-hirei/filter/tag/z%C3%B6ld+tea

A tea viszont finom, igazán frissít, lassan épül fel a hatása de sokáig tart. Sajnos nem mondhatom szakértőnek magam a témában, mert annyira nem vagyok gourmand, ráadásul csak tervezem, hogy néhány klassz teaházban megkóstoljak ilyen-olyan teákat, de a krónikus időhiány okán ez mindig elmarad.

Egyenlőre marad a szokásos Twinings és Lipton Earl Greay, Dilmah Ceylon Gold, Milford, Herbária gyógyteák, ízesített teaszerűségek. Az utóbbit biztosan nem kellene inni, mert vacak teafüvet turbóznak így fel.

Sebaj, egyszer beszabadulok egy-két teaházba és veszek jó fajta más teákat is. Hiszen oly sok akad belőlük.

Néhány különleges teaceremónia következik. Kíváncsi lennék, hogy minden reggel így isszák a teát? Ilyen keveset? Nekem 2 bögre (2 dl) a reggeli és du.-i adagom.

Naplegenda 1.

 kép helye: http://regi.hagyomanyokhaza.hu/index.php?page=94

Nekem sajnálatos módon annak idején  nem volt módom megtekinteni az előadást, s azóta sem jutottam el. Biztosan felemelő érzés élőben látni és hallani ezt a csodálatos produkciót, hiszen így interneten keresztül is nagyon hat. A világ, az emberek és a kultúra sokszínű és jó lenne, ha ez így is maradna. A fekete-fehér, igen-nem világ nem való senkinek. Hiszem, hogy a megosztottság helyett csak az összefogás segíthet rajtunk. Ez a produkció nagyszerű példa erre.

Kedvcsinálónak ide másolom ami a Naplegenda honlapon olvasható:

A Naplegenda című táncprodukció 2000 óta van jelen a magyar és a világ táncszínpadain. Az alkotók akkor egy olyan komplex előadást hoztak létre, amelyben a tánc és zeneművészet modern áramlatokkal átitatott hagyományai az egészen eredeti látvány-és hangzásvilággal egyesülnek.
A Kárpát-medence hagyományait magába foglaló előadás a megalkotása óta eltelt nyolc évben is korszerű maradt. Köszönhető ez Nikola Parov újító szellemű, sztereotípiáktól mentes zenei világának és Mihályi Gábor a Nap kirobbanó energiáit szimbolizáló dinamikus koreográfiájának.
A Nap mindig is kultikus jelentőséggel bírt a magyar népművészetben, így a tánc előadás látványvilága is ezekből az ősi gyökerekből táplálkozik. Barcsik Géza egyedien kimunkált díszlet- és látványterve vizuálisan összegzi a Naplegenda zenében és táncban előadott mondanivalóját.
A gyönyörű táncképeket az Állami Nép Együttes adja elő, a jelenetek pedig Herczku Ágnes és Németh Ferenc énekei színesítik.
A produkció nemcsak a magyarországi színházak és szabadtéri színpadok közönségének adnak teljes képet hazánk és a környező népek kultúrájáról, hanem a külföldi tánckedvelők is megismerkedhetnek velük: Az előadás bemutatásra került többek között az Amerikai Egyesült Államokban, Kínában, hamarosan Európa északi és nyugati országaiba látogat.
És hogy a darab miért nem veszti el soha aktualitását arra a Naplegenda egyik alkotója Mihályi Gábor adja meg a választ:
"A mi új, megtalált világunk a Naplegenda világa, melyet jó szívvel ajánlom felfedezni mindazon érdeklődők számára, akik velünk együtt hiszik, hogy csak az a hagyomány, ami a ma emberében hagyománnyá válik."

Keletről jöttünk, mint a Nap. Itt vagyunk, évezredes élni akarásunk megtartott bennünket. Talán a csodás szarvas vezetett, szarvai közt a ragyogó Nappal? Talán Csaba királyfi óvott bennünket legendás csillagösvényén? Mindez a legendák ködébe vész. De ahogy a hajnal hasad, ahogy tavaszra fordul a mindig újjászülető természet, mi is újra indulunk, hogy kiküzdjük helyünket a Nap alatt.

Az ősi áldozati szertartás az emberiség hajnalát idézi. A természet erőinek kiszolgáltatott ember monoton mozdulatsorok mágiájával igyekszik biztosítani a legfelsőbb Hatalom jóindulatát együtt a körben, mely óv és összetart. Az égve forgó kábulatból kiváló lány egyedül marad, őszi emberáldozatok jelképeként.

Az áldozati ének a Naphoz a többiek üdvéért csendül fel.

Szerelem, fiatalság, erő. Férfi és nő kapcsolódásában a természet kirobbanó ereje testesül meg. A horizonton szikrázó Nap kézen fogja az Embert.

Előrevetülnek a jövő méhében szunnyadó szörnyű idők. A mindenkori elválások előszele borzongat.

folytatás következik ......

Akik túl korán elmentek

Valami jó verset kerestem és valahogy egymás után beléjük botlottam. Úgy gondolom megérdemelnek egy röpke pillanatot, hogy emlékezzünk rájuk, aki túl korán mentek el közülünk.

Szakácsi Sándor, Bubik István, Kaszás Attila, Selmeczi Roland  

 kép helye: http://www.taltosbarka.hu/barka/?p=3635

"Kell a barátság"

Nekem három olyan ifjúkori barátnőm van, akikkel nagyon-nagyon ritkán beszélünk, még ritkábban találkozunk. Legalább is eddig. A múltbéli intenzív kapcsolat a gyermekvállalás és a munkahelyi leterheltségek okán hosszú időre megszakadt, de nem felejtettük el egymást. Ha találkozunk gyakorlatilag ugyan ott folytatjuk, ahol előzőleg abbahagytuk. Ez nagyon jó érzés, és tudom, ha bajban lennék bizton számíthatok rájuk, mint ahogy ők is számíthatnak énrám. Mostanában sikerült újra felvenni a barátság fonalát és ha nem is tudunk napi szinten beszélni, azért igyekszünk jobban odafigyelni egymásra.

Ma az egyik barátnőmmel találkoztam és úgy elrepült 3 és fél óra, hogy észre sem vettük. Leültünk egy asztal mellé és csak mondtuk és mondtuk. Nem ettünk, nem ittunk csak egymásra figyeltünk. Ő messze vidéken Kisvárdán él, de egyik gyermeke a közelünkbe költözött így könnyű volt találni egy közeli helyet a találkozásra. Úgymond megváltottuk a világot és ez igen jól esett. Remélem a világ is érzékelte, hogy a mai de. valami különleges volt.

Szerintem a család mellett a barátok jelentik a legnagyobb inspirációt. Vigyázzunk a barátainkra!

Hűséges kísérőnk a HOLD

  kép helye: http://www.harmonet.hu/ezoteria/19595-lelked-ura:-a-hold.html

Két napja nagyon tiszta idő volt, egy nappal a teljes telihold előtt voltunk. Bendegúz felállította apja műszerét és így távcsövön keresztül megfigyelhettük a Holdat. Azt a holdat, amely év milliárdok óta hűséges kísérője a Földnek és oly sok örömet és bánatot látott már ezen az öreg bolygón. 

Én nagyon szeretem a Holdat bámulni, de ilyen közelről még inkább érdekes. Nagyon jól látszódott a szabdalt felszín és sok kráter szépen kivehető volt, ami így közelről kicsit döbbenetes is. Annyira más volt, mintha csak úgy szabad szemmel nézegeti az ember. A másik meglepetés az volt számomra, hogy milyen gyorsan mozog. A célkeresztet ráirányítva jól lehetett érzékelni, milyen gyorsan változtatja a helyét hozzánk képest. kb. 10 mp után már át kellett állítani a keresőt, ha újra a látómezőben akartuk tartani. A kis vékony vonal mentén gyorsan haladt nekünk jobbra s mi lelkesen követtük. 

Mostanában néztünk meg egy érdekes sorozatot, ami nagyon mai képi világgal dolgozza fel a világegyetem születését, a körülöttünk lévő hatalmas mindenség csillagászati eredményeit. Majd egy külön oldalra összegyűjtök ilyen hasonló tartalmakat.

Vásárlás

 

 kép helye: http://retronom.hu/index.php?q=node/10943

Ma végre eljutottam a Vásárcsarnokba, de sajnos csak du. Mint tudjuk piacra csak reggel érdemes menni, de nem tudtam másképp megoldani. Sajnos nem vittem magammal a tolika kocsimat, mondván nem veszek olyan sok mindent, de végül is alig tudtam elvonszolni magam a kocsiig.

Legjobban itt szeretek vásárolni zöldségfélét, túrót, libahájat és ilyesmit. Hangulatos az épület, gyönyörűek a pultok és öröm nézni az ámuldozó sok turistát, akik sorra fényképezik a portékát. Én ugyan libamájat és téliszalámit nem szoktam venni, de annyi minden más finomság van itt.

Sajnos most is tapasztaltam, hogy az eladók egy része sportot űz a vevők átveréséből. Manipulálja a mérleget, villámgyorsan tesz-veszi a dolgokat felváltva, vagy kezében tartva teszi rá a mérlegre, nyilván kissé megnyomva azt. Figyeli, hogy a vásárló nézi-e a mérleget, mert akkor még inkább szabad a vásár. Akinél ma zöldbabot, padlizsánt, cukkinit és gombát vettem, minden fentebb felsorolt trükköt elkövetett. 

Máskor biztosan nagyon felhúztam volna magam ezen, de ma szép napom volt, nem akartam elrontani egy ilyen ronda dologgal. Egyszerűen nem volt kedvem harcba szállni az igazamért. Karinthy Ferenc mondása jutott eszembe. Volt egy rokona, aki nagyon pontosan mindenhol kiszámította az fizetendő összegeket és ezért vérre menő vitában állt az egész országgal. Persze így is becsapták. 

Vajon csak a pénzért csinálja? Vagy a másikon való győzelem a motivációja? Esetleg főnöki utasításra kell így cselekedni-e? Vagy egyszerűen szeret másokat átverni?

Nem tudom, de nem is érdekel. Én biztosan nem fogok még egyszer nála vásárolni. Szerencsére a Vásárcsarnokban van még jó sok kereskedő.

Will Smith - A boldogság nyomában

Jobb későn mint soha! Mondja a jó kis magyar mondás, s ennek értelmében én most jutottam el oda, hogy megnézzem ezt a filmet. Nem kellett volna ennyit várni vele. Felkavaró, megható és drámai. Eddig bármiben láttam ezt az embert, mindig tetszett. Nem tudom, hogy csinálja, de egy szerethető figura, aki kiáll az igaz dolgok mellett. 

Bár csak minél több embernek lehetne lehetősége arra, hogy kikapaszkodjon a gödrökből. A film végét nem árulom, mert hátha van, aki nem látta még. Hagy izguljon ő is mint én.

Egy videón a szerinte két legfontosabb dologról beszél:

Nincs mese, futni és olvasni kell. Ha ő mondja!

Szegénység

A szegénység nagyon nehéz téma, amit most csak pár mondatban elkezdek, mert túl késő van ahhoz, hogy mélyebben beleássam magam. De mostanában többször is el kellett gondolkodnom erről a témáról, több okból:

1. a válság márt három éve tart és sajnos minket is közvetlenül érint, 
2. soha annyi gyűjtögető embert nem láttam régen mint napjainkban, és most nem a kereszteződésekben és egyéb helyen koldulókra gondolok, 
3. sorban zajlanak a kilakoltatások 
4. egyre többen  kerülnek kilátástalan helyzetbe
5. aki 50-80.000 Ft keres és van, hogy ő tart el -5 fős családot, az, hogy tud megélni?
6. félek, még a java csak most jön , Mi az, hogy államcsőd? Ott ki fog segíteni?

kép helye: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szeg%C3%A9nys%C3%A9g

Ma egy raktárban volt dolgom, ahol viccesen kérdeztem a raktárost, hogy volt-e szabadságon már?  Mondta, nem. Mikor megy, kérdeztem még mindig derűsen? Majd októberben? Októberben, hiszen az nagyon messze van. Vagy van valami programja?  Kiderült átvilágítás alá vonták az intézményt, ahol dolgozik és ő attól fél, hogy még a végén kirúgják. Bár jelenleg azt a munkát végzi egyedül, amit régen hárman láttak el. Olyan elkeseredett volt, hogy nem tudom leírni. Havi 80.000 Ft-t visz haza mint családfő és abból még törlesztésük is van. Nem tudom elképzelni sem, hogy miként tudnak belőle megélni?! Hozzáteszem az átvilágítás több mint százmilliós nagyságrend.

Félek tőle, hogy ma Magyarországon sokan kerülnek hasonló élethelyzetbe. Csak nehogy oda jussunk, mint szegény

József Attila:  "Ó, barátaim, hét napja nem ettem!"